A 5 Seconds of Summer - nek feltétlenül szükséges úgy utaznia, hogy a legnagyobb figyelmet vonja magára, holott a négy hülye kétségek nélkül meg van róla győződve, senki sem ismeri fel őket. Eleve az elrendezésben hibákat találok. Középre préselnek az autó hátsó terében, egyik oldalamon Luke foglal helyet, aki combomat taperolja, bal felemen pedig Michael ül, aki úgy dönt, csempész némi izgalmat az unalmas útba. Színes hajú barátunk lehúzza az ablakot, majd fejét kidugva rajta nyelvét lóbálja. Mint egy kutya. Arra azonban nem számít, mi történhet akkor, ha rajongó lányok csapata - akárcsak a járdáról is - meglája őt, azután hangos sikítozásba kezd, és... megpróbálja magát elüttetni az autóval, hátha fékezésre tudja bírni a járművel. Reményeik szerint a következő lépés az lenne, hogy a srácok fejvesztve kipattannak a kocsiból, felsegítik a számukra legszimpatikusabb lányt, egymásba szeretnek, esküvő, gyerekek...

A rajongók olyan kiszámíthatóak és hiszékenyek! Mi van, ha nem úgy sül el a tervük, ahogy éppen hajnalik hajnalán eszelős tekintettel kikalkulálták? Ha elüti őket az autó? Vajon számoltak egy cserbenhagyásos gázolással? Vagy ha a fiúk valóban segítségükre sietnek, azonban mégsem fogják őket közre erős érzések velük kapcsolatban? Mi van akkor, ha Ashton olyan ügyesen szlalomozik, hogy az eszelősök egyike sem tudja magát az autó alá vetni?

Mert éppen ez történik. Igaz, Ashton vadul és hirtelen rángatja az autó kormányát, aminek következtében egyszer Luke - hoz, másszor Mike - hoz passzírozódom, sikerül elvezetnie a rajongóktól.

- Clifford, álca! - adja ki a parancsot Ash, mire Michael fapofával bólint.

Elfojtok egy mosolyt, miközben Luke vállára hajtom a fejem, és hagyom, hogy összekulcsolja ujjainkat.

Mike előre hajol, belenyúl az ülés mögötti zsebbe, és előkap egy sültös sapkát. A fejére vágka.

- Hát, halljátok - sóhajtok. - egyre jobbak vagytok!

Mert azért mégiscsak el kell ismerni, a rejtegetőzési módszereik igencsak fejlődtek. Napszemüveggel kezdték, amiből sapka lett... és, ha úgy döntenének, mind a kettőt kombinálják, ráadásul egyszerre... nem, ennyire ne szaladjunk előre. Nem merek ilyen nagyokat álmodni!

- Arohadt, ez meleg volt! - törli le az izzadságcseppeket homlokáról az anyósülésben szétfolyt Hood. - Ennyire közel még egyikük sem járt. - ingatja a fejét.

- Ezt hogy érted? Történt már hasonló korábban is? - ráncolom a homlokomat. Calum és Michael Luke - ra néznek, Ashton a visszapillantóból keresi barátom szemkontaktusát. Mintha meg akarnának róla győződni, elmondhatják, amit tudnak. Némán engedélyt kérnek. És, amikor Luke alig észlelhetően megrázza a fejét, belém hasít valami.

Miért nem akarja, hogy, megtudjam? Mit rejteget?

- Egyszer az egyik lány trombózist színlelt, ezért karban kellett elvinnem a kórházba. - mondja. Teljesen felhúzom magam azon, mennyire ügyesen, szemrebbenés nélkül képes az arcomba hazudni. Profi benne.

„Mi a titkod, Hemmings?" - most először ötölt fel bennem valami. Egy hipotézis. Lehet nincs igazam, talán csak találgatás, paranoia az egész - Isten adja, hogy az legyen -, de mi van akkor, ha Luke is rejteget valami? Elképzelhető a tény, hogy a többmilliós rajongótáborral megáldott punk - rock előadó, Luke Robert Hemmings minden erejével azon volna, elrejtse múltja egy sötét foltját a nyilvánosság és szociális médiafelületek elől? Illúziókat építene, és az igazságba, a titok mélyére csak három barátját engedi leásni? Történhetett anno valami, akár csak a véletlen folytán is, ami ennyire megváltoztatta őt, késztette arra, hogy egy láthatatlan, mégis szikla szilárd fallal védje éne valóját? Megjátssza magát előttem is? Megnyíltam előtte, amennyire csak tőlem tellett, erre ez fogad? Ő miért nem képes nyílt lapokkal játszani? Nem bízik meg bennem? Vagy fél, hogy az igazság elriasztana? Undorodnom kellene tőle?

A gondolatra megfeszül az álkapcsom. Nem is veszem észre, milyen nagy hatást gyakorol rám ez előbbi gondolatmenetem, csak akkor, mikor körmeimet Luke kezébe vájom. Megszorítja összekulcsolt kezeinket, ezzel is arra késztetve: oldódjak fel picit. Érzi a bennem szétterjedő feszültséget, az idegesség hullámait, amik minduntalan összecsapnak fejem felett. Frusztrál a tudat: nem tudok valamit. Mégis, a leginkább az zavar, a többiek tudnak róla. Mindig is utáltam válaszok nélkül élni, az meg csak fát tesz a tűzte, hogy a srácok tisztában vannak mindennel.

Valószínűleg Ashton érzékeli a bosszúságomat, inkább felkapcsolja a rádiót, és olyan szintű hangerőre kapcsolja a zenét, hogy az utastérben ne tudjunk beszélgetni. Egyrészt hálás vagyok érte. Azonban... nem tud kijátszani. Jól tudom, mi a célja. Egy újabb veszekedés megelőzése.

A fiúk teli torokból énekelik a Blink 182 - First Date című számát, miközben Luke engem vizslat. Érzem bőrömön égető tekintetét. Hajamat addig igazgatom, míg sikerül elérnem a kellő hatást, vagyis hogy az szemembe omolva eltakarja a szőke elől arcomat. Nem tágít, közelebb hajol, és a nyakamba fúrja a fejét. Jóleső, meleg érzés vesz erőt rajtam; lélegzetvételei mosolyra késztetnek, ahogy csiklandozzák bőrömet. Luke csókot lehel az állam alá, azután lefelé halad. Ajkamba harapva kínlódom, ő jót nevet rajtam. Pontosan tudja, hol kell megszívnia ahhoz, hogy egy orbitális nyögés hagyja el számat. És meg is teszi.

Akármennyire is hangosan bömböl a zene, mindannyian felkapják a fejüket. Ashton huncutul mosolyog, Mike arrébb csúszik, ezzel testét az ajtónak passzírozva, és egy „jézus, ezek mellettem fognak dugni!" - arckifejezéssel mér végig. Fejemet elönti a pír; Calum tekintetét keresem a visszapillantóban. Meg szeretnék győződni, nem érinti kellemetlenül a helyzet, tekintve a ma reggeli kismonológját, azonban magasról hidegen hagyja a próbálkozásaim felvételét. Minduntalan kifelé bámul az ablakon, az elsuhanó táj úgy látszik magába szippantja.

„Na, ezt te sem hiszed el komolyan, ugye?"

Jobban szemügyre veszem - azaz, igyekszem, már amennyire Luke édes bújása engedi -, és azt látom rajta, mintha szorongana. Csak azt nem értem, mitől.

Kénytelen vagyok elszakítani a figyelmemet, ugyanis barátom új elfoglaltságot talál magának - a fülcimpám harapdálását.

- Később mindent elmondok. - súgja. Tudom, mire gondol.

Úgy vagyok vele, ha ez az egész csak egy játék, úgy értem a puszijai, akkor én is szórakozom vele egy kicsit. Bólinthatnék, hogy tudassam, megértettem. Igen ám, csak az túl unalmas lenne. És megszokott. Én minden vagyok, csak normális nem.

Ajkamba harapok, hátravetem a fejemet, ezzel is elterelve Luke figyelmét, és abban a tévhitben ringatva, hogy teljesen a hatása alá kerített. Éppen egy újabb csókot lehel érintésétől libabőrös bőrömre, mikor cselekszem. Hirtelen ötlettől vezérelve az ágyékához nyúlok, és erősen belemarkolok farkába.

- Úristen! - ordít fel vággyal teli hangon... vagy inkább morgott? Nem tudom megállapítani, annyira hatalma alá kerít a vadul feltörekvő nevetésem.

Michael vállába fúrom a fejem, a sírással küszködök. Szegény fiúk kényelmetlenül fészkelődnek az üléseikben, nem tudnak mit kezdeni viselkedésünkkel.

- Most mindenki befogja a fülét és elfordul, mert megujjazom Summer - t! - jelenti ki elszántan, mire még jobban vihogok.

- Öhm... ki akarok szállni. - nyöszörög Mike, mint egy kisgyerek.

- Normálisak vagytok? - csap a kormányra Ashton. - Megálljak egy bokornál, lerendeztek kint egy gyors menetet? Nyugodjatok már le, az istenit!

- Hagyd már őket, boldogok. - paskolja a vállára nyugtatásképpen Cal. - Élvezzék ki, amíg lehet. - motyogja.

- Ezt hogy érted? - nyomban elpárolog a jókedvem, és minden figyelmemet Calum - nak szentelem. Volt valami a hangjában, az arca vonalában, a viselkedésében, ami nem tetszik.

- Semmi, csak... - elhallgat.

- Csak?

- Mindig olyan boldogok vagytok, azután jön valami... rossz. - ejti ki nehezen. - Amikor minden elcsesződik. De nem csak kettőtök között. Ami mindnyájunk életére hatással lesz. És te tudod, mi az, de nem tehetsz már semmit az ügy megakadályozásában.

- Calum? - kérdezem félve. A többiek néma csendben, összevont szemöldökkel hallgatják.

- Mert magával ragadt ez az egész. - rázza a fejét. - Már te magad sem tudod eldönteni, érdemes - e leállítani? Meg tudnád - e csinálni? - hangja elfojtott, suttogóra válik. - Ugyanis lényed egyik fele, a gonoszabbik, foggal - körömmel harcol azután a végkifejlet után. Nem tudod, mit tegyél. Kiszállhatnál...

- Cal, mi ez az egész?

- ...de nem tudsz. Minden kezdődik elölről - a fájdalom, a viták, a megbánás és szabadkozások, a könnyek -, mint egy ördögi kör. - fejezi be elkeseredetten.

- Ca... - kezdem, azonban nem tudom befejezni, Ashton félbeszakít.

- Megjöttünk! - kurjant, ahogy leparkol a pláza épülete előtt.

Teljesen érzéketlen leszek, eltompul a világ, csak arra kapom fel a fejemet, mikor Luke kihúz az autóból.

Meg szeretném kérdezni Calum - tól, mi ez az egész, azonban amilyen gyorsan jött a melankolikus kedve, annál gyorsabban párolg is el. Nyomát nem látom rajta az előbbi komorságnak, ahogy vidáman lépked a jegypénztár felé.

Nagyokat pislogva megrázom a fejemet, ezzel lehiggadásra késztetve magamat.

A fiúk mind baseball sapkában lépkednek mellettem, amit gondosan az arcukba húznak. Kellő távolságban megállunk a jegyeket vásárlók sorától Luke - kal és Ashton - nal, míg Mike és Calum beállnak a végelláthatatlan tömegbe. A fiúk beszélgetnek, jóllehet ebből nem sokat fogok fel, két dologra koncentrálok: a Luke - kal összefonódó ujjainkra, Calum alakjára.

Félek. Félek attól, amit mondott. Úgy beszélt, mint egy bennfentes.

Valószínűleg a kelleténél is jobban elbambulhatok, ugyanis arra eszmélek, hogy kreol bőrű barátom a szokásos stílusában, az autóban történtektől független vágtat hozzánk, Michael - lel a nyomában.

- Cody Simpson? Cody Simpson!? - kiabálja. - Hát, minimum egy kibaszott Efron vagyok!

- Mi történt, Hoody baby? - kuncogok az ismerős reakciója láttán. Mégsem lehet ekkora a baj, ha Calum képes a régi önmagát nyújtani, és visításra készteni minket... ugye?

- Az a hülye csaj azt hitte, én vagyok Cody Simpson! - dobbant lábával dühösen. Luke a piercingjét lökögetve próbál koncentrálni, megőrizni a hidegvérért, nehogy kitörjön belőle a nevetés.

- Most miért? - ráncolja a szemöldökét Mike. - Szerintem nem volt vele semmi baj.

- Téged kivel tévesztett össze? - rázta a fejét Ashton vihogva.

- Calum Hood - dal. - húzta ki magát büszkén, mi meg pislogás nélkül meredtünk rá.

- De értitek, a rohadt életbe! - morog Calum, miközben a kajás sorba áll be. - Hogy a fenébe hasonlíthatna rám jobban valaki, mint én saját magamra? - túr a hajába idegesen. - Ez a rohadt sor sem mozdul! - kiáltja. - Kész, vegyetek nekem egy rohadt kólát. - felemeli a kezét, azután az egyik kanapéhoz robog, és levágja rá magát. Idegesen dobolt lábaival.

Nevetve figyeltük a magánakcióját, mire dühösen ránk kiált.

- Ne röhögjetek, bassza meg!

Kuncogva elfordulok, várom az emberek fogyatkozását előlem.

- De tudjátok, mi a vicc? - intézi nekünk a szavait. Cseppet sem izgatja őt az a rengeteg ember, akik velünk egy térségben helyezkednek el. - Hogy állítólag nagy rajongó!

Nincd idő Calum további mondandójával foglalkozni. Felszabadul egy újabb pénztár, és Michael buldózer módjára töri az utat felé. Három - eléggé kivetkőzött - lány próbálkozik Mike fejének elcsavarásával, hátha maga elé engedi őket, azonban nem tudják, amit mi. Önelégült vigyorral várjuk a koppanásukat.

- Esetleg kérhetünk előtted? - nyávogja az egyik.

- Mindjárt kezdődik a film. - csatlakozik a másik, mire a harmadik a szempilláit rebegteti, hajával babrál, és bárgyúan bólogat.

- Hess, kurvák! - legyez a kezével, mintha csak a szúnyogokat akarná elhessegetni. Majdnem stimmel a helyzet, ezek a lányok is vérszívó.

A csitri - csapat nagyot dobbantva, hajukat hátra csapva elcsörtet, mire a pulthoz jutunk mi hárman is.

Ekkor a kiszolgáló elfojtott, bosszús hangja üti meg a fülünket.

- Utoljára mondom, uram, a menüben csak egy üdítő van! - masszírozza a halántékát a negyvenes évei végén járó férfi.

- És mi van akkor, ha én kettőt szeretnék? - vonja fel a szemöldökét Mikey.

- Akkor vagy rendeljen egy menüt és hozzá az italt, vagy kettőt, viszont akkor ahhoz is járna a popcorn. - magyarázza.

- Szó sincs róla! - csap a pultra kék hajú barátunk. - Egy kukoricát kérek, két üdítővel. Nincs valami szerelmes csomag, vagy mi?

- Nincs? - kérdez vissza az eladó. Látszólag öt évvel öregedett a beszélgetés alatt.

- Jól van, na! - mondja védekezően Mike. - Csak azért kérdeztem, mert ez a kettő majd megdugta egymást a zsúfolt kocsiban. - biccentett felénk.

Látszólag a férfit is úgy feszélyezte a kialakult helyzet, ahogyan minket is. Letörölve verejtékes homlokát, köhög.

- Tehát, mit adhatok?

- Öt kólát és három popcornt. - nyomul előre Ashton, ezáltal mentve Luke - ot, engem és a férfit is.

- Rendben, akkor ez annyi lesz, mint... - mielőtt kimondhatta volna az összeget, Michael ismét közbe szól.

- Tudja, mit? Legyen két kukorica. - kezd el alkudozni.

- Akkor egy dollárral kevesebb. - mondja a pultos, miközben az utolsó kólás poharat is megtölti.

Szem forgatva otthagyom a srácokat, és Calum elé állva megvárom, míg beérnek.

- Komolyan képes voltál egy nyamvadt dollárért öt percet veszekedni? - röhögök fel hitetlenül.

- Spórolok. - von vállat Mikey, miközben a hasi tasijában kutat a jegyeink után.

- Ah, értem. - préselem össze ajkaimat. Luke megragadja a karomat, közben a termek felé vesszük az irányt. - Egy rohadt pattogatott kukoricán spórolni akarsz, hogy aztán megvehesd a feleslegesbe, csupán már nagyzolás céljából a... ha jól számolom, tízedik autótokat. Hadd, javítsam ki magam - teszem fel a mutatóujjamat. -, itt, Sydney - ben.

- Pontosan. - bólint.

Dühödten kifújom a levegőt. Előttem Ashton felmutatja a jegyeket, majd a srác útbaigazítva a termünk felé, a mögöttünk állók felé fordul.

