Az ajtó kinyitódik, miközben Michael, Ashton és én az MTV Top 10 műsorát nézzük. (Calum már korán reggel lelépett, azt az utasítást hagyva maga után, ha megérkezik - bárki is legyen „ő" -, pontban 11:25 - kor kapcsoljunk a Capital FM nevezetű rádióadóra, és tartsuk az illetőt egyhelyen.)

Szemeim könnyárban úsznak már abban a pillanatban, mikor meglátom fekete - fehér pólóját, sötét farmerével. Szempilláim rebbennek, miközben feljebb vezetem tekintetemet. Borostát növesztett arcára, haja ahelyett, hogy az égnek meredezne, most oldalra van fésülve.

Nem tudok mihez kezdeni, a szemem sarkából is csak azt látom, hiába lett „franc - tudja - kinek" a „ki - a - fenét - érdekel" című slágere a visszaszámlálás első helyén, a fiúk - hozzám hasonlóan - kigúvadt szemekkel, (Michael nyálcsorgatással) egy adott pontba bámulnak.

Pontosabban: személyre.

Luke Hemmings - re.

A szerelmemre.

Igazából fogalmam sincs, hányadán állunk, és ezt Jack - kel is megosztottam. Jóllehet, a fiú azt mondta, nincs miért aggódnom, sőt, telefonon még biztatott is: ő és Ben mennyire bírnak engem, most mégis lever a víz. Hisz Luke - ról van szó! Nem Jack - ről, nem Benről - Luke - ról.

Szipogva veszem fel vele a szemkontaktust, könnyeim szinte égetik arcomat, de nem foglalkozom vele. Minden figyelmemet az előszobában szobrozó fiúnak szentelem, aki keserves arckifejezésemet látva megereszt felém egy halvány, biztató mosolyt.

Abban a pillanatban felpattanok a kanapéról, kirohanok a nappaliból, és Luke nyakába vetem magam. Valószínűleg nem számított ekkora slungra, azonban sikerül megtartania a súlyunkat, így nem esünk el. Kuncogva a nyakamba fúrja a fejét, és puszit nyom a hajamba, amitől egyszerre ráz ki a hideg, s önt el a melegség. Zokogva bújok hozzá közelebb, amit nevetéssel reagál le, de érzem, erősebben tart a karjai között.

- Szeretlek. - motyogom a pólóját összekönnyezve. Magamat is meglepem ezzel a hirtelen kijelentéssel, azonban nem akarom visszaszívni.

- Kimondtad... - súgja elcsukló hangon. Talán ő is sírna? Megnézném, de eszem ágában sincs elválni tőle. Félek, még a végén köddé válna, elpárologna a tulajdon kezeimből.

- Már mondtam egyszer, de ezek szerint nem volt olyan emlékezetes, hogy emlékezz is rá! - szúrom fel az orrom, és a mellkasánál ellököm magamtól.

- Hülye! - nevet fel. A csuklómat megragadva visszaránt magához. Karjait derekam köré kulcsolja, állát fejemen pihenteti.

- Á, szóval már hülye is vagyok? - kapom fel a vizet vergődve ölelésében. - Colos égimeszelő!

- Nem úgy értettem, butus. - nyom puszit a hajamba. Közelebb hajol, arcát a tincseim közé temeti. Közvetlenül a fülembe susog, amitől libabőrös leszek. - Szeretlek, baby. - majd cimpámba harap, minek következtében egyszerre rándul görcsbe a gyomrom, és hagyja el egy halk nyögés a számat.

Perverz vigyor terül szét arcán, mire vállába bokszolok. Égő fejjel, összekulcsolt ujjakkal húzom őt be a nappaliba. Le akarok ülni a díványra, de Luke nem engedi. Mindennemű próbálkozásomon jól szórakozik, azután megunva szerencsétlenkedésemet, ujjait medencecsontomra helyezve az ölébe húz.

Hátamat mellkasának döntöm, kezeit hasam előtt fonja össze. Lehunyom a szemem, egyrészt, hogy ne kelljen a srácok atyai büszkeségtől megtelt szemeivel szembe találnom magam, másrészt, mert szeretném élvezni a helyzetet. El akarok veszni a pillanatban, ahogy az alhasamban továbbra sem akar szűnni az a görcsös, mégis kellemes érzés. Luke borostája csikizi a nyakamat, minden egyes lélegzetvételével egyetemben, ami azt jelzi, milyen közel tart magához.

- Megcsókolhatlak? - súgja.

- Nem. - válaszolom mosolyogva.

- Na! - ismerem már annyira, hogy még lehunyt szemeimen keresztül is tudjam, éppen az ajkát biggyeszti.

- E - e! - kuncogok, mert hatalmas tenyere a combomat kezdi simogatni.

- Kérlek! - nyafog tovább, mire a fejemet rázom.

- Aú! - ordítok fel, szemeim kipattannak. - Hemmings, normális vagy te? - kiugrok az öléből. Dühödten meredek rá, mire a képembe vigyorog.

- Mit csinált? - kuncog Mikey.

- Hogy mit? - kérdezek vissza hitetlenül horkantva. - Ez az eszelős pingvin - gyerek a nyakamba harapott!

Hangosan felröhög a társaság.

- Hagyjátok abba, ez kurvára nem vicces! - ripakodok rájuk.

- De, de az. - törölgeti a szemét Mikey.

- Nem! Most hogy fog kinézni? Mintha egy vámpír támadott volna meg! - dobbantok a lábammal.

- Azzal nem lenne bajod, ha kiszívnám, vagy mi? - röhög Luke.

- Hát... előbb fogadnám el. - makogom.

- Ahj, gyere ide, te lány! - megragadja a karomat, majd ismét az ölébe ránt. Apró puszikkal hinti be fogsorának nyomát, mire másodjára is lecsukom a szeme, fejem az arcának döntve.

- Luke - szólal meg Ashton. -, nem mintha problémánk lenne belőle, de tulajdonképpen hogy hogy megjelentél? Úgy értem... hazaköltözöl?

- Meg szeretném beszélni Calummal. - válaszol.

- Calum! - kiáltom, szemeim kipattannak. - Hány óra? - sürgetem őket.

- 11: 23. - Luke előhalássza a mobilját. Én vagyok a hátérképe, ami megmosolyogtat. - Miért?

- A picsába! - pattan fel Michael.

A konyhába rohan, csak a csörömpölését hallani. Valószínűleg tányért tört, bár fogalmam sincs, ezt hogyan volt képes abszolválni. Visszaér a nappaliba. Az előttünk álló üveg dohányzóasztalra vágja a rádiót, azután homlokráncolva felnéz.

- Nem ér oda a konnektorhoz! - pánikol. - Ashton, kell egy hosszabbító, bassza meg!

A göndör hajú felpattan a rozsdaszínű bőrdíványról, és eszeveszetten a földszinten elhelyezkedő szobájába ront. Macska pisszegése hallatszik ki a nyitott ajtó keresztül, és az, ahogyan Ashton elképzelhetőleg a számítógépe, íróasztali lámpája kábeleit tépkedi ki a hosszabbítójából. Közben a szőke hajú Michael felugrik a kanapé karfájára, és rugózva olyanokat ordibál, hogy „Gyerünk már, Ashton, ha ilyen lassan dugsz az életben, a csaj soha nem fog elmenni!" vagy „Így még Mila Kunisnak sem fogsz kelleni!".

- Hé, hé! Hé! Hahaha, hé! Mila Kunis az enyém, értve? - szól rájuk Luke birtoklóan. Felvont szemöldökkel hátra fordulok, hogy a szemébe nézhessek, mire zavart mosoly jelenik meg az arcán, elkezd heherészni. - Nem úgy értettem, Sum. Tudod, hogy szeretlek.

- Jó, hagyj. - reagálom le.

- Te engem nem? - riad meg.

- Eltaláltad. - morgom.

- Tessék?

- Most válaszoltad meg a saját kérdésedet, Hemmings!

Ashton rohan be a szobába, kezében a hosszabbítóval. Gyorsan csatlakoztatja a kábeleket egymással, és máris keresi a megfelelő csatornát. Ajkait összepréseli, ideges. Megértem, elvégre Calum egyetlen egy dolgot kért tőlünk, és mi azt is képesek vagyunk elrontani!

- Miért nem a földre tettétek a rádiót? Hosszabbító nélkül is meg lehetett volna oldani. - motyogja Luke. - Mondjuk ha az ezer kontroller egyikét kihúzzuk a konnektorból.

Lepisszegjük őt.

- Helló, srácok! Ez itt a Capital FM, Roman Kemp vagyok és ti a legszerencsésebb hallgatók! - hangzik fel egy kellemes fiúhang. - Legnagyobb meglepetésemre, ahogyan a tiétekre is, ma bizony lesz egy vendégünk. Reggel a kapun belépve csak lerohantak azzal, hogy „Roman, ma interjúd lesz, mi a francot csinálsz még mindig itt?". - felnevet. - Hát, el tudjátok képzelni az arckifejezésemet, amolyan „Ó, te jó ég!" - stílusban. Na, de elég is volt ennyi belőlem. Nagy tapsot hát, Calum Hoodnak, a 5 Seconds of Summer basszus gitárosának és vokalistájának!

Leesett állal bámuljuk a készüléket. Hogy Calum...? Azt sejtettük, valami fontosat szeretne mutatni, de hogy ő legyen élő adásban? Nem gondoltam volna. És így utólag az is világos, kiről beszélt, mielőtt elment. Luke - ról.

- Sziasztok. Köszöntöm a kedves hallgatókat. Szia, Roman, rég találkoztunk. - ez bizony tényleg Cal. Hát, akkor kezdődjék az illedelmes beszélgetés!

- Igen, valóban. Eltelt egy kis idő, mióta utoljára hallottuk a hangotokat. - válaszol a fiú. - Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne forognál te, Luke, Arzaylea és az a bizonyos Summer Black a köztudatban. Bármelyik internetes felületre fellépek, egy csomó kommenttel, képpel, illetve hírbeszámolóval találom szemben magam.

- Ezt igazán sajnálom. - nevet kínjában Calum.

- Ugyan! De, ha már itt vagy nálunk, igazán beavathatnál minket a szaftos részletekbe. - veszi bizalmaskodóra a hangját Roman.

- Nem... nem ezért jöttem. - motyogja Cal. - Habár, mi bajom származhat belőle, nem igaz? - szívem összeszorul a kijelentésére. - Ennél nagyobb kalamajkába már úgysem keverhetem magam. Az a helyzet, hogy egy seggfej vagyok. Mindannyian tudjátok, mi volt annak idején ez az egész Larzaylea - mizéria, én pedig a régi sebeket feltépve Sydney - be hívtam a lányt.

- Igen, az tisztán kivehető a rajongók rögzített felvételeiből, Luke - ot ez mennyire rosszul érinti, hiszen megütött...

- És nem is hibáztatom érte! - érzem, alattam Luke minden egyes izma megfeszül.

- De akkor miért tetted? Kedveled Arzayleát? - kérdezi Roman.

- Gyűlölöm. - horkan fel. - Egyszerűen... azt hittem... nem is tudom. Hogy szeretem.

- Mégis kicsodát?

- Summert. - súgja Calum.

- Summer Blacket? Luke Hemmings barátnőjét? - Roman hangosan kifújja a levegőjét egy „Wow" - ot motyogva. - Azután mi történt? Úgy értem, hármatokkal.

- Summal megbeszéltük, és mindketten arra a nevezőre jutottunk, hogy ez csak kezdetleges fellángolás volt. - válaszol. - Azt hiszem, irigyeltem a kapcsolatukat, és jómagam is erre vágytam az én életemben. Csak azt nem tudom, miért a legjobb barátommal képzelegtem ezt...

- Hemmings - szel? - esik le a műsorvezető álla. - Cake is real?

- Sumerre gondoltam. - kuncog Calum.

- Ó. Vágom. És akkor Luke - kal mi a helyzet?

- Máig nem beszéltünk azóta. - ismeri be a basszgitáros. - Szeretném kiengesztelni. Bocsánatot kérni. Ezért vagyok itt.

- És mégis hogy tervezted ezt? - kérdezi Roman.

- Egy dallal, amit neki írtam. Csak remélni tudom, hogy hallgatja is az adást. - ismeri be Cal. - Megengeded, hogy lejátszam?

- Már kérni akartam! - nevet fel a fiú.

Visszafojtott lélegzettel várjuk, hogy végre belekezdjen. Először a lassú dallamot halljuk meg, amit gitárjával kísér, azután halk énekét, mely folyamatosan erőteljesebbé válik.

What can I do if I lose my friend

How can I save my life again

I'm a broken heart in a broken home

Hear the voices scream and that's my fault

I can't control my falling apart

Maybe I should leave, leave this town behind

Do it before you make the mistake of your life

The blood in my veins is getting so damn colder

What have I done, I'm so stupid brained boy

What can I do if I lose my friend

How can I start everything all over again

My taers like flood

Are going throught the dam

My lungs full of smoke, shaking hands

Panic attacks haunt me when I think

How can I make it all right, help me, please

Tell me the thing and I'll sacrifice

I wanna turn back time to paradice

What can I do if I lose my friend

How can I tolerate myself again

I'm a broken heart in a broken home

Hear the voices scream and that's my fault

What can I do to don't lose my band

To have my friends, the fam I had

Do you remember those four garage player

From where we've started, stay together

We've started with your blonde hair, blue eyes

Your pierced lips since that've said too much lies

You're a liar, I'm a bad monster

What have I done, why have I done

I don't know either

Now you can hear my sorry voice sing

How can I save my friend

How can I make him stay again

I'm a broken heart in a broken home

Hear 'em screaming and that's my fault

I can't control my falling apart

Maybe I should leave, leave this town behind

Csak várunk, és várunk, hogy tovább folytassa, de az utolsó akkord lejátszása után megköszörüli a torkát, és annyit mond, a szám címe „Luek". Hogy miért? Mikor először találkoztak, és a kicsi Calum nem tudott betűzni, így írta le a nevét a szülinapi meghívójára, melyet barátjának szánt.

Luke kicsusszan alólam, monoton léptekkel az előszobába megy. Magára rángatja fekete lábbelijét.

- Hova mész? - kérdezi Ashton.

- Én csak... csak... - néz ránk fátyolos tekintettel. - Meg kell ölelnem Calumot!

Mielőtt még kilépne az ajtón, megfordul, szavait nekem intézi.

- Visszajövök. Vele. - suttogja.

××××××××××××××××××××××××××××××××××××
Lessetek be a My five saucey boys című blogomba, ahol még többet áradozhatunk a 5sos - ról. XDD
És srry, ha szar a dal... saját.
Ennek ellenére, köszi, hogy olvastál.
XxF😘