Néha olyan valóságos a boldogság. Akkor, abban a szent pillanatban tudom, valami rossz fog következni. Felébredek, az illúzió huss, eltűnik, eltávolodom szeretteimtől.

Pontosan így történik ez Luke Hemmings - szel, a milliók által ismert énekessel, kit nehéz ellökni, és Summer Black - kel, azaz velem, a lánnyal, kit nehéz maradásra bírni. Néha már azon kapom magam, semmiféle próbálkozásom, ügyködésem nincs a kapcsolat ellen, sőt, a vehemensen tiltakozó Hang - Summert is képes vagyok bezárni egy sötét, szabaduláslehetőségekben mentes szobába, hogy a falnak mondja a magáét, ne az én fülembe ültessen bogarat.

Néha tényleg oly valóságos a boldogság! Mintha álmodnék. Egy gyenge szellőn feküdve lebzselnék, s néznék le a virágos rétre, a bódító illattól ellazult izmokkal szökkennék át egy bárányfelhőre, a kristálytiszta víz felett, a csörgedező patak csillámló habjait nézve.

És csak azután jön a vihar, a pusztulás. Minden szép elhervad a mezőn, a virágos kis fejecskéje lekonyul a száraz, megtöredezett föld felé, a folyam kopár medrében egyedül sós könnyeim szolgálnak vízforrásként. A tejfehéren tündöklő felhő sötétbe vegyül át, fogvacogtató hideget árasztva magából. Villámokat szór.

Minden, ami egykoron jó volt, változni lászik. S bizony, ezt a változást én fogom előidézni.

Mégis, jobbnak látok nem előre tekinteni, a nevetéssel töltendő napokat meggyászolni, hiszen ebben a helyzetben sokkal inkább tartom racionálisnak azt, amennyiben a jelenben élek, nem pedig kivágyódom a történések keretéből.

- Még mindig bámulnak. - jegyzi meg Blanche feszélyezve, sötétkék - fekete tincseit arcába fésüli, ezzel nehezítve a riporterek beazonosítási kísérletét.

- Fognak is, szívem! - mondja gunyorosan, már - már leereszkedően a menedzser, mire kiráz a hideg.

Luke megérzi borzongásom, még közelebb simul hozzám, szorosabban fogja közre derekamat, és belepuszil a hajamba, holott fogalma sincs róla, miért ráz a hideg. Mégis mellettem van, ami némiképp nyugtató hatást gyakorol rám, támaszt ad, mind lelkileg, mind testileg. Nem fér a fejembe, a fiúk hogy képesek ennyire bízni benne, jófejnek, viccesnek elkönyvelni, behódolni az akaratának. Van valami ebben a fickóban, ami egyaránt vonzz, éppen ezért taszít is, és fordítva. Úgy érzem, amennyiben rövidesen nem fedezem fel titkát, rejtett valóját, illetve velem szemben folytatott különös viselkedésmintáját, menten megtébolyodom.

„Mi a véleményed, Summer?" - nyitom ki gondolataim kulcsra zárt ajtaját, mi mögött egy igazi szörny rejtőzik. Én.

„Azt mondanám, nem egészséges saját magaddal diszkurzust folytatnod."

„Te is tudod, nem így értettem!" - dobbantok egyet, mire a körülöttem ácsorgók furán néznek rám.

- Bocsánat. Csak a rángások. - vonok vállat, úgy teszek, mintha nem érezném égető tekintetüket szanaszét mustrálni arcvonásaimat.

„Ugyanazt fogom gondolni, amit te! Egy személy vagyunk."

„Te szintúgy tisztában vagy vele, Summer, ez nem így van!" - váltok át leheletnyit kérlelő stílusba.

„Jó! Kíváncsi vagy, mi a véleményem?" - kel ki magából. - „Rohadtul idióta vagy, ha mindazon eseményeket képtelen vagy feldolgozni, ami a szemed alatt játszódik le, ezeket a darabkákat helyükre illeszteni. Mindenki képben van, egyedül te tapogatózol vakon!" - vágja a fejemhez könyörtelenül. Mielőtt a megdöbbenés leghaloványabb jelét mutathatnám, ismét belefog. - „Most pedig, légy szíves, eressz vissza, hadd nyugodjak a sötétben, mert többet biztosan nem kötök az orrodra!"

„De..."

„Legyen benned annyi maga szeretet, hogy képes vagy nekem örülni, azonosulni azzal a fajta boldogsággal, mit a csend és a fekete tér vált ki belőlem!" - csattan fel, végül mégis elhalkul. - „Mert tudod, ez mivel jár, ismered az érzés, és úgy vagy vele, amennyiben neked nem sikerül, velem osztozol a jókedvben!"

„Menj." - mosolyodom el keserűen.

„Köszönöm." - grimaszol szánakozón, azzal bevágja a masszív ajtót orrom előtt.

- Basszus, miért érzem úgy, hogy valamit otthon felejtettünk? - teszi fel a kérdést sokadára Ashton, ezúttal el is jut tudatomig.

Fekete farmerben feszít, mi tökéletesen lábaira simul, fehér lyukasztott izomtrikója kitűnő rálátást enged feszülő bicepszére. Napszemüvege sötétített lencséi keresztül vizslat minket, ami nem engedi át a Nap káros sugarait, közben telefonján pötyög. Mellette a színeshajú Michael körbeforog, szempillantás alatt csap át nyugalmat sugárzó arckifejezése riadttá.

- Nem hoztuk le a gépről a csomagjaimat? - kérdezi, előre is félve a választól.

- Hol hagytad utoljára? - tudakolom oldalról rásandítva.

- A konyhában. - túr a hajába, majd ajkát kezdi harapdálni. Várok egy kicsit, míg realizálja, a csomagokat valószínűleg otthon hagyta, most az egyszer némi elégtételt érzek, amiért nem kenhetik rám ezt a hibát. - A picsába! - csap a homlokára.

- Michael Gordon Clifford! - mennydörögi Dominic. - Mit mondtam, hogy pakolj, ahelyett hogy azt az átokverte Playstation - t nyomod?!

- De, hát nem tehetek róla! - védi a saját álláspontját. - Mindenki be volt szarva Summer miatt, gyorsan kellett összeszedelődzködni, ráadásul még Dr. Irwin is játszotta a világmegváltót, közben rám bízva a hülye macskáját! A szarba! - csapja homlokon magát. - Az a hülye dög is...

- Te Sydneyben hagytad Melchizedeket?! - sipítja a dobos szokatlan vékony hangon, mire Calum felvihog.

- Hé! - emeli fe védekezőn Mikey a karjait. - Te sem vetted észre a repülőút alatt!

Ebben a pillanatban egy fekete limuzin parkol le az útpadka mellé. Tátott szájjal bámulom a csillogó autót, ami igencsak úgy tűnik, a mi fuvarozásunkra húzódott le. Felpillantok Luke márványszobor szinten tökéletes vonásaira, arcára, mire veszi az adást, halványan biccent, apró mosollyal a szája sarkában.

- Megsülök! - kezd nyafogni Calum.

- Norbert, késett! - rója meg a menedzser a sofőrt, aki épp a bőröndjeinket - már akiét - pakolja be a csomagtartóba. - Ashton, ti meg mi az isten nyilát csináltok? - kapja rögvest oldalra a fejét, és azt látja: a dobos Mike fülénél fogva cibálja a fiút vissza, az épület ajtóihoz.

- Visszamegyünk. - jelenti ki.

- Mr. Black, sajnálattal közlöm, a légkondicionáló a minap felmondta a szolgálatot. - mondja Norbert.

- Mi? - kapja fel a fejét Cal. - Nincs klíma? Én úgy nem utazok!

És pontosan egyazon időben mindenki elkezd magyarázni a szükségleteiről, hogy Ashton miért nem képes itt maradni, neki ki kell szednie szerencsétlen Melchit, aki ráadásul állathordozóba is van zárva, Michael, kinek honvágya egyre csak fokozódni fog, amennyiben nem mehet vissza bőröndjéért, azon belül is a kabala alsójáért, Calum, aki azt fájlalja, hogy állítása szerint más bőrszíne lesz az izzadástól, már pedig ő ezt nem szeretné, egészen hozzászokott a mostanihoz, s ha már mindenki, Blanche miattunk kezd panaszkodni, amiért egyedül maradna velünk, a „nyáladzókkal", ennek elkerülése érdekében képes bevállalni még kétszer azt az örökké valóságig tartó utat, Calummal egyetemben. Látszólag Dominic indulatával küzd, azután józan esze kérdéseivel. Valamiért nem szeretne minket Luke - kal magunkra hagyni az Egyesült Államokban, azt pedig mégsem kockáztathatja - tudja jól -, hogy elengedje a négy hülyét, akik bizonyára kényszerleszállásra ösztönöznék a pilótát, vagy kisebbfajta szívritmuszavart előidézve nála, saját maguknak kellene elvezetni a gépet.