A sorokba beérve szerencsétlenségünkre fel kell állítanunk a már kényelmesen elhelyezkedett embereket. Először Calum ül le, mellette Mike foglal helyet, következőnek Luke huppan le, aztán következem én és Ashton.

Elrendezzük a kukoricákat, egy jut az én ölembe, a második Calum - hoz kerül, tekintve, hogy Michael nem hajlandó sem a vödör popcornból fogyasztani, sem helyet cserélni. Cal jól járt, ez van.

Őszintén szólva, nem is mi lennénk, ha jó jegyet kapnánk. Valami romantikus, ömlengős filmre ülünk be, aminek az első tíz percét is unom; nem merek arra gondolni, még két órát itt kell szenvednem.

- Miért ezen a szaron vagyunk? - dörmög Calum lejjebb csúszva az ülésében, felvéve a „most elalszom" - pózt. A kartonvödröt a földre teszi, ezek szerint csaknem negyed óra alatt megette.

- Mert erre szól a jegy? - kérdezek vissza.

- És ki volt az a hülye, aki a jegyet vette?

- Mmhmm... Te?

- Bassza meg. - esik le neki. - Akkor az a kurva rosszat sózott rám!

Ebben a pillanatban a szerelmetes szellemű mozi társaink a terem minden szegletéből hangosat pisszegnek ránk, jelezve: zavarjuk a film lemenetelét. Többek között Ashton és Luke is.

Calum a szemét forgatva húzza arcába a sapkáját, karjait összefonva elhelyezkedik ülésében. Hitetlenül felröhögök. Szóval tényleg aludni készül.

Csendben figyelem tovább a vásznat, viszont amikor már az én vödröm is kiürül - Luke és Ash annyira a hatása alá kerülnek, hogy még enni/ inni is elfelejtenek -, és Franc - tudja - mi - a - nevét már tizedszer tiltották el a Gonoszok - vagyunk - pénzre - sóvárgunk szülei Csóró - pasi - igaz - szerelmet - nyújthatoktól, végleg elvesztvén a fonalat Luke - on keresztül Mikey - hoz hajolok, aki önfeledten rágcsál. Mondjuk, szerintem azt sem tudja, hol van.

De a lényeg, van kakaós csigája.

- Pszt. - szólítom. - Michael.

- Hm?

- Adj a csigádból.

- Nem! - grimaszol, és visszafordul előre.

- Nem hallod, Clifford? - ripakodom rá fojtott hangon. - Legalább a közepét kaphassam meg.

- E - e.

Karomat összefonva melleim előtt dőlök hátra, várom a pillanatot. Mikor Mike megeszi az egész kakaós csigát, és már csak a legfinomabb része marad a kezében, mit vészesen közelít szája felé, gyorsan kikapom kezéből, és bekapom.

- Te. - suttogja lefagyva.

Gonosz vigyort erőltetek magamra, csokis fogaimat felé villantom.

- Az volt az utolsó. - tikkel a bal szeme.

- És? - grimaszolom. - Minimum hatot megettél.

- De ebben volt a legtöbb töltelék!

- Na, de milyen finom volt! - húzom az agyát.

- Várj még, ez visszakapod! - rázza meg a mutatóujját fenyegetően, én azonban figyelmen kívül hagyva a szúrós tekinteteket hátra dőlök székemben.

Hirtelen arra eszmélek fel, hogy Mike rám köpi a szájába vett kortyot, ami egész öltözékemet eláztatja.

- Te normális vagy? - sipítom, felpattanok.

- Csss! Most kérik meg Isabel kezét. - néz fel rám Luke.

- Rohadtul leszarom! - kiáltom indulatosan. Erre már Calum is felébred, érdeklődve, rajtunk jól szórakozva nevetgél.

Megfogom a kólás poharamat, leveszem a fedelét, a földre dobom, és Michael - re borítom teljes tartalmát.

- Te hülye vagy, Summer?! - ordít rám. És még sokan mások is.

A következő pillanatban elszabadul a pokol. Karok ragadnak meg, vonszolnak kifelé a teremből mindannyiunkat. A kezdeti poén, amit Michael - lel űztünk, csúfos katasztrófába látszik torkollani. Nem az a probléma, hogy kivezetnek a teremből, amiért másokat zavartunk. Nem is az, hogy a ruhámból csöpög a kóla a kék hajú nyálával keverve.

Amint kiérünk a sötét folyosóról, ahol csak a kajasarok lámpáinak fénye szolgáltatnak némi világosságot, megtörténik a baj. Tudhattam volna, Calum nem feleslegesen mondott olyanokat, szájtépés céljából. Egy halk „sajnálom" - ot mormol el. Éppen rá szeretnék kérdezni, miért kér elnézést, mikor a lépcsőn feltipegve megérkezik egy mexikói származású, erősen túlzásba vitt sminkű lány mini ruhában, amiből inkább buggyannak ki a mellei, és van kint a feneke, mintsem hogy takarná domborulatait. Mögötte újságírók, fotósok áradata.

Ledöbbenve állok, nem tudom, mi folyik itt. Fülemben pulzál a vérem, alig hallok tőle valamit. Oldalra fordítom a fejem; Michael teljesen le van döbbenve. Ashton is osztozik a reakcióján, azonban úgy látom, sokkal inkább aggódik. Luke... Luke teljesen lefagy a lány láttán. Csak nézi őt, összeszorított állkapoccsal és öklökkel.

Ismét a tizenöt centiméteres sarkú cipőt viselő személyre fordítom a fejemet, mikor az állam is leesik. A tőlünk kicsit messzebb álló Calum - hoz tipeg, majd ajkaira tapadva a haját tépve csókolja. Vakuk kereszttüzében állok fél hallással és - látással, mikor karok ütköznek nekem.

Luke, akár csak egy felbőszített vadállat, megindul Calum - ék felé. A lányt a vállánál fogva elrántja Cal - tól, nem érdekli, ha egyensúlyát elveszíti, elesik.

A basszgitárost a földre löki, és fölé kerekedik. Tudom, mi következik. De rohadtul tudom! Luke elveszti a fejét, ez nyilvánvaló. Nem tudnám megállítani, nem is tudom. Ha mégis, már késő.

Mégis megpróbálom.

Végre felocsúdom a kezdeti döbbenetemből, Ashton - nal és Michael - lel rohanunk szétszedni a fiúkat. A kamerák minden mozdulatunkat követik.

Jóllehet, a legtöbb figyelmet a Calum arcát öklével verő Luke kapja, aki ezt kiabálja:

- Hogy tehetted ezt velem? Hogy tehetted ezt meg velünk?! - újra és újra.

Abban a pillanatban belém hasít a felismerés. Tudom, ki a lány. Luke exe, aki ráadásul meg is csalta.

Arzaylea Rodriguez.

„Nincs ármányosabb szövetség, mint ami az álszerelemre épül. Ebből csak boldogtalanság, pusztulás származhat, vagy sótlan, csüggedt tengődés, amit mindennek lehet nevezni, csak életnek nem."

„La la la, la la la da da

La la la, la la la da da

Just a kid, it's all the same

Growing up, it doesn't change

Who are they to try and put us down?

Had enough of what they say

Sick and tired of all their games,

Stand up and sing it with me now

La la la, la la la da da

La la la, la la la da da

So save me from who I'm supposed to be

Don't wanna be a victim of authority

I'll always be a part of the minority

Save me from who I'm supposed to be

So tell me, tell me, tell me what you want from me,

I don't wanna be another social casualty

Just a girl who turned eighteen

She ran away to chase her dreams.

And they said she wouldn't make it far.

She took a chance and packed her bags

She left town and didn't look back

So tired of wishing on the stars

La la la, la la la da da

La la la, la la la da da

So save me from who I'm supposed to be

Don't wanna be a victim of authority

I'll always be a part of the minority

Save me from who I'm supposed to be

So tell me, tell me, tell me what you want from me,

I don't wanna be another social casualty

La la la, la la la da da

La la la, la la la da da

So save me from who I'm supposed to be

Don't wanna be a victim of authority

I'll always be a part of the minority

Save me from who I'm supposed to be

So tell me, tell me, tell me what you want from me,

I don't wanna be another social casualty

La la la, la la la da da

La la la, la la la da da"

××××××××××××××××××××××××××××××××××××

Köszönöm szépen az 1000+ - os megtekintést és a vote - okat! Higgyétek el, sokat jelentenek. ☻/ Pontosan tudom, kik azok, akik a elejétől biztatják a történetemet a csillagaikkal!😚/
All the love💙
Xxfuck_ hemmings 👉👌
Ui.: Sírok a felhasználó nevemen! 😂👌