- Mesélj magadról! - szólít fel Luke, miközben a szakadó esőben próbálja autóját a megfelelő sávban tartani.

Hangos sóhaj hagyja él számat, bár szerintem nem hallhatja a mennydörgések és villámok áradatától.

- Summer Black vagyok, öt hét múlva leszek tizennyolc éves. Már alig várom. - darálom fapofával. - Nincs testvérem, és egész életemben Sydney - ben éltem. Egy boldogságom ezen a koszos Földgolyón a szörfözés, mert csak ekkor tudok kikapcsolni.

Borostás arcára nézek, ahogy nyelvével lökdösi ide - oda fémből készült ajakpiercingjét.

- Hmm. - hümmög.

- Mi van? - kérdezem talán a kelletével kicsit hevesebben.

- Tessék?

- Miért hümmögsz?

- Ja... semmi. Csak érdekelt, ami mondtál.

Felhorkanok.

- Úgy érted az alapinformációk, amiket meg merek osztani egy vadidegennel? - röhögök keserűen. - Köszönöm, jól esik hallanom.

- Én csak - kezd bele. -... csak... Szeretném elmélyíteni a beszélgetést, érted?

- Azt sem tudom, ki vagy. Mégis hogyan kellene tudnom megbíznom menned?

- Ismerkedéssel. - vonja meg a vállát, mintha ilyen egyszerű lenne. Vajon tényleg az?

- Mi a garancia, hogy nem rabolsz el és erőszakolsz meg? - kérdezem felvont szemöldökkel.

- Semmi. - néz a szemembe egy pillanatra, azután visszakapja tekintetét az útra. - Legfeljebb, hogy nem vagyok pszichopata! De azt hiszem ezzel a kérdéssel elkéstél. Ha valami elmebeteg vadállat kocsijában lennél...

- Akkor az illető egészen biztosan nem fáradozna azzal, hogy megismerjen! - vágom rá. Kellemetlenül érint ez téma apa miatt. Tizenhét évet úgy éltem le, hogy kerültem a testi kontaktust... vagy akár az embereket, így kissé nehéz megnyílnom. Otthon ültem, szörföztem, rettegtem és dolgoztam - ebből állt az életem. Lemondóan megrázom a fejem, tudom, mi következik. - A szüleim érdekelnek, nem igaz?

Belülről rágja a száját. Ismerem ezt a rossz szokást, bár én nem akkor csinálom, ha feszengek, hanem ha apa hazaér. Luke némán bólint.

- Nem is tudom, hol kezdjem. - nevetek fel. Szánalmas, érzem, hogy szánalmas vagyok. - Kezdetben anyám és apám jól kijöttek, szerelem, pénz, boldogság. Élvezetekben gazdag volt a kapcsolatuk. Nem kellett más a boldogsághoz, csak egy kis poronty, akinek átadhatják örökségeiket. Gondolhatod, mekkora volt az öröm, mikor kiderült: anya ikreket vár.

- Van egy testvéred? - kérdezte Hemmings ledöbbenve.

- Nincs. - súgom lehajtott fejjel. - Meghalt a szüléskor. Az orvosok szerint azért, mert nem ő jött ki először. És ez az én hibám. - eddig ölemben pihentetett kezeimhez társult Luke keze is. Egymásba kulcsolja ujjainkat, majd biztatóan megszorítja. Mély lélegzetet veszek, a folytatásba kezdek. - Akkor változhatott meg minden. A születésnapok sosem teltek meghitt családi környezetben. Sőt, azután kellett sóvárognom, hogy szüleim tiszteljenek már meg azzal, hogy idetolják a képüket. Persze, ajándékot kapni nem ugyan az, mint a szeretteiddel ünnepelni. Teltek - múltak az évek, erős szüleimből nem lett más, mint egy munkanélküli, folyamatosan rettegésben élő asszony, valamint férje, az iszákos szeméthalmaz az utcanőivel a háttérben. És én... Én próbálok megélhetést biztosítani, megtartani a fedélt a fejünk fölött. Az alkohol is pénzbe kerül, a napi betevő, a mindennapi szükségletek... Eddig a szörfversenyekből nyert pénzzel gazdálkodtunk, de nem tudom, mi lesz ezután.

Luke nem szól egy szót sem. Csendben vezet. Rám nem mer nézni.

- Felkapcsolhatom a rádiót? - kérdezem.

Bólint.

- És most következzék az egykoron anya garázsából indult, mára azonban világszerte elismert punk - rock zenekar legújabb slágere; ez itt a Broken Home a 5 Seconds of Summer - től.

Érdeklődve hallgatom a stúdiós szavait. Kíváncsi vagyok erre a hírhedt együttesre, ha már egyszer ekkora érdeklődést kiváltanak az emberekből.

- Ismered őket? - fordulok felé.

Újabb bólintás.

- És jól játszanak? - érdeklődöm.

- Hallgasd meg! - feljebb tolja a hangerőt, amitől az ének minden hangszóróból egyenletesen áramlik.

Hátradőlök az ülésen, úgy hallgatom a szinte már nekem szóló dalt. Mert rólam szól, az életemről. Könnyek szöknek a szemembe, amit úgy próbálok elrejteni, hogy erősen összezárom szemhéjamat. Csak az énekes bársonyos hangjára koncentrálok; szívem darabokra szakadását ignorálom.

"They would yell, they would scream, they were fighting it out

She would hope, she would pray, she was waiting it out

Holding onto a dream

While she watches these walls fall down

Sharp words like knives, they were cutting her down

Shattered glass like the past, it's a memory now

Holding onto a dream

While she watches these walls fall down

Hey mom, hey dad

When did this end?

Where did you lose your happiness?

I'm here alone inside of this broken home

Who's right, who's wrong

Who really cares?

The fault, the blame, the pain's still there

I'm here alone inside of this broken home, this broken home

Wrote it down on the walls, she was screaming it out

Made it clear, she's still here, are you listening now?

Just a ghost in the halls

Feeling empty, they're vacant now

All the battles, all the wars, all the times that you've fought

She's the scar, she's the bruises, she's the pain that you brought

There was life, there was love

Like a light and it's fading out

Hey mom, hey dad

When did this end?

Where did you lose your happiness?

I'm here alone inside of this broken home

Who's right, who's wrong

Who really cares?

The fault, the blame, the pain's still there

I'm here alone inside of this broken home, this broken home

You've gotta let it go, you're losing all your hope

Nothing left to hold, locked out in the cold

You painted memories then washed out all the scenes

I'm stuck in between a nightmare and lost dreams

Hey mom, hey dad

When did this end?

Where did you lose your happiness?

I'm here alone inside of this broken home

Hey mom, hey dad

When did this end?

Where did you lose your happiness?

I'm here alone inside of this broken home

Who's right, who's wrong

Who really cares?

The fault, the blame, the pain's still there

I'm here alone inside of this broken home

This broken home"

- Ez volt tehát a 5sos, legújabb slágerükkel, a Broken Home - mal. - itt bejátszás következik, a banda frontemberétől halljuk a reklámot. - „... ne feledjétek el megvenni a koncertjegyeiteket, mert a nyár végén indul a turnénk az Egyesült Államokban!" Hallottátok, lányok. Kapjatok a lehetőségen, és hallgassatok kedvenc énekesetekre, Luke Hemmings - re! Ez a nyár a ti nyaratok! - bársonyos nevetés. - És most következzék a...

Kikapcsolom a rádiót.

- Luke Hemmings? - hangom feljebb kúszik pár oktávval. - Azt mondta, Luke Hemmings? Ezért néztél rám a parton úgy, mint egy barlanglakóra? Erről maradtam le, Mr. Világsztár?

- Ha kérhetem, ne hívj így. - mondja nyugodtan. - De igen, én vagyok az.

