Sziasztok!
Nagy küzdelmek árán megérkeztem az újabb fejezettel!
Az előző fejezethez 35 vote és 4 olvasói komment érkezett, amit nagyon köszönök!
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

-------------------------------------------------------------------------------------------

UI: KÉRLEK TITEKET, HA NEM IS TETSZIK A RÉSZ ÍRJATOK KOMIT, HOGY MIN VÁLTOZTASSAK! EGYSZERŰEN MÁR NINCS KEDVEM LEÜLNI ÉS ÍRNI! IGEN ELJUTOTTAM ERRE A SZINTE... SZENVEDEK AZ ÍRÁSSAL! TUDOM, HOGY NEM VAGYOK PROFI ÍRÓ SŐT... DE EGYRE JOBBAN ESIK VISSZA A VOTE-OK SZÁMA IS - S CSAK AKKOR UGRIK FEL, MIKOR MEGKÉRLEK TITEKET, HOGY SZAVAZZATOK, MERT FONTOS!
NEM NYAFOGNI AKAROK, DE MÁR MÚLT HÉTRE IS AKARTAM HOZNI A RÉSZT EL IS KEZDTEM ÍRNI, DE NEM VITT A LÉLEK, HOGY BEFEJEZZEM! IGEN KOMOLYAN GONDOLKODOM AZON, HOGY ABBAHAGYOM A TÖRTÉNETET! ADOK MÉG MAGAMNAK PÁR HETET/EGY-KÉT HÓNAPOT ÉS MEGLÁTOM, HOGY HOGYAN TOVÁBB!

------------------------------------------------------------------------------------------

Miután Andrew elmegy, anyuval elkészítünk egy egyszerű csirkemell salátát, fokhagyma öntettel, vacsora gyanánt. Ahogy csak tudott kifaggatott Drewról. Túl sok dolgot még nem tudok neki mondani, de nem vagyok rest mesélni. Miután kellőképpen kibeszéljük magunkat, felvonulunk a saját szobánkba.

Kilenc órakor már a puha ágyban fekve nézem a „Nicsak, ki beszél!" című filmet. Már reflexből is, de elkezdem simogatni a pocakom. Elképzelem, ahogy Harry is ugyanígy tesz. Kedves szavakat suttogva, puszikat hint hasamra. De ez a kép sosem valósul meg.

Visszapörgetem magamban a kapcsolatunk vidám pillanatait. Mosolyogva idézem fel az egyetlen alkalmat, amikor elmentünk korcsolyázni. Sosem voltam azelőtt.

*Visszaemlékezés*

Már a kabátomért indulok, mikor megszólal a csengő. Mosolyogva, de mégis izgatottan nyitok ajtót. A küszöbön Harry áll és egy szál vörös rózsát tart a kezében egy bonbonnal.

- Szia – köszönök remegő hangon.

- Szia – viszonozza.

- Még nem vettem kabátod, de addig gyere be. Ne fagyoskodj idekint – tárom ki az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Harry befárad, de meg is áll, miután becsukom az ajtót.

- Ezt neked hoztam – nyújtja át a rózsát és a bonbont.

Remegő kezekkel nyúlok az említett dolgok után, majd elveszem tőle.

- Nagyon szépen köszönöm – vigyorogok – Igazán nem kellett volna.

- Ez a minimum – nevet fel – Ez a második randink.

- Akkor sem kellene rám költened. Mindenestre nagyon köszönöm. Megyek és vízbe teszem a rózsát.

A nappaliból felkapok egy kisebb vázát, ami pont elég egy szál virágnak, majd a konyhában engedek elég vizet és belerakom a rózsát. Kiteszem a nappaliba a TV mellé a bonbonnal együtt, majd mosolyogva megyek az ajtóhoz, ahol Harry már a kabátommal a kezében áll. Villant felém egy ezer wattos mosolyt, majd felsegíti a kellemesen meleg kabátot.

- Indulhatunk? – kérdezi.

- Igen – felelem.

***

- Hányas lábad van? – kérdezi Harry a korcsolyapálya raktárában.

- 38-as – felelem – De hogy lehet, hogy csak így beengedtek minket?

- Apám az igazgató egyik jó barátja – rántja meg a vállát, mintha teljesen természetes lenne – A felesége a jegyárus.

- Akkor már értem miért kaptunk ekkora kedvezményt – nevetek fel.

