Sziasztok!
Megérkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 47 vote és 11 olvasói komment érkezett, KEVESEBB, MINT EGY NAP ALATT. Nagyon szépen köszönöm! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

----------------------------------------------------------------------
UI.: MÁR CSAK 2 FEJEZET (1 FEJEZET + EPILÓGUS) VAN HÁTRA!
----------------------------------------------------------------------

*Romina szemszöge*

A karácsonyi ünnepek ráébresztettek arra, hogy sosem szabad elfeledni azokat, akik eltávoztak az élők sorából. Ahogy alkalmam nyílt rá kimentem Apuhoz a temetőbe. Évek óta képtelen voltam ezt megtenni. Mindig is hibáztattam magam a haláláért. De rájöttem, hogy önmagamat ostoroztam az évek folyamán.

Oka volt annak, hogy Apa meghalt. Talán, ha ez nem történik meg, mi nem jövünk össze Harryvel és most nem lennének az ikrek sem.

Autóba pattantam és kimentem a temetőbe. Hosszú percekig csak álltam a sírja előtt és millió meg egy alkalommal elolvastam a nevét, a születési- és halálozási évszámát.

„Alejandro Sebastian Fernández
1975 – 2002"

És ennek már 19 éve. Mikor Andrewnak meséltem el, hogyan halt meg, nem mondtam meg pontosan hány éve történt. Senki sem tudja pontosan a mai napig sem. Mindig csak az a válaszom, hogy több mint 10 éve. Elég volt feldolgoznunk a halálát, nem kell az évszámokkal még fájdalmasabbá tenni.

Mindig is hittem abban, hogy van mennyország, s abban, hogy Apa onnan figyel anyára, az unokáira és rám. Hogy ő a mi őrangyalunk. Hiszek abban, hogy amit mondok azt ő hallja. Éppen ezért mindent elmondtam neki a temetőben. Leültem a fűbe a sírral szemben és csak meséltem és meséltem. A másodpercek, melyek elrohantak a fejem felett órákban találkoztak egymással. Mire észbe kaptam már két és fél órája ültem ott. Elköszöntem Apától és hazamentem.

***

Most pedig csak fél óra választ el minket 2021-től. Az évtől, ami nagy valószínűséggel a halálomat fogja elhozni.

A televízió hangja tölti be a nappalit a gyerekek nevetése mellett. A karácsonyi ajándékokkal hatalmas sikert arattunk. Az egyik társasjáték hatalmas kedvencé nőtte ki magát az elmúlt napokban. A játék lényege, hogy egy tálba tejszínhabot kell tenni, és ez a tál egy kisebb állványszerűséghez van szerelve, melyen van két gomb – jobb- és baloldalon is. A gombok felett van egy-egy fejtartó. Ha a gondokat elég gyorsan nyomják, akkor a tálka kimozdul a helyéről és az ellenfél arcában landol a tejszínhab.

Természetesen óriási kupit szoktam kreálni ezáltal, de annyi baj legyen az életben. Amíg a gyerekek boldogok és önfeledten nevetnek addig én is boldog vagyok.

S mi mással játszhatna a két kis gézengúz, ha nem az imént említettel? A nappaliban lévő rajzasztalra van elhelyezve a játék, az ikrek pedig az asztal mellett állnak, annak ellenére, hogy ott van mögöttük a kisszékük. De gondolom dolgozik bennük az adrenalin, hiszen bármelyik másodpercben az ő arcukban landolhat a tejszínhab.

Egy újabb gyerekkiáltás zengi be a házat. Ezúttal Darcy vált Ollie áldozatává. Ollie a földön fekszik a nevetéstől és hasát fogja, míg Darcy az orrából és hajából próbálja eltávolítani az édességet, miután szemeit megtörölte.

Az eset engem is megmosolyogtat, ahogy a nappaliban ülő többi családtagot is. Harry felkel mellőlem és újra telenyomja a tálat.

- Most véged van – mondja ördögi hangon kislányunk.

- Azt csak szeretnéd – feleli Oliver.

Majd ismét elkezdik csapkodni a gombokat. Az édesség most Ollie arcában landol, s Darcy örömtáncot lejt.

- Megmondtam, hogy véged – nevet fel.

- Nem szabad kárörvendőnek lenni Hercegnő – mondja Harry tanító szándékkal.

- De az előbb ő is kinevetett – mondja Darcy kissé durcásan.

- Olivertől sem volt szép dolog – néz a fiára Hazz, aki lehajtja tejszínhabos fejét.

- Bocsánat – megy oda a bátyjához Darcy, majd megöleli Olivert.

Ollie boldogan öleli vissza a húgát és egy puszit is ad arcára.

A TV hangszóróiból megkezdődik a visszaszámlálás:

- 10...9...8...7...6...5...4...3...2...1 – s az óra éjfélt üt.

Harry magához von és egy szenvedélyes csókban részesít. Miután elválunk egymástól homlokát az enyémnek dönti és ajkaimra suttogja:

- Boldog újévet, Baba!

- Boldog újévet!

Anya felé fordulok és megölelem őt. Elmondom, hogy mennyire szeretem és egy cuppanós puszit adok arcára. Szemeiből könnyek buggyannak ki, melyeket letörlök. Az ikrek is az ölembe ugranak. Bár már kissé nehezek, mindkettejüket a karomba veszem. Átölelik nyakam és puszikat adnak arcomra.

- Nagyon szeretünk, Mami – mondják két puszi között – Boldog újévet!

- Én is szeretlek titeket – szorítom magamhoz őket – Boldog újévet gyerekek.

Tina és Adrian is megölel és jó kívánságokkal halmoz el.

Immár 2021 van... Drew rácsok mögött, Harry a férjem és boldog vagyok a családommal. Végre egy év, amelyhez nagyszerűen kellenék hozzáállni, de az egészségi állapotom ezt nem engedi.

Tavaly ilyenkor pozitívan tekintettem az előttem álló 365 napra. Most azonban a szervezetem minden pillanatban emészti fel a rák és már nincs 365 napom. Csak boldog akarok lenni, abban az időben, amely még hátra van az életemből...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair