*Calum*
Lassan nyitom ki a szemeimet. Arra számítok, a fény majd meggátol ebben, de a szoba, ahol fekszem teljesen sötétbe borult. Oldalra fordítom fejemet, ami valljuk be, elég fájdalmas mozdulat. Amennyire hasogató fejem engedi, megpróbálok felkecmeregni ülő helyzetbe, és leráncigálom magamról a takarót, mit rám terítettek.
- Hahó? - szólalok meg rekedt hangon.
Szarul érzem magam, mi tagadás. És a legnagyobb vicc az egészben, fogalmam sincs, miért csináltam. Az elején még tényleg tetszett Summer, most is azt kell mondanom, nagyon csinos lány. De nem vagyok belé szerelmes. Ötletem sincs, mivel magyarázhatnám meg a srácoknak a tettemet, hiszen magam sem tudom, mi történt valójában. Mindig is volt bennem valamiféle ragaszkodás, és most, hogy a testvérem, Mali Koa nincs mellettem, úgy éreztem pótolnom kell... talán. Summer - re úgy tekintek, mint a legjobb barátomra... erre fel ezt tettem vele. Nem volt szándékos, a végén biztosan nem. Csak az áradat annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam kievickélni a kalamajkából, mit jómagam generáltam, inkább sodródtam az árral, ami hiba volt.
Hogy fogok így Luke szemébe nézni?
- ... Igen, szerintem is. Fuj, kurva nagy seggfej. Nem értem, hogy tehette ezt. Jó, persze, megmondom neki. Ühüm, akkor várom a találkozást. Szia. - hallom meg egy lány hangját.
Homlok ráncolva felszenvedem magam, és óvatosan a konyha felé veszem az irányt, ahol az imént az ismeretlen beszélt. Meztelen talpam folyamatosan hozzáragad a fapadlóhoz, csak remélni tudom, nem elég hangos a cuppanás ahhoz, hogy meg is hallja.
Óvatosan benézek, az ajtófélfa takarásában rejtőzködöm. A lány háttal áll nekem; most már száz százalékra kijelenthetem, nem Sum az.
Summer egyik rövidnadrágja van rajta az én bandás pólómmal társítva. Felszalad a szemöldököm. Ajkamba harapok formás hátsója láttán, azután megrázom a fejemet, ezzel késztetve magamat perverz gondolataim elűzésére.
Sötétbarna haját gyors kontyba fogta feje tetején. Ha jól látom, tincsei végét kékre festtette.
- Ne stíröld a fenekemet! - szól rám. Fogalmam sincs, honnan tudja ezt, hiszen háttal áll nekem.
- Hmm... tessék? - túrok zavartan a hajamba.
- Jól hallottad, Hood! - fordul meg. Tekintete gyűlölettel teli, szúrósan végigmér. Kezében egy tányért tart, amin két szendvics van.
Felém veszi az irányt. Az ajtóban állok, ő pedig ahelyett, hogy megkérne, álljak el az útjából, kis híján fellök, mikor elmasírozik mellettem.
- Már megbocsáss...
- Nem! - vágja rá.
Ledobja magát a kanapéra, ahol eddig feküdtem. Kezébe veszi a távirányítót, majd felkapcsolja vele a hatalmas plazmatévénket. Lábait a két garnitúra között elhelyezett dohányzóasztalra teszi. Lejjebb csúszik ültében, és szája elé tartva a tányért, elkezdi enni az egyik szendvicsét.
Felszaladt szemöldökkel nézem végig, ahogy ennyire otthon érzi magát. Látszólag nem zavarja a megvető arckifejezésem, tudomást sem véve rólam nézi tovább a hülye sugárzást.
- Ki a franc vagy te? - teszek egy lépést közelebb.
- Aki egy elég ügyes ütést bevitt neked délután. - vonja meg a vállát, azonban még mindin nem tisztel meg azzal, hogy akár csak felém forduljon.
- Szóval miattad veszítettem el az eszméletemet? - akadok ki.
Megelégelem a viselkedését. Dühödt léptekkel odamegyek hozzá, kikapom a tányért és a szendvicset is a kezéből, azokat pedig az üvegasztalra vágom. Lábait lebököm a padlóra, mire rám vezeti kérdő tekintetét.
- Hogy én miattam? - mosolyt erőltet az arcára. - Már bocs, de szerintem rohadtul nem én vagyok a probléma. Tudod, eleve elgondolkoznék a helyedben azon, hogy itt maradjak - e ebben a lakásban, ha már a lakókkal ilyet mertem tenni... Nem is a lakókkal. Hanem a barátaiddal, te szemét!
- Ki a fasznak képzeled magad, hogy mindezt a szememre hányd? - kiáltom el magam.
- Blanche West vagyok, de ha mindenáron fasznak akarsz valakit hívni, javaslom a jelzőt egy bizonyos Calum Hood használatára! - pattan fel, és lök egyet mellkasomon. Körülbelül ugyanolyan magas lehet, mint Summer, vagyis jó fél - egy fejjel alacsonyabb nálam. - De most komolyan, hogy tehetted ezt velük?
- Életemben nem láttalak, hogy jössz te a kioktatásomhoz? - felemelem mutatóujjamat. - Sőt, biztos vagyok benne, Summer - t sem ismerheted olyan „hű de nagyon", ha egyszer nem mesélt rólad sohasem!
- Egy: neked mesélni sem tudott volna, csak azon járt az agyad, hogyan döntsd meg...
- Ez nem igaz!
- Kettő: hiába, csak ma találkoztunk, de már most jobban számíthat rám, mint ahogy látom, rád valaha is!
- Takarodj innen kifelé! - üvöltöm. Megragadom a kezét, elismerem, talán a kelleténél erősebben, mert felszisszen. Az ajtó felé rángatom, azonban megveti a lábait, ezzel nehezítve a dolgomat.
- Nem megyek sehova! - tépi ki magát a szorításomból. Rögtön masszírozni kezdi azokat a pontokat, ahol világosan kivehető, hol mélyesztettem körmömet húsába. - Egy: ha belilul a karom, te seggarcú, feljelentelek erőszak vádjában! - ordítja az arcomba. - Kettő: megígértem Ashton - éknak, hogy vigyázok rád, már én pedig nem szoktam hazudni.
- Ezt nem is állítottam. - igyekszem visszafogni magam. Nagyon idegesít ez a lány. - Blanche, láthatod, felébredtem, most már nincs szükségem felügyeletre!
- Én ezt nem mondanám. - rázza a fejét grimaszolva.
Visszaül a kanapéra, és én is mellé telepszem. Abban a pillanatban, amit térdeink súrolják egymást, a bőrülés másik szélébe csusszan, a karját szorongatja.
„Mintha tartana tőlem..." - suhan át az agyamon. - „Persze, hogy tart, te ostoba. Percek kérdése volt, és megütöd!"
- Sajnálom. - hajtom le a fejem megbánóan. - Nem akartam ezt tenni veled. Azt pedig végképp nem szeretném, ha félnél tőlem!
Hitetlenül felnevet, mire odakapom a fejemet.
- Mi az? - húzom halvány mosolyra az ajkaimat.
- Tudod, Calum, szerintem az ember nem az ösztönei alapján kelljen, hogy cselekedjen. Ez különböztet meg minket az állatoktól. - mondja ridegen szemeimbe. - Ha azt várod, hogy elhiggyem, véletlenül tetted, amit, nagyobb tévhitben élsz, mint hittem. És a kibaszott sajnálatodat mutasd másoknak, akik valóban megérdemelnék! Mondjuk olyanoknak, akik kiszállnának miattad a bandából.
- Mi van? - rökönyödök meg.
- Gratulálok, Hood, az intelligenciát is az erényeid közé sorolhatod! - tapsol párat szánalommal az arcán. - Ha így folytatod, eléred, hogy másodpercek múlva rád vessem magam, pff...
- Ne idegesíts már, a rohadt életbe! - ordítom, és ököllel a kanapéba vágok.
- Mond meg szépen, kulturált emberek módjára, mit szeretnél, Calum. - húzza az agyamat.
Ismét maga elé veszi a tányérját, azonban mielőtt a szendvicshez nyúlhatna, kiütöm a kezéből. A porcelán hangos csörömpöléssel törik darabjaira. Erre Blanche reakciója egy gunyoros, lesajnáló pillantás... mi más?
- Ennyit tudsz? Mondd csak, senki, soha az életben nem ajánlott egy pszichiátert Mr. Hood - nak? - vakarja meg az orrát.
- Gyűlöllek! - köpöm. - Istenemre mondom, gyűlöllek, Blanche!
- Helyes. - húzza ki magát. Feláll, követem a mozdulatát. - Akkor ezzel nem vagyok szerencsére egyedül. Ja, és majd elfelejtettem közölni: Luke se érez máskép irántad. Az imént világosított fel, mikor csörgött a telefonod, amit én vettem fel. Ja, igen. És ő az, aki ott hagyja a bandát. - közelebb hajol, alig választ el minket húsz centi egymástól. - Miattad.
- Nem. - rázom a fejem gombóccal a torkomban.
Blanche sarkon fordul, az emelet felé veszi az irányt.
- Csak szólok, a fürdőben leszek. Eszed ágába ne jusson bejönni, különben búcsút mondhatsz a gyermekvállalási terveidnek! - megtesz pár lépcsőfokot, azután ismét visszafordul. - Akármennyire is fáj ezt mondanom, és nem fűlik hozzá a fogam, de úgy látszik, itt kell aludnom. Kétlem, hogy Summer, Ashton és Michael hazatolnák a seggüket ma éjjel.
- Vegyél ki egy alsót és egy pólót a fiókomból. - motyogom utána.
- Pff. - fújtatása az utolsó, amit hallok.
Csak állok a nappali közepén, letaglózva, égő szemekkel, és rá kell jönnöm, azért utálom Blanche - t, mert igaza van. Ő is tisztában van ezzel, egyrészt: egészen biztosan ezért hangoztatja a véleményét olyan sokszor, másrészt: ezért érez hasonlóan irántam.
Lehajolok, hogy felszedjem a tányér szilánkjait, mikor kicsordul az első könnycseppem.
Jóllehet, egy éve elnéztem Luke zűrös korszakát, azt érzem, ő nem fog ilyen könnyen fátylat borítani a történtekre.
Ki kell találnom valamit, hogy megbocsásson.

*Ashton*
Úgy érzem, Summer - nek végre valahára szüksége volt egy kis kikapcsolódásra, még akkor is, ha az én szótáramban ez annyit tesz, mint a kedvenc helyemre elhozni őt Mikey - val együtt, és a dombról, ami egészen szépen Sydney városa felé magasodik, ahonnét első osztályú kilátás nyílik egyik oldalán az óceánra, másikon az autópályára, fekszünk a csillagokat kémlelve. Némán, egymás kezét szorongatva. Mintha mindhárman, a stressz ellenére is megpróbálnák egy cseppnyi kapaszkodót találni az életben. Úgy néz ki, ezt egymásban leltük meg.
Az apró pontok, ha mondhatni, ma fénylettek a legjobban. Jóllehet, több millió mérföldekre helyezkednek el tőlünk, én így is kivettem az egymáshoz tartozást a látványukból.
- Miért? - súgja elhaló hangon Summer, aki köztünk fekszik a puha fűben. Ragaszkodott hozzá, hogy nem fázik, de a biztonság érdekében, nehogy felfázzon, leterítettem alá az otthon még véletlenül kezem ügyébe akadó kabátomat. Ami most nem is olyan ostobaság, hogy magammal hoztam.
- Mit miért? - kérdezek vissza félhangosan az éjszakai sötétben. Nem szeretném megtörni ezt a nyugodt csendességet, amibe néha - néha rondít bele egy elsuhanó autó zaja.
- Miért hozzál ide? - fordul fejével irányomba, ami el eddig a csillagokat nézte. - Úgy értem, miért pont ide?
- Nem tudom. - vonom meg a vállam. Az égboltban gyönyörködöm, milyen békességet tud varázsolni akár csak pár órára is. - Talán azért, mert itt ígértem meg Luke - nak, hogy segíteni fogom őt, és vigyázok, nehogy újabb szamárságot kövessen el.
- Akkoriban nagyon nehéz volt neki. - veszi át a szót Michael, amiért valamilyen szinten hálás vagyok, hogy nem nekem kell róla mesélnem. - Az alkohol, a drog és a cigaretta mindennapjait képezték. És mielőtt megkérdezed, Sum, mi ösztönöz egy embert erre? Hát, Arzaylea. - úgy mondja ki annak az utolsó... khm... vagyis úgy mondja ki a lány nevét, mintha valami fertőző kór lenne, egy betegség, amitől jobb, ha távol tartod magad. Immúnisnak kell lenned, nehogy ledöntsön a lábadról, és ha gyenge vagy, a szervezeted kárára megy.
- Ezért érezhetted az elején, hogy esetleg nem kedvellek. - magyarázom vissza véve a szót. - Óvatos voltam, nem szerettem volna, ha Luke ismét ilyen helyzetben köt ki. Hiszen nem ismertünk, megérted, ugye? - harapom be alsó ajkamat, miközben szemem sarkából rásandítok. Summer aprót bólint, és közelebb csusszan hozzám; fejét a vállamra hajtja. - Tulajdonképpen, nem is az volt a baj, mi történt Arzaylea mellett... hanem, hogy utána.
- Elmondjátok? - vonja fel a szemöldökét. Tekintetében aggódást vélek felfedezni, ami megnyugtat: ez a lány igenis törődik Luke - kal. - Kérlek!
- Nos... hmm, rendben. - adom be a derekamat feszengve. Egyrészt: nem tudom, szabad - e beszámolnom valaki más életének ilyen (kritikus) eseményéről; másrészt, úgy vagyok vele: joga van tudni, hiszen már egy közülünk.
Hajamba túrok, fogalmam sincs, hol kezdjem. Talán minden azon az ominózus éjszakán kezdődött...
- Luke és Arzaylea egy night club - ban találkoztak először, a tavalyi turnénk során. Mi, a fiúkkal úgy voltunk vele, csak kieresztjük a gőzt pár felessel, azonban Luke - nak teljesen más céljai voltak. Zülleni akart. Fogalmam sincs, miért, talán mert volt egy idő, mikor az anyukája is velünk utazgatott, és sok mindent megtiltott a fiának. Amiért szerintem hálásnak kellene lennie, de mindegy... Tehát, amint említettem elmentünk bulizni egyet. Arzaylea, mint minden rossz kurva, a rúdon tekergett, pénzért, természetesen. Mikor beléptünk, rögtön megismert. Ha mondhatom, még jobban elkezdett rángani, kellette magát, és Luke, a temérdek alkohol hatására hazavitte. - a történet ezen részénél érzem, ahogy Summer teste megmerevedik, erősebben szorítja a kezemet. - Eleinte csak a szexre kellett. Luke hívta, Arzaylea ott termett. Aztán fordult a kocka. Szépen lassan mindenhová velünk tartott a lány, volt szó koncertről vagy csak hangpróbáról. Végül odáig fajultak a dolgok, hogy Arzaylea felmondott a „munkahelyén", és addig hisztizett míg el nem érte, hogy Luke - kal lakhasson. Itt csúszott ki a kezünkből az irányítás, ilyenkor esett ő darabjaira. Nem tudtuk, mi folyik ott, míg egyik este Liz, Luke anyukája, zokogva hívott, amiért a fia már megint holtrészeg. Azután kérdőre vont: miért nem vigyázunk rá? Persze, nekünk fogalmunk nem volt, miről hadoválnak a vonal másik végében, hiszen barátunk soha nem mutatkozott önkívületlen állapotban, mióta Arzayleá - val összeköltöztek... pedig be kellett ismernünk, mikor megérkeztünk a villájukhoz, hogy Liz - nek igaza volt.
- Az a rengeteg pia, a bódult fiatalok és a tömény szesz szaga azt hiszem, átértékeltették velem a berúgással szőt terveimet. - teszi hozzá Michael a fejét rázva. - Azt sem tudták hol vannak, de mikor másnap gyomormosást hajtottak végre rajtuk, na, akkor gondolom nem szórakoztak olyan jól, mint az este folyamán.
- És ez így ment tovább. - folytatom. - Luke napi rutinja a következő volt: reggelire egy whiskey, azután kiült a tetőre elszívni pár szál füves cigit, szexuálisan kiélvezte a kurva barátnőjét, azután újabb party, új vendégekkel, még több alkohollal és részeg idiótával.
- És erre a újságírók nem kaptak? - támaszkodik meg Sum a könyökén, hogy a szemembe nézhessen.
- Ó, dehogy nem! - kacagok fel hitetlenül. - Őszintén, ki ne hallott volna a híres neves Luke Hemmings fergeteges házibulijairól? Mindenki ott volt, aki számított. Mi meg, a három töketlen, de hűséges jó barát és a tűrőképessége határán álló menedzserünk, Dominic, kézzel - lábbal próbálkoztunk az ügy eltussolásával.
- És bejött?
- Miután az orruk elé dugtuk a pénzköteget, igen. - bólintok. - De akadtak igazi sztorivadászok is, akik nem kértek a fizetségből, és másnapra lehozták a cikket. Jóllehet, csak pár ilyen akadt, mégis Luke rásegített erre az ittas posztokkal és képekkel, melyekkel elárasztotta a közösségi oldalait. Na, meg aztán olyan gyorsan képtelenség moderálni egy akkora nézettségű oldalt, szóval benne volt a pakliban, hogy többezren meglátják.
- És hogyan lett vége ennek a... hmm, kavalkádnak? - lászik rajta, hogy szépen fogalmaz. Megértem, elvégre most szembesült barátja múltjának sötét foltjával.
- Egyik ilyen alkalomkor Luke rányitott Arzayleá - ra és Justin Bieber - re. És rögtön futott hozzánk. Mi eleve megmondtuk neki, nem fog semmi jó kisülni abból a kapcsolatból, mégse hallgatott ránk. Ennek ellenére visszafogadtuk, megbocsátottunk neki és biztosítottuk, ezentúl mindig mellette leszünk és vigyázunk rá. Még Cal is, akivel akkoriban a legcsúnyábban bánt. Persze, tisztában voltunk vele, hogy nem lesz könnyű menet, de azzal nem számoltunk, hogy Luke az elvonási tünetek vezérlésében vadállattá válik. Hiába próbálkoztunk, nem segített semmi; hegyibeszéd, Liz, Luke testvérei, Jack és Ben, pszichológusok, elvonók... Azt hiszem, ha nem lettek volna rajongói, végleg elveszíti az eszét. Nekik köszönheti, hogy leszokott. Az első biztató üzenetek elolvasás után újult erővel képes volt nekilendülni, ráadásul most nem zavarta, ha a siker idő elteltével érkezett meg.
- Szóval, a rajongók, mi? - kérdezi vigyorogva.
Nem tudom, mi, de valami engem is erre késztet. Ajkam önkénytelenül gördül felfelé.
- Igen, a rajongók. - mosolygom.
Azután csendben maradunk. Én mindent elmondtam, amit tudtam, most Summer - en volt a sor, hogy megeméssze.
A csillagokat bámulom, mikor Mikey kelletlen hangon megszólal:
- Öhm... srácok. Nem akarom elrontani ezt a meghitt pillanatot, de attól tartok, Calum biztosan felébredt már... És Blanche - vel van összezárva. - egészíti ki. - Nem tudom, nektek hogy jött le, de mintha a lány nem bírná Cal - t.
- Eléggé Summer - természete van. - húzom el a számat.
- Mi? - akad ki. - Hé! Az egyáltalán milyen?
- Heves, vad, kiszámíthatatlan... - kezdjük sorolni.
- Jó, oké. Felfogtam. - teszi fel a kezét védekezésképpen. - Akkor induljunk, mielőtt megfojtják egymást. - javasolja.
- Bazki! - kiállt fel Mike, éa gyorsan felül. - A telefonjainkat is otthon hagytunk. És, ha Luke keresett...?
- Indulás! - adom ki a parancsot.
Szinte egy emberként pattanunk fel, és kezdünk futni hazafelé.

"No time for goodbye he said
As he faded away
Don't put your life in someone's hands
They're bound to steal it away
Don't hide your mistakes
'Cause they'll find you, burn you
Then he said
If you want to get out alive
Oh, run for your life
If you want to get out alive
Oh, run for your life
This is my last time she said
As she faded away
It's hard to imagine
But one day you'll end up like me
Then she said
If you want to get out alive
Oh, run for your life
If you want to get out alive
Oh, run for your life
If you want to get out alive
(If you want to get out alive)
Oh, run for your life (life)
If you want to get out alive
(If you want to get out alive)
Oh, run for your life
If I stay it won't be long
'Til I'm burning on the inside
If I go I can only hope
That I make it to the other side
If you want to get out alive
Oh, run for your life
If you want to get out alive
Oh, run for
If you want to get out alive
(If you want to get out alive)
Oh, run for your life
If you want to get out alive
(If you want to get out alive)
Oh, run for
If I stay it won't be long
'Til I'm burning on the inside
If I go I can only hope
That I make it to the other side
If I stay it won't be long
'Til I'm burning on the inside
If I go and if I go
Burning on the inside
Burning on the inside
Burning on the inside"