Reggel az ébresztő keltett minket,  gyorsan felöltöztünk, és indultunk a suliba.

Egész úton arról beszéltünk, hogy mennyire várjuk, hogy megint találkozzunk Brandonnal és Hunterrel.
De Domi valamit titkol, és nem tudom, hogy mit.

Mikor már a sulinál voltunk,  megláttam az én Brandonomat, aki éppen Hunterrel beszélt, nem tudtam mit keresnek a sulink előtt.
Oda érve hozzájuk meglepetten néztem Brandonra.

-Sziasztok, mit kerestek itt? - kérdeztem
- Sziasztok, - húzott magához Brandon és megpuszilta az arcom - látni akartalak,  meg Hunter is zaklatott, hogy jöjjünk el,  mert látni akarta Domit - nézet akkor mar beszélő Hunterre.
- Tetszik neki? - súgtam
- Nem tudom, de sosem volt ilyen, túl van pörögve, vagy inkább rá van pörögve - nézet gondolkozó szemekkel.
- Óh, értem,  figyu nekünk mennünk kell,  suli után beszélünk szia - adtam egy puszit szájára.
- Rendben - ölelt meg
- Csajjoos gyeree máár - ordítottam Dominak.
- Jó megyek megyek - ölelte meg Huntert
 
Beértünk a suliba és rögtön mentünk a tanterembe.

Mikor vége volt a napnak, indultunk kajálni.

Amikor ez is meg volt, mentünk
hozzánk tanulni. Utána sétálni, persze Brandonékkal találkoztunk, Hunter és Domi elmentek sétálni együtt. Én és Brandon beszélgetésbe fogtunk.

- Dóra, tudom megbeszéltük már,  de erről a témáról szeretnék beszélni veled.
- Rendben.
- Tehát, azt szeretném kérdezni, hogy anyukád megölne ha lenne barátod?  Vagy a barátodat ölne meg? 
- Nem,  dehogy is - nevettem fel -
Anya nem ilyen, nem zavarja, hogy ki a barátom,  bár nekem olyan sok nem volt, na de tényleg,  nem zavarja csak,  tudni akar mindent, úgy értem ha valami kezdődik akkor bekell számolnom.
- Értem - mosolyodott el, amit nem értettem - tehát akkor anyud jófej - jött közelebb.
- Igy is mondhatjuk - mosolyogtam.
- Már tudom kitől örökölted - nézett rám nagy szemekkel.
- Na és - folytatta - apukád?
Én erre csak megfordultam
- Hé - fordított meg - rosszat mondtam?
- Nem - vágtam rá.
- Rendben, inkább hanyagoljuk,  ne haragudj.
- Semmi baj Brandon, csak nem szeretek erről beszélni, de ígérem, egyszer elmesélem, csak most nem - öleltem meg.
- Rendben - fonta össze kezeinket.

Elindultunk Nikáék felé eléggé boldog volt és én nem tudtam,  hogy miért.  Mostanában nem mond el túl sok mindent...

A fiúk úgy döntöttek, hogy meghívnak mindket egy kólára, ami meglepett, hogy Domi és Hunter fogták egymás kezét, persze mikor kérdeztük, hogy mért azt válaszolták, hogy fázik a kezük.  Elfogadtam,  de ez akkor is nagyon fura volt.

Megkaptuk a kólát, és leültünk,  megbeszéltük, hogy négyen elmegyünk a moziba szombaton.

Mikor már elfáradtunk a sok nevetésbe és a sok beszélésbe, elindulunk haza,  Hunter és Brandon haza kísértek minket.

- Brandon - állítottam meg - figyu,  ne haragudj, hogy ma nem voltam valami jó társaság. Csak valami nem okés velem, de azt tudnod kell hogy szeretlek - néztem mélyen szemeibe.
- Semmi baj baba - húzott magához - szeretlek - halkan súgta, majd össze tapasztotta ajkainkat.
Domiék kiabáltak elől, hogy menjünk már.
Mikor a házunk elött álltunk, váltottunk pár szót.

- Vigyázz magadra cica - ölelt át.
- Te is,  jóéjt - kezdeményeztem most én.
Mikor elváltak az ajkaink.  Már indultak is, Hunter dobott egy puszit Nika arcár.

Mikor beértünk a házba kérdőre vontam, hogy most mi is van,  de ő nem adott semmi konkrét választ. Elmentem zuhanyozni és utána mentem is feküdni,  Nika még nyomkodta a telefonját,  én pedig szépen lassan álomba szenderültem.

Sziasztok
Bocsi, hogy ilyen későn hoztam a részt,  csak ma minden volt.  De itt van,  kicsit lapos de megteszi.  Jóéjt