Sziasztok!

Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺

Az előző fejezethez 39 vote és 4 olvasói komment érkezett, KEVESEBB, MINT EGY NAP ALATT, amit nagyon köszönök!♥♥

Nem is húzom tovább az időt!

Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

*5 évvel később*

- Darcy! Oliver! – kiáltok fel az emeletre – Gyertek reggelizni!

- Csak narancslevet készítsek az asztalra? – kérdezi Drew.

- Igen, légy szíves – felelem.

Az utolsó palacsintákat is a tányérra helyezem, de az ikrek még mindig sehol.

- Darcy! Oliver! – kiáltok fel ismét – Ha nem jöttök le, éhesek maradtok!

Ez az a mondat, ami mindig beválik. Pillanatok múlva hallom, ahogy lefutnak a lépcsőn, pedig pontosan tudják, hogy nem szeretem, ha rohangálnak a lépcsőn.

Anya a terítésben segít Drew-nak, míg én az asztal felé viszem a reggelit.

- Jó reggelt, mami! – öleli át a lábamat Darcy.

Szóval akar valamit.

Bevett szokásává vált az elmúlt egy évben, hogy ha szeretne valamit, akkor a lábunkra csimpaszkodik, mint egy kismajom.

- Sziasztok – köszön Ollie, majd leül a szokásos helyére.

- Jó reggelt! – köszönünk nekik mi is.

- Mit szeretnél már megint nagylány? – veszem fel Darcyt.

- Elmenni a játszótérre – jeleni ki.

- Először edd meg a reggelid és megbeszéljük rendben? – ültetem a székére.

- Jó – kezd nevetve tapsikolni.

Az asztalfőnél Drew ül, mellette pedig én foglalok helyet. Ollie mindig mellém ül, vele szemben pedig anya, mellette pedig imádott leányunokája.

Reggelizés közben elnézve a gyermekeimet furcsa érzés kerít hatalmába. Még csak hat és fél évesek, de máris önállóbbak, mint én azt szeretném. Persze minden szülő a legjobbat akarja a gyerekeink, ahogy én is, de még szeretném, ha gyerekek maradnának nagyon hosszú ideig. Viszont három hét év kezdődik nekik az iskola. Mindketten elkezdik az első osztályos tanulmányaikat. Darcy már nagyon izgatott és minden nap megy pár kört a házban az iskolatáskájával a hátán. Ellentétben a bátyjával. Oliver a szekrény mélyére rejtette a táskát, remélve, hogy ezzel el tudja üldözni az iskola közeledtét.

Az ujjamon pedig április óta – azaz négy hónapja – egy eljegyzési gyűrű ékeskedik. Andrew a születésnapomon kérte meg a kezem. Én pedig hatalmas örömmel mondtam neki igent. Bár az esküvőt még nem kezdtük el szervezni, de már nagyon izgatott vagyok miatta, hiszen sokszor beszélgettünk már róla. Darcy már tűkön ül, amiért ő lesz a koszorúslány, Oliver pedig a gyűrűket fogja az oltárhoz vinni. Bár nagyon fél attól, hogy majd leejti őket és elgurulnak, de igyekszünk megnyugtatni, hogy nem fog ilyesmi megtörténni.

A mai estére áthívtuk Tináékat vacsorára. A gyerekek imádják a nagyszüleiket, ahogy Harryt is. Természetesen nem tudják, hogy Harry az édesapjuk, de fülig érő mosoly van az arcukon, mikor bemutatkoznak valakinek, és tudják, hogy a kedvenc énekesüknek is Styles a vezetékneve. Bármennyire is elleneztem, hogy hallgassák Hazz dalait kiskorukban csak az ő hangja tudta megnyugtatni őket és évekig az ő dalaira aludtak el. Tináékért azonban oda-vissza vannak. Imádják a nagyszüleiket, hiszen ha én nem veszek meg nekik valamit, egyből rohannak a nagyikhoz és a nagyapához.

Igaz, hogy sosem így képzeltem az életem. De a legjobb döntést hoztam meg akkor, mikor úgy határoztam, hogy nem vetetem el a kicsiket. Szebbé teszik a napjaimat és minden pillanatban mosolyt csalnak az arcomra. Lehet, hogy az édesapjuk nincs mellettünk, de Drew igazi apa a szemükben, annak ellenére, hogy tudják, nem ő az édesapjuk.

*Harry szemszöge*

Darcy vígan kacarászik a hintában, amit Julia lök. Bármennyire is betegen hangzik néha követem a gyerekeimet, vagy éppen Rominát. Ha már nem lehetek velük, akkor had lássam őket. Erre pedig nem elég a TV, az internet vagy az újságok címlapjai.

A szerződésem pár napja járt le a PMR-nél és nem is állt módomban meghosszabbítani azt. Átszerződtem a Shining Stars Recordhoz, amelynél – meglepő módon – beleszólhattam, hogy mit fektetünk le a szerződésben. Itt pedig végre nem gátolják, hogy azzal legyek, akivel szeretnék.

Beth három éve hagyta ott a lemezkiadót, ezzel hatalmas port kavarva. Eme lépésével, pedig a „kapcsolatunk" is véget írt, de a mai napig beszélünk és nagyon jó barátok vagyunk. Bár a dolgok mégsem alakultak jól Jake-kel, ő nincs elkeseredve és örül annak, hogy végre nem tartja lelki terrorban Lucas.

Én már csak a megfelelő pillanatra várok, hogy ismét felbukkanjak Ro életében és rendbe hozzam minden egyes baklövésem.

Gondolataimból a kislányom keserves sírása zökkent ki. Julia azonnal magához öleli és a kezét nézegetni, amit Darcy fájlal.

- Bemegyünk a kórházba, jó Csillagom? – kérdezi Julia a zokogó kislánytól – A doktor nénik és a doktor bácsik majd megnézik a kis kezedet.

Szerelmem édesanyja az ölébe kapja Darcy és az autóba ülteti és én is sietősen a kocsimba pattanok. Elég nehéz olyan álruhát ölteni, amelyben a mocskos lesifotósok nem szúrnak ki, de az évek és a tapasztalat velem van. Tisztes távolságból követem Julia autóját, hogy ne keltsek feltűnést.

*Romina szemszöge*

A kórházi folyóson rohanok, hogy minél előbb megtaláljam anyát és Darcyt. Anyu nagyjából negyed órája hívott, hogy a lányomat kórházba kellett hozni, mert leesett a mászókáról és lehetséges, hogy eltört a bal keze. Amint tudtam elkészültem és Drew-val és Oliverrel autóba pattanva elindultunk a kórházba.

Megkönnyebbülők, mikor az egyik folyosó végén végre meglátom anyát.

- Hol van Darcy? – kérdezem aggodalmasan.

- Most van a gipszelőben – sóhajt anya sírva – Annyira sajnálom, Kicsim. Egy pillanatra nem figyeltem.

- Jaj, anya – ölelem át – Ez nem a te hibád.

- Te rám bíztad a lányod, erre nem vigyáztam rá eléggé.

- Ne hibáztasd magad – nyelem vissza aggódással teli könnyeim – Begipszelik a kezét, összeforr a csontja és újra úgy fog futni, minta kergetnék.

- Hol van Darcy? – kérdezi Olie.

Andrew nem akart a karjaiban a fiammal utánam rohanni, ezért ők lassabban jöttek utánam.

- Ott van bent – mutatja anya – Gipszet tesznek a kezére.

- Miért kell neki? – kérdezi kíváncsian.

- Eltörött egy csontja és ez segít neki, hogy meggyógyuljon – felelek.

- Akkor otthon nem játszhatok vele? – kérdezi a kisfiam letörten.

- De igen – bólintok – Csak most a húgodnak nagyon kell magára vigyáznia.

- Én is vigyázhatok rá? – csillan fel a szeme.

Darcy és Ollie között születésük óta különleges kapcsolat van. Sok testvérpár marakodik és veszekszik, de ők inkább segítenek egymásnak. Van egy-egy alkalom, amikor összekapnak valami játékon, de ez nagyon ritka.

- Mami láttam egy csoki gépet, kapok egy csokit? – néz rám kutya szemekkel.

Anyu el is viszi Olivert az automatához. Drew elém sétál, és a szemembe néz:

- Nem lesz semmi baj. Ne aggódj – vigasztal és egy lány csókban részesít.

- Mami ezt nézd – fut hozzám Oliver, kezében egy Twix-el – Megkezded nekem? Az egyiket odaadom Darcynak, hogy előbb meggyógyuljon.

- Jól van, Kicsim – felelem és kibontom neki a csokit. Az egyiket kiveszi a csomagolásból, majd elkezdi enni.

Andrew elveszi a csokit és egy biztató mosolyt küld felém és átöleli anyut, aki még mindig sír a bűntudat miatt.

- Romina...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair