Michael hajnali fél kettőkor enged minket utunkra, de csakis azért, mert Calum kihúzza a tévé összeköttetését a konnektorból. A vihar elért a 5 Seconds of Summer banda fényűző villája fölé is, ezért a basszgitáros jobbnak látja, ha elővigyázatosságból áramtalanítjuk a lakást.

A vendégszobában elszállásolnak, és magamra hagynak, mikor közölöm velük: fürödni szeretnék.

Nagy harcok árán, de sikerül lekaparnom magamról a szörfruhámat, és belemászom a forró vizű, illatos tengeri sóval feloldott kádba. Hajam is megmosom, bár Hemmo férfi sampont adott. Annyi baj legyen, ki fogja rajtam érezni az illatot? Legfeljebb a srácok, de az nem baj.

Áztatom még kicsit magamat. Kiszállok a fürdővízből, majd megtörölközöm. Ekkor jut eszembe, hogy nem kérek ruhát, amiben aludhatok. A neoprént mégsem vehetem vissza, még mindig nedves, ráadásul büdös és koszos is. Nem marad más választásom, meztelenül bújok ágyba.

Jóllehet, Mikey rendesen lefárasztott a gyerekes, mégis szórakoztató játékaival, nem vagyok álmos. Felkapom az éjjeli szekrényről a telefonomat, bekapcsolom az internetet, és felmegyek egy ingyenes filmnéző oldalra. Bepötyögöm a keresőbe, mit akarok nézni, és már indítom is a Teen Wolf - ot.

Két részt nézhetek meg, mikor villámlani kezd, vadul dörögni. Nem hallok semmit a sorozatomból, maximum hangerőre mégsem akarom állítani, hiszen a fiúk alszanak. Bedugom a fülhallgatót, és megkönnyebbülve dőlök hátra, hálát adva a huszonegyedik század egyik életmentő technológiájának.

Öt perce nézhetek, mikor az ajtóm óvatosan nyílni kezd. A folyosón a falilámpák szolgálnak egyedüli fényforrásként, mégis elegendők ahhoz, hogy félhomályt teremtsenek a szobában. Luke dugtja be a fejét a nyíláson. Kikapom az egyik fülhallgatómat, kérdőn nézek rá.

- Tudsz aludni? - suttogja.

- Miért ne tudnék? - ráncolom a homlokom.

- Hát, tudod... a vihar miatt. - bök fejével az üvegajtó felé, ami egy erkélyhez vezet.

- És? - még jobban értetlenkedem. - Attól még hogy lány vagyok, és a legtöbb filmben azt mutatják, mennyire félnek szegény párák, nem kell átcuccolnod hozzám, és álomba ringatnod nyugtató karjaidban. Köszi, megvagyok egyedül is!

Luke felnevet. Bejön a szobámba, az ajtót becsukja maga mögött. Befekszik mellém, takarómat elhúzva, hogy ő is kapjon belőle.

- Lucas, azonnal takarodj ki az ágyamból! - sikítom.

- Miért, mi rosszat csináltam? - biggyeszti le száját, kiskutyaszemekkel néz szemembe.

- Azért mert nincs rajtam ruha, te... ezt nem hiszem el! - csapok a karjára. - Ne simogasd a lábam!

- Így jár az, aki meztelenül beinvitál a szobájába! - vigyorog, mint a tejbe tök.

- Kezdjük azzal, Hemmings, hogy nem hívtalak! - szólok rá erélyesen. - Másrészt, nem önszántamból vagyok így, ti nem adtatok ruhát! - gyilkos szemekkel nézek rá. - Próbálj meg feljebb haladni a kezeddel; teszek róla, hogy ez legyen az utolsó napod férfiként! - rácsapok a kezére, ami a combomon haladt felfelé.

- Jól van, bocsi. - feláll. Eddig észre sem veszem, hogy egy szál alsó van csak rajta. Felsőtestére réved a tekintetem, a kidolgozott hasában gyönyörködöm, a bicepszében, az izmos, mégis vékony lábaiban. - Hé! - kapja maga elé a kezét. - Szégyenlős vagyok, ne kukkolj! Komolyan, mint egy kanos szatír... Tisztelj már annyira, ha hozzád beszélek, hogy a szemembe nézel, és nem a férfiasságom fixírozod!

