Sziasztok!
Megérkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 60 vote és 8 olvasói komment érkezett. Nagyon szépen köszönöm! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

----------------------------------------------------------------------
UI.: MÁR CSAK 3 FEJEZET (2 FEJEZET + EPILÓGUS) VAN HÁTRA!
----------------------------------------------------------------------

*Harry szemszöge*

Szörnyű dolog szembenézni a ténnyel, hogy Rominát hamarosan elveszítem. Ő a másik felem, életem szerelme, a világ két leggyönyörűbb gyermekének édesanyja. Nap, mint nap félve nyitom ki reggel a szemeim, hogy vajon a mellettem fekvő angyal még lélegzik-e. Minden egyes napom imával fejezem be, amiért még egy napot megélhettünk együtt.

A feleségem és gyerekeim a nappaliban játszanak, mikor odahívom magamhoz Rominát a konyhába.

- Mit gondolsz? – kérdezem suttogva – Kivigyük őket?

- Szerintem igen – kúszik egy boldog mosoly ajkaira.

Mivel az ikrek biciklit kértek karácsonyra – amit teljesíteni is tudunk – így azt találtuk ki, hogy délután a kertbe adjuk oda nekik, hogy egyúttal ki is próbálhassák azokat.

Romina segít felöltözni Darcynak, én pedig Olivernek. A gyerekek szemei csillognak a kíváncsiságtól és kezünket fogva megyünk ki az udvarra. Természetesen Anya, Apa és Julia is jönnek velünk.

A bicajokat két hatalmas dobozba rejtettük. Az egyiket rózsaszín csomagolópapír és fehér masni, a másikat kék csomagolópapír és fehér masni díszíti. Darcy és Oliver amint megpillantja az ajándékgyanús csomagokat, nagy elánnal elindulnak azok felé, majd felénk fordulnak.

- Kibonthatjuk őket? – kérdezik vigyorogva.

Romina örömkönnyekkel a szemében bólint nekik, én pedig magamhoz ölelem a feleségem. Pontosan tudom, mi jár a fejében. Csak arra tud gondolni, hogy ez az utolsó karácsonya velünk. S bár tudjuk, hogy így van, mégis rettegünk a jövőtől.

Darcy és Ollie segítséget kér a kibontáshoz, s nagyszüleik egyből oda is sietnek unokáikhoz. Miután Apa kiveszi a bicikliket a dobozból az ikrek orbitális sikítozásba kezdenek, mikor meglátják az új járgányokat. Darcyé értelemszerűen rózsaszín, míg Oliveré kék.

Odarohannak hozzánk, mi pedig karjainkba kapjuk őket. Puszik és hálálkodások hadával halmoznak el minket. Miután kicsi lábuk újra szilárd talajt ér, megrohamozzák a vadiúj kerékpárokat és tekernek velünk néhány kört az udvaron. Ro néhány fotót is készít róluk.

***

Az ikrekkel kötöttünk egy kisebb egyességet, miszerint Rominának az ajándékot csak este adjuk oda. Erről értesítettem az érintetett is, hogy ne lepődjön meg. Este, vacsora után, leültettünk mindenkit a nappaliba, s én az ikrekkel bementem Apa dolgozószobájába, melyet nemrég alakítottunk ki neki a házamban.

- Felkészültetek? – kérdezem őket.

- Igen – mondják, s hangjuk remegéséből tudom, hogy idegesek.

Kézen fogom őket, s kimegyek velük a nappaliba. Romina már tűkön ül az izgatottságtól. Az ikrek a nappali közepére állok, én pedig a kanapé mögé, hogy pont szembe legyek velük. Bólintok egyet, majd elkezdik a verset:

Darcy és Oliver: Anya, nagyon szeretlek!

Darcy: Édesanyám,
Kitől annyi mindent kapok
Hálám jeléül
Ó mondd, mit adhatok?

Oliver: Mit adhatnék néked?
Talán a legszebb virágot?
Nekem te jelented
Az egész világot.

Darcy: Nekem te jelentesz mindent
Te, ki életet adott.
Ki születésem óta nevelt, óvott
És csak jóra tanított.

Darcy és Oliver: És hogy mennyire szeretlek
Azt kimutatni nem lehet,
De elég ha annyit tudsz:
Anya, Nagyon szeretlek!

Oliver: Annyi jót kaptam tőled
Felsorolni lehetetlen,
Versben írom le neked
Hálás, őszinte köszönetem!

Darcy: Köszönöm hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy élek.
Ezen az egész világon
Te vagy a legjobb lélek!

Oliver: Bármerre is jársz,
Kísérje angyal a lépted.
És mindig óvó tekintettel
Óvjon az úr téged!

Darcy és Oliver: Ha egyszer netalán elmennél
És távol lennél tőlünk,
Gondolj mindig arra:
Lányod s Fiad szeret téged!*

A vers végére Romina már zokog. Az ikrek szomorúan ballagnak oda Édesanyjukhoz és ölelik át őt. A nagyszülők sem bírják könnyek nélkül, ahogy én sem. Roppant büszke vagyok a gyermekeinkre. Örömmel készültek a szavalásra és készítették el a karácsonyi képeslapot anyukájuknak.

- Nagyon köszönöm gyerekek! – szipogja Romi – Nagyon szeretlek titeket. Ti vagytok az életem értelmei!

- Mi is szeretünk téged, Anya! – mondják szinkronban.

Mikor Ro elengedi őket, odanyújtom nekik a saját kezükkel készített képeslapot. Egy A/4-es lapot hajtottunk félbe és díszítettünk ki együtt. A belsejébe, pedig kinyomtattuk és beleragasztottuk a verset. Romina sírva nyitja ki a lapot és vizsgálja meg minden egyes toll-, és tintavonását.

Az ikrek leülnek Ro mellé, én pedig kezembe veszem a gitárom és leülök a nappali közepén egy székre. Az egész család meglepődve néz rám, de én nem tántorodom meg. Több tízezer ember előtt léptem már fel, ám most nagyobb félelem és drukk van bennem, mint eddig valaha. Elkezdem pengetni a gitárt, s a megfelelő hangnál belépek a dallal:

Úgy vártam az éjjelt, hogy újra átölelj, mert ha nem vagy itt a holnaptól mindig félni kell.
Ha velem is ébredsz, az olyan jó nekem hát hazudd azt, hogy mindig így lesz s én elhiszem,
Nélküled, ha lassan múlnak a percek, hmmm olyankor mindenben csak téged kereslek.

Hát legyen ez a tűz igazi örült szenvedély
Ezer nappal s ezer éj, nem veszíthetsz el, ne félj.
Hát legyen ez a tűz a végső állomás,
Soha nem múló varázs és így szebb lesz a világ, szebb lesz a világ.

S a különös évem még néha megkísért, de nem érdekel, csak futok veled a holnapért
Ha nekem is jó az, ami jó neked hát éljük úgy és játsszuk együtt az életet
Nélküled, ha lassan múlnak a percek, olyankor mindenben csak téged kereslek

Hát legyen ez a tűz igazi örült szenvedély
Ezer nappal s ezer éj, nem veszíthetsz el, ne félj.
Hát legyen ez a tűz a végső állomás
Soha nem múló varázs és így szebb lesz a világ

És tudom, hogy jönnek majd nehéz, rossz napok
De túlélem, ha melletted vagyok.
A szerelmed átölel már nincs több bánatom,
Örökké vigyázz rám nagyon.

Hát legyen ez a tűz igazi örült szenvedély
Ezer nappal s ezer éj, nem veszíthetsz el, ne félj.
Hát legyen ez a tű a végső állomás
Soha nem múló varázs és így szebb lesz a világ.

Hát legyen ez a tűz igazi örült szenvedély
Ezer nappal s ezer éj, nem veszíthetsz el, ne félj.
Hát legyen ez a tű a végső állomás
Soha nem múló varázs és így szebb lesz a világ.**

Ahogy megpengetem az utolsó akkordot, Romina odajön hozzám és zokogva a nyakamba borul. Leteszem a gitárt és ölembe húzom a feleségem. Két karját a nyakam köré fonja, s arcát a nyakamba temeti.

Anyuék és Julia elismerő pillantásokat vetnek rám, s könnyes szemeik is mindent elárulnak. Romina sírása még hosszú percek utána sem csillapodik.

- Ne sírj, Baba – suttogom lágyan a fülébe – Semmi baj.

- Annyira szeretlek – sírja.

Fejemmel intek Darcynak és Ollienak, akik szintén odabújnak hozzánk. Végül Julia és Apuék is odajönnek hozzánk és egy hatalmas családi ölelésben részesülünk.

Egy olyan családi ölelésben, ami jövőre, ugyanitt, ugyanekkor, már nem lesz ugyanilyen...

----------------------------------------------------------------------  
A "*"-gal jelölt verset Szajcz Alexandra írta "Anya, nagyon szeretlek!" címmel. A verset viszont kissé át kellett alakítanom, hogy passzoljon a történethez!
A "**"-gal jelölt dalt Szűcs Judith énekli, "Legyen ez a tűz" címmel. A zeneszerző Nagy Gergely, a dalszövegíró Toldi Tamás. A dal (ha jól értesültem) 2010-ben jelent meg.

----------------------------------------------------------------------  

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair