Nem kevés ódzkodással, de végül Luke - nak sikerül meggyőznie, hogy menjünk majd le a nappaliba, a többiekhez. Persze, neki könnyű. Mikor Liz benyitott, fogta magát, s nemes egyszerűséggel, lovagiasan a hátam mögé bújt, nehogy őt lássák meg pucéran.

Szerencsére a nadrágomnak nincs semmi baja, ezért gyorsan felkapom azt, majd egy szál melltartóban felsőtestemen, átspurizok Luke szobájába, míg a fiú lazán besétál.

- A felsődet beraktam mosásba. - mondja. Odalép a szekrényéhez, minden válogatás nélkül egyszerűen csak megmarkolja a legfölső ruhadarabod, és hátradobja a válla felett.

„Hmm. De kedves. Nesze, kutya, menj érte!" - a gesztus körülbelül stimmel is.

Széthajtogatom a textilt, és összeráncolt szemöldökkel, megrökönyödve bámulok a magam előtt kinyújtott kötött, karácsonyi pulóverre, melyen a zöld és piros színei alkotnak rénszarvasokat, hópelyheket, illetve fenyőfákat, hol a barátomra. Vagyis a hátára.

- Luke. Szívem. - kezdem lágy hangnemben. Ilyen alkalmakkor tudja, valami nincs rendben, a következő pillanatban átcsapok... hm... finoman szólva: idegessé, mert átszeli a helyiséget, a hajamba túr, és durván megcsókol.

Megpróbálkozom a hátrálással, akkor talán el tudok szakadni tőle, de megakadok az ágyban, s mindketten ráesünk. Teljesem hozzámsimul, ágyékát nőiességemnek dörgöli, mire felnyögök. Ellenkezésem a másodpert töredékrésze alatt párolog el, Luke hajába túrok, hogy még közelebb érezhessem magamhoz édes ajkait.

- Mi... van... baby? - ejt ki egy - egy szót, ahányszor hagyom elválni számtól. - Ennyire... kívánsz?

- Kuss, Hemmings! - morgom. Lábaimat dereka köré kulcsolom, még közelebb húzom magamhoz. Lassan elkezdem alatta mozgatni csípőmet, mire férfiasan felmordul. Ujjaimmal nadrágja gombjaival matatok, Luke megelégelve ügyetlenségemet, besegít. Gyorsan kibújik csőszárú farmeréből, majd az engem hasonlóképpen megszabadít a textiltől.

- Luke, Luke, Luke. - tolom el magamtól, szándékosan, mikor eszembe jut egy ötlet. - Ugye, tisztában vagy vele, egy téli pulcsit akartál rámadni negyven fokban?

- Igen. És? - morogja. Elkezdi csókolgatni állam ívét, egészem a fülem mögötti érzékeny pontig. Ott apró szívásnyomokat hagy, mi akaratlanul is a tetszésem kinyilvánítására késztet.

- De várj... már! - hajolok el. - Milyen ujjatlanjaid vannak, Hemmo? Feketék, nem? Hmm, nem is tudom... soha nem tudtam elképzelni rólad, hogy például rózsaszín legyen. Mert ilyen élénkebb színek még oké, azt kinézném, ha lenne egy - két kék vagy piros felsőd. Persze, sárgát is ugyanolyan nehezemre esik feltételezni...

- Black, te ezt direkt csinálod? - mordul fel.

- Ki? Én? - pislogok ártatlanul. - Eszembe sem jutna. Tán nem hiszel nekem? - fordítok helyzetünkön, közvetlenül férfiasságára ülök, ami egy halk sóhajt vált ki mindkettőnkből. Füléhez hajolok, gyengéden belemélyesztem fogaimat cimpájába, ezzel egyidejűleg tenyereit medencecsontomra csúsztatja, s belémvájja körmeit.

Veszem az adást, lassan mozogni kezdek. Nyakát borítom be szívásnyomokkal, míg Luke folyamatosan nyögdécsel alattam, s fenekemet markolássza a bugyimon keresztül.

- Istenem, de benned akarok lenni! - sóhajtja gyöngyöző homlokkal.

Elmosolyodom, az eddigieknél is erősebben jelölöm meg bőrét, mire hangosan mordul fel.

Hirtelen kinyílik az ajtó, én pedig rekordgyorsasággal gurulok le Luke - ról. Hatalmasat koppanok a földön, elterülve fekszem, légzésemet próbálom normalizálni.

- A picsába! - csúszik ki Michael száján. Könyökemre támaszkodom, éppen hogy csak kikukucskálok az ágy mögül.

Luke álló farkát próbálja takargatni, Mike a kilincsen lógva harapdálja ajkát, a földet pásztázva.

- Na, mi lesz? Activity - zünk már? - toppan be a szobába Calum is, de mikor felméri a terepet, lábai földbe gyökereznek, és eltátott szájjal bámul hol az én szemembe, hol barátoméba vagy az alsóján láható dudorra.

- Halljátok, álljatok már meg! - szűrődik ide Ashton hangja is, valamint a lábdobogás, ahogy a lépcsőn fut fel az emeletre. - Liz azt mondta, rájuk nyitott a fürdőben, ne zavarjátok őket, ha dugnak!

Hitetlenül felröhögök, barna hajamba túrok frusztrációmban.

A göndör jelenik meg Mike mellett, a játéktáblával a kezében, ami pár másodperc múlva a padlón landol. Ashton felvont szemöldökkel, megkövülve figyel, akárcsak társai, azután erőt véve magán, megköszörüli a torkát, és megszólal.

- Srácok, mit néztek ennyire? - tetet értetlenséget. - Hmm. Ez az új függöny, amiről az anyád beszélt, Luke? - bök a fejével Ash az ablak irányába. Hátranézek vállam felett a szuperhősös anyagra, azután kérdőn Ashton felé fordulok.

- Én... öhmm... - küszködik Calum, aki még mindig Lukvadászt fürkészi. - Az jutott eszembe, vajon hány százalék pamut lehet Hemmo alsójában. Szabad? - kérdezi, de a választ meg sem várva megkeresi a cédulát, ezzel Luke - ot a hasára fordítva, leolvassa a számot. - Kilencvenöt. Ahogy sejtettem. - biccent fapofával, nekem pedig fel kell röhögnöm a helyzet abszurditásán.

- Na, és te, Mike? - kuncogok, várva a harmadik hülyeségét.

- Először azt mondtam volna, tetszik a szoba Feng shui - nak való elrendezése, hiszen hálószobában nem ajánlott apró tükröket tartani, mert kisebbségérzetet generálnak, de Luke estében azt hiszem, ettől nem kell félnünk... De igazából titeket bámultalak. - ránt vállat.

- Ez nem igaz! - csattan fel Luke, felpattan, gyorsan magára rángatja a nadrágját. - Ebben a rohadt lakásban már a barátnőmet sem dughatom meg akkor, mikor éppenséggel ahhoz fűlik fogam!

A srácok az ajtó felé veszik az irányt, somolyogva, de a küszöbön Mike megfordul.

- Tudod, mi lehet ennek az oka? Nem szabad játékokat tartani a hálószobánkban, mert amelyek a gyerekkorodra emlékeztetnek, akadályozzák a szerelem és a szexualitás önfeledt megélését.

- Na, most húzzál kifele, Clifford! - ragad meg egy párnát Luke, és a színes hajú felé hajítja.

A három idióta röhögve fut le a lépcsőn, s még utánunk kiabálnak, hogy csipkedjük magunkat, mert Activity - zni akarnak.

Luke morgása közepette feltápászkodom az ágy mellől, belebújok rövidnadrágomba, majd a szekrényhez lépve kutakodni kezdek valami elviselhető felső után.

- Ezek még a régebbi ruháim. - közli, de ahelyett hogy segítségemre sietne, Lukvadász elhatározza, mindennel és mindenkivel, ami mozog, beszél avagy gondolkodik, sértetten fog viselkedni.

Megrántom a vállam, jobbnak látom, ha most inkább nem fejtem ki, hogy én lettem volna a partnere a szexben... én. Előttem nem kellene a durcás kisgyereket játszania, aki nem kapta meg a reggeli cukorkaadagját, mert:

1. nem hat meg

2. sokkal inkább felidegesít.

A legfelső polcon megakad a szemem egy fehér ruhadarabon. Nyújtózkodom utána, de sehogy nem érem el. Hangosat fújtatok, száznyolcvan fokos fordulatot teszek, s szemben találom magam az ajkait harapdáló Luke - kal.

- Nem segítenél? - vonom fel a szemöldökömet, kezemet pedig csípőre vágom.

- Ha most kanos fasz lennék, azt mondanám: „Nem, mert beindít, ahogy lábujjhegyre állsz, és nadrágod feljebb csúszik a fenekeden." Mivel csak kanos vagyok, ezt csinálom. - feláll, lazán a szekrényhez sétál, lekapja az ujjatlan, s fenekembe markolva ajkaimra tapad.

- Luke! - kiáltja valaki a földszintről, akinek hangszíne és - hordozása kísértetiesen hasonlít barátoméhoz.

- Öcsi, ne most dugd Summert! Inkább mutasd be nekünk! - mondja egy másik, az előzőnél is mélyebb hangon.

- Faszom. - morogja, és a falba ver. - Ebben a rohadt házban tényleg nem lehet semmit sem csinálni! - kiviharozna az ajtón, de elkapom kezét, szembe fordítom magammal.

Két kezembe veszem arcát, közben hüvelykujjammal cirógatom selymes arcát. Halvány mosollyal az arcomon ránézek, megvárom, míg ő is így tesz. Gyönyörű kék íriszeiben egy pillanatra elveszek, amit, persze, nem tudok titkolni. Egy diadalittas mosolyt megeresztve ajkába harap, míg szemöldökét kérdőn felvonja.

- Szerintem ezen nem kellene idegeskedned. - suttogom. - Mármint... te nem azt szeretnéd, hogy az első tökéletes legyen?

Lehorgasztja a fejét, halványan megrázza, majd ismét rám néz.

- De igen. - biccent. - Csak, tudod... Néha annyira görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy boldoggá tegyelek... és elfelejtem, nem kell mindenkire ráerőszakolnom az akaratomat.

- Na. Ez meg pontosan úgy hangzott, mintha azt hinnéd, nem akarok szeretkezni veled. - konstatálom.

- Miért, igen?

- Szerinted nem? - horkanok fel. - Sajnálom, nem akarom, hogy ránk nyissanak. Minden bizonnyal velem van a probléma.

Ellépek mellőle, menet közben magamra kapom a trikót, ezúttal viszont Luke az, aki megállítja a másikat. A falnak tom, de nem csókol meg. Hajamba túr, halványan elmosolyodik, mikor akaratom ellenére szétnyílnak ajkaim.

- Tudod, mekkora egy hülye vagyok. - mondja. Száját figyelem árgus szemekkel, ahogy a szavakat formázzák. - Én csak... szeretlek. Éppen ezért...

- Éppen ezért ne úgy élj ebben a kapcsolatban, mintha kényszerítenélek rá! - nevetek fel kínomban. - Ne az én boldogságomat helyezd előtérbe, legfőképp ne görcsölj rá. Magaddal is foglalkoznod kell, máskülönben nem működik. Lehet, hogy talán...

- Nem! - rázza a fejét, és olyan csókban részesít, amire életem végéig emlékezni fogok. Térdeim elgyengülnek, lábaim szűntelenül remegnek, alhasam pedig görcsbe rándul. Meg kell kapaszkodnom Luke - ban, nehogy a földön kössek ki, szétcsurogva, mint egy kocsonya. Ami meglep, jelen alkalommal szerelemből csókol, nem vágyból. Megpróbálom gesztusát viszonozni, ahogy minden érzésemet belesűríteni egyetlenegy percbe. Majd elválunk. - K... kérlek ne! - remeg meg egész testében. Szemei könnyekkel telnek meg, már nyoma sincs idegességének. Sokkal inkább kétségbeesett.

„Ez a kapcsolat halálra van ítélve." - súgja egy hang. - „Való igaz, ő képes volt téged megváltoztatni, a jó irányba.... még ha nem is akarod elismerni, akkor is igaz. Szeretetre tanított, valódi érzések táplálására, bizalomra és ragaszkodásra. Te is megváltoztattad őt, Black! Egy emberi roncsot csináltál belőle. Talán nem látod be, de jobb lenne neki nélküled... Szenilissé vált, percenként ingadoznak a hangulatai... El kell őt engedned!"

„Igazad van." - ismerem be. - „De nem vagyok rá képes!"

Túlontúl önző vagyok ahhoz, hogy elengedjem a számomra legfontosabb embert a világon. Szükségem van rá, jóllehet, még akkor is, ha tudom, ezzel őt teszem tönkre. Nélküle az életem értelmetlen lenne, egyedül Luke lenne képes beletörődni a hiányomba, s idővel úgy élhetne, mintha semmi nem történt volna, mintha nem emlékezne rám, mintha nem lett volna velem kapcsolatban akár egy dolog, mi erősítette vagy éppen gyengítette.

Csakhogy én magamra gondolok.

- Kérlek, Summer! - tör ki zokogásba. Fáj így ránéznem, az én szememet is ellepik a könnyek. - N... ne hagyj el! Sajnálom, oké? Mindent sajnálok! Meg... megváltozom, csak maradj velem!

„Kezdődik a hanyatlásod, Hemmings..."

„Fuss, míg teheted, mert én nem löklek el magamtól!"

- N... ne mondd ezt! - ingatom a fejem, fanyarul mosolyogva. - Nem akarom, hogy úgy legyen, mint annak idején, Arzayleával. Csak legyél az a Luke Hemmings, aki egy és fél hónapja kihúzott a vízből, rendben? - vadul bólogat. - És próbálj meg nem összetörni mellettem. - mormolom az orrom alatt.

- Ugye... nem ha... hagysz el? - csuklik el hangja. Olyan érzés ez, mint mikor millió kést döfnek a szívedbe, kitépik a mellkasodból, és agyontapossák.

A szerelem. Mikor a másikat előtérbe helyezed.

Előtérbe kellene helyezned.

„Megtenném, Luke. De nem merem. Félek, darabokra hullanák szét... nem lennék semmi a biztosítótűm nélkül."

- Nem. - mosolyodom el hamiskásan. - Szeretlek.

- Mindennél jobban szeretlek, Summer Black! - könnyebbül meg, és megcsókolom.

Igen. És pontosan ez a probléma, Luke...

„Tonight we're fading fast

I just wanna make this last

If I could say the things I want to say

I'd find a way to make you stay

I'd never let you get away

Get you in all the games we play

So go ahead, rip my heart out

Show me what love's all about

Go ahead, rip my heart out

That's what love's all about

I want you to want me this way

And I need you to need me to stay

If you say that you don't feel a thing

If you don't know, let me go, let me go, let me go, let me go

If you don't know then just let me go

Let's forget the past

I swear we'll make this last

'Cause I remember the taste of your skin tonight

And the way that you looked, you had those eyes

I remember the way I felt inside

And the name of the songs that made you cry

You would scream, we would fight, you would call me crazy

I would laugh, you were mad but you'd always kiss me

And the shirt that I had that you always borrowed

When I woke, it was gone

There was no tomorrow

I want you to want me this way

And I need you to need me to stay

If you say that you don't feel a thing

If you don't know, let me go, let me go, let me go, let me go

If you don't know then just let me go

Go ahead, rip my heart out

If you think that's what love's all about

Go ahead, rip my heart out

Go ahead, rip my heart out

Go ahead, rip my heart out

If you think that's what love's all about

Go ahead, rip my heart out

Go ahead, rip my heart out

I want you to want me this way

And I need you to need me to stay

If you say that you don't feel a thing

If you don't know, let me go, let me go, let me go, let me go

If you don't know then just let me go"