Összeszorul az álkapcsom.

- Egy szerencséd, Hemmings, hogy nincs rajtam semmi ruha! - fenyegetem meg.

- Igaz is! Majdnem elfelejtettem! - húzza az agyam, majd színészkedve a homlokára csap. - Hozok pizsamát, nem menj sehova! - röhögve eltűnik.

Dühösen fújtatok, mégis megmosolyogtat ez az egész.

Hallom csupasz talpának hangját a padlón, majd magát a szőkeséget is meglátom.

- Tessék! - dobja le elém a ruhadarabokat.

Felemelem, hogy megnézzem: egy fekete ujjatlant kaptam fehér „You complete mess" felirattal, és egy alsónadrágot, ami megrökönyödtet.

- Ez komoly? - tartom fel a... khm... egyedi darabot.

- Most miért? - fuldokol a nevetéstől arckifejezésemet látva. - Nem értem, mi bajod van vele? Mindnyájunknak van ilyenje. Nekem Ashton - os, azt hiszem Cal - é Luke - os... Ez poén, még a She looks so perfect után csináltuk. Azt akartuk, hogy a klipben látszódjon, de a rendező szerint ízléstelen volt, szóval kihagyták. Mi meg elhoztuk.

- Most úgy mondod, mintha ismerném a dalt? - fintorgok. - Fordulj el, felveszem ezt a csodát!

- Nekem jó így is! - pimaszul mosolygott.

- Akkor én megyek... nem megyek sehova! - dühösen csapkodom a takarót magam mellett. - Lucas, fordulj már el, kérlek!

- Kérésed számomra parancs, Sum! - meghajol, mint egy karót nyelt herceg, közben egyik kezét behajtja, hogy teljes legyen az összkép. Mondjuk egy szál alsóban eléggé vicces jelenet.

Ledobom magamról a takarót, belebújok a pólóba - ami rohadtul tetszik -, majd grimaszolva felhúzom a fehérneműt is, ami egy egyszínű alsónadrág, elöl, ahova a férfiasságnak kellene beférnie, Ashton képével. Eléggé furcsán érzem magam benne.

- Kész vagyok. - jelentem be.

Hemmo megfordul, füttyögve végigmér

- Ne csinálj már úgy, mintha koktélruhában állnék előtted!

- Jól áll. - bókol.

- Kösz. Mindig is Ashton fejével ellátott fehérneműről álmodtam. - ironizálok. - Ilyen melltartótok nincs véletlenül?

- Milyet szeretnél? - kérdezi fapofával.

Megáll bennem az ütő.

- Komolyan kérdezed?

- Nem. - törölgeti a szemét, és befekszik mellém az ágyba. - De ha szeretnéd, csináltathatok neked egyet!

- Kedves tőled, mégis inkább kihagyom. Úgy érzem, nem érdemlem meg. - helyezem tenyerem szívemre. - Azért még álmodni fogok róla! - letörlök egy láthatatlan könnycseppet.

- Való igaz. - horgasztja le a fejét Hemmo. - Pedig szép szülinapi ajándék lett volna! - újra magára ölti mosolyát, ezzel jelezvén, részéről a hülyülésnek vége. - Na, mit nézünk?

- De gyorsan túltetted magad a csalódáson, Hemmings! - keresztbe fonom karjaimat mellkasom előtt. - Ennyit érek neked! Darabokra törted a szívemet!

- Megragaszthatom. - hajol közelebb. Leheletét ajkaimon érzem. Szívem vadul zakatol. - Mit nézünk? - ismétli meg kérdését.

- Én Teen Wolf - ot, arról lövésem sincs, hogy te mit fogsz!

- Teen Wolf? - kérdezi homlokráncolva. - Még sosem hallottam róla. Miről szól?

Ledöbbenve elhajolok.

- Nem ismered a Teen Wolf - ot? Ember vagy te egyáltalán?

- Hé - teszi fel a kezeit védekezésképpen. -, te sem ismerted a zenekarunkat egészen délutánig!

- Jó, de ez a sorozat alap! - adom meg a nyilvánvaló választ.

- Ahogy a 5sos is! - replikázik.

- Nem is! - vágom rá, mint egy öt éves. Egy egytől tízes skálán mennyire kínos ez? Tizenegy? Tizenkettő?

- De igen! - makacskodik.

„Örülök, hogy egyazon szinten vagyunk, Hemmings. Bár kicsit sértő...!"

- Nem!

- De!

- E - e!

- Aha!

- Kuss legyen már! - böki be az ajtót az álmos Ashton, kócos, az ég felé meredő hajkoronájával, és homlokára húzott alvómaszkjával. A legfurcsább azonban a kezében tartott kiscica volt, ami csakúgy szúrós szemekkel ajándékozott meg minket, ötéveseket, mint gazdája. - Melchizedek nem tud aludni!

Tányér méretű szemekkel, pislogás nélkül néztünk rá.

- Haver, mióta van macskád? - tudakolja Luke.

- Reggel találtam egy dobozban. Az egyik fan nekem küldte. - magyarázza.

„Ez normális?"

- Már csak egy kérdésem van...

- Melchizedek? - szakítom félbe Hemmo - t, aki egyetértőn bólint. Nem tudom, a dobos honnan szedett ilyen nevet, de nagyon érdekelt, miért. Mit ártott szerencsétlen jószág, hogy ezt érdemelte?

- Igen. Olyan formája van. - bólogat hevesen.

- Mint egy Melchizedek - nek? - pislogok nagyokat.

- Igen! - dobbant a lábával. Sértődötten megfordul, hátra dobja a haját, majd dívásan elviharzik.

- Nem, tudom, ki dobog, de hagyja abba, mert elfenekelem! - hallottuk Cal álomittas kiáltását, ami a szobájából szűrődött ki. Luke - kal visítva felnevettünk. - Remélem, Summy baby, te vagy az!

- Nem talált! - fogom az oldalam a nevetéstől. - Ashy baby volt!

- Kapjátok már be! - kiáltja a fürtös. - Melchizedek - nek pihennie kell!

És ennyi. Hangosan tör ki belőlünk a nevetés. Ha Mike az ordítozásra nem is, a vihogásra egészen biztos, felébred. Mikor már úgy vagyunk vele, abbahagyjuk a sírós röhögést, gügyögést hallunk Ash szobájából, amin megint van okunk felordítani.

Életemben nem voltam ilyen felszabadult. Nem nevettem még ennyit. És ezt az óceánnak köszönhetem részben, ami elválaszt a haláltól. Vagy Luke karjainak?

Nem tudom. Nagyon hálás vagyok, bárki is intézi a sorsomat. A legcsodásabb dolog, ami történhetett velem, hogy idekerültem. Boldog vagyok. Igazán boldog!

„Life can be so hard to breathe

When you're trapped inside a box

You're waiting for a break to come

It always comes too late

You're on the edge just stumbling

And the road it starts to wind

But every time a page is turned

A chance to make it right

Oh the sun will rise

Like a flame ignites

We're not done till we say it's over

We won't fade away

Oh the sun will rise

Tomorrow never dies

It's hard to see the enemy

When you're looking at yourself

Maybe your reflection shows you

Screaming out for help

And you try your best to just keep up

And your feet they fall behind

But the beat you're marching to

You're keeping perfect time

Oh the sun will rise

Like a flame ignites

We're not done till we say it's over

We won't fade away

Oh the sun will rise

Tomorrow never dies

Try your best to change your fate

You can just enjoy the ride

The sun will rise, the moon will fall

Tomorrow never dies

(It never dies)

Oh the sun will rise

(The sun will rise the sun will rise)

Like a flame ignites

(A flame ignites a flame ignites)

We're not done till we say it's over

We won't fade away

Oh the sun will rise

Tomorrow never dies

Tomorrow never dies

Tomorrow never dies"