Harry hangosan felnevet, majd felém fordul egy pár fehér korcsolyával a kezében.

- 38-as. De azért próbáld fel, hogy jó-e – mondja.

Ő is keres magának egy párat, majd felveszi. Mivel ragaszkodik hozzá, hogy nekem ő kösse meg, ezért eleget teszek kérésének és engedem, hogy megcsinálja. És amúgy sem volt rajtam még eddigi életemben jégkorcsolya, azt sem tudom, hogy mennyire kell szorosnak lennie.

- Jó a méret? – kérdezi, mikor végez – Jól fogja a bokádat?

- Igen és igen – bólogatok.

- Akkor mehetünk. De csak lassan, nehogy itt kitört nekem a nyakad – kulcsolja össze ujjainkat, mire végigfut rajtam egy furcsa melegség.

- Nem áll szándékomban – nevetek.

Lassan feltipegünk a pályára, amire félve lépek rá. Harry fogja a kezem, míg másik kezével a hátamat támasztja. Mivel bal kezem szabad, ezért a falba – vagy hogy is hívják kapaszkodom.

- Megmutatom, hogy kell, oké? – kérdezi, mire csak bólintok.

Majd lassú tempóval elindul a jégen. Egyszerűen, könnyedén siklik a pályán. Ámulva nézem, ahogy megtesz egy kört.

- Először próbáld a fal mellett és kapaszkodj – mondja, és teszem, amit mond.

Kezem-lábam remeg az idegességtől, hogy vajon mikor dobok egy hátast és töröm össze a csontjaim. Harry kedvesen bíztat, míg én úgy szorítom kezét, mintha sosem akarnám elengedni – már amennyire ez kesztyűben lehetséges. Nagyjából öt perc toporgás utána arra eszmélek fel, hogy körbeértem. De nem hagyom abba. Még tovább megyek, és egyre jobban megy a dolog. Még egy kört megteszek. A harmadik kezdetekor már elengedem a falat és csak Harry kezét fogom. A körülöttünk lévő emberek néha ránk pillantanak, ami kissé zavarba hoz. Hiszen én totyogok, mint egy éppen járni tanuló kisgyerek, Harry pedig már nagyszerűen jégkorcsolyázik.

Érzem, hogy egyre jobban távolodunk a pálya szélétől, de nem visz be a tömeg közepébe. Kéz a kézben haladunk, mikor egyszer csak megállít, majd elém áll. Gyönyörű zöld íriszeivel pásztázni kezdi arcomat, majd hideg ujjaival végigsimít arcomon. A levegőt már gyorsabban veszem, a szívem hevesebben ver, mint ez ideáig és a pulzusom is az egekben.

- Tudom, hogy ez még csak a második randink – suttogja – S talán, mindez még korai lesz neked, de... Romina Fernández-Smith, lennél a barátnőm? – kérdezi

Szemeimbe könnyek szöknek és kezem – amivel derekánál ölelem – elkezd remegni. Próbálok szavakat formálni ajkaimmal, de mintha csak lefagytam volna.

- Igen – nyögöm ki végül.

Harry ajkai egy vigyorra húzódnak, majd átöleli derekam és felemel. Egy sikítás szökik ki számon, és erősen kapaszkodom a nyakába. Sikításom hallatán az emberek felén fordulnak, majd miután letesz, Harry elkezd kiabálni.

- Emberek, ez a csodálatos lány mostantól a barátnőm! – kiáltja.

Az emberek tapsolni, fütyülni és „Éljen"-ezni kezdenek, mire még jobban zavarba jövök és elpirulok. Arcomat mellkasába temetem, mire egy szívből jövő nevetés tör fel Harryből...

*Jelen*

Fáj visszagondolni erre a csodás napra. Hiszen ekkor lettem Harry Styles rabja. Teljesen rabul ejtette a szívem és a lelkem. Ez volt kapcsolatunk első napja. Soha nem fogom elfelejteni, akárcsak az utolsót.

Könnyekkel áztatott arccal lekapcsolom a TV-t, oldalra fordulok és magamhoz szorítom a takaróm, mintha csak valami mentsvár lenne. Egyik kezem fejem alá teszem, míg a másikat a hasamra simítom.

- Jó éjt, Kicsikéim! – szipogom – Anya mindig itt lesz veletek! Ígérem!

Lassacskán pedig elveszek az álmok birodalmában...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair