- Gyertek már, el fogunk késni! - toporgok az előszobában egyes egyedül. Elvégre, a film fél órán belül elkezdődik, velünk meg sehol semmi. Ennyire nehéz lehet magadra kapni egy szakadt farmert, csíkos pólóval és egy Converse - szel? Nem, nem az. Pontosan ezt tettem, csakhogy az a különbség, én már húsz perce itt várok, pedig a hajammal és a sminkemmel is vesződnöm kellett.

A mai napi viseletem aztán igazán mutatja, Luke - hoz tartozom. És ezt most nem csak úgy mondom, drágalátos Lukvadászom jelentette ki, mint tényt; a szekrényemből kotorta ki a gönceimet ehhez az illúzióhoz, ezzel is hátráltatva az indulásunkat.

Ebben a pillanatban Calum jelenik meg előttem, kinyújtja felém a kezét, vagyis, hogy pontosabb legyek: a képembe nyom két üvegcsét.

- Válassz! - mondja, majd értetlen arckifejezésemet, felvont szemöldökömet látva, megindokolja tettét. - Melyik parfümöt fújjam magamra?

Hitetlenül felnevetek. Hajszálaim összességének egyhatodát kitéptem, olyan gyorsan fésülködtem, erre Kelöm képes azzal előállni, melyik löttynek van finomabb illata?

- Csak kettőt hoztál? - kérdezem ironizálva. Persze, Hood kiwi létére nem jön rá erre. - Arra nem gondoltál, mi van akkor, ha egy jobb aromájú parfümöt hátra hagytál?

Calum arca lesápad, és ijedten az ajkába harap.

- Én... én azt hittem, ezek a legjobbak. - dadogja zavartan. Szerencsére visszatértünk a régi kerék vágásba, ezért nem kell vigyáznom, mit mondok/ teszek. Ő a legjobb barátom, aki rájátszás nélkül fogad el, hát akkor tessék, a valódi énemet kapja. - De akkor hozom a többit is, tízből ezek bizonyultak pedig a legjobbaknak... - motyogja.

- Nehogy elmenj, Hood! - szólok utána riadtan.

„Anyám borogass, még kitelik, hogy órákig vacakoljon vele!"

Kikapom a kezéből mindkét üveget, és egyet - egyet a csuklómra fújok. Orromhoz emelem, ezután meg kell állapítanom, mindkettőnek nagyon finom illata van, azonban az egyik nem illik Calum - hoz.

- Ez legyen. - mutatok a fekete palackra.

Cal bólint egyet, ezzel jelezve, vette az adást, és literszámra fújni kezdi magára a parfümöt.

„Hát, persze. Az idegbaj után szagmérgezés." - fortyogok magamban.

- Mondd csak, nem volt még elég? - fordulok felé hitetlenkedve. Őszintén szólva, tizenhárom fújás után abbahagytam a számolást. Egy szerencse, amiért nem intenzív illat terjeng a levegőben, hanem valami finom, édeskés... Calum - hoz méltó.

„Mi a szar van veled, mostanság szagspecialistának csaptál fel?"

A basszgitáros diadalittas mosollyal arcán fogja magát és lekuporodik a földre. Követem példáját.

- Ahj. Mennyit vacakolnak. Menjünk mááár! - kezd el nyafogni.

Tenyerembe temetem arcomat, így, a földön kuporogva, mielőtt még dühöm jelenlegi legerősebb hullámában ráüvöltenék.

- Te sem vagy kész, Hood.

- Mi az, hogy nem? - vonja fel a szemöldökét sértődötten.

- Miért, így szeretnél menni? - röhögök fel.

- Igen.

- Cipő nélkül? - vigyorgok győztesekhez méltón.

- Bassza meg. - morogja, azután kezei segítségével arrébb löki magát, és szenvedve lábaira rángatja tornacipőjét.

Láb dobogva meredek egy pontba, és próbálom a hidegvéremet megőrizni. Nem leszek mérges, kibírom. Szépen türelmesen végig ülöm, míg kijönnek. Nem primadonnák, öt percen belül itt fognak sorakozni. Igen, így lesz.

Összeszorított fogaim közül szűröm a következő mondatot:

- Maximum tíz percet vagyok hajlandó várni. - ezt még halkan mondom. Azonban dühöm felszökik, így egy idegbeteg képével találhatja szemben magát Calum. - Aki nem tolja le a seggét két percen belül, felmegyek, és a farkánál megkötözve lógatom ki a harmadikról! Világos voltam? - üvöltöm az emelet felé.

Csörömpölést hallok, azután Ashton göndör fürtjei jelennek meg látóteremben. Kezében Melchizedek - et tartja, ahogy azt a kisbabákkal szokták, és szájához egy tejes cumisüveget emel.

- A fasz kivan az ostobaságaitoktól! - morogom. - Előbb jutok el a pszichiátriára, mint abba a kicseszett moziba.

De Ashton Irwin, a mi drágalátos Flecher - ünk miért is foglalkozna a kirohanásommal? Ő mindennemű hallási problémájáról tanúbizonyságot tett, avagy csak ennyire nem érdekli, mit beszélek, mindenesetre magasról tojik a fejemre.

A tejesüveget a macska szájához tartva nyomkodja, szegény jószágot ezzel próbálja rávenni az ivásra. Melchi nyávogva áll ellen gazdájának, végül Ashton - t agyonkaparászva eléri célját. Vagyis, hogy a göndör nem akarja a kismacska pofájába nyomni a kétszer akkora cumit.

- Ne, Melchiii! - nyafog buzisan. Szememet forgatva döntöm neki a fejem az előszoba kisszekrényének. - Innod kell. A Discovery - n láttam, mennyire fontos a párhetes jószágok etetése. Ráadásul el is szakítottak az anyukádtól. Ilyeskorban ez nem játék...

- Ez hülye. - jelentem ki. - Ez egy ökör. Ashton, te egy beteg ember vagy. - megdöbbent arcomhoz számomra is ismeretlen hang társult, ami Calum - ot nevetésre késztette.

„Mennyit ülhet egy ember gyilkosságért?"

- Na, jó! - csapom össze a tenyerem. - Most elmondom, mi lesz. Calum, te nem mozdulsz, azon az istenverte ponton várod meg a többieket...

- És ha pisilnem kell? - akadékoskodik.

- Akkor ne kelljen. - intézem el egy vállrándítással.

- De ha mégis?

- Akkor behúgyozol, Hood, és úgy megyünk el. Aztán megtapsoltathatod magad, amiért a foltos feneked lesz a címlapokon. - reagálom le póker arccal. - Más. - fordulok vissza Melchizedek - kel vesződő Ash - hez. - Te egy rohadt tálba öntesz tejet, azzal próbálkozol. Hála Yodá - nak, fel vagy öltözve. - teszem össze a kezemet imádkozásképpen, miközben a plafont bámulom. A fiúk felkuncognak szóhasználatomon. - Én pedig felmegyek, és Mikey - t a fülénél fogva ráncigálom ki, ha nincs kész!

- És mi van Luke - kal? - ráncolja a homlokát Cal. - Ha jól tudom, még mindig a próbatermünkben van. Ha vele nem bánsz el, az egy cseppet sem igazságos! - fonja össze a karját.

- Ó, ne izgulj, Hoody! - vigyorodok el ördögien. - Jelen pillanatban nem tudom eldönteni, a farkánál fogva rángassam le, vagy tűsarkúval a lábamon rugdossam le a másodikról.

A fiúk ezután bekussolnak. Ashton a konyhába fut, majd csak a csörömpölését hallom. Felpattanok, csípőre tett kezemmel vizslatom az izgő - mozgó basszgitárost.

- Kiwi! - szólok rá. - Mit mondtam, mit csinálsz?

- Ahj, de viszket a valagam. - harap az ajkába.

- És? Kutyának érzed magad?

- Nem... de te mondtad, hogy nem mozdulhatok. - hirtelen felcsillant a szeme. - Megvakarod?

- Meg. Persze. - bólintok halál komolyan. - Egy késsel. A nyakadat.

Halálra vált arccal mered rám; összekuporodik. A komódhoz lépek, kihúzom az egyik fiókját, és kiveszem az alig két centis tárgyat. Calum mellé lépek, majd lehajolván a kezembe került krétával egy kört rajzolok a fiú köré.

- Itt maradsz. - közlöm vele mutatóujjamat feltartva. Nagyot nyelve bólint. - Most pedig, Hemmings és Clifford, ajánlom, hogy készen legyetek, mert megyek fel!

„Gratulálok, Summer, terror a felső fokon!" - jegyzem meg gunyorosan, és gondolatban megveregetem a vállamat.

Terminátor léptekkel szedem hármasával a lépcsőfokokat, igyekszem minél nagyobb zajt csapni, hátha valamelyest az elképzelhetetlen hangok rettegésre késztetik őket, és rászánják magukat hátsófelük kitolására, mielőtt még olyasmit teszek, amit én is megbánok.

- Michael Gordon Clifford... - rontok be a kék hajú szobájába, a kilincsen lógva, majd mikor meglátom, megrökönyödöm a bizarr látványtól. - te mégis mi a péniszt csinálsz?

Mike két kezében egy - egy hasitasi van, annyi különbséggel, hogy a jobb oldalin minta is van.

- Moziba megyünk, vagy nem? - furán bólintok. Nem merek én már Michael - lel vitatkozni, még a végén agyonver, feldarabol, és az egyik táskában elás a hátsókertben. - Szerintem is. - bólint, mintha velem lenne a baj. - Akkor meg viszem magammal. Olyan rohadt drágán adnak mindent, kész kifosztás. Ráadásul kakaós csigájuk sincsen. Ez itt a túlélőkészletem.

Feltartott kezekkel hátrálni kezdek.

- Oké, tudod mit? - masszírozom a halántékom. - Tégy, ahogy jónak látod! Csak válassz egyet, könyörgöm! Remélem, azt azért tudod, hogy nem vagy normális. - motyogom „én ezt nem hiszem el" - fejjel, és becsukom magam mögött az ajtót.

A banda próbaterme felé veszem az irányt, fogaimat csikorgatom. Eszembe jut, ahogy ma Calum felvetette a filmezés ötletét, s milyen boldogan fogadtam el. Én marha! Azonban, valamilyen szinten azt vallom, mégis csak meg lehet engem érteni. A legjobb barátom össze volt zavarodva, azt hitte szerelmes belém. Szerencsére tisztulni látszik az ügy, jóllehet, akkor eléggé kuszák voltak a szálaink. Éppen ezért mentem bele. Életünk kuszasága vezetett engem döntésemhez, mert nem akarok mást, csak egy boldog otthont. Ashton - t, mint a védelmező bátyámat. Mike - ot, mint a bolondos, ugyanakkor érzékeny kis öcsémet. Calum - ot, az én kis Kelöm baby - met, a legjobb barátomat, sőt még annál is többet. És Luke - ot. A szerelmemet, a társamat egy életen át.

Végre örülni szeretnék, önfeledten nevetni, cukkolni a srácaimat, és ha végleg katasztrófába torkollik a helyzet azt, hogy együtt, így öten oldjuk meg a kialakult helyzetet, egymást támogatva, vigasztalva.

Aha. Milyen hiszékeny voltam!

- Lukvadász? - nyitok be tanácstalanul a gitárokkal, mikrofonokkal, szintetizátorral, zongorával és egy komplett dobszerkóval felszerelt terembe. - Itt vagy?

- Attól függ, mit szeretnél. - válaszolja. Hangjába cseppnyi huncutság vegyült.

- Jelen esetben eljutni a moziba. Még ma. - morgom.