- Ti! - mutat ránk szigorúan, azt veszem észre, szeme tikkel, halántékán egy ér rendületlenül lüktet. - Pár nap múlva viszont látjuk egymást, örülnék, amennyiben nem égne fel a villa egy veszekedés befolyásoltságában, avagy nem kellene egy együttérző rezidens nyávogó hangja mellett mondandójából azt kivennem, hogy egyikőtök kórházban fekszik! Ti pedig! - fordul hirtelen a srácok és Blanche felé. - Még egy ilyen mozzanat, esküszöm az atyaúristenre, kipenderítelek titeket az égből, hogy tizenöt mérföldes távban gyakorolhassátok a szabadesést! Ejtőernyő nélkül.

- Uhuhú, dobjuk ki Irwin macskáját, és nézzük meg, tud - e repülni! - vigyorog Michael, mire Ashton sikítva - ordítva félrelök mindent és mindenkit az útjából, hogy elsőkézből terjedjen szét szervezetében a fiú megfojtogatása után keletkezett adrenalin szervezetében.

Luke jobbnak látja távozni, gyengéden meglök, kinyitja előttem a limuzin ajtaját. Mielőtt beszállnék, látom, barátom és Dominic nyomatékosan egymásra néznek, mintha egyetlen pillantásból, szavak nélkül is megértenék egymást. Szememet forgatva elhelyezkedem a hátsó ülésen, megvárom, míg Luke ugyanezt teszi a szemközt lévőn. A jármű elindultával integetünk az egyre csak távolodó alakoknak, mikor kifordulunk a reptér utcájából, oldalamra feküdve terülök szét a bőrhuzaton. Nem tehetek róla, szemeim csukódni kezdenek, egyre csak homályosodik látásom, míg végül Luke arca, mint az utolsó dolog, mit ébren látok, lebeg előttem a sötétben.

Álmomban Hang - Summer és Test - Summer felfedező túrát tesznek egy kiágazó folyosóhálózaton, mely inkább hasonlít labirintusra, mint tájékozódás céljából készített falazatra. Fekete csempéiben, melyekkel körös körül ki van rakva a tér, arcukat látom - tulajdonképen egy külső megfigyelő vagyok a saját álmomban. Próbálok zajt csapni, hiszen úgyis nagy visszhangot idézne elő, de mozdulásra képtelen vagyok, ennek teljében egyetlen egy árva nyikkanás sem tudja torkomat elhagyni. A két barna hajú cipője talpa alatt kopog a törékeny felület, az ajtók nyikorgással nyílnak, mikor sorban végigmennek a lehetséges információforrásokat elzáró tárgyakon. Érzem, tudom, hogy tudják, a következő szobában meglelik mindarra a választ, amiért itt vannak - holott a két Summer is kétségeikben fürdik -, mikor arra kerül sor, a Hang büszkén, szinte elérzékenyülve engedi meg Testnek: felfedezze a nagy titkot, mitől már csak karnyújtásnyira van, mert az első pillanattól kezdve forró nyomon járt... na, akkor ébredek fel.

A limuzin lassít, szemeim kipattannak. Morgolódva felkecmergek ülőhelyzetbe, Luke kuncogni kezd, mégis inkább tompítva érzem mindezt, mikor szemem elé tárul a 5 Seconds of Summer amerikai fényűző villája.

Egy gazdag környéken áll a ház, masszív falai az ember fölé magasodnak, ahogy csak bámul az épületre. Fehérre festett falai, cserép nélküli teteje, illetve hatalmas üvegablakai, mik a hátsó kertbe vezetnek, tökéletesen illenek a fiúk stílusához. Belépvén a kovácsoltvaskapun szemügyre veszem a két fa törzsére kifüggesztett függőágyat, a kipucolt, természetellenesen világos vizű medencét, mellette a csúzdát, a nyugágyakat, a napellenzőket, a kertbe állított hintát, valamint a kis fa léces kerítést, mi mögött az óceán csillámló habjai kacsintgatnak hívogatóan.

- Hogy én csak szörfözni fogok, az is biztos! - súgom ámultan, mire Luke felkuncog.

Ő és Norbert a bőröndökkel bajlódnak, felvonszolják a bejárati ajtó előtt elterülő betonlépcsőfokokon, mikor én már az előszobában ráncigálom le magamról a fűzős szandálom. Gyorsan végigfutok a házon, legnagyobb meglepetésemre a földszint és a két emelet, ami a szobákat illeti, minden pontosan ugyanott van elhelyezve, megegyező számban. Egyedül a beltér különbözik, ha mondhatom, még újabb, még modernebb és még drágább díszítő elemekkel, használati tárgyakkal van berendezve.

- Na, hogy tetszik? - karol át hátulról Luke, majd a nyakamba puszil.

- Hihetetlen. - suttogom megbabonázva.

- Mit szólnál hozzá, ameddig én kipakolok, addig elmész letusolni? - mosolyodik el halványan, mire egy puszit nyomok pisze orrára.

- Imádlak.

Egy frissítő zuhany után felcsavarom nedves tincsekbe tapadt hajam, a fürdőszobaszőnyegen ácsorogva hangosan felnevetek, mikor meglátom azt a „Daddy Hemmings' Favourite" feliratú pólót, amit Michael ajándékozott nekem születésnapom alkalmából, és Luke egy alsóját. Magamra kapom a kikészített darabokat, kis híján derekamat verdeső hajamon átfutok a hajszárítóval, hiszen úgy is megszárad, hiába írunk gyakorlatilag őszt. Mondhatni, nagyobb a forróság, mint július - augusztus tájékán.

Mezítláb kicsoszogok a fürdőből, fel a második emeletre, azzal a szándékkal, felviszem a karomra fektetett ruháimat, mikor nem várt látvány fogad. Luke háttal nekem, egy szál bokszerben flangál, hajtogatja össze a felsőket és rövidnadrágokat, azzal a céllal, hogy a szekrény polcaira fektesse valamennyit.

Az ajtófélfának támaszkodva figyelem minden mozdulatát, ajkamba harapva gyönyörködöm markolni való fenekében. A gondolatba belepirulok, szívem egyre hevesebben kezd verni, s hiába mosakodtam meg, újból lever a víz.

- Ne kukkolj! - szól rám vigyorogva a válla felett, mire még inkább zavarba jövök.

Nem szokásom, de ezalkalommal valami bocsánatfélét motyogok, összeszorult torokkal, mindvégig lehorgasztott tekintettel besétálok a szobába, a szekrény elé dobom a szennyest. Zavartan kislisszolnák, ha Hemmings nem kapná el csuklómat, és magához rántva nem csókolna meg hirtelen, ujjait félig nedves hajamba vezetve.

Nyaka köré kulcsolom a kezemet, hagyom, hogy szépen lassan az ágyra fektessen. Fölém magasodik, egy kérdő, halvány mosollyal ajándékoz meg, mire aprót biccentek úgy, hogy szívem a torkomban dobog.

A fiú ismételten ajkaimra hajol, gyengéden kezdi becézgetni azokat, én pedig a pillangóimmal aljasam tájékán úgy érzem, a fellegekbe kerültem. Lábaimat Luke dereka köré kulcsolom, s mikor ágyékát megérzem nőiességemnél, szaggatottan, szinte egyszerre sóhajtunk fel. Puha ajkaival nyakamra vándorol, az érzékeny bőrfelületet kezdi szívni, harapdálni, mindahány alkalommal egy kéjes nyögésre késztet, diadalittasan elmosolyodik.

Hirtelen változtatok helyzetünkön, konkrétan férfiasságára ülve egy állatias morgást váltok ki belőle. Fenekembe markol, megugrom - ezzel jelzi: csináljak már valamit. Körmeimmel oldalát simogatom, nyakára hajolok, majd erős szívásnyomokat hagyok kulcscsontja tájékán. Lassan kezdek mozogni büszkeségén még nagyobb merevedés előidézve, mikor Luke felszisszenve maga alá szorít, ajkaimnak esik.

Hajába vezetem ujjaimat, tarkójánál begöndörödött tincseit csavargatom, mikor lemerevedek. A fiú ujjai odalenn kezdenek izgatni, mellkasom ezzel párhuzamosan fel - le emelkedik. Lemászik rólam, az ágy széléhez húz, lábaimat szétfeszíti. Kezdetben csak az alsónemű felett, azután bokszerét lehámozva rólam, csiklómat simogatja. Kedves szavakat suttog, már az ágyneműt szorongatom, mikor két ujját belém vezetve felsikoltok. Összepréselem számat, igyekszem egyenletes légzést folytatni, és biztosítani Luke - ot, minden a legnagyobb rendben van, nem szeretnék leállni.

Lassan, fokozatosan gyorsítva húzza ki - be ujjait, aztán csatlakoztatja a harmadikat is, egyre közelebb vezetve engem a gyönyörhöz. Egy halvány puszit lehel nőiességemre, amibe beleborzongok. Csalódottan emelem fel a fejem, miután realizálom, Luke bizony abbahagyta, amit csinált.

