Calum elernyedt teste a kanapén hever, fejét az ölembe húzom. Sötét, dús hajával babrálok, hátha felébred. Pedig tudom, hogy nem fog.

Az orvos azt mondta, semmi komoly baja nem esett, csak pihenésre van szüksége.

Egy pillanatra sem vagyok hajlandó elszakadni tőle, függetlenül attól, amit tett. Nem érdekel, mit miért cselekedtek a fiúk, most azonban minden pénzt megadnék, ha végig hallgathatnám az érvelésüket. Ha Luke előkerülne. Ha Calum felébredne. Azt szeretném, hogy beszéljük meg ezt az egészet, és béküljünk ki. Vágyom a családomra. Már csak ők maradtak nekem.

Mégis tudom, már semmi nem lesz a régi.

- Jaj, istenem már! - sóhajt Blanche a szemközti kanapén fészkelődve. - Csak szimulál!

- Akármennyire is megérdemelt Calum egy alapos helyben hagyást, azt hiszem az eszméletvesztésre nem szolgált rá. - suttogja Ashton fojtott hangon.

Van valami a tekintetében, ami megijeszt. Azok a szúrós szemek, az él a hangjában, ahogy Blanche - re néz... Őt hibáztatja, látom rajta. Eszébe sem jut arra gondolni, Calum mit követett el ellenünk. Minden haragja újdonsült barátnőmre irányul.

Michael feszültem ücsörög Ashton és Blanche között, Melchizedek - kel az ölében. A kis jószág feje búbját vakargatja, látszólag mégis teljesen máshol jár gondolatban.

- Azt hiszem én megpróbálkozom vele még egyszer... - motyogja a színeshajú, és előveszi a telefonját, majd türelmesen vár. Feszülten figyelem, hátha meghallom Luke hangját a készülék másik oldalán, azonban nem veszi fel. - Semmi. - szontyolodik el Mike.

Előkapom a saját mobilomat, azután gondolkodás nélkül letörlöm az üzeneteket az ismeretlentől, akit hiába blokkolok, mindig új készülékről próbálkozik. Fáj beismernem, hogy mindez rutinszerűen történik már.

„El kellene mondanom Luke - nak, hátha tud vele valamit kezdeni." - jut eszembe az ötlet, azután megrázom a fejemet. - „Luke..."

Megnyitom az alkalmazást, és egy újabb szöveget pötyögök be. Valószínűleg erre sem kapok választ egyhamar, de remélem, ha Luke ránéz a telefonjára, megtisztel a reakciójával.

16:37 - Én: Sajnálom, nem bírtam. Túl sok volt nekem. Hívj, ha otthon vagy.

16:40 - Én: Remélem nem csináltál semmi ostobaságot...

16:40 - Én: Miért nem jöttél utánam?

16:47 - Én: A kurva életbe is, Hemmings! Ezt akartad elérni, mikor kimentettél a vízből, és hazavittél? Elgyengíteni? Szeretetre, törődésre késztetni?!

16:48 - Én: Akkor bazd meg! Ne válaszolj! Ne is gyere vissza!!! Legalább ismét hasonlítani fogok a rideg önmagamra.

18:04 - Én: Luke. Ez nem vicces. Gyere haza, és ne csinálj baromságot!

18:04 - Én: Kérlek.

18:05 - Én: Ne miattam. Cal miatt. Tudom, most mennyire haragszol rá, én sem vagyok vele másképp, de elhiheted, nem hajlanék a megbocsátás felé, ha nem lenne súlyos az ügy. Calum elvesztett az eszméletét. Ne a mai énjéért jöjj haza, hanem a legjobb barátodért. Aki kiállt melletted kiskorotok óta, tűzön - vízen keresztül...

18:11 - Én: Ha erre sem reagálsz, nem tudok mást írni...

18:12 - Én: Remélem, ma melletted aludhatok el.

18:14 - Én: Tessék! Erről beszéltem, gyengévé és sebezhetővé tettél. Törődömmé. Mert ti, a négy hülye a szívemhez nőtetek. Remélem, büszke vagy magadra.

18:15 - Én: Luke... szeretlek.

A telefont a kezemben szorongatva elhatározom, nem üzenek tovább, nem is hívok. Magamat járatom le, és nagyon úgy tűnik, élvezi a helyzetet.

Mi rosszat tehettem? Miért haragszik rám?

Egy pillanat. Nekem kellene a durcás szerepét eljátszanom. Nekem van rá jogom azután, amit velem/ ellenem tettek.

