Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 47(!!!!!) vote és 4 olvasói komment érkezett, amit nagyon köszönök!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

- Romina...

A kísértetiesen ismerős hang irányába fordulok, de közben imádkozom, hogy csak hallucináljak. Imáim azonban nem találnak meghallgatásra. Utolér a légszomj, így muszáj levegő után kapnom.

- Harry... - nyögöm ki a nevét erőtlenül és hitetlenkedve.

Próbálok felkelni ebből a borzalmas álomból, de képtelen vagyok rá. Bízom abban, hogy mindezt csak képzelem és nem áll velem szemben a gyerekeim apja. Arcáról csak a szomorúságot, a keserűséget, a bánatot tudom leolvasni. Haja körülbelül olyan hosszúságú, mint amikor megismertem. Zöld íriszei meggyötörtek, arca vonalai azonban semmit sem változtak ezalatt, a hét év alatt.

- Szia – húzódik gyengéd mosolyra szája.

- Mit keresel te itt? – kérdezem ingerülten.

- Öhm... Csak a szokásos kivizsgálás – dadogja.

- Azta – szólal meg ámulva Oliver – Harry Styles.

Mutatóujjával az említett személyre mutat és rám emeli tekintetét.

- Te ismered Harry Stylest, mami?

- Öhm – keresem a szavakat – Régen találkoztunk már.

- Kérhetek egy kocsigramot? – ugrándozik vígan.

Elnevetem magam Ollie viselkedésén, illetve aranyos nyelvbotlásán is.

- Az autogram Szívem – mosolygok.

- Olyat – bólint büszkén – Kapok? – néz Harryre kutya szemekkel.

Harry rám pillant, én pedig beleegyezően bólintok. Nem akarom elvenni ezt az örömöt a fiamtól. Ollie boldogan tartja az alkarját, hogy oda kapja az aláírást. Harry elővesz egy tollat a zsebéből – ki hord egyáltalán a zsebében tollat? – és aláfirkantja a kisfiunk kezét.

- Juj – ugrál kiabálva, de lecsitítom, mivel mégiscsak egy kórházban vagyunk.

- Gyere Oliver – fogja meg a fiam kezét Drew – nézzük meg, hol marad a nagyi.

Oliver boldogan integet az általa istenített énekesnek. Harry is visszainteget a fiának, aki el is tűnik a folyosóról a nevelőapjával kézen fogva.

Harry a tekintetét ismét rám emeli. Szemei ugyanúgy megbabonáznak, mint anno.

- Szóval, Oliver – szólal meg Harry – Gyönyörű nevet választottál neki.

- Menj el, Harry – suttogom elcsuklott hangon – Menj el!

- Nem megyek el – erősködik.

- Miért nem? – emelem fel a hangom – Miért kell itt lenned? Miért kellett ennyi idő után újra felbukkannod?

- Romina... - nyújtja a kezét az enyém felé, de én elrántom a sajátomat.

- Ne Harry – állítom le – Csak tűnj el innen és életünkből is, úgy, mint az elmúlt hét évben. Tökéletesen megvoltunk eddig. Mi a fenéért kellettél megjelenni? – zokogok fel.

- Sshh – ölel magához, de azonnal el is lököm magamtól.

- Tűnj el innen. Éppen elég, hogy Darcy odabent van.

- Nyugodj meg és hallgass meg – mondja nyugodt hangon.

- Minek? – nevetek fel cinikusan – Azért, hogy megtudjam, hogy milyen „kivizsgálásra jöttél" – macskakörmözök a levegőbe – Nem vagyok rá kíváncsi.

Elfordulok tőle és leülök az egyik székre. Sírásom nem akar csillapodni, de erősnek kell lennem. A fiam bármikor visszajöhet, és nem láthat ilyen állapotban.

- Nyugodj meg – teszi kezeit a lábamra, mire rá kapom tekintetem.

- Vedd le rólam a kezed – suttogom.

- Tudom, hogy gyűlölsz – sóhajtja – Minden okod megvan rá – néz rám elkeseredetten – De semmit nem tudsz Romina.

- Hét év... Hét évig nem kerestél minket – rázom meg a fejem – Ne mond, hogy nem tudok semmit. Nem akartad a gyerekeket, de mivel én igen, már én sem kellettem neked.

- A rohadt életbe is Ro – mormogja –, ne nehezítsd meg.

- Nincs mit megnehezíteni – felelek ismét cinikusan.

- Csak had magyarázzak el mindent – hangsúlyozza ki az utolsó szót – Kérlek, Baba!

A becenév hallatán úgy érzem magam, mintha újra azok a 19 évesek lennénk, akik az ikrek születése előtt. Mintha minden rendbe lenne köztünk. Emlékek sokasága telepszik lelki szemeim elé és nem eresztenek. Fájdalom járja át szívem és lelkem. Újra ezernyi darabra zúz, mint azon a napon, mikor külön váltak útjaink.

- Ne csináld ezt – kérlelem elfúló hangon.

- Csak egy beszélgetés Romina.

- Nem – rázom meg a fejem határozottan – Menj el. Drew a vőlegényem és neki kellene itt lennie, nem neked.

- Nem foglak békén hagyni – suttogja a fülembe – Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát, amit hét évvel ezelőtt... Szeretlek.

Harry kapva kap az alkalmon egy puszit nyom arcomra –majd elsétál -, aminek hatására melegség árad szét egész testemben. Miért tud még mindig ilyent kiváltani belőlem?

A szívem örült gyorsan ver. Az ájulás kerülget, és le is visszaülök az előbbi helyemre. Újra és újra visszapörgetem magamban az elmúlt másodperceket. De akárhányszor emlékezek vissza, mindig kimondja; szeretlek. Könnyeim ismét utat törnek maguknak.

Néhány éve még álmodoztam erről a pillanatról, de nem gondoltam volna, hogy valaha is bekövetkezik. S most megtörtént. Ismét előttem állt teljes életnagyságban. Most, hogy Drew segítségével begyógyultak a sebek, Harry ismét kíméletlenül felszakította azokat, mit sem törődve a következményekkel. Akármennyire is gyűlölöm őt, a szívem mélyén tudom, hogy sosem szűnők meg szeretni őt.

- Anyuci – hallom meg Darcy hangját. Ahogy ránézek, máris a karjaimba bújik – már amennyire a gipsz engedi.

- Miss Fernández-Smith – szólít meg az orvos – Dr. Gurter vagyok.

A doktor már jócskán a nyugdíja felé halad. Haja enyhén őszes, és szemüvegen keresztül kémleli a világot. Látszik, hogy korántsem vigyáz a vonalaira, hiszen nagy pocakkal van megáldva. Bajsza alatt egy barátságos mosoly bújik meg.

- Üdvözlöm, doktor úr – fogok vele kezet, amint felállok – Minden rendben van?

- Igen – mosolyog Darcyra – A kis hölgy hősiesen viselte a gipszelés folyamatát. Hetente vissza kellene jönni, hogy meg tudjam nézni a kisasszonyt. De egyelőre úgy néz ki, hogy hat-nyolc hétig lesz a karján a gipsz.

Dr. Gurter elmondta, hogy hogyan kell fürödnie Darcynak és mire vigyázzon leginkább.

- Rendben van doktor úr – bólintok – Köszönjük szépen a segítséget.

- Ez a dolgom – feleli mosolyogva – Vigyáz magadra Darcy, rendben?

- Okés – kacsint a doktorra, és épp kezét a fejéhez elemi, akárcsak a katonák.

- Viszlát, Dr. Gurter.

- Viszlát, Miss Fernández-Smith.

Darcy megkér, hogy vegyem fel én pedig egyből a karjaimba kapom, és magamhoz szorítom, ahogy tudom.

Anyuék éppen visszafelé tartanak, amikor találkozunk velük. Mindenki agyonpuszilgatja a sérült kislányt, aki ezután ismét hozzám bújik.

- Ez a tied húgi – nyújtja Oliver Darcy felé a megmaradt Twix szeletet.

A karomban Darcyval leguggolok, és el is veszi a csokit testvérétől.

- Ez majd segít meggyógyulni – mondja Ollie – És én is. Vigyázok rád.

Szemeimbe ismét könnyen gyűlnek, de ezúttal a meghatódottság miatt. Lehet, hogy nem egy tökéletes családban nőttek fel. Lehet, hogy nem volt mellettük az apjuk. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes édesanya a számukra. De egyben biztos vagyok; ez az erős kapocs Darcy és Oliver között örök. Ez az, amit soha, senki nem fog tudni elvenni tőlük. És erre nagyon büszke vagyok...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair