Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 38 vote és 4 olvasói komment érkezett, amit nagyon köszönök!♥♥
Nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Egy héten belül haza is engednek minket a kórházból.

Mivel a régi ház nem igazán volt alkalmas arra, hogy az ikreknek új szobát alakítsunk ki, az enyém pedig pici volt ahhoz, hogy mindkettejük kiságya beférjen, plusz a pelenkázó asztal és az egyéb dolgok, új házat vettünk. Vagyis vettem. Mindig is szerettem volna valahogy meghálálni anyának, hogy egyedül rendesen felnevelt annak ellenére, hogy eleget szenvedett apa elvesztése után.

Már az első két hónap után annyit kerestem, hogy a ház árának fele megvolt. Nem volt nehéz a vásárlás, hogy ilyen anyagi helyzetbe kerültünk. Ezért pedig áldom az Istent. Hiszek abban, hogy apa fentről segített nekünk.

A ház tökéletes környezetben van; a külvárosban, ahol igazán kedvesek a szomszédok és segítőkészek. Illetve Tina és Adrian is csak két utcával lakik most odébb. A házat anya akarta takarítani, de egyértelműen nem engedtem meg neki. Két-három hetente jön néhány takarítónő, aki kitakarítja a házat.

Az ikreknek egy egyszerű szobát rendeztünk be. Csak az ágyak jelzik, hogy kétpetéjű ikrek alszanak a szobában. Igyekeztem unisex színnel festeni a szobát, így egy világbarnás krémszínre esett a választásom. Oliver ágya fölé egy baglyot, Darcy ágya fölé, pedig egy fát festettünk.Illetve mindkettejük ágya fölé került egy-egy kép a falra.  A hintaágyat, amit Tináéktól kaptam végül az én szobámba raktuk be, mert nem akartam túlzsúfolni a kicsik szobáját.

Természetes a bébiőr sem hiányozhat a szobájukból. Sosem bíztam az ilyen ketyerékben, mert hallottam róluk pár negatív dolgot, de bármit megtennék, hogy ők biztonságban legyenek. A szobájuk is be van kamerázva és riasztó van az erkélyajtóra szerelve, valamint az ablakra is. Ezek a biztonságtechnikai eszközök természetesen az egész házban megtalálhatók.

Mivel már két napja itthon vagyunk Brandonék elérkezettnek látták az időt arra, hogy átjöjjenek. Mo és Eric természetesen Estherrel jönnek át. A keresztlányom már kilenc hónapos. A pici lány már nyolc hónapos korában megtette első lépéseit, aminél csak Eric volt ott, mivel Monica éppen fürdött. Egy hétig bosszankodott, hogy nem láthatta kislánya első lépéseit. Eric azonban úgy gondolta megvigasztalja szerelmét, s csak annyit mondott barátnőmnek: „Picim, az vigasztaljon, hogy te érezted először mikor rúgott!"

Monicat természetesen ez egy cseppet sem nyugtatta meg, sőt 4 napig nem is szólt Erichez. Aztán persze jött a békülős szex és minden el volt felejtve.

Max és Cindy sem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy megnézzék az ikreket. Mivel nem szerettem volna, hogy egyszerre annyi ismeretlen vegye körül őket, ezért megbeszéltem velük, hogy holnap jöjjenek. Cindy teljesen be van zsongva a babatémától Max pedig a nap minden percében azt hallja, ahogy menyasszonya a kisbabákról áradozik. Maximilian ígéretet tett szerelmének, hogy ráállnak a babaprojektre.

Délután három óra, ami azt jelenti, hogy hamarosan betoppan az a bolond bagázs, amelynek tagjait egytől-egyig imádom. Darcy természetesen úgy visít, mintha muszáj lenne, míg Ollie anyu karjaiban csodálkozik a hangokon, amiket drága húga ad ki.

Andrew már ismeri a barátaimat, de eleinte nem volt túl szimpatikus Ella számára. Mindennek ellenére, mára már jóba vannak, ami nagyon fontos számomra.

A csengő hangjára Darcy csendbe marad és nézegetni kezd. Karomban a pici lányommal indulok ajtót nyitni, akinek hangulatváltozásán mosolygok egy jót. Ahogy kinyitom az ajtót két apró két öleli át a lábamat.

- Esther – hámozza le Mo lábamról keresztlányomat – Nem szabad ilyet csinálni. Keri kezében kisbaba van. Mi van a leejti a babát? – néz komolyan Monica a lányára, aki csodálkozó szemekkel vizslatja anyukáját – A kisbaba megüti magát és nagyon fog neki fájni.

Természetesen ennél nagyobb baj történhet ezt mindenki tudja, de hiába magyaráznánk ezt egy kilenc hónapos gyereknek.

- Teli – mutat felém keresztlányom.

- Igen ő a keri. Ő pedig Darcy – mutat a karomban fekvő kislányra.

- Baba – kapálozik nevetve Darcy felé.

- Igen baba – nevet Mo – De szerintem menjünk be, mert még a végén még egész szaknévsort készít.

- Gyertek be – állok el az útból.

Mindenkitől kapok két-két puszit, és néhány kedves szót. A nappaliban üdvözlik anyut és Drewt, majd helyet foglalnak a kanapén. Esther ismét, egyből felfedező útra indul, ahogy eddig minden alkalommal. Odasétál anyuhoz és lábujjhegyre áll, hogy láthassa Olivert.

- Baba – simogatja Ollie fejét.

- Ne haragudj, Romina – kér elnézést Eric – Amióta lábra állt úgy fut, mintha ágyúból lőtték volna ki. Mindenhez muszáj hozzányúlnia.

- Igen, ez így igaz – helyesel Monica – Már néha nehéz lépést tartani vele.

- Na álljunk meg egy pillanatra, gyerekek – tartja fel kezeit Bran – Esther aranyos, fut, mászik, kiabál ha kell, de ma Romiék a főszereplők.

- Mekkora bunkó vagy – tátja el száját Ella.

- Bunnó – kiáljta el magát Esther.

Ezen mindenki elkezd nevetni kivéve persze a szülei.

- Próbáljuk a szép szavakat tanítani a lányunknak, erre megjelenik Ella és ez a terv befuccsol - mérgelődik Monica – Köszi.

- Nehogy ezen összevesszetek – mondom – Holnapra elfelejti.

- Jó is lenne – rázza fejét Mo – Egyik nap az apja a felnőtt filmeket emlegette, csak a közismert nevén. Azóta mást nem kiabál csak popo - suttogja az utolsó mondatot.

- Ezt másképp is lehet értelmezni – mosolygom.

- De én tudom mit akar mondani – magyarázza Mo.

- És Romina – fordul felém Eric – Hogy vagytok?

- Ügyes terelés – nevetek – De köszönjük jól. Fáradt vagyok, de megéri ezért két kis tündérért.

- Nehéz szülés volt? – kérdezi Ella eltorzult arccal.

Daniella nagyon fél a szüléstől, mivel Mo sokat szenvedett, hogy világra hozza Esthert. Fejébe vette, hogy ő csak császárral hajlandó szülni, mert fél a fájdalomtól. Tény, ami tény; Ella fájdalomküszöbe a nullán van.

- Nem mondhatnám – mondom az igazat – Persze nem volt kellemes érzés, de minden szenvedés megérte. A furcsa csak az volt, hogy egy orvostanhallgató vágta el a köldökzsinórokat és ő fogta meg először a kicsiket.

- Egy hetet húztál rá igaz? – teszi fel a kérdést Brandon.

- Igen – felelek.

- És... - szólal meg Mo – nem gondolod, hogy nem véletlen az, hogy az apjukkal egy napon születtek?

Kérdésére köpni-nyelni nem tudtam. Természetesen Andrew ismeri a kapcsolatunk történetét, de nem szoktam vele Harryről beszélgetni. Csak anyával. Félve Drewra pillantok, akinek tekintete nyugodtságot sugároz felém, majd egy biztató mosolyt küld.

- A sors fintora az biztos – felelek – De mivel ők sosem tudják meg ki az édesapjuk, – csuklik el a hangom – ezért nem is akarok ezzel foglalkozni. Amúgy is mindig emlékeztetnek Harryre, de azon már csak nevetek, hogy egyazon napra esik a szülinapjuk dátuma.

Természetesen mindenről kifaggattak a barátaim, amiről csak tudtak. Eközben Esther hol Darcyhoz rohant, hol Oliverhez. Az ikrek azonban benyújtották felmondásukat és fél óra után elaludtak. Anya és Drew felvitték őket a szobába, majd lehozták az egyik bébiőrt. Öt óra előtt sírni kezdek az etetést kérve, amit meg is kaptak. A büfiztetés is egyre jobban ment. Kivételesen Darcy azonnal visszaaludt, míg Olliet Drew altatta el.

Hét óra után Elléák elmentek. Mivel maradt étel ebédről, ezért azt fogyasztottuk el. Andrew nem lakik nálunk és az elmúlt két napban sem aludt még itt. Megbeszéltük, hogy az első héten nem alszik még itt, majd utána. Miután Drew elment felmentem zuhanyozni . Elvégeztem a szükséges teendőket, amilyen gyorsan csak tudtam.

Jelenleg a TV hangereje nem nagy, hogy elaludjanak végre a gyerekek. Anya mellettem Darcyt ringatja, én pedig Olliet. Majdnem másfél órája igyekszem elaltatni őket, mert már a nyolc órai etetésen is túl vagyok. Azonban folyton csak sírnak. Amikor a pocakomban voltak a zene megnyugtatta őket, de mióta megszülettek, ez a módszer nem válik be. Egyik zeneszámot adják a másik után, s egyszer csak Harry hangját hallom meg a hangszórókból. A TV felé kapom tekintetem és a legújabb dalának klipjét játszák. A következő pillanatban arra eszmélek, hogy csak a zenét hallom. Gyereksírást nem.

Darcy és Oliver abbahagyták a sírást és körbe-körbe tekingetve keresik a hang forrását. Szájtátva nézem gyermekeim nyugodt arcát.

- Harry hangja megnyugtatta őket – suttogja anya.

- Az apjuk hangja – pillantok Harryre, majd vissza a gyerekeinkre, könnyes szemekkel...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair