Az egyik barátnőm a legutolsó rész elolvasása után megjegyezte: "szerintem túl gyorsan összejöttek, elvégre egy napja találkoztak."
Sátáni fej, és amolyan "így ismersz te engem?" tekintet a válasz.
De ne "aggódjatok", drágáim, annyi bonyodalom lesz itt még! Szeretem kínozni a szereplőimet...
Gonosz vagyok? Á, nem. Na, jó. Talán - de csak egy picikét.
Jó olvasást, remélem sikerült a megszokott színvonalat hoznom! ;)
(Kommentekért nem harapok, sőt, megmelengetnék rideg szívemet. XD)
××××××××××××××××××××××××××××××××××××

*Luke*

A szívem megszakad Summert így látni. Azt a Summer Black - et, aki egész életét terrorban élte le, mégsem félte a jövőt, akit tegnap a fulladástól mentettem meg, mégsem a saját jólléte érdekelte, a deszkája iránt táplált aggódást.

Összetört. Minden ember élete során eljön a katasztrófa, amiből vagy kikeveredik, vagy nem. Élve vagy holtan. A létünk tűrőképességét tesztelik; és ez a legmocskosabb játék a világon!

Karjaimban Summer - rel lekuporodom a díványra, a lányt az ölembe húzom. Fejét mellkasomnak döntve szipog, a pólóm teljesen átázott, de kit érdekel? Nyugtatgatom, ringatózom vele, fülébe egy dalt dúdolok. Időközben Melchizedek is idejön hozzánk, befészkeli magát kettőnk közé. Sum szomorúan elmosolyodik, vakargatja a kis jószág feje búbját, mígnem mindkettőjüket elnyomja az álom.

- Ash, segíts, légy szíves! - szólok dobosomnak.

Felnyalábolja kismacskáját, kezébe veszi, vigyázva, nehogy felébressze. Fogást keresek Sum - on; egyik kezemet térdhajlatába teszem, másikkal a lapockáit támasztom. Karjaimba kapom, és az emelet felé veszem az irányt. Nem állok meg a másodikon, az összetört lányt saját szobámba viszem. Ashton kinyitja nekem az ajtót. Summer - t ágyamba fektetem, betakargatom, kisöpröm arcából kócos haját, majd csókot lehelek homlokára. Ashton leteszi Sum mellé macskáját, aki álmos szemekkel körbe kémlel, majd a lány arcához dörgölőzve elhelyezkedik, és dorombolva elszenderül.

- Legalább ő vigyáz rá. - súgja Ash a vállamat megveregetve.

Bizakodón bólintok. Mielőtt behúznám magam mögött az ajtót, visszapillantok Summer - re. Csak a fehérséget látom, egy barna hajkoronát, illetve egy szürke bundát.

Halkan lemegyünk a fölszintre, ahol Mikey és Cal idegesen járkálnak. Beletúrok hajamba, a mozdulatot azonban nem tudom befejezni, mert piros hajú barátom elkapja kezemet.

- Ugye, jól van? - néz rám fátyolos tekintettel. Ettől az én szemem is megtelik könnyekkel. - Egyedül fennhagytad? Túléli, Luke?

- Hagyd már abba, te idióta! - Calum a pólójánál megragadja Mike - ot, és a kanapéhoz vonszolja. A nyomomban Ashton - nal követem őket, leheveredek a bőrülésre, oda, ahol az előbb ringatóztunk. - Hogy érzi magát? - intézi nekem szavait, miközben ujjait tördeli.

- Fogalmam sincs, de gondolom, milyen borzalmas lehet! - horgasztom le fejemet.

- Most mi lesz? - kérdezi Ashton.

- Hogy érted? - nézek fel a dobosra.

- Mihez kezdünk Summer - rel? - pontosít.