- Úgy értem, velem. - kuncog fel.

Körbe nézek, a szoba minden szegletét szemügyre veszem, de a szőke tincsekre sehol nem leszek figyelmes.

- Ha előbújsz, és elkészülsz egy pillanat alatt, akkor este jutalmat kapsz. - sóhajtok fel minden - mindegy alapon. Csak készüljünk már el!

- De lelkes valaki! - szívózik.

- Ne idegelj, Hemmings, inkább told ki azt a csontos seggedet a hangszerek takarásából, mielőtt én kereslek meg! - emelem fel mutatóujjamat. Ekkor rájövök, úgysem látja mozdulatomat, hát magam mellé lógatom kezeimet.

- Ajj, nem merem. - ismerem már őt eléggé ahhoz, hogy tudjam, most éppen lebiggyeszti az ajkát, még ha nem is állunk szemtől szemben. Ezzel próbálkozik mindig, ha valamit el szeretne érni. Vagy megúszni.

- Luke Robert Hemmings! - kelek ki magamból.

- Basszus, meztelen vagyok, Summer! - válaszol dühösen, egyben kétségbeesetten, ami mosolyt csal az arcomra.

- Mi a péniszért vagy te meztelen? - röhögök fel „ez már túl sok mára" - stílusban.

- Dalt írtam. - válaszolja. Na, tessék, megint ez a hanglejtés. Mintha velem lenne a hiba, amiért nem értem. Vajon van valóságalapja? Az elmúlt harminc perc eseményeinek köszönhetően elérték, hogy bármiben kételkedjek. Még abban is, hogy ők az ostobák, én meg az épelméjű.

- Meztelenül? - akadok fenn a számomra még mindig érthetetlen részen.

- Igen, baszod! - kiáltja ingerülten.

Végre meglátom Luke égnek meredező tincseit, azután felegyenesedvén rálátást kapok kidolgozott mellkasára, erős vállaira és kockás hasára. Ahogy szemben találom magam vele, akaratlanul is ajkamba harapok. Élvezem a helyzetet, mikor végre a többezer tinilány bálványának szökik pír az arcába.

- És... miért? - kuncogok.

- Hát, elmentem zuhanyozni, míg átöltöztél. - bólintok, jelezvén, hogy emlékszem a körülbelül egy órával ezelőtti eseményekre. - Én meg csak egy alsót vittem magammal. Ki akartam menni, de ekkor eszembe jutott, ha benyitok, minden bizonnyal eltakarod magad...

- Na, ez jól kezdődik. - motyogom szememet lesütve.

- Ne szakíts már félbe, Sum. Ez így is elég kínos. - túr frusztráltan a hajába. - Szóval úgy döntöttem, végig nézem a kulcslyukon keresztül... Arra azonban nem számítottam, hogy ilyen szexisen veszed le azt a kurva gatyát. Úgy ringattad a csípődet közben, menten felizgultam. - harap ajkába. - Bassza meg!

- Mi van? - fehéredek le riadt arca láttán.

- Látom magam előtt a képet. - nyög fájdalmasan. - Megint feláll miattad!

Felnevetek.

- Elnézést. - teszem fel védekezőn a kezemet. - Azt azonban még mindig nem mondtad el, hogyan kötöttél ki itt?

- Eszembe jutott egy király szöveg. - vonja meg a vállát. - Meg aztán valahol ki kellett vernem.

- Te komolyan a zeneteremben verted ki magadnak? - sipítok számomra is magas hangon.

- Miért, szerinted a többiek hol szokták? - teszj csípőre kezét, aminek következtében kicsi Luke egy része láthatóvá válik számomra.

- Öhm, fürdőszoba? - kérdezem, miközben próbálom megtalálni azt a pontot, ha odateszem a kezemet, nem kacsintgat rám Lukvadász büszkesége.

- Nem talált. - válaszolja szórakozottan. - Látod például azt a fehér foltot, amiben állsz?