- Úr isten! - kapok a szívemhez, túldramatizálva a helyzetet. Égjen már a pénzeszsák is kicsit! - El sem hiszem, hogy a tini lányok álmával ülök egy autóban! Megfogtad a kezem! Soha többet nem mosom meg! Leszáradt végtaggal fogok meghalni. Jesszus, ha ezt elmondom a csajoknak... Ki kell tweet - elnem, késztetést érzek rá!

- Befejezted? - néz rám unottan.

- Várj még nem. - emelem fel a mutatóujjam. Normális hangszínem átvált vinnyogóba. Majd sikítozni kezdek úgy, ahogy csakis egy megszállott fanatikus rajongó képes.

- Sum, kérlek! - néz rám könyörgőn. - Legyél normális, légyszi! Vagy próbálj meg az lenni.

- Nem megy. - súgom üveges szemekkel. - Luke Hemmings elvisz engem a lakásába, és találkozom a banda többi tagjával! Jaj, nagyon izgatott vagyok, úgy érzem, mindjárt bepisilek! Aww, Luke, vegyél el!

- Ezt még meddig folytatod?

- Egy ideig biztosan.

- Viselkedj jól, különben Ashton - nal alszol! - fenyegetőzik.

- Nem értem. Az miért baj? - ráncolom a homlokom.

- Mert Ash szétterülve alszik. Egyszer, egyetlen egyszer voltam rászorulva, hogy befogadjon. Egy pillanatra sem tudtam behunyni a szemem a folytonos, falat romboló horkolásától, és mert dobálta a seggét az ágyon.

- Ki mondta, hogy aludnánk? - kérdezem húzva az agyát.

- Jól van, vicces vagy. - bólogat fáradtan az énekes.

Azt veszem észre, hogy letér egy gyorsétterem autós kiszolgálójában.

- Mit csinálunk most?

- Kaját veszek. Valamivel ellensúlyoznom kell a tényt, hogy egy nőstényt fogadok be a házunkba.

- Ezek nélkül a nőstények nélkül nem tudnátok kiélni a kanos hím vágyaitokat, szóval ésszel, Hemmings, ésszel!

Felnevet. A kiszolgálóablakhoz gurulva egy tizenéves lány felveszi a rendeléseket, majd áhítattal a szemében Luke - ra néz.

- Te vagy az! - suttogja. Próbálom elfojtani a nevetésem, ezért beleharapok a szívószál végébe, amivel a Sprite - om jár. - Atyaég, ezt nem hiszem el. Ka - kaphatnék egy a - autogramot?

- Persze. - mosolyog kedvesen Luke, majd az orra elé nyomott szalvétára ráfirkantja a vezetéknevét és egy szívet.

Mikor kihajtunk, és újra az úton haladunk a 5sos háza felé, megkérdezem.

- Nem fér a fejembe, hogy bírod ki ezt minden nap!

- Semmiség. - vonogatja a vállát. - Szeretem a rajongóimat.

Felhajtunk egy kocsifelhajtón, ami magában akkora, mint az én házam. Hemmings előhalássza kulcsait, megnyom rajta egy gombot, mire az elénk tornyosuló garázssajtó automatikusan emelkedni kezd. Luke felhajt, beparkol két kocsi közé. Kigúvadt szemekkel nézek ki az ablakon a mellettünk álló terepjáróban csodálkozva.

- Szállj csak ki! - szól mosolyogva.

Kikapcsolom a biztonsági övet, Luke kinyitja nekem az ajtót, és kiszállok az autóból.

- Hány autótok van? - érdeklődöm még mindig elvarázsolva.

- Itt, Sydney - ben kilenc. - közli, mint egy mellékes tényt.

- Gyere, menjünk be! - átkarolja a vállamat, és egy ajtó felé irányít. A hatalmas teret átszelve elhaladunk a leparkolt autók előtt, amik egytől - egyig meggyönyörködtetnek.

Luke belöki vállával az ajtót. Egy fényűző palota belső terének látványa tárul a szemem elé. A nappaliban három bőrkanapé, két fotel nyújt lehetőséget leheveredésre, az ülőgarnitúrák előtt egy, az egész falat szélességében beterítő plazmatévé van felfüggesztve, ami most is használatba van véve. Valami videojáték megy a képernyőjén, összekötve az előtte heverő dobozzal, amivel választani lehet, milyen játékot játszunk.

- Wow. - ennyit bírok kinyögni.

A játszma hevében kimelegedett srác, akinek vörös haja volt, felém kapja tekintetét, és elismerően füttyent egyet.

- Hé. - húzom össze magamon a karomat.

- Nyugi. - hajol közelebb Lucas, és a fülembe súgja. - Mike nem udvarlás szempontjából csinálja ezt. Ő a játéktársat látja benned.

- Ó. Oké. - biccentek furán. - Beszállhatok én is? - kérdezem felbátorodva, kikerülve a kanapét, és Mike mellé sétálva.

- Ezt neked, Cal! Még hogy nem találok senkit? - fújtat. - Mi a neved, baby?

- Summer.

- Na, te segg, Summy játszik velem! - abbahagyha a sötétebb bőrű, barna hajú bandataggal való vitáját. Felém fordul. - Akarsz Just Dance - ezni?

A kérdés meglep.

- Igen. Miért ne? - nevetek fel megkönnyebbülten.

Elszállt hírességekre számítottam, erre föl kapok négy teljesen normális srácot, akik videojátékokkal ütik el szabadidejüket.

- Ashtooon! - kiált fel Mike, tekintetével az emeletre vezető lépcsőt pásztázva. - Just Dance - ezünk, most gyere le, mert tíz perc múlva nem játszhatsz! - felém fordult, nekem intézte szavait. - Megint az lesz, hogy elkezd duzzogni, amiért kihagyjuk!

Léptek zaját hallom, ahogy dobogva közelednek. Megérkezik, levágta magát a kanapéra.

- Szia, Ashton Irwin vagyok. - biccentett. - De nyugodtan hívj Ash - nek. És mivel ismerem ezt a két idiótát, tudom, hogy nem mutatkoztak be. Calum és Michael. - bök a duzzogó páros felé.

- Mi bajuk? - kérdezem a legértelmesebbnek látszó bandatagot.

- Mindig ezt csinálják! - legyint. - Játszani akarnak, de annak veszekedés a vége. Egyébként, drágám...

- Summer. - mondom, hogy tudja a nevemet.

- Köszönöm. Szóval, Summer, ki hozott téged ide?

- Luke. - mondom feszengve. Hátra fordulok a szőkeséget keresve, de sehol nem látom. A jobb oldalamon van a konyha, ahogy így nézem, ami egy pulttal van elválasztva a nappalitól. Mr. Szupersztár ott sertepertél.

- Hoztam kaját! - kiáltja el magát örömittasan, kezében tálcákat egyensúlyozva.

- Luke. - szól Cal. - Summer és pizza? Nem tudom, mivel érdemlem ki ezt a sok jót!

Mindannyiunk felnevet. Luke ledobja magát az ülőgarnitúrára, és lesöpri Ashton lábait, amik foglalják a helyet. Leülök mellé.

- Srácok, nincs gond, ha Sum nálunk alszik? - veti fel a témát a szőke.

- Nincs. - Calum.

- Nekem rendben. - Ash.

- Játszótárs! - kiált fel Mike. Kérdőn nézünk rá.

Megvonom a vállam, elveszek egy pizzát, és enni kezdem.

- Anyukádnak nem lesz gond? - néz a szemembe Luke.

- Nem. - rázom a fejem. - De azért írok egy sms - t, hogy ne várjon haza. - halászom elő a telefonomat.

- Aj, egyetek már! - nyöszörög Mike. - Nem igaz, hogy végre valahára küldtek nekem egy táncpartnert, erre ti nem hagytok játszani!

- Mikey. - hajolok előre. - Ígérem, ha ezt megettük, játszani fogunk. - hangom bizalmaskodóra fogom. - Még takarodó után is, de pszt! - teszem mutatóujjam a szám elé.

Persze, Ashton - ék csak jót röhögnek ezen.