- Ne kezeld már úgy, mint egy hátráltatót! - csattanok fel. - Úgy beszélsz róla, mintha az anyja halála igencsak keresztbe tett volna a számításainknak! Mi bajod van? Sajnálod tőle gyászt? Őkegyelmének már az sem felel meg, ma valaki siratja a hozzátartozóját?

- Luke, te is tudod... - próbálkozik nyugtatásommal Calum.

- Mit? - pattanok fel. - Hogy Ashton csak jót akar?

- Nem érted, hogy ennek nem lesz jó vége? - emeli fel a göndör is hangját.

- Na, avass be, légy szíves! - mondom szarkasztikusan. - Mi az, ami Ó - szent - és - mindenható - Ashton - nak eszébe jutott, és egy ilyen sötét alaknak nem, mint amilyen én vagyok?

- Arra nem gondoltál még, mi lesz, ha az apja keresni kezdi? A sajtó, a tévések, egyszóval az egész média a nyakunkon fog lihegni, amiért „elraboltuk" a csajt! - rajzol macskakörmöket a levegőbe.

- Nem értem. - rázom a fejem. - Nem értem, hogy lehet valaki olyan önző, mint te, Ashton? Most halt meg szegény Summer anyukája, te meg csak a karriereddel törődsz?

- Luke, azért azt be kell látnod, hogy magunkra is gondolnunk kell... - mondja vékony hangon Michael.

Felvont szemöldökkel nézek rájuk. Nem tudom eldönteni: sírja vagy nevessek? Végül a második győz, fuldokolva röhögni kezdek. Barátaim ijedten figyelnek.

- Hát, akkor tessék! - kiáltom a kezemmel az ajtó felé mutatva. - Arra van a kijárat, el lehet menni!

- Nem dobhatsz ki minket az otthonunkból, Lucas! - emeli fel most már Calum is a hangját. - Nem csak egyedül vagy a bandában, közösen értük el a sikereket; közös volt a pénz is, amiből mindezt vettük! - mutat körbe a helyiségben.

- Nem akartok elmenni? Jó! - ordítom torkom szakadtából. - Akkor majd elmegyek én! Summer - rel összepakolunk, és elköltözünk!

- Miért tennél ilyet? - hallok meg a lépcsőfordulóból egy álmos, női hangot, majd az alakját is meglátom. - Nem is ismerjük egymást - kezdi higgadtan, azután ránk kiált. Mindezt hirtelen teszi, mind a négyen összerezzenünk. -, akkor mi a tökömért veszekedtek miattam?

Tátott szájjal bámulunk rá. Komolyan olyan mélyre süllyedtünk, hogy egy lelkileg sérült lánynak kelljen kioktatnia minket, felnőtteket, ráadásul, aki nem kevesebb, mint egy órája találta meg a begyógyszerezett anyját? Ennyire szánalmasak lennénk?

- Ashton, ha aggódsz, amiért összefüggésbe hoznak minket a médiában, nyugodtan szólj! Calum és Michael, ha féltitek a karriereteket, tegyetek ki, de ne veszekedjetek miattam, mert ez a legnagyobb hülyeség, amit elkövethettek! És Luke - fordul felém utoljára. -, ne ragaszkodj ennyire hozzám, mert tényleg nem ismersz! Itt hagynád az életedet egy lányért, akiről csupán illúzióid vannak? Ugyan, kérlek!

Néma csend telepszik a szobára. Summer higgadtan lesétál a lépcsőn, magára kapja cipőjét, majd bőröndje markolatáért nyúl. Elhúzza a száját, úgy néz ránk.

- Tudom, nagy pofátlanság, de tudnátok kölcsönadni egy kis pénzt, amiből újrakezdhetek mindent egy másik helyen?

- Nem. - Ashton az első, aki ezt mondja. Utána Cal és Mike száját is elhagyja ugyanaz a szó. Az előszobába sétálnak, elállják Summer útját, nem engedik az ajtóhoz.

- Nem adunk kölcsön - kezdi Ashton. -, mert itt maradsz velünk!

Megértem Sum - not. Az előbb még a dobossal veszekedtem, mert utálatoskodott a lánnyal, most pedig befogadná?

Hangos sikítás szakít ki gondolataimból. Megrázom a fejem, hogy jobban tudjak koncentrálni a jelen eseményeire. Summer futva Ashton nyakába ugrik, és szorongatja barátomat. Továbbra sem hagyja abba a sikongatást, de nevet is közben. Calum és Mike két oldalról csatlakoznak az ölelkező pároshoz. Én hátulról fogom közre családomat.

- Úristen! Köszönöm! - hálálkodik, közben ugrál, aminek az a következménye, hogy négy zenészt fogait hallhatja összekoccanni. - Ti vagytok a legjobbak!

- Ez csak természetes. - válik el tőlünk először Calum. - Éhes valaki? - ezzel le is rendezi az érzelgős pillanatot. - A specialitásomat készítem: mirelitpizzát. Valaki?

- Úúúú. Én! - jelentkezik Mikey, majd Cal után rohant.

- Mi is kérünk! - szól a nevünkben Ash, majd halkabbra fogja szavát, és nekünk intézi mondandóját. - Megyek, megnézem Melchi - t.

- Ashton, várj! - szólok utána. - Bocsánatot szeretnék kérni, amiért ilyen hevesen reagáltam. Tudom, te csak jót akartál, és nem lett volna szabad leüvöltenem a fejedet.

- Semmi gond. Szent a béke. - megöleljük egymást. - A szerelem néha furcsa dolgokra késztet!

- Na, menj a fenébe! - lököm el magamtól, amin csak röhög.

Summer kuncogását hallom a hátam mögül. Tettetett méreggel hátra fordulok.

- Te meg min nevetsz? - kérdezem fölé tornyosulva. Élvezem, hogy egy fejjel magasabb vagyok nála.

- Ez nem fair, óriás! - teszi csípőre a kezét.

- Miért nem nőttél magasabbra, törpe? - hajolok egészen közel hozzá.

- Hé! - nyakam köré fonja karját. Pár centi választ el minket egymástól. - Nekem normális méretem van, veled ellentétben, nem szeretném elérni a felhőkarcolók tetejét!

- Ó, akkor nem tetszik a magasságom? - vonom fel a szemöldököm játékosan. - Semmi nem tetszik rajtam?

- Nem ezt mondtam.

Summer szünteti meg a köztünk tátongó üres, felesleges teret. Gyengéden húz magára, ajkaival lágyan csókol. Beleharap alsó ajkamba, ami nyögésre késztet. Érzem, elmosolyodik. Tenyeremet derekáról fenekére vezetem, majd belemarkolok. Elégedett hang tör fel mellkasából. Átveszem az irányítást, elmélyítem a csókot. Nyelvem bejutást kér, amit Summer meg is ad.

- Srácok, milyen... - lép be az előszobába Mikey, majd mikor meglát minket, felsikolt, szemeit eltakarja. - Bocs, nem láttam semmit; folytassátok csak! - hátrál.

Sum - ra mosolygok, csókot nyomok szájára, majd összekulcsolt ujjainkkal a konyhába vezetem.

„Late at night I could hear the crying

I hear it all, trying to fall asleep

When all the love around you is dying

How do you stay so strong?

How did you hide it all for so long?

How can I take the pain away?

How can I save

A fallen angel, in the dark

Never thought you'd fall so far

Fallen angel, close your eyes

I won't let you fall tonight

Fallen angel

You do it all for my own protection

You make me feel like I'll be okay

Still I have so many questions

How do you stay so strong?

How did you hide it all for so long?

How can I take the pain away?

How can I save

A fallen angel, in the dark

Never thought you'd fall so far

Fallen angel, close your eyes

I won't let you fall tonight

Fallen angel, just let go

You don't have to be alone

Fallen angel, close your eyes

I won't let you fall tonight

I was right beside you

When you went to hell and back again"