- Igen? - kérdezek vissza félve.

- Ott Mikey járt a pornómaratonunk után.

- Szent Isten, de gusztustalanok vagytok! - ráz ki a hideg. - Most szépen kimegyek, te nem mozdulsz, nehogy meglássam a farkad. Tíz másodpercen belül felmész öltözni, és két percen belül az előszobában legyél! - adom ki a parancsot.

- Mi lesz, ha nem? - húzza perverz mosolyra a száját. - Elfenekelsz?

Válaszul csak bemutatok egyet, ahogy kimegyek a szobából.

Lefutok a földszintre, ahol az eszeveszetten rohangáló Ashton látványa fogad, ahogyan alsógatyával a fején próbálja magára rángatni a farmerját. Mikey - nak egyedül kék tincseit látom a konyha szegletében, ahogy nagy zajok közepette káromkodik, és csapkod. Calum továbbra is a körben marad, jobban megfigyelve, az egyik szeme tikkel.

- Clifford miért ordibál? - vonom fel a szemöldökömet az előszoba felé haladva.

- Kakaós csigát keres. - válaszol közömbös arccal Cal.

- Miért? - sóhajtok arcomat tenyerembe temetve, miután lekuporodom kreol bőrű barátom mellé. Természezesen tisztes távolságban a berajzolt geometriai alakzatától.

- Azt akarja enni a moziban. - vonogatja a vállát.

- Miért?

- Hát, mert... - fut neki, azonban megtorpan. - Hát, mert ő Michael. - reagálja le.

Bólintok, ezzel igazat adva neki.

- Kész vagyok! - toppan be Luke a szobába, széttárva a kezeit. Gondolom azt várja, hogy megdicsérjük.

- Miért sétafikálsz úgy, mint egy megváltó, Hemmings? - röhögök fel kétkedve. - Mire vársz, tapsra?

- Jaj, de morcos vagy, baba. - nevet fel. Kezét nyújtja, mire vonakodva tenyerébe helyezem az enyémet, és hagyom, hogy magához húzva megcsókoljon.

- Megnyugodott a kis Lukey? - vonogatom a szemöldökömet.

- Hmm - mmm, meg. - motyogja ajkaimra.

Valamiért ez a válasza nem tetszik, úgy érzem, sürgősen cselekednem kell ellene.

Odadörgölöm magam ágyékához.

- Baby... ez ne... csináld. - morogja, miközben ajkamat húzogatja. Felkuncogok.

- Khm. - krákog Michael a hátunk mögül. - Ha végeztetek az előadással, mi lenne, ha elindulnánk. Lehetetlenség, mióta várunk rátok!

Ennyi. Most telt be a pohár.

Idegbetegen Mike - nak rontok, csapkodni kezdem ott, ahol érem. Röhögve forog, karjával védekezik, azonban nem hagyom magam. Minden feszültségemet, frusztrációmat kiadom magamból. Azután, nehogy csak Mikey kapjon, és megsértődjön, Ashton - ra is sózok egy párat. Calum már eleve összegömbölyödve várja a támadásomat, ami pár percen belül utoléri. Luke - hoz lépek, aki azt hiszi, ki tudja játszani a „a barátnőm nem üt meg" - kártyáját. Hát, téved. Egy óriásit csapok a tarkójára, ami hatalmas csattanással jelzi a két bőrfelület érintkezését.

Nem törődvén tenyerem égető és bizsergető érzésével, egy mosolyt erőltetek magamra.

- Mehetünk. - biccentek feléjük. Kifújom magam, megrázom párszor a kezemet a levegőben, és kilépek a tűző napra.

A fiúk jajgatva követnek. És végre, elindulunk!

„Az, hogy több embert öl meg az idegesség, mint a munka, azért van, mert több az ideges, mint a dolgozó ember."

"Hajdanán

Annyi minden jó volt

Aztán most

Tessék csak elhinni

Lássa már

Semmi sem a régi."