*Szerda*
A szerdát nehezen bírtam ki, nem volt mellettem senki, se Domi, se Daniel. Nem számíthattam senkire. Suliba egyedül akartam lenni, így nem is beszéltem senkivel. Az órákon nem csináltam semmit. Otthon viszont, gőzerővel tanultam, a tanulásba folytattam szomorúságom. Mind addig ameddig a telefonom csörögni nem kezdett.
Gyorsan felkaptam és bele szóltam.
- Igen?!
- Szia - szólt bele síró hanggal Dominika
- Mi a baj? - kérdeztem halkan
- Te most haragszol rám ugye? - kérdezte szipogva
- Nem, nem haragszom senkire, csak egyedül akarok lenni - jelentettem ki
- De az a dolgom, hogy melletted legyek ilyenkor. Nem akarom, hogy megint magadba fordulj. - nyugodt hanggal válaszolt
- Nem fogok hidd el. Csak nem szeretnék senkivel beszélni Brandonon kívül.
- Értem, figyelj, Hunter és én, már nem vagyunk együtt - mondta komolyan
- Mi történt? - kérdeztem meglepődötten
- Nem bírom, hogy más lányokat ölelget, és tudom nehéz lesz nélküle, de megpróbálom.
- Te szakítottál vele!? - kérdeztem ismét hülyén
- Igen - halkult el
- Nem az én dolgom, de nem fog menni nélküle. 
- Lehet, de én most megyek szia.
- Rendben szia. 
Amint letettem a telefonom kopogni kezdtek az ajtón.
Le szaladtam és mikor kinyitotta egy kisírt szemű Hunter állt velem szembe.
- Hunter minden rendben? - kérdeztem a nyakába borulva
- Sza-szak-szakított velem - válaszolt zokogva
- Dominika szakított veled? - próbáltam tettetni, hogy nem tudok semmit
- Igen.
- Gyere menjünk be, majd ott elmeséled - engedtem el
Mikor beértünk a szobámba leült az ágyra én pedig mellé.
- Na mindjad, mért döntött úgy? 
- Azt mondta, nem szereti ha megölelem a rajongóimat.
- Ez nála természetes, féltékeny egy picit.
- De én nem akarom elveszíteni őt.
- Rá fog jönni, hogy nem lesz jó neki nélküled - mosolyogtam biztatóan
- Köszönöm, hogy meghallgattál - ölelt meg
- Ez semmiség, de majd nekem is szükségem lesz rád - néztem a földre
- Mért, mi a baj? - kérdezte halkan
- Rosszat érzek, hiányzik Brandon, félek, hogy neki már nem számítok úgy mint régebben.
- Ezt verd ki a fejedből, nagyon szeret téged, és hiányzol neki nagyon. 
- Még péntek messze van, találhat helyettem mást. Megérteném, hisz vannak nálam ezerszer jobbak.
- De ha neki csak te kellesz? - mosolygott
- Nem tudom, én félek. 
- Nem kell félned nyugi. Ismerem már, egy lány sem keltette fel az érdeklődését, rajtad kívül. - magyarázta
- Ha te mondod - öleltem meg
- Én mondom - engedett el
- Köszönöm - néztem fel rá
- Azt te is tudod, hogy bármikor számíthatsz rám - mosolygott
- Igen, tudom - motyogtam
- Akkor jó, de én most megyek, holnap ha szeretnéd ismét eljövök. 
- Jójó.
Mikor vissza értem a szobámba bepakoltam, elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem tévét nézni, így aludtam el.

*Csütörtök*
Reggel arra keltem, hogy a tévé bekapcsolva maradt. Ki keltem az ágyból felöltöztem és indultam a suliba. Amikor beértem, Dominika elém állt.
- Szia, van valami? -néztem rá kérdő szemmel
- Szia, öhm hallottam beszéltél Hunterrel.
- Igen, tegnap sírva jött át.
- Értem - hátat fordított és elindult a szekrény felé
- És akkor most neked mi bajod? - kérdeztem egy kicsit flegmán
- Semmi, csak mellette állsz.
- Mégis mit kéne csinálnom? Te akarsz nélküle lenni, és tudod hiányzol neki, szeret fogd már fel! - emeltem fel a hangom
- De akkor legalább segítenél nekem elfelejteni, vagy nem tudom - csapta be a szekrény ajtót
- Jó nekem ebből elegem van.  Szia - ott hagytam és mentem a teretembe. Egész nap nem beszéltem vele. Amikor haza mentem megtanultam és le feküdtem tévézni.
15:22, kopogtak.
Leszaladtam és kinyitottam az ajtó.
- Szia - köszönt Joey
- Szia, gyere be - mutattam hátam mögé
- Nem szeretnék, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem jól vagy-e? 
- Nem vagyok valami jól, ha szeretnéd elmondom, de akkor gyere be. 
- Oké - indult befelé
Mikor felmentünk a szobámba leült az ágyamra én pedig a székemre.
- Na mi bánt? - kérdezte komolyan
- Dominikával össze vesztem, és nem érzem magam valami jól.
- Azt hallottam, sőt az egész iskola hallotta - nevetett
- Hát az én hangomat mindig meghallják - nevettem én is
- Na és mért nem érzed magad jól? - kérdezte a kezét piszkálva
- Félek, hogy elveszítek valakit.
- Értem, nyugi nem fogsz elveszíteni - mosolygott
- Megnyugodtam - mosolyogtam
- Szerelmes vagy ugye? - kérdezte nagy mosollyal
- Ez talán már több mint szerelem - néztem földre
- Ez az érzés kölcsönös? 
- Azt hiszem igen - bólogattam
- Akkor mitől félsz? - tette szét kezét
- Ezer meg egy lány van, aki szebb és tökéletesebb.
- De ha az a fiú szeret, akkor nem kell félned, hidd eltudom, hogy így van.
- Jó, ha te mondod - mosolyogtam
- Na de akkor ne félj - kacsintott
- Rendben - álltam fel
- De én mennék is, örülök, hogy mosolyogsz, Dominikával pedig úgyis megbeszélitek a dolgokat.
- Ah nem tudom.
- Megoldjátok.
- Inkább hagyjuk - legyintettem
- Rendben holnap jösz suliba ugye?
- Igen, megyek - néztem rá hülyén
- Látni mennyire szeretnél suliba jönni - mosolygott
- Hát én bármit szívesen csinálok kivéve suliba menni - nevettem
- Én is így vagyok ezzel, de Dóra én tényleg megyek, még tanulni is kell. - mosolygott
- Jójó
Le kísértem és elköszöntem tőle, majd vissza mentem a szobámba.
Elmentem zuhanyozni, majd mikor vissza mentem telefonozni kezdtem.

Ismeretlen : Szia, holnap szeretnék veled beszélni... 

Én : Szia, rendben, végre láthatlak 😊

Ismeretlen : Igen ☺

Én : Bran, van valami baj? 😓

Ismeretlen : Csak látni szeretnélek, hiányzol 😩 de mennem kell, holnap írok. Jó éjt életem 💞

Én : Szeretlek ❤ Jó éjt 💕

Letettem a tefonom és gondolkodtam, miről szeretne beszélni Brandon?  Érzem rajta, valami nem oké. Félek.
Ezzel aludtam el.

*Péntek*
Hajnali 4 kor keltem, nem tudtam tovább aludni, nem tudtam mit szeretne Bran, félek, nagyon,nagyon félek. Mi lesz ha elveszítem? Vagy lehet már elveszítettem?
Nagyon álmosan keltem ki az ágyból, mentem a szekrényemhez kivenni a ruhám, majd mikor felöltöztem, elmentem sétálni, mivel még csak 5 óra, nagyon csendes a város, ilyenkor szeretek sétálni, ilyenkor a legjobb ki szellőztetni a fejem. 
A parkban leültem egy padra és az égboltot néztem.
Arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam, nem néztem rögtön oda.
- Szia - hallottam rekedtes hangját Hunternek
- Szia - fordultam felé 
- Ma jönnek haza - ült le mellém
- Igen, tudom - sóhajtottam
- Mit keresel itt ilyen korán? 
- Már négy órakor ébren voltam ezért inkább kijöttem friss levegőt szívni.
- Értem, tehát akkor van valami baj.
- Nem, nincs - néztem szemébe
- Ugye tudod, hogy nem tudsz jól hazudni.
- Tisztába vagyok vele, de ugyis tudod.
- Ahj te, nyugodj már meg.
- Tegnap elég fura volt, nem tudok meg nyugodni.
- Hidd el nincs okod félni.
- Mindegy, viszont én megyek lassan kezdődik az első órám -álltam fel
- Jólvan, jó tanulást szia - ölelt meg.
Elindultam a suki felé és mikor odaértem Domi kint állt a kapuba.
- Dóra - állított meg
- Mond.
- Ne haragudj.
- Öhm, jó - indultam be
- Most mért vagy ilyen? 
- Milyen? - fordultam felé
- Hát nem is tudom, ilyen flegma? 
- Ja én se tudom. 
Ezzel bementem a suliba és az első órát vártam.
Mint minden terembe együtt ülünk Domival, de most én hátra ültem, szinte az összes teremben ahol volt hely.
Suli után Dominika megállított ismét.
- Ne legyél már ilyen velem, tudom, hogy hülyén viselkedtem, de nem akarom, hogy rosszba legyünk.
- Dominika, először fogd fel, hogy szeret téged, és hogy kellesz neki.
- Jó, de ha túlságosan féltékeny vagyok? 
- Pont én mondom, de ne legyél.
- Jó...  Akkor ma beszélek vele.
- Okés, én pedig megyek szia.
- Szia
Mikor haza értem letettem a cuccomat és a telefonomat néztem. Brandon írta, hogy 18:50-re legyek a parkban.
Még csak 15:35 van, nehéz lesz kibírni. Lementem a konyhába enni valamit, majd mikor vissza mentem, a szekrényemhez vettem az irányt kiválasztani a ruhát amit felveszek.
Csak egy farmert vettem fel, és felülre egy kapucnis felsőt, a hajamat pedig össze fogtam egy kontyba. Az óra 17:49-et mutatott, anya ekkor ért haza.
Gyorsan le szaladtam és mivel a szokásosnál jobban voltam ki öltözve, ezt nem vehette figyelem kívül.
- Hova mész? - mosolygott
- Brandon most jött haza és találkozunk.
- Jólvan, mikor jösz?
- Lehet a válaszom az, hogy majd felhívlak? - vigyorogtam
- Jólvan - mosolygott
- Köszi anya - ötletem meg
- Na szia - indult fel a hugaim szobájába.
- Szia.
Hamarabb indultam el, ezért hamarabb értem oda. Leültem egy padra és vártam Brandont.
18:45 volt a telefonomon az idő, ekkor felálltam és elkezdtem sétálni, az egyik fától a másikig.
Addig csináltam ameddig valaki hátulról befogta a szemem és megölelt. Megfordultam és Brandon állt velem szemben. 
Rögtön nyakába ugrottam és szorosan öleltem.
- Hiányoztál - vettem nagy levegőt
- Te is hiányoztál - tapasztotta össze szánkat.
Mikor elváltak ajkaink, ismét magához húzott.
- Nem történt veled semmi baj ameddig nem voltam itthon ugye? - kérdezte halkan
- Nem - mosolyogtam magamban
- Akkor jó - távolodott el és nézett a szemembe
- Te jól vagy? - mosolyogtam rá
- Mostmár igen, - nézett kezemre majd megfogta - nem szeretnél átjönni hozzám? 
- Leginkább csak veled szeretnék lenni - mosolyogtam
- Akkor ma nálam alszol - nyomott egy puszit a számra
- Nekem megfelel - vigyorogtam ismét 
Amikor hozzájuk értünk felmentem a szobájába, és vártam, hogy ő is be jöjjön.
Mikor belépett, leült mellém az ágyra.
- Nagyon hiányoztál - dőlt a vállamra
- Én féltem, hogy elveszítelek.
- Ezt miből gondoltad? - emelte fel fejét
- Nem tudom, azok a lányok és én...
- Hé fejezd be, senki nem állhat közénk - puszilta meg az arcom
- Én attól félek - néztem rá
- Nem kell - súgta
- Álmos vagyok - mosolyogtam
- Adok egy felsőt, addig menj nyugodtan zuhanyozni majd bedobom - mosolygott
- Jólvan.
Bementem a fürdőszobába és mikor lezuhanyoztam felvettem Brandon felsőjét.
Mikor kész voltam lefeküdtem az ágyra és Brandont vártam, aki közben elment a másik fürdőszobába. Ameddig vártam felhívtam anyát és mondtam neki, hogy ma Brannal alszok.
Amikor belépett a szobába Brandon, letettem a telefonom és felültem.
- Szép vagy - térdelt fel az ágyon és közeledett hozzám
- Nem vagyok szép - mosolyogtam
- Ne vitatkozz - ráült a combomra és megfogta az arcom
- Nem vitatkozok - mosolyogtam rá
- Imádom a mosolyod - harapott a szájába
- Én téged imádlak - mondtam halkan
Ekkor hosszasan megcsókolt, én a kezemet nyaka köré tekerve húztam magamhoz közelebb.
Mikor levegő hiány miatt elváltak ajkaink
- Aludjunk - mondta a számat bámulva
- Rendben - nyomtam egy utolsó puszit a szája szélére majd elfordultam az egyik irányba ő pedig átölelte a derekam, így aludtunk el.

Sziasztok ^^

Itt lenne a rész, remélem tetszik. Következőt nem tudom mikor hozom.
Lavollak titeket!❤
Puszii
😘