Lélek utak sötétjében
Található fölfedezés.
Tapogatás felesleges,
Erőhányó időtöltés.

Abban lészen mindene már,
Ott találhat szabadságot.
Gyötört ember vérző szíve
Kívánja a boldogságot.

S a boldogság sötétből jön,
Villanylámpa vidám fénye;
Tengerébe, habok között
Süllyed el ő mártír lelke.

Hullámival beteríti,
Partnak hamva áldást szór rá:
Szabadságért cselekedett,
Mégis hullámsírja vár rá.

Vagy zöld tajtékos mezőkön
Feleséggel, gyermekekkel
Más felszabadulást érve
Elfeledi mi a tenger.

Egyszer csak egy festménye lesz
Letűnt korok emlékének.
Ám hívása sosem apad,
Nem segít a víg reménynek.

És az óra már közel jár,
Hívására val'kor mészen.
Megreccsenő faléc deszkák
Feldélzetre visszatérten.

Onnan hajók gerincébe,
Zászlajába, vitorlába
Szállangózik bút feledvén
Szabadságnak rabszolgája.