Emlékeznék bölcs szavára;
Tanítási máig állnak
S esős úton távba járva
Engedek nosztalgiának.

Lelkem hona oszlopoknak,
Klónként szelik idő báját.
Csatlósai átkaroltak
Megmutatva új stílusát.

Kinőtte már mag a fáját
Melyből bennem ültetve lett,
Kirügyezte ágacskáját,
Személységbe új embert tett.

Fegyelmet kért, fegyelem lett
S viccként szólt el komoly szókat.
Őszinte szív és tisztelet
Jellemezte az órákat.

Szép két év volt, bár elszaladt;
Személyembe építettem
S várom, hátha jön pillanat
Mikor össze futhat velem.

Régen láttam, rég beszéltem
S érdekelne mi van véle.
Merre haladt elmúlt évben?
Megmaradt-e bölcs beszéde?

Biztos vagyok én ám benne,
Hogy a tudást tovább adja
S esős úton járva-kelve
Emlékszek én bölcs szavára.