Reggel, mikor felébredek, az első gondolatom az: ki a franc borogat fel mindent a konyhában? Ezután sorjában érkezik a többi is, egymást követve. Miért fáj ennyire a fejem? Olyan érzés ez... nem is tudom igazán leírni. Szédülök, a világ forog velem, akár csak egy körhintán tett utazás után, a gyomrom pedig fel - le liftezik, erősen kecsegtetve a hányás fogalmával. Miért lógok fejjel lefelé a kanapén? A nyakamtól felfelé nem is érintem a garnitúra bőranyagát. Hogyan sikerült ezt a pozitúrát felvennem? Hol vannak a többiek? Mi történt az este? És miért esett ki minden, a fiúk betorpanását követően?

Ittam. Arra emlékszem. Méghozzá nagyon sokat - amit szégyenlek is. Nem akarom úgy végezni, ahogyan a „mint - kiderült - nem - apám", Eric tette. Abszolút eszem ágában sincs a valódi szülőmet keresni. Ha neki annyit jelentettem, hogy eldobjon, lelépjen a fogamzásom előtt, vagy tudom is én, mikor és hogyan ment el, engem sem foglalkoztat a tény, hogy megtaláljam. Mindenki vágyik egy boldog családra, elismerem. És én megtaláltam ezt, nem koslatok olyasvalaki után, ki magasról tojik a fejemre. Aztán, az már kit érdekel, ha nincs vérrokonság köztünk?

Meztelen talpak csattogását hallom a parkettán. Hunyorogva megkísérelem szemem kinyitását, de hiba volt. Az égető fény pokolian kínozza látószervemet, gyorsan lehunyom pilláimat.

- Kávét. - motyogja valaki. Olyan szinten eltorzítja hangját az, hogy orra alatt beszél, nem ismerem fel.

- Várj a sorodra. - dörmögi egy másik.

- Hé! Én voltam itt először! - háborodik fel egy mély, igencsak megszokottnak ható hang. Talán Luke az?

- Ti miattatok érezzük magunkat mind ilyen mosott fosul, szóval kuss legyen! - suttogja elfojtottan egy negyedik személy. Legalábbis, ha jól veszem ki.

- Nahát, a Lord megszólalt. - kacag fel az első. Öblös nevetéséből arra következtetek, Calum az.

- Ez nem vicces, Hood! - azt hiszem, ezt Ashton mondja. - Ha nem bukkantok fel full részegen, mi sem ittuk volna le magunkat.

- És ez miben a mi hibánk? - ismerem már annyira Luke - ot, hogy tudjam, kérdése kíséretében egyik szemöldökét is felvonja. - Mi nem kényszerítettük semmire senkit.

- Nem, valóban nem. Csak, tudod, ha nem beszéltetek volna olyan debilségeket, amiket nem lehet kibírni józanul, mindez nem történt volna meg!

- Mennyit ittunk, Lord? - vihog Calum. Úgy látszik, a kiwi egyetlen egy dologra emlékszik az estéből, és ezzel meg is találta, hogyan szívassa Michaelt egy életen át.

Csukott szemekkel fekszem a kanapén, időköznem feltornáztam magam rendes fekvőhelyzetbe, így már nem lóg le a fejem. Igaz, ez attól még nem képes gátolni a szédülésem.

Valószínűleg a kis konyhaszekrény ajtajának nyitódását - csukódását hallom, majd eszeveszett fütyörészést. Üvegek összeütközését, halk szitkozódást.

- Minden elfogyott... - mondja döbbenten Mike.

- Hogy a francba, hiszen hat üveg whiskeynk volt, kettő vodka és három bor. - akad ki Ashton. - Ez a kettő - gondolom, most Luke - ra és Calumra mutat. - eleve ittasan érkezett haza!

- Mi a jó péniszt csináltunk este? - röhög frusztráltan a barátom. - Remélem, azért nem csaptunk fel maffiózónak, drogbárónak vagy bankrablónak!

- Ja, remélem nem. - egyezik bele Mike. - Legalábbis azelőtt nem, hogy használtam a neten azt az appot. Mindig is úgy akartam bűnöző lenni, hogy az alkalmazás kidob valami menő nevet! - lelkesedik.

- Ez kész! - horkan fel Cal nevetve. - Na, de meg van már a kávé?

- Enyém az első korty! - kiáltja (kissé hangosan) Luke.

- Csigavér, Lukvadász, szerintem a barátnődnek kellene az első adagot adni. - dörmögi Blanche.

Nahát, nem is tudtam, hogy ő is itt van... Talán, mert eddig nem szólalt meg. Vajon este velünk tartott? Vagy csak most ugrott be, reggel? Passz, minden tökéletesen kiesett.

„Gratulálok, Summer, jó úton haladsz!" - veregetem vállba magam.

- Honnan tudsz erről a névről? - Hemmo hangja pontosan olyan, mint aki rendesen ég egy kínos szituációban. Csak azt sajnálom, az arcát nem láthatom! Tudom, remek barátnő vagyok! Egy igazi kincs. - Ezt Sum adta.

- Hát, most már nem csak én ismerem, hanem az egész utca. Ugyanis az éjjel közepén kiálltál az erkélyre, és azt kezdted el visongatni: „Én vagyok Lukvadász, levadászom mindenki lyukát!". - kuncog Blanche. - Csodálom, hogy rendőröket nem hívtak rád.

- Ez nem vicces! - motyogja Luke. - De miért kell Summernek az első csésze?

- Mert a barátnőd most először másnapos. - tájékoztatja. - Még csak tizenhét éves!

„Kikérem magamnak, most vasárnap töltöm be a tizennyolcat, jó?!"

- Bassza meg! - riad meg Hemmings. - Hood, azonnal add ide azt a poharat! Teljesen elfeledkeztem a koráról...

A következő pillanatban kezeket érzek meg a vállaimon, valamint Luke puha ajkait a homlokomon, ahogy csókot lehelnek rá. Újabb próbálkozást teszek szemeim kinyitására, azonban egyre inkább vakítóbb a nap fénye az idő elteltével. Léptek dübörögnek, azután Luke a fülembe suttog:

- Besötétítettem.

Hunyorogva ránézek, majd fokozatosan engedek a félhomály csábításának, s teljesen kinyitom szemeimet. Luke apró, feszült mosollyal kíséri minden mozdulatomat, mikor felülök. Átható, gyönyörű kék szemeivel mustrálja arcomat.

- Igen? - kérdezem gorombán, és ebben a pillanatban az jut eszembe, mikor először találkoztunk. Akkor is ilyen roppant kedves voltam hozzá, pedig ő csak segíteni akart. Most már hálás vagyok, amiért újraélesztett.

- Jól vagy? - lökögeti piercingjét jobbra - balra, barázdákkal a homlokán.

- Köszönöm. - suttogom lehajtott fejjel.

- Mégis micsodát? - szalad fel a szemöldöke, miközben két ujjával állam alá nyúl, ezzel késztetve a szemkontaktus felvételére.

- Hogy kimentettél az óceánból. - motyogom.

Észveszejtő mosolyra húzza szája sarkát, és gyengéden megcsókol. Tenyereit combomra csúsztatja, én nyaka köré fonom karjaimat, így a garnitúra mellett guggoló fiút felhúzva hegyém. Gyomrom ezúttal nem a rosszulléttől rándul görcsbe, hanem attól, amit Luke tesz velem. Pillangókat generál az alhasamban, amik vadul csapdosnak, merem állítani, a fiú minden egyes érintése után tömegesen pusztulnak ki.

- És én csak egy rövid csókot akartam adni. - kuncog a kipirosodott Luke, miután lemászik rólam. - Fáj a fejed, Sum?

- Az nem kifejezés.

- Akkor... - húzza el a szót. Gondolkodóba esik, ajkát harapdálja. - Idd meg ezt a kávét, majd a többit, amit sorjában hozok neked, mert én olyan idióta vagyok, hogy...

- Hé, nem a te hibád! - mosolyodom el kedvesen. - Nekem lehetett volna eszem, elvégre ebben nőttem fel. Tudhatnám, milyen hatásai vannak az alkoholfogyasztásnak.

- Nem. - rázza a fejét hevesen. - Én vagyok a felnőtt, viselkedhetnék úgy. Csak... egyszerűen nem megy, érted? Arzaylea mellett egy évemet veszítettem el, mit legnagyobb stapálásaim ellenére sem fogok tudni visszahozni. Azt gondoltam, te képes vagy egyedül boldogulni, de az isten szerelmére, ém vagyok a barátod! Nekem kell rád vigyáznom. És, Summer, nehogy félre értsd ezt; mert boldogan teszem. Ott követtem el az első hibát, hogy nem szóltam a gyámhatóságnak, te meg eleve vagy kerülted vagy eszedbe sem jutott a téma... Úgy voltam vele, „Ugyan, két hónap múlva nagykorú! Minek riasztanám őket? Elbírok vele, amúgy meg, éppen elég megpróbáltatáson ment keresztül szegény lány!", és nem akartam, hogy neheztelj rám, sem hogy elszakítsanak tőlem. Ezért kussoltam. De úgy látszik, arra sem tudok figyelemmel lenni, aki a legtöbbet jelenti nekem. Fogalmam sem volt arról, még nem rúgtál be. Én, persze, mit csinálok? Részegen hazatámolygok, és ahelyett, hogy tiltanálak tőle, még biztatlak is, a rohadt életbe! Most viszont... megígérem, Summer, ha készen állok rá, felnövök! Tényleg, komolyan mondom. Addig is, ha rólad van szó, felelősségteljesen viselkedem, vigyázom rád, nem engedem senkinek, hogy akár csak egy ujjal is hozzád érjen... csak, kérlek... kérlek, ne hagyj el!

- Eszem ágában sincs, Hemmings! - nevetek fel könnyzátonyomon keresztül.

Lehet, sírok, de csak a meghatottság teszi. Annyiszor, s olyan helyzetekben sikerült már ezeknek a fiúknak elérzékenyíteniük engem a kedves szavaikkal, a figyelmességükkel...! Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt, hogyan köszönhetném meg.

Most pedig arról is megbizonyosodhattam: Luke szeret.

Talán anya intézi ezt. Bűntudata van, amiért hazudott az apámról, így akar kiengesztelni. Lehetséges, az embertársaink haláluk után is köztünk élnek, csak egy „szellemvilágban"? Mindenesetre, erről csak a túlvilágon bizonyosodhatok meg, viszonylag jó pár évtized múlva.

Luke nyakába vetem magam, ami nem éppen szerencsés, tekintve, a fiú eleve a szőnyegen kuporog, de így, egy lánynyi pluszsúllyal, elterül a földön. Nevetve a mellkasának dőlök, fél kézzel átöleli derekamat.

- Idd meg a kávéd. - puszil a hajamba. - Azután kimegyünk a partra. Mind a hatan.

- De abból csak veszekedés lenne, megint. Én nem akarom, hogy... - kezdem, de a szavamba vág.

- Nem lesz semmi baj. - rajzol köröket a bőrömre a ruhám fölött. - Ígérem.

És hittem neki.

„I've heard there was

A secret chord

That David played, and

It pleased the Lord

But you don't really care

For music, do you?

It goes like this:

The fourth, the fifth

The minor fall, the major lift

The baffled king

Composing Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Your faith was strong

But you needed proof

You saw her bathing

On the roof

Her beauty and the

Moonlight overthrew you

She tied you to a kitchen chair

She broke your throne

And she cut your hair

And from your lips

She drew the Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Maybe I've been here before

I know this room

I've walked this floor

I used to live alone

Before I knew you

I've seen your flag

On the marble arch

Love is not a victory march

It's a cold and

It's a broken Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

There was a time

You let me know

What's real and going on below

But now you never show

It to me, do you?

I remember when

I moved in, you

Your holy dark

Was moving too

And every breath we drew

Was Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Maybe there's a God above

And all I ever

Learned from love

Was how to shoot

At someone

Who outdrew you

It's not a cry

You can hear at night

It's not somebody

Who's seen the light

It's a cold and

It's a broken Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah"