Jön a munkás lábát fogva
Fáradt térdét most fájlalja,
Madárhangok közepette
Leül vénanyja jobbjára.

-Ejj anyukám, emlékszel-e
Rég időkből Bór Ferire?
-Emlékszek én, tudja Isten
Mi is történhetett vele.

-Meghalt az már, réges-régen
A falunak víg keblében,
S azért hoztam a témába
Neki fájt lába, mint nékem.

-Az már biztos!- s felnevetett
Réget megélt emlékezet.-
-Bárcsak űtet hagyná Isten
Levenné lábadrul terhet.

Terasz előtt lócán ülve
Szellő csordogál felette.
Csirke hangja a kertvégből,
Légynek szárnya elberrege.

-Táncolhatnék mint ők tették,
Tegnap hajnalt is felverték.
Szomszéd ropta vígan élve
Majd reggelre befejezték.

-Hallottam azt drága fiam,
Hagy ropják űk nagyboldogan.
Fiatalság éveiben
Ennyi dolguk van még mostan.

-Nade, jön már ránk az éjjel,
Megétetek! - s nagy serénnyel
Fölállt roskadt lábaira
S megindult az esti fénnyel.

Rendben fiam. - válaszolta,
Szeme tért a Bibliára
S olvasgatva napnyugtánál
Hitét újfent gyakorolta.