Elszállt már a perc, a béke,
Víg ölelés békessége.
Erős kezek mintájára
Gyönge lélek ékessége.
Árnyaltában várta álmát,
Új verseket, új poétát.
Hamis tollal publikálta
Évek múló bűnbánatát.

Hozzád szólok én bánatom,
Rég elveszett szép Virágom.
Karjaid, mint fának törzse
Körbenőttél, ám nem bánom.
Folyónak már többször mentem,
Merre a sors vetett engem.
Fölrepülve felhő térbe,
Megnyugodott fájó lelkem.

Halhatatlan lettem végül?
Ódám végül csak megtérül?
Édent én feladtam érte.
Mit ér Költő rímek nélkül?
Üres polcon poros deszka,
Porosz módon álló nyárfa.
Kivágva áll nyárfa teste,
Mégis ott áll porosodva.