- Rohadtul beindít, hogy ilyen nedves lettél tőlem. - morogja, sorba nyalja le ujjait. - De nélkülem nem mész el, baby!

- Luke... - nyöszörgöm felhevülten. - Csinálj már valamit!

- Előtte vegyük csak le ezt. Túl sok a ruha rajtad. - azzal pólóm szegélyéhez nyúl, húzni kezdi a rózsaszín felsőm.

Megemelem hátam, ezzel segítve a mozdulatot, elfojtottan felkuncogok, mikor a fiú keze ügyetlenül beleakad az anyagba. Mivel melltartót nem vettem fel, Luke rögvest szembe találja magát anyaszült valómmal. Halványan elmosolyodik, most rajtam a sor, hogy megszabadítsam a minket gátló darabtól.

Remegő kezekkel nyúlok alsója széléhez, szépen lassan hámozom le róla. Luke kibújtatja lábait az anyagból, elhajítja a szoba egyik sarkába. Nagyot nyelek, ahogy férfiassága elém tárul, azon aggódom, mégis hogy a francba fog ez belém férni... hiszen ez hatalmas!

- Még mindig leállhatunk, ha szeretnéd. - mormolja rekedtes hangján, látva arckifejezésemet. Megrázom a fejem tiltakozásom jeléül, jobbnak látom nem szólni, hiszen ha Luke meghallja vékony hangom, bizonyára saját döntésétől vezérelve hagyja abba.

Egy utolsó csókot nyom izzadt homlokomra, majd belém hatol. Szemeim kikerekednek, hangosan felnyögök. Látom a fiú arcán, mennyire próbálkozik kerülni az azon fajta fájdalmat, mit okozhat, sajnos: sikertelenül. Letöröli a kibuggyanó könnycseppemet, egy kis idő elteltével, miután bólintok, el kezd mozogni.

Lassacskán szűnni kezd a hasogató érzés alhasamban, amit Luke is megérez. Egyre bátrabbakat, erőteljesebbeket lök. A délutáni, lemenő nap fényében besötétülő szobát egyedül lihegésünk, sóhajain töltik be.

- M... mindjárt. - nyöszörgöm a fiú hátát kaparásnyomaimmal ellátva.

Még nagyobb erővel, még intenzívebben mozog bennem, mikor hangos sikítás kíséretében kerít hatalma alá az orgazmus gyönyöre. Luke pár lökés után egy orbitálisat nyög, elélvezve kihúzódik belőlem. A hátára dőlve a plafont kezdi szuggerálni, rendszertelenül kapkodva a levegőt.

- Ez... eszméletlen volt! - keresi meg ujjaimat, majd összefűzi az övéivel.

Takarót húzok kettőnk testére, Luke a mellemre hajtja vizes fejét, derekamat átkarolja.

- Miért szeretlek ennyire, Summer? Ez már szinte fáj. - kuncog.

Halvány mosolyra húzom számat, úgy válaszolok.

- Én is szeretlek.

- Tudod, ez valaminek a vége, azt hiszem. És itt egy új kezdet, ami előtt együtt állunk!

„Így van, ahogy mondod. Bár... kiegészíteném: most kezdődnek csak el igazán a folyamatok!"

- Szeretlek. - ismétlem el újra, mintha csak nem hallotta volna, mintha magamat szeretném meggyőzni, amennyiben igaza is van Hang - Summernek, Luke szavaival élve, ketten állunk az elé.

„I'll take what you got, got, got

I know it's not a lot, lot, lot

Cause I just need another hit

You're the thing that I can't quit

You got what I want, want, want

Here but then you're gone, gone, gone

If you told me that we were through

You know that I would break the truce

I want to breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you meant

So lie to me, just lie to me

So talk, talk, talk

Well tell me what I want, want, want

If I don't look into your eyes

It's almost like a perfect lie

So don't stop, stop, stop

We'll take another shot, shot, shot

Cause you know you've got perfect aim

I wanna feel you in my veins

I want to breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you meant

So lie to me, just lie to me

You make it sound so sweet

When you lie to me

Make it sound so sweet

When you lie to me

I want to breathe you in like your vapor

I want to be the one you remember

I want to feel your love like the weather

All over me, all over me

I want to print our hands in the pavement

Savour your words, I won't ever waste them

Look in your eyes and know just what you meant

So lie to me, just lie to me

You make it sound so sweet

When you lie to me

Make it sound so sweet

When you lie to me"

××××××××××××××××××××××××××××××××××××
Jejjj, elérkeztünk ide is Lummer/ Suke shipperek😂🤔❤