- Srácok - köszörüli meg a torkát Blanche. -, menjetek, sétáljatok egyet! - végig néz rajtam. - Rátok fér. Ahogy látom, Sum, te idegileg kikészültél.

- Nem hagyom itt Calum - ot egyedül. - súgom.

- Nem lenne egyedül. - rázza a fejét, feláll a kanapéról. - Én itt maradnék vele.

Eszem ágában sincs fontolóra venni az ajánlatát. Csak arra eszmélek fel, hogy Ash és Mike a kijárat felé vezetnek, mondván „Kiszellőztetjük a fejünket egy kicsit."

Meglepődöm. Michael közvetett ember, azt tudom, de Ash, mint a banda „apja", óvatos személyiség.

- Ti tényleg belementetek ebbe? - kérdezem megrökönyödve.

- Miért? - kapja magára a kabátját Ashton.

- Nem is ismeritek. Még annyira sem, mint én. Miért bíznátok benne?

- Te hoztad ide. És akiben te megbízol, arra mi is nyugodt szívvel bízzuk Calum - ot. - ölel át egy kedves mosollyal Michael.

*Luke*

Elegem lett, de kurvára. Tudjátok, milyen érzés, mikor az egyik olyan személy árul el, akiben legjobban megbíztál és minden titkodat megosztottad vele? Úgy érezted, melletted áll, erre fel ezt teszi veled.

Summer - t sem értem. Fogja magát, azt mondván „neki ez sok volt", azután még zaklat az SMS - eivel. Engem hibáztat, amiért megváltozott.

Hangosan kifújom a levegőt, ahogy régi szobám mennyezetét kémlelem. Nem volt hova mennem, így maradt anyáék háza, akik most kirándulnak, de szerencsére tudom, hol tartják a pótkulcsot.

Kezembe kapom a mobilomat, mert úgy érzem, lassan az idegeimre megy a folyamatos pityegés és rezgés. Szem forgatva oldom fel a kijelzőt, arcomra gunyoros mosoly szökik, amint meglátom az értesítéseimet.

Tizenkettő olvasatlan üzenet Summer - től, nyolc Ashton - tól, hét Mikey - től.

Ezt követően a nem fogadott hívásaimra bökök.

17:59 - Michael: elutasított (11)

18:07 - Summer: elutasított (18)

18:16 - Ashton: elutasított (13)

Hitetlenkedve megrázom a fejemet. Fogalmam sincs mit tegyek. Ujjaimat hajamba vezetem, durva mozdulattal tépni kezdtem, hangos, mélyről törő üvöltéssel társítva.

Haza kellene mennem? Itt maradnom, elbújnom?

Ugyan ki kíváncsi rám azután, amit tettem? Már az elején elhatároztam, Summer mellett minden más lesz. Nem fogom őt belekeverni a média világába, és ameddig nem kéri, egészen biztos lehetek benne, önmagamért szeret. Most mégis ez ellen cselekedtem.

Ahogy a vérző orrú Calum - ot püföltem a vakuk kereszttüzében, miközben a fiúk próbáltak leválasztani róla, olyan dolgokat is elkiabáltam, amit nem kellett volna - kettőnk kapcsolatáról, rólam és Arzayleá - ról, a bandáról. Persze, erre az újságírók csak még jobban kaptak, elvégre nem fordult elő minden héten, hogy a 5 Seconds of Summer ilyen helyzetbe keveredett. Én, marha, pedig a dühtől és árulásérzettől eltompult elmével minden egyes kérdésükre válaszoltam - inkább ordítottam.

Barátnőm neve ismert lett, amit soha nem akartam. Már felismerik az utcán, annyi fénykép készült róla, amelyek egészen biztosan holnap már a címlapokon virítanak. Igyekeztem ezt elkerülni, mindent megtettem a cél érdekében, mégis, úgy érzem, kevés voltam. Gyenge volt a rendszer, kevés az akaraterőm. Elég volt egyetlen pillért elmozdítani, és a híd összedőlt.

De mit tehettem volna? Mindketten egyenlíteni szerettünk volna, Calum, amiért nem kaphatta meg Summer - t, és én, amiért legkeservesebb időszakaimat újra eljátszásra késztette egyetlen személy felkeresésével. Pedig biztos vagyok benne, Cal nem is szereti a barátnőmet. Amikor szerelmes, másképp viselkedik. Jelen esetben csak valami buta ragaszkodásról lehetett szó. Tulajdonának szerette volna érezni, de nem úgy, mint barátnőt. Mint legjobb barátot.

Az a baj, hogy jobban ismerem Calum - ot, mint ő saját magát. Minden egyes cselekedetének okára rájöttem, mégis ezt tettem vele.

„Akkor miért nem keresett? Nem szeretne kibékülni? Bocsánatot kérni?" - azután eszebe jut, mit írt Sum az eszméletvesztésről. - „Rájátszik. Mindig is neki kellett kikerülne mártírként!"

Ebben a pillanatban valami szörnyű gondolat cikázik keresztül elmémen, de még lecsapódás előtt tudom, így fogok cselekedni. Egyszerűen nem bírom ezt tovább. Elegem van, de nem tudom, miből. Talán... a folytonos egyhelyben üléstől - hiszen már egy éve nem voltunk turnézni. Nem mondanám, hogy alábbhagyott az érdeklődés, csupán arról van szó, az első két - három hónapban vehemensen kaptuk az ajánlatokat a menedzserünktől, amit sorjában utasítottunk el, mondván: „A családunkkal szeretnénk lenni." Ezután Dominic, az ügynökünk hiába próbálkozott koncertek beszervezésével, senkinek nem volt jó. Jöttek mások a helyünkre, nekünk pedig be kellett ismernünk: elbasztuk. Ezután, Dominic javaslatára vártunk... várunk.

Nem hinném, hogy a fiúk késztetnek erre az elhatározásra. Szeretem őket a súrlódásaink ellenére is. De... azt hiszem, így lesz a legjobb.

Kiszállok a bandából. Volt, nincs Luke Hemmings.

Pontosan olyan lesz, mint egy éve. Mikor a fanok megutáltak, lesajnálóan néztek rám. Bunkón visszaszólogattam nekik, letiltottam párukat, mert külső hatás alatt álltam. Akkor még nem realizáltam, most már tisztában vagyok vele, életem legártalmasabb korszakát éltem akkoriban.

Minden napot ivással kezdtem. És ittasként is ébredtem. Kikászálódtam a testemre csavarodott takaróból, egy csókot nyomva Arzaylea hajába elhagytam a szobát. Alig bírtam a lépcsőn lekecmeregni, ráadásul folyamatosan megbotlottam és belerúgtam a fokokon heverő sörösüvegekbe. Fájt mindenem, de legfőképpen fejem hasogatását észleltem. Akkoriban rengeteg villát tettem tönkre, ha az éjszakai party - k szeméthalmának maradványai súlyosan felhalmozódtak, vettem egy újat. Nem foglalkoztatott más, csak a lány boldoggá tétele. És mint kiderült, milyen boldoggá tettem én a pénzemmel és a farkammal...

A hűtő ajtaját kicsaptam, gondoltam eszem valamit, aztán ebből az elhatározásból sem lett semmi. A whiskey - t a nyakánál fogva emeltem ki, óvatosan, nehogy összetörjön. Nem vacakoltam pohár elővételével, ajkaimhoz érintve gyorsan kortyoltam a szeszes italt.

A bejárati ajtó kivágódott. Ezek szerint elfelejtettük becsukni... Calum, Michael és Ashton csörtettek keresztül a nappalin, be a konyhába. Megálltak előttem, szinte ugyanabban a pillanatban tették csípőre a kezüket. Full feketében voltak; a térdénél szakadt farmert egy bandás pólóhoz társították.

- Luke, azt nem folytathatod tovább! - mondta Ash, és megindult, hogy kivegye a kezemből az üveget, ám mielőtt mellém érhetett volna, elfordultam, gyorsan felhajtottam az üveg maradékát. A torkom égett, és őszintén... fogalmam sincs, miért tettem. - Minden nap egy whiskey - vel indítasz, nem gondolod, hogy ártalmas?

- A végén alkoholmérgezéssel viszünk korházba! - csatlakozott a kioktatásomhoz Calum is, annyi különbséggel, hogy neki a harag sütött mondandójából, míg Ashton aggodalmasan beszélt. Cal már akkor is utálta Arzayleá - t, mindig mondogatta, mennyire ártalmas számomra, és csak a vagyonomra hajt, de nem hittem neki. Ezt rohadtul bánom.

- Tegnap is interjút adtunk egy rádióállomáson, de te sehol nem voltál. Elfelejtetted, Luke? - nézett a szemembe fájdalmas arckifejezéssel Mike, ajkát lebiggyesztve. - Pedig megígérted, hogy ott leszel.

- Ugyan már, Michael! - nevet fel gunyorosan Calum Mikey gyermekdedségen. - Miért vagy ennyire hiszékeny? Nyilvánvaló, hogy ez az iszákos senki, akivé a mi barátunk vált, már semmire nem emlékszik a temérdek alkohol miatt... vagy a drog hibája? Mond meg te, Hemmings! - kezdett el kiabálni. Felvetette minden sérelmét, amivel egyre idegesebbé tett. - És igen, elmondtam. Mert joguk van tudni, a rohadt életbe is! Miért teszed ezt magaddal? Az a kurva nem ér ennyit, nem is szeret, fogd már fel végre!

Elhajítottam a piásüveget, ami Calum fejétől alig egy méternyire csapódott neki a falnak. Szerencsére, semmi komolyabb baja nem esett, néhány szilánk karcolta fel bőrét, de azt sem mélyen.

- Kifele innen, Hood. - mondtam fojtott hangon. Körmömet összeszorított öklöm húsába vájtam.

- Mi van, fáj az igazság? - torzult fájdalmas grimaszba az arca. - Nehéz elfogadni, amit mondok, holott tisztában vagy vele, hogy nem hazudok?! Ennyire nehéz elviselned? - provokált.

„Azt szeretnéd, hogy egy kicseszett késsel vágjam el a torkodat?" - villant át az agyamon.

- Hova lett a legjobb barátom? - folytatta elszomorodva. - Akivel hülyéskedhettünk napestig?

- Akit felelősségteljesen meg lehetett bízni, mert sosem okozott csalódást a rajongóinak? Aki mindig teljesítette az ígéretét? - rázta a fejét Mikey könnyektől csillogó szemmel.

- Aki nem tiltogatta a fanokat, hanem kedvesen visszaválaszolt? Aki minden esetben - még a legnagyobb késésben is - beállt egy képre, dedikálta az orra alá nyomott lapot? - túrt frusztráltan Ashton akkoriban még hosszú, göndör hajába.

- Aki nem délután hat órakor ébredt, kezdte a napot egy üveg whiskey - vel, leszopatta magát vagy megdugta a kurva barátnőjét, azután hajnalig bulizott újabb alkohol és drogok kíséretében?! - üvöltötte Calum, ahogy egy lépést irányomba tett.

- Kifelé innen, Hood. - ezt még viszonylag higgadtan mondtam, aztán elordítottam magam. - Takarodj innen a picsába, és ne gyere vissza!

- Ezt még csúnyán meg fogod bánni! - röhögött fel hitetlenül. - Ha elhagy, gondolj erre a pillanatra, mert kurvára nem foglak téged többé segíteni! Csak zenésztársak vagyunk, és ennyi.

- Húzzál már kifele innen a picsába!

Calum - ot nem kellett többször elküldeni. Hirtelen mozdulattan megfordult, ököllel a falba vert, és kiviharzott. Az ajtó hangos csapódással jelezte elmentét.

- Luke... - kezdett bele Michael, de félbeszakítottam.

- Mi a faszt bőgsz, és mi a faszért vagytok még mindig itt? - kiáltottam rájuk.

Mike a szemét törölgetve kifutott, Ashton egy pillanatig még farkasszemezett velem, azután fejét lemondóan megrázta.

- Hogy kötöttünk ki itt? - suttogta. Mélyet sóhajtott, és elhagyta a lakást.

Az utolsó emlékem velük arról a napról, mikor meghallottam az autó kerekeinek hangos nyikorgását. Azt hittem akkor, végleg elmentek.

Tenyerembe temettem az arcomat. Csak ekkor konstatáltam, nem is volt rajtam alsó. Gyorsan magamra kaptam azt, ami az ebédlőasztalon hevert, és az emelet felé vettem az irányt. A másodikon kinyitottam az ablakot, vigyázva, nehogy leessek, valamint szédülésemmel hadakozva kimásztam a tetőre.

A nap már lemenőben volt, narancssárga és piros szín festette be az eget. Imádtam ilyenkor kijönni ide. Minden olyan békés volt, egyedül voltam a gondolataimmal. Ahogy addig sosem, akkor sem hatottak meg a fiúk szavai. Csak ültem ott némán, az alkonyatot várva. Mikor már úgy ítéltem meg, a whiskey hatása alól kezd kiszakadni tudatom, felálltam, és az egyik repedésből előhalásztam a füves cigimet, az öngyújtómmal együtt.

Visszatelepedtem a helyemre, és a cigaretta végét meggyújtva elterültem a tetőn. Élveztem minden egyes pillanatát annak, ahogy testem elernyed bódító hatásától. Tompább képet láttam a világból. Még három szálat elszívtam.

A visszamászáskor akadt problémám, ugyanis majdnem leforogtam, de az utolsó pillanatban sikerült beakasztanom a lábamat belülre, az ablakpárkányba, így testem visszahúzása nem jelentett különösebb problémát.

Lebotorkáltam a földszintre ismét, ezúttal tenyeremmel végig simítottam a falon, hogy tudjam, merre kell haladnom. A rózsaszín virágokról, amik a szemem előtt lebegtek, megpróbáltam tudomást sem venni.

Arzayleá - t a konyhából kijövet láttam meg, egy borospohárral a kezében. Elvettem tőle, felhajtottam a maradékot. Arz csak kuncogott egyet. Egy melltartó volt rajta, kezeim máris felfedezőútra indultak. Feldugtam neki három ujjamat, és gyorsan kezdtem mozgatni benne. Hangosakat sóhajtozott. Felkaptam az ölembe, kezemből kiejtettem a poharat, ami hangos csörömpöléssel tört szét a padlón.

Arzayleá - t a kanapéra dobtam, és fölé kerekedtem. Ujjaim ismét nőiességében kötöttek ki, egyre durvább mozdulatokkal kényeztetve őt. Mikor elélvezett, ujjaimról lenyaltam a nedvét. Feljebb másztam melléig. Melltartóját kikapcsolva máris nekiestem kebleinek. Míg egyiket szívtam, a bimbóját harapdáltam, másikat erősen markolásztam.

Fordított helyzetünkön. Lihegve mászott ki alólam, és felültetett. Lehúzta rólam az alsómat. Viszolygás nélkül, előjáték nélkül szájába kapta teljes hosszomat, és szopni kezdte. Mikor elélveztem, lenyelte nedvemet. Ölembe telepedett, és nőiességét ágyékomhoz dörzsölte. Így is éreztem, milyen nedves. Ráült farkamra, és eleinte lassan, kis idő elteltével kurva gyorsan mozgott fel - le.

Felemeltem, kihúzódtam belőle. Semmi kedvem nem volt óvszer nélkül szexelni, már csak egy gyerek kellene nekem. Meredező farkamat kivertem, apró nyögések kíséretében.

- Ez azért nem ugyanaz, mintha én csinálnám, nem, apuci? - kuncogott. Nem is kellett kérnem, hogy így hívjon, megtette ő magától is. - Egy gyors menet még simán belefér. Kérlek! - kezdet el nyafogni.

- Nem. Ujjazd meg magad, ha ennyire nem bírod. - kaptam magamra az alsómat. - Különben meg ma összehívtad a haverjaidat, szóval öltözz, punci!

Kuncogva felfutott a ruháinak külön kijelölt gardróbba. Én először lezuhanyoztam, aztán magamra kaptam egy sötétkék inget egy fekete farmerrel. A tükörbe néztem, a szakállamat figyeltem. Meg kellene borotválkoznom, aztán eszembe jutott, Arzaylea azt nem szeretné.

Kevesebb, mint fél órán belül rohamosan szólt a csengő a vendégek érkezését jelezve. Annyian voltak, hogy alig tudtam átpasszírozni magam a nappaliból a konyhába, hogy igyak valamit. Mikor végre sikerült eljutnom a célomig, és a kezemben tartottam a pálinkámat, a táncoló tömegből valamelyik ostoba rám öntötte saját pohara tartalmát. Az egész ingem olyan lett, ezért bosszúsan, káromkodva felcsörtettem az emeletre. A szobám ajtaja előtt megtorpantam, mikor ismerős nyögések ütötték meg a fülemet. Elborult aggyal berontottam, és Arzayleá - t láttam meg, ahogy az én lepedőmet markolászva, az én ágyamban dugatja magát. Riadtan magához kapott, bizonygatni kezdte, hogy félreértettem a helyzetet, illetve ez nem az, amire gondolok.

Érzelemmentes arckifejezéssel becsuktam az ajtót, kirohantam a házból. Lábaimat amilyen gyorsan csak bírtam, úgy szedtem, hogy eljussak a fiúkhoz. Nem volt más ötletem, csak azt reméltem, befogadnak annak ellenére, milyen csúnyán viselkedtem velük.

És akkor jöttem rá, igazuk volt. Mindennel kapcsolatban. Megváltoztam, rossz irányba. Az alkohol, a drog káros velejárója lett mindennapjaimnak, ahogyan a szex is. A rajongóimat elhanyagoltam, őket bántottam. Nem helyeztem akkora hangsúlyt a karrieremre, mint kellett volna.

Csak bízni tudtam, hogy nem késő. Anya világosan elmondta akkor, ne merjek visszamenni hozzájuk, miután összeálltam Arzayleá - val. Csak a fiúk maradtak nekem.

Mikor idegesen toporogva, a piercingemet lökögetve a nyelvemmel kopogtam az ajtón, és egyszerre nyitották ki mind a hárman, megeredtek a könnyeim. Látták rajtam, valami baj van; tudták előre, hogy ez lesz.

Megöleltek. A karjaikba vontak. Csak akkor nyugodtam meg igazán, mert tudtam, minden rendbe jöhet. Calum - mal, Ashton - nal és Michael - lel képes leszem visszatalálni régi önmagamhoz. Újra Luke Hemmings lehetek. Újra a barátaimmal lehetek.

Ezért nem bocsátok meg Calum - nak. Mert visszahozta életem legborzalmasabb időszakát, holott jól tudja, mennyi küzdelemre volt szükségem, hogy megszabaduljak a kísértő múlttól. Ő utálja Arz - t a legjobban, erre fel ezt teszi...?

Valamint ez az oka, amiért Summer - nek elküldöm az üzenetet. Tudom jól, ő sohasem tenné meg ugyanezt velem. Mert nem azért szeret, amit megszereztem, hanem amit önmagaménak tudhattam már olyan régóta. A valódi énemet.

21:57 - Én: Szeretlek. Szükségem van egy kis időre, távol mindenkitől és mindentől, de köztünk minden rendben van. Ne aggódj, nem csinálok semmi ostobaságot! Vigyázz magadra és a fiúkra... még Calum - ra is! L.

Gyorsan felmegyek még Twitter - re, mielőtt elalszok, és kiposztolok pár sort. Jóllehet, reggelre törlöm, ahogy mindig is szoktuk a srácokkal, de néhány rajongó látni fogja, ami nekem elég.

@Luke5SOS: Nem akarom még egyszer átélni, nem akarok megint mindent elveszíteni. A történelemnek feltétlenül meg kell ismételnie önmagát? Imádlak titeket, ti vagytok a legjobb rajongók a világon! Remélem, nem csalódtok bennem, és hagytok el. Bár, ha mégis... azt is megérteném.

Rögtön jönnek a „Mi is imádunk, Luke!", a „Sosem hagynám el a kis pingvinemet!" vagy a „Mi történt? Remélem, jól vagytok!" - kaliberű üzenetek, na, meg a lájkok és megosztások.

Kikapcsolom a telefonomat. Lecsukom az éjjeli lámpámat, és hagyom az álomnak, hogy magával ragadjon a jelen pillanatban menekülésül szolgáló sötétségbe.

„I can't look at you in the same light

Knowing what you did in my heart doesn't feel right

Yeah, my head's been tripping all night

I need another point of view

I got a friend who's committed to sci-fi

He's read every comic he's addicted to Twilight

He'll give you the Goosebumps, but he's never lead me wrong

He said, she's got a method of killing

Pulling you in like you're gonna start kissing

Fooling around until you've lost all feeling

Sucking your blood until your heart stops beating

Before we started, it was over

I feel our bodies getting colder

She gives me, a feeling that I can't fight

And it's the road that leads to nowhere

But all I want to do is go there

She's got me, running from the daylight

Daylight

I got a taste for it and I'm obsessed

Lying here no fear of the darkness

Now I'm not happy unless, I'm close enough to you

And all these dreams I'm dreaming

Freaking me out I wish I knew the meaning

Doesn't make sense because I'm just not seeing

How I'm alive it feels like I'm not breathing

Before we started it was over

I feel our bodies getting colder

She gives me, a feeling that I can't fight

And it's the road that leads to nowhere

But all I want to do is go there

She's got me, running from the daylight

Daylight

I'm not ready to start again

And you're not willing to make amends

Now the daylight's dangerous

It will turn us both to dust

I'm not ready to start again

And you're not willing to make amends

Now the daylight's dangerous

And it is much too late for us

Before we started it was over

I feel our bodies getting colder

She gives me, a feeling that I can't fight

And it's the road that leads to nowhere

But all I want to do is go there

She's got me, running from the daylight

Daylight

I feel our bodies getting colder

She gives me, a feeling that I can't fight

And it's the road that leads to nowhere

But all I want to do is go there

She's got me, running from the daylight

Daylight"