Sziasztok! Ez a rész sajnos nem lett olyan hosszú, de ennek ellenére remélem elnyeri tetszésetek!
Ez előző fejezet, 15 vote-ot és 2 olvasói komit kapott. Nagyon jól esnek ezek a visszajelzések, bár őszintén megvallva örülnék még pár kominak. Hiszen biztosan van köztetek olyan, aki esetleg valami hibát vesz észre, vagy valami furcsa neki a történet vezetést illetően, vagy egyszerűen eltudna látni pár jó tanáccsal. Ezeket mindig szívesen fogadom! Persze nem akarok elégedetlen lenni, hiszen a történetnek, majdnem 3600 megtekintése van, aminek roppant mód örülök és, amit nem tudok nektek elégszer megköszönni. ♥ IMÁDLAK TITEKET! ♥
Gondolkodom azon, hogy legyen-e FACEBOOK csoport, mert oda esetleg tudnék feltenni 1-1 aprócska részletet mielőtt ide felkerül a fejezet teljes hosszában és megtudnék veletek osztani néhány "bennfentes" infót is. Ha erre van igény kérlek jelezzetek. Körülbelül 10-15 ember ha összejön, akkor megcsinálom, kiteszem a csoport nevet/linket.
Nem is szaporítom tovább a szót! Jó olvasást kívánok nektek és vigyázzatok magatokra! Élvezzétek ki ezt a másfél hetet a nyárból! HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Puszi: VanneyG ♥☺

Miután rendbe szedem magam Harry fürdőszobájában, visszasétálok hozzá egy rövidnadrágban és egy has középig érő topban. Annak ellenére, hogy régen is mindig így aludtam Harry mellett, mégis kényelmetlenül érzem magam. Mintha közszemlére tettem volna ki magam. Amint meglát, egy perverz vigyor ül ki arcára. Érzem, ahogy orcám elpirosodik. Szégyenkezve hajtom le a fejem és megállok egyhelyben. Hazz pillanatok alatt előttem terem és állam alá nyúlva kényszerít arra, hogy rá emeljem tekintetem.

- Ne szégyelld magad – mosolyogja – Gyönyörű vagy Romi!

Nem is vár arra, hogy reagáljak rá valamit, egyből lecsap ajkaimra. Eleinte csak gyengéden, tapogatózva csókoljuk a másikat, majd nyelvünk is beszáll ebbe az édes játékba, ami még jobban fokozza az élvezetet. Ajkaink játéka kezd szenvedélyessé válni és elmélyülni, mikor Harry a fenekemnél foga felemel, én pedig mindenfajta gondolkodás nélkül dereka köré kulcsolom a lábaim. Míg egyik kezével segít abban, hogy megtudjam magam tartani a másikkal érzékien simít végig a gerincem vonalán, ami remegést vált ki belőlem és egy jóleső nyögés szakad ki ajkaim közül. Harry engem a karjaiban tartva az ágy felé kezd araszolni, majd végigdönt rajta. Ajkaimtól elválik ugyan, de áttér nyakam csókolgatására. Szemeim lehunyva adom át magam teljesen az érzésnek. Keze térdemhez ér és lassan felfelé kezdi vezetni lábam külső részén, majd eléri a toppom alsó szegélyét, amit elkezd felgyűrni.

Eme mozdulata észhez térít.

Eltolom magamtól férfias testét és felülök az ágyán. A levegőt még szaporán kapkodom. Lehajtom a fejem, egyszerűen nem bírok Harry szemébe nézni. Lehunyom a szemem ezzel próbálom visszafogni a kitörni készülő könnyeim.

De nem járok sok sikerrel.

Könnyeim kicsordulnak és végigfolynak arcomon. Egy kéz az arcomra simul és letörli őket onnan. Lassan kinyitom szemem és felnézek rá. Bűnbánó szemekkel tekint vissza rám.

- Sajnálom – suttogja.

- Nem... én sajnálom. Nem lett volna szabad így elszabadulnia a dolgoknak.

- Romina, hiszen csak csókolóztunk – nevet fel kínosan.

- Ez már inkább hasonlított egy elő... - kezdek bele a mondatba, de amint agyam legkisebb zugát is eléri az a szó amit kiakarok mondani csendbe maradok.

- Egy előjátékra? – kérdezi perverz hangon.

- Harry – vörösödök el, és belebokszolok vállába.

Hazz mindig is az a szókimondó típus volt, és ez néha már-már zavarba ejtő volt régen is, és mindezt tapasztalom a mai napig is. Ő semmit nem változott, ellentétben velem.

- Baba mi a baj? – kérdezi aggódva.

- Semmi, csak arra gondoltam, hogy abszolút nem változtál mióta szakítottunk vagy egyáltalán mióta megismertelek.

- Azért két év alatt változtam Baba – nevet fel.

Két év. Két éve ismerem Harry Stylest. A fiút, aki megmentett. A fiút, aki mindig, minden körülmények között mellettem volt. A fiút, aki mára az életemet jelenti már hosszú hónapok óta. A fiút, akinek én jelentem az életet. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valaki, aki így szerethet engem. S, hogy lesz valaki, akit én tudok így szeretni. Feltétel nélkül.

- Öhm... Én azt hiszem bekellek állni a hidegzuhany alá –nevet fel kínosan.

- Rendben – borul vörös színbe arcom újra.

Harry bevonul a fürdőszobába, ahol nemrég még én tartózkodtam.

Tisztán emlékszem a mai napig arra a pillanatra, amikor megpillantottam Hazzat az osztályteremben. Világoskék farmert viselt, fehér pólót és egy fehér surranót. Haja akkor még jóval rövidebb volt, mint ma. Ennek ellenére hajszíne és loboncának göndörsége megmaradt a mai napig. Ő volt az új diák és egyszerre minden csaj rácuppant. Minden lány meg akarta szerezni őt, kivéve engem. Akkor úgy éreztem, hogy biztos nem én kellek neki. Egy nap azonban meghívott moziba. Ezt a meghívást azonban én hónapokig visszautasítottam.

Ennek ellenére ő nem adta fel. Volt, hogy egy héten hétszer kérdezte meg – igen minden nap - , hogy elmegyek-e vele randizni. Végül belementem. Elvitt moziba, majd beültünk egy szuper étterembe, utána pedig a parkba sétáltunk. Kézen fogva.

Gondolataimra olyannyira belemerülök, hogy azt se veszem észre, hogy Harry kijön a fürdőből és letérdel elém.

- Romina... minden rendben? – kérdezi aggódva.

- Mi?... Jah. Igen. Persze – rázom meg nevetve a fejem, de látom, hogy nem hisz nekem – Ne aggódj Hazz. Tényleg jól vagyok – nevetek.

- Biztos? Tudod, hogy segítek, amiben csak tudok – guggol elém és megfogja kezem.

- Csak visszagondoltam az elmúlt két évre. A kapcsolatunkra – mondom.

- Szeretlek Romina. Ez sosem fog változni – ad csókot kézfejemre.

- Én is szeretlek Hazz – mosolyodom el – Mindig szerettelek.

- Szóval csak húztad az agyam? – háborodik fel.

Viszont hisztije ellenére ismerem annyira, hogy tudjam ez nem komoly.

- Nem voltam biztos az érzéseiben – suttogom – S még most is bizonytalan vagyok.

- Tudom, hogy szeretsz Romina – szorítja meg kezem – Érzem. Ide bent – teszi szívére a kezét – Hű ez mekkora klisé volt... De akkor is ez az igazság.

Tenyerem alatt éreztem, ahogy szíve egyenletes, ám annál gyorsabb ritmusban ver. Mintha kiakarna törni barátom mellkasából.

Nem foglalkozok azzal, hogy válaszoljak neki ajkaira hajolva csókban forrunk össze. Ajkaink tökéletes ritmusban mozognak a másikéval. Harry nyelvével bejutást kér a számba, amit nem vagyok rest megadni szerelmemnek. Kezei combomon pihennek, és csak simogatja azt. Kezem nyakára csúszik és próbálom még közelebb magamhoz vonni.

Elválunk egymástól, majd Harry az órára pillant, ami már hajnali egyet mutat. Tudja, hogy korán fekvő vagyok így azonnal az ágyba invitál, mondván, hogy pihenésre van szükségem, hogy szép maradjak. Befekszem az ágyba és Hazz mellém bújik, majd betakar minket. Mellkasára vont így hallhatom szíve ütemes dobogását. Az éjjeliszekrényen levő lámpát – ami eddig fényt biztosított nekünk – lekapcsolja, így az egész szoba sötétbe burkolózik. Keze hátamat simogatja és apró köröket ír le. Másik keze, pedig felkaromon pihen.

- Jó éjszakát Baba! – ad egy puszit fejem búbjára.

- Jó éjszakát! – mosolygom annak ellenére, hogy nem látja.

Az álmok világának kapui pedig percek alatt kinyílnak előttem...