- Ezt komolyan gondoltad? - nézek megrökönyödve Calum - ra, aki egy fehér szakácssapkában fején, köténnyel nyakában - amire mellesleg egy bikinis felsőtest van felfestve - billeg a sütőhöz, és kesztyűvel a kezén kikapja a pizzánkat.

Négy éhes száj figyeli nyáladzva a mozdulatot, mígnem szemünk elé kerül ebédünk. A látvány letaglóz. Pislogás nélkül meredek az asztal közepén álló tepsire, amin egy... khm... érdekes tészta van.

- Calum - kezdem. -, ez mi?

- Megkésve, de az ebédünk. - húzza ki magát büszkén, mint aki tényleg sokat fáradozott az étel elkészítésével.

- Ja. - bólint Michael kigúvadt szemekkel. - De láttad te már, hogy néz ki... ez? - bök undorodva a kicsit sem gusztusosnak mondható étel felé.

Az első tepsin két pizza van, tekintve apró méretüket, elférnek a sütőlapon. A probléma nem azzal van, hogy a széle kicsit megszenesedett, hanem a kinézetével. Az állagával. És a szagával.

- Akció volt. - vonogatja a vállát Cal.

- Ahogy végig nézek a lakáson, nem igazán vagytok rászorulva az árengedményekre. - rázom a fejem.

- Gondoltam, kipróbálhatnánk valami újat. - rukkol elő egy újabb válasszal.

- Miért nem tudod simán azt mondani, hogy elcseszted? - röhög fel kényszeredetten Luke. - Hogy nem nézted meg a dobozát, erre fel ilyen elmondhatatlant vettél?

- Nemhogy örülnétek! - dobbant dühösen, majd a csipogásra kiveszi a másik két tepsit is. Összesen öt pizza sült, mégis azt kívántuk volna, egy se legyen elkészítve!

- Ennek? - Ashton grimaszolva méregeti a szeméthalmazt. - Ha megkóstolod, és azt mondod: finom, ezzel meggyőzve minket is, leborulunk előtted, ajnározva, amiért ennyire előrelátó vagy!

- Rendben. - lehuppan velem szemben. Egy késsel szétvágja a tésztát öt felé, és felemeli a szeletet. Undorodva elhúzom a szememet, ahogy a szája elé helyezi. Elbizonytalanodva ránk néz, majd a pizzára. Ha ettől vár biztatást, erőt szeretne meríteni a látványtól, nem jön össze, ugyanis ezen a megfizethetetlen darabon apró halak vannak; fejestül, szemestül, mindenestül. Feltétnek olvasztott sajt, ha jól látom. A többi adag sem néz ki jobban: egy, amin párolt répa és brokkoli mustárral, valamint kukorica; másikon bab, gombával és tejfölös öntettel; spenót fokhagymaöntettel; végül hat féle paprika az utolsó pizzán - mégis, messzemenőleg állíthatom: ez a legínycsiklandóbb mind közül. - Nem, mégsem! - dobja vissza a tányérjára.

- Ezt nem hiszem el! - Ash homlokát tenyerébe dönti. - Elárulod, akkor mégis mihez kezdjünk ennyi szarral?

- Játszunk! - veti fel csillogó gyerekszemeivel Mikey.

A fiúk egytől egyig lehurrogják, még Cal is. Úgy néz ki, terelné magáról a figyelmet. A felelősség alól mégsem bújhat ki, elvégre két percet vett volna el a dobozokon a feliratok elolvasása, ő még tette ezt meg.

- Ezt hogy érted? - fordulok biztatón a gitároshoz.

- Mindegyik pizzát szétosztanánk magunk között. - magyarázza. - Olyan, mint egy evőverseny... lényegében az is, csak nem az számít, hogy ki eszi meg gyorsabban, hanem ki bírja ki anélkül letuszkolni a torkán, hogy kidobná a taccsot. Az a győztes, aki a legtöbbet megette.

- És mit kap, a nyertes? - veti fel Luke.

- Ő dönthetne arról, mit csináljuk a délután hátramaradó részében. - megvonja a vállát.

- Ez jól hangzik. - bólintok. A többiek követik példámat, elfogadva a feltételeket beszállnak a játékba.

- Mindenki kész? - kérdezi Calum gonosz vigyorral arcán. - Merítsetek erőt, mert ki fogjátok takarítani a szobámat!

- Álmaidban, királylány! - oltja le Luke. - Rajta!

Felkapom az első adagot - a mustárosat brokkolival, répával, illetve kukoricával. Beleharapok, az undortól elszörnyedek. Legszívesebben kipakolnám gyomrom tartalmát az első falat után, de meg akarom mutatni a srácoknak, engem milyen fából faragtak.

A második kezem ügyébe akadóba mélyesztem fogaimat. A paprikás. Így utólag, belegondolhattam volna, miért van egy pizzán a zöldség hat különböző változata? Mert mindegyik csípős. A könnyeimmel küszködve nyomom le a torkomon az utolsó falatig az egészet.

Az evéssel sohasem volt problémám, az sem jelentene gondot, ha két egész dobozzal kellene egyedül meggyürkőznöm. Meg se kottyanna... a feltétekkel van gondom.

Luke kifulladva hátra dől székén, feltartva két kezét, ezzel jelzi: feladja. Ashton száját befogva rohan a legközelebbi mosdóba. A harmadik pizzát viszonylag könnyen lenyomjuk - a babosra esik választásunk.

A spenótos szenvedés felénél járok, mikor szemem sarkából látom, Calum a szájában levő adagot a szemetesbe hányja. A hangra az én hasam is felfordul. Mikey - ra néztem, aki gonoszul vigyorgott. „Azt már nem; nem adom meg ezt az elégtételt!"

Legyűröm ezt is. Mike szemét módszerekkel próbálkozik: a szájában levő összerágott masszát mutogatja.

„Te akartad, Clifford!"

Az egyedüli tésztaháromszög, ami tányéromon maradt: a halas. Bátortalanul megszagolom - nem kellett volna! Luke fájdalmas arckifejezését látom, amint „Ezt meg fogod enni?" - kérdéssel tekintetében undorodva figyeli az eseményeket.

- Ez után meg foglak csókolni! - jelentem ki feltartott mutatóujjal.

- Kötve hiszem. - húzza el a száját, fejét rázza.

Leharapom a hal fejét - szemeivel az utolsó mozdulatom is követi -, majd nyelvemmel megpróbálom kivájni a szemüregből az állat látószervét - kiöltöm nyelvemen, visszavágásként ezt mutatom meg Mikey - nak.

- Érzem, úgy ropog, mint a szőlő. - csámcsogom nyitott szájjal.

Elhúzza a száját.

- Én ezt meg nem eszem! - tolja el tányérját. Nyertem, hah!

Tenyerembe köpöm a gusztustalan, nyálkás szemgolyót, majd kimosom számat. Többször is kiöblögetem, de nem segít.

- Valamivel el kell vennem ezt a szájízt! - fintorgok, majd hirtelen Luke - ra kapom tekintetemet. - Lucas, azonnal gyere ide, és csókolj meg!

Amint kimondom, a szőkeség futni kezd fel az emeletre. Utána iramodom a többiek röhögése, öklendezése közepette.

₹

Ahogy ezek négyen kipattannak az autóból, beillene egy filmjelenetbe is. Napszemüveggel védik szemüket a káros sugarak ellen - na, jó, igazából azért viselik, mert jól áll, vagy én nem tudom; az összhatás kedvéért beletúrnak itt - ott dús hajkoronájukba, úszónadrágban feszítenek, és „úriemberhez" híven, hagyják a nőt cipekedni.

Végül úgy döntöttem, nem szúrok ki velük, inkább a tengerpartra hozom el őket. Rám fér a kikapcsolódás, szeretnék fellélegezni kicsit, ami a szörffel adatik meg nekem. Szerencsémre ilyen fiúkkal vagyok körbe véve; azon fáradoznak, hogy eltereljék a gondolataimat anyukámról. Történhetett volna ez rosszabbul is... Mondjuk nemtörődöm barátokkal.

Calum - a nagy hullámlovas - felajánlja segítségét. Állítása szerint nagy tapasztalata van deszkák vásárlásában; azt is felveti, hogy lealkudja nekem az árat - miután ragaszkodom hozzá, hogy én fizessem ki.

Lepakolunk a homokba. Két napozóágyat hoztunk magunkkal, mert a srácokat ismerve egyikük sem fog öt percnél tovább kint ülni; amint megérzik az óceán mámorító érzését, fogadni mernék rá, nekem fog kelleni hajnalban kirángatnom aszott hátsójukat a vízből.

Felállítjuk az ernyőt, Luke a felfújható matracába pumpál levegőt tüdejével - nem tudom, miért nem megy oda a legközelebbi boltoshoz, biztos nehéz lenne a partot övező boltokat meglátogatni. Felváltva próbálnak életet lehelni az úszógumiba, mikor két visongó lány pattan melléjük. Félő, halálra ölelgetik szegény srácaimat, mikor az egyik cérnavékony hangon megszólalva autogramért esedezik. Jó sztárokhoz híven mindannyian aláfirkantják az orruk elé dugott papírlapokat, azután készítek a rajongóknak pár képet kedvenc bandájukkal. Ahogy jöttek, úgy mennek - észrevétlenül, majd élesen sikongatva.

- Basszus. Nem tudom, hogy ismertek ránk! - rázza a fejét Mike.

- Ezt komolyan te mondod? - nevetek fel. - A móló végéről is látni lehet a piros hajadat. - tájékoztatom északnak mutatva.

- Jó. - legyint, mintha velem lenne a gond. - Nem érted. Álcáztuk magunkat!

- Mégis mivel? - hitetlenül rázom a fejemet, kínomban nevetek.

- A napszemüveggel? - kérdez vissza értetlenül, mire a többi három jómadár is az említett tárgyra mutat. Igaz, én voltam hülye...

Pislogás nélkül meredek rá.

- Ez... ez most komoly? - összepréselem ajkaimat. - Jézust is felismerték, még töviskoszorúval a fején is!

- De őt mindenki ismeri! - toporzékol a színes hajú.

- Én agybajt kapok! - dörzsölöm halántékomat, elfordulva tőlük. - Calum, inkább menjünk deszkát nézni! - engedelmesen nyomomba ered. - Figyelmeztetlek: ha egy szó is esik a béna napszemüvegeitekről, vízbe fújtalak!

Mi mást kapok reakciónak, mint nevetést? Ennyire komolyan vesznek... Na, kösz.

Talpam alatt besüpped a homok, a napsugarak melege csiklandozza bőrömet. Széttárom karomat, jobban átengedve magamat ennek a kellemes érzésnek. Cal orrnyergére húzza szemüvegét, úgy vizslat.

- Szeretem a nyarat. - magyarázom elpirulva.

- Vettem észre. - felnevet. - Summer.

Kifújom a levegőt.

- És most jön csak a java... - motyogom.

- Summer. Summer Black. - ismételgeti.

- Jó, ügyes vagy, nyomás befele! - kezdem tolni a hátát. Megkönnyítené a dolgom? Á, dehogy, inkább megveti a lábát a homokban, hogy nehezítse előre haladásunkat.

- Hé! - fordul szembe velem. - Most gondoltam bele: a neved Summer, a mi bandánké pedig 5 Seconds of Summer. - mondja bárgyú mosoly kíséretében.

- És?

- Nem érted? - horgasztja le fejét.

- De. Csak direkt kérdezem, tudod. - ironizálok. - Inkább menjünk! - noszogatom a bolt felé. - Ha a te tempódat követjük, holnap se végzünk.

Természetesen igazam van. Egy és fél nap alatt kiismertem a világ egyik hírhedt punk rock zenekarát, mégis azt kell mondanom, semmiség volt. Ehhez a feladathoz képest a cipőm megkötése nagyobb agytornát kíván.

Bemegyünk az első üzletbe, ahol szörfdeszkákat árusítanak. Calum szakértő szemmel vizsgálja a kiállított darabokat, közben hümmögve az állát vakargatja. Miután megkérdezi, melyik tetszik - milyen kedves tőle -, az eladóhoz sétál, aki egy, már korábban bent lévő vendégével foglalkozik. Cal hangos sóhajtozásba kezd, mígnem az agyontetovált csávó rá nem kapja tekintetét. Ekkor azért megyünk ki, mert megijedt. Hagyom, hadd magyarázza, ahogy akarja, ezért a publikus verzió az lett, hogy azért megyünk el, mert ez hallatlan, amit a boltos megenged magának az ügyfeleivel szemben, és gyakorolhatná a jó modort. Mindezt, persze hangosan el is mondja. Addig nagy a szája, míg a tag fel nem áll - nemcsak kitetoválva van, kidolgozva is. A basszgitáros kisprintel, engem bent hagyva a felforrt agyvizű eladóval. Sűrű bocsánatkérések közepette kell távoznom, mielőtt késztetést érzne Calum móresre tanításához.

Barátom ugyanezt eljátsza még három üzletben - egyre messzebbre kellett sétálnunk a fiúktól. Szomorúan konstatáljuk a negyedik üzletből kijövet, hogy nincs több deszkás errefelé.

- Most mi lesz? - húzta el a száját.

- Mi lenne? - nevetek fel keserűen. - Mivel miattad dobtak ki minket mindenhonnan, most szépen visszamegyünk, és megveszed nekem a fekete deszkát, amit a tetovált pasas árult!

- Muszáj? - nyöször..

- Igen, muszáj. Én mondtam, hogy fejezd be! Mindenhol ismertek téged, te bolond! - csóválom a fejem.

- Minden hírességnek vannak hóbortjai és botrányai. - rukkol elő a válasszal, miközben visszafelé igyekszünk.

- Aha. Szinte látom magam előtt a szalagcímet: „Calum Hood, a deszkaszakértő összetűzésbe keveredett egy munkáját rosszul végző árussal..."

- Kihagytad, hogy ellenszenves. És bunkó.

Az üzletet elérve Cal bemegy. Kint várom rá. Nem telik bele két perc, mire diadalittas mosollyal arcán visszatér az életet mentő csodával a hóna alatt. Boldogan puszit nyomok arcára, és átveszem tőle.

- Na, mi történt? - kérdezem, utalva arra, egy karcolás nélkül megúszta.

- Elnézést kértem, azután elmagyaráztam neki, miért viselkedtem így. - vonogatja a vállát.

- És mit mondtál neki? - érdeklődöm. Nem igaz, hogy mindent harapófogóval kell kihúznom belőle!

- Hogy nagyon bejön a lány, akivel voltam, csak a profit akartam játszani, hogy könnyebben megfektessem. - vigyorog.

- Te nem vagy normális! - lökök rajta egyet a vállánál.

- Most miért? - értetlenkedik perverz vigyorával. - Wayne is azt mondta, milyen jó csaj vagy!

- Öhm... köszi? - egyik kezemmel kínosan hajamba túrok, a másikkal deszkámat viszem. - Várj! Wayne? Ennyire összehaverkodtatok?

- Azt ígértem neki, lefilmezzük, és elküldjük! - röhög.

- Ennyi. - emelem fel kezemet. - Veled sem megyek többet sehova, Calum Hood! - közben a mosolyom próbálom elfojtani.

A srácokhoz visszaérve Mr. Világsztár a felfújható matracán hortyog, míg Ash és Mike izgatottan sutyorognak felette, majd érkezésünkre felkapják fejüket, és boldogan indulnak meg felénk.

- Benne vagytok egy kis buliban? - vonogatja a piercinges szemöldökét Michael, ami megnevettet.

- Attól függ. - megvonom a vállam. - Ha nincs benne kamera...

Cal, aki éppen kortyolt az ásványvízből prüszkölve fújja ki a szája tartalmát. Röhögve, közben mellkasát csapkodva sétál vissza hozzánk.

- Miről lenne szó? - kérdezi.

- Belökjük Hemmo - t matracostul a vízbe! - újságolja eget rengető csínytevés - ötletüket Mikey.

Calum cinkosul mosolyog a piros hajúra, én kérdőn Ashton - hoz fordulok.

- Te beleegyezel ebbe?

- Egyszer élünk! - vonja meg a vállát. Szemeiben izgalom csillog.

- Akkor, hajrá! - összecsapom a tenyerem. Négy oldalról közrefogjuk a matracot, és a forró homokon keresztül a fodrozódó óceánba húzzuk.

"I need your love to light up this house

I wanna know what you're all about

I wanna feel you, feel you, tonight

I wanna tell you that it's alright

I need your love to guide me back home

When I'm with you, I'm never alone

I need to feel you, feel you, tonight

I need to tell you that it's alright

We'll never be as young as we are now

It's time to leave this old black and white town

Let's seize the day

Let's run away

Don't let the colors fade to grey

We'll never be as young as we are now

As young as we are now

I see myself here in your eyes

Stay awake 'till the sunrise

I want to hold you, hold you, all night

I want to tell you that you're all mine

I feel our hands intertwined

Hear our hearts beating in time

I need to hold you, hold you, all night

I need to tell you that you're all mine

We'll never be as young as we are now

It's time to leave this old black and white town

Let's seize the day

Let's run away

Don't let the colors fade to grey

We'll never be as young as we are now

As young as we are now

We won't wait

For tomorrow

It's too late

We don't follow

We'll never be as young as we are now

It's time to leave this old black and white town

Let's seize the day

Let's run away

Don't let the colors fade to grey

We'll never be as young as we are now

As young as we are now

As young as we are now"