* Hétfő *
Reggel a telefonom ébresztett, felkaptam a ruhámat, megcsináltam a hajam majd felvettem a táskám és indultam az iskolába.
Ezen a héten lesz félév vége, kíváncsi vagyok hanyas leszek, elég sokat tanultam.
Amikor beértem Dominika állt az ajtóba, nagyon mosolygott és szét tett kézzel nézett rám.
- Hali - öleltem meg
- Szia, miújság? - mosolygott
- Öhm semmi, lehet beteg leszek, egy picit rosszul érzem magam.
- Ahj tudod, hogy nem úgy értettem - vigyorgott
- Akkor? - néztem rá hülyén
- Tee és Ő, tudod ti - magyarázott
- Ja, hogy mi?  - néztem rá
- Ahaa - bólogatott
Erre csak elmosolyodtam és mivel be csengettek, elindultam az osztályterem felé.
A nap hamar eltelt és mikor haza felé indultam Domi futott utánam.
- Át mehetek? - kérdezte
- Persze - mosolyogtam
- Segítesz a házba, ugye? - nézett kiskutya szemekkel
- Igen - nevettem
- Imádlak - mosolygott
- Tudom, tudom - öleltem át egy kézzel
Mikor haza értünk, felmentünk a szobámba és tanultunk.
Addig ameddig a telefonom csörögni kezdett.
- Igen? - szóltam bele
- Szia - szólt bele Daniel
- Mi a baj? - kérdeztem
- Semmi, csak azt akarom kérdezni, melyik szoba kell?
- Nekem mindegy - nevettem
- Akkor majd én ki választom - tette le a telefont
Letettem a telefont az ágyra és Domira néztem.
- Ki volt az? - kerdzte nevetve
- Daniel - legyintettem
- Ja, értem - nézett a könyvre
- Ennyire szeretnél tanulni? 
- Hát, hamár itt vagyok, tanuljuk meg a földrajzot.
- Jaj tényleg, abból írunk - néztem unottan
- Aha - válaszolt ugyan így
Mikor megtanultunk én be pakoltam, utána hülyültünk.
- Mikor kell haza menned? - kérdeztem
- Nem tudom, szerintem lassan indulok.
- Okés, ki kísérlek akkor - álltam fel
- Köszi - indult el
Mikor az ajtóhoz értünk elköszöntem tőle. 
Vissza mentem a szobámba majd mentem zuhanyozni.
Megcsináltam az ágyam és lefeküdtem. Ma Brandon nem keresett ezért én próbáltam de nem sikerült. Nem vette fel a telefont, és vissza sem írt az üzenetemre. Letettem a telefonom és tévét kezdtem nézni ez alatt aludtam el. 

                     * Kedd *
Amint felkeltem az volt az első, hogy megnézzem írt-e valamit Brandon, de semmi, vajon miért csinálja ezt? Már megint van valami baj?  Miért nem keres? Miért!? 
Azt hiszem ez az én hibám, lehet megint én rontottam el mindent.

Tegnap óta eléggé rosszul vagyok, de megyek iskolába, ha nagyon rosszul érzem magam megkérem az ofőt, hogy engedjen haza.
Felöltöztem, elkészültem és indultam a suliba. 
Az út közben egy kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Mikor beértem a suliba, az osztályfőnök állt elém.
- Jóreggelt tanárnő - néztem rá
- Szia, nem nézel ki valami jól, beteg vagy? 
- Nem, még nem - mosolyogtam
- Rendben, de ha van valami baj, akkor nyugodtam szólj és haza engedlek.
- Köszönöm szépen - bólogattam
Az órákon nem nagyon tudtam figyelni, de nem mentem haza, próbáltam magam tartani, de nem ment.
Mikor az óráknak vége volt, indultam kifelé de tanárnő már megint megállított.
- Holnap maradj otthon - fogta meg vállam
- De én teljesen jól vagyok - néztem fel rá
- Nem úgy nézel ki mint ha jól lennél, nyugodtan maradj otthon, ha jobban érzed magad akkor jöhetsz csütörtökön, de holnap biztos, hogy nem.
- Hát rendben, de mi lesz a félévimmel? - kérdeztem köhögve
- Majd valahogy el juttatjuk hozzád. 
- Okés, köszönöm
- Szia, jobbulást
- Csókolom, köszönöm szépen
Elhagytam az iskola területét és indultam haza.
Mikor haza értem ledobtam a táskám és szét területem az ágyon.
5 óráig aludtam, és amikor felkeltem anyukám nyitott be.
- Beteg vagy? - ült le mellém az ágyon
- Igen, valószínűleg.
- De nekünk holnap mennünk kell - nyúlt a homlokomhoz
- Tudom, de jobban leszek ez csak egy kis nátha, vagy akármi - legyintettem
- Nem szívesen hagylak itt így - nézett rám
- Daniel anyukája is tud rám vigyázni.
Ekkor benyitott Daniel.
- Én nem zavarok, megyek össze pakolok
Anyu elhagyta a szobámat, én felültem és be takaróztam.
- Kukorica, beteg vagy? - ült fel mellém Dan
- Aha - mosolyogtam
- Na nem baj, majd anya meggyógyít - borzolta össze a hajam
- Kössz - fordultam felé
- Holnap akkor elmegyünk az orvoshoz, ő jobban ért hozzá mint mi.
- Nem szeretnék orvoshoz menni
- Még jóhogy nekem kell vigyáznom rád - nevetett
- Nem kell vigyázni rám, egyedül is eltudok majd menni.
- Akkor majd egyedül mész, nekem mindegy csak menj.
- Jójó, miért jöttél?  Van valami baj? 
- A cuccaidat szeretném elvinni.
- Hát öhm, nem pakoltam még össze és most erőm sincs hozzá.
- Jaj te lány, hol van a bőröndöd? - állt fel
- A szekrényem alján - mutattam a szekrény felé
- Akkor én most szépen bele dobálok mindent. - nevetett
- Okés.
Mikor mindent bepakolt, elindult az ajtó felé dobott egy sziát és kiment.
Meg mértem a lázam, először csak hőemelkedésem volt, majd mikor elmentem zuhanyozni és vissza értem már lázam volt.
Gyorsan be feküdtem az ágyba és be takaróztam.
5 perc alatt elaludtam.

       
                    * Szerda *
Fél tizenegykor keltem.
Amikor felálltam nagyon szédültem de megpróbáltam lemenni a konyhába.
Amikor leértem anya megölelt.
- Nagyon meleg vagy, vegyél be gyógyszert - indult a szekrényhez
- Lehet jobb lesz  - ültem le
- Tessék - nyújtotta kezembe a gyógyszert
- Mikor indultok? - néztem rá
- Három órára kell a reptérre érni.
- Tehát lassan indultok - néztem az órára 
- Igen, már a hugid készen vannak, kettő órakor jön a taxi.
- Értem, okés 
- Tegnap elvitte a cuccaid? 
- Igen, majd akkor át megyek ha már el indulatok
- Jólvan, jobban vagy már? - nyúlt a homlokomhoz
- Igen, már jobban - mosolyogtam
- Rendben, menj fel és öltözz át
- Jójó megyek is - indultam fel
Felmentem és mivel nem rakta bele az összes ruhámat Daniel, ezért kiválasztottam egy meleg ruhát.
Nem mentem le, inkább megnéztem a telefonom, hátha írt Brandon, de semmi. Pedig elvoltunk, azaz azt hiszem.
Ismét ott tartunk ahol eddig.
Anya fel kiabált, hogy menjek le.
Az órára néztem és már csak 5 perc volt két óráig.
Lassan mentem le, és mikor leértem mindenki bőröndel állt.
- Már mentek? - néztem rájuk
- Igen, mindjárt jön a taxi 
- Hát akkor - gugoltam le a kis tesómhoz - szia - öleltem meg és meg pusziltam
- Szia - ölelt meg
- Vigyázz magadra jó? - mosolyogtam rá
- Okés - mosolygott
Felálltam és a másik tesómat öleltem meg.
Mikor a taxi dudálni kezdett anya kinyitotta az ajtót és ki indultak, az ajtónál elköszöntem anyától és megbeszéltük, hogy mindig beszélünk majd. 
Beültek a kocsiba és elhagyták az utcát.
Vissza mentem a szobámba és össze szedtem a maradék cuccomat ami még kellett.
Felhívtam Danielt, hogy indulok.
Bezártam kulcsra az ajtót és elindultam Danielékhez.
A zebrához érve, szét néztem,nem jött sehonnan kocsi.
Majdnem át értem mikor az úttest közepén egy kocsit vettem észre, nem tudtam hová menni. A földön feküdve nagy fájdalmat éreztem a lábamnál, és a fejemnél is.
Valaki felém állt és kérdezgetett, de ekkor már nem láttam, nem halottam semmit.

                   * Péntek *
A kórházban ébredtem, egy fiú ült a székben és aludt. Lélegeztető gépel kaptam levegőt, és infúzióra voltam kötve, a fejemen egy kötés volt, a lábam pedig nagyon fájt.
Próbáltam beszélni, de nem ment.
- Úristen, jól vagy? - pattant fel a fiú a székről és fogta meg kezem
- Ki-ki vagy te? - néztem rá
- Én vagyok az Daniel - nézett rám könnyes szemmel
- Ne-nem ismerlek.
- Tényleg nem ismersz? - nyúlt az arcomhoz
- Nem
- Hívok egy orvost máris jövök.
Egy doktornő jött be az ajtón.
- Szia, Doktor Kovács Nóra vagyok - nyújtotta mosolyogva a kezét
- Jónapot én, én - álltam meg
- Galambos Dóra - mosolygott
- Igen - nyújtottam nehezen a kezem
- Hogy érzed magad? - ült le a székre
- Nagyon fáj a fejem és a lábam is
- Mire emlékszel? Tudod mi történt veled? 
- Nem emlékszem semmire, nem tudok semmit.
- Figyelj rám, elütött egy autó, ami leginkább a fejedet érte, és a lábad megzúzódott, szerdán szállítottak be válságos állapotba, és egy napon keresztül fel sem ébredtél, nem hittük, hogy ilyen hamar felfogsz ébredni.
- Tényleg ez történt velem? 
- Igen, és van még valami - állt meg beszédében
- Mi lenne az? - kérdeztem ijedten
- Az agyad kis része sérült, viszont nem a legszerencsésebb helyen.
- Doktornő mondja kérem - éreztem a szívem jobban kezdett dobogni, szinte majd kiugrott a helyéről.
- Amnéziás vagy.
- Az mit jelent?
- Az emlékező képességed meggyengülését vagy elvesztését jelenti.
- Meggyógyulhatok? - kérdeztem sírva 
- Ha nagyon szeretnél, akkor lehet róla szó.
- Meddig kell bent maradnom? 
- Ameddig jobban nem lesz a lábad és a fejed.
- Ugye maga lesz az orvosom? 
- Igen - mosolygott
- Köszönöm szépen. 
Elhagyta a kórtermet.
Ekkor egy fiúval jött be Daniel, vagy ki.
- Mi történt veled? - kérdezte
- Ki vagy?
- Nem emlékszel rám? 
- Nem, ki vagy? 
- Hát, tudod Hunter
- Nem ismerlek
- Mindjárt jön Brandon is
- Ki az a Brandon? 
- Ugye most csak viccelsz, hogy nem tudod ki vagyok, és hogy ő ki? 
- Hun, nyugodj le lehet később tudni fogja kik vagyunk, engem sem ismert fel. - szólalt meg a másik fiú 
- Téged sem ismert fel? - nézett rá
- Nem. - halkult el
Én eközben az agyamat jártattam, próbáltam gondolkodni, mi történt, miért ütöttek el, kik ezek a fiúk.
Be villant egy kép, mikor elhagytam a házat és a zebránál álltam.
- Fiúk, emlékszem mi történt.
- Mond - fogta meg kezem azt hiszem Hunter
- Valahova mentem, öhm azt hiszem egy zebrán szerettem volna átmenni és lehet itt történt a baleset, nem emlékszem rá.
- Nekünk már ez is jó, hozzám szerettél volna jönni, anyukádék elmentek, ezért hozzánk költöztél volna. - jött közel Daniel
Becsuktam a szemem és ismét agyalni kezdtem.
Próbáltam össze rakni a képeket, annyira emlékeztem vissza, hogy előtte felhívtam Danielt.
- Emlékszem még arra is, hogy fel hívtalak, és hogy tényleg te vagy az Daniel
- Sikerülni fog vissza emlékezni.
Ekkor kopogtak, ki nyitotta az ajtót a másik fiú és egy velem egykorú fiú lépett be az ajtón.
- Életem, jól vagy? Mit mondtak az orvosok? - fogta meg kezem.
Becsuktam szemem és próbáltam be illeszteni a hangját.
Mondatokat hallottam, ilyeneket:
" Szeretlek " " Szeretnék melletted lenni" " Szeretnél a barátnőm lenni?"
Nem tudtam miért ezek a mondatok jöttek az eszembe.
- Te vagy az Brandon? - nyitottam ki a szemem és néztem az övébe
- Fel ismersz? - könnyezve nézett rám 
- Te vagy az ugye? - szorítottam meg kezét
- Igen, én vagyok - puszilt meg arcomon
- Úristen tényleg te vagy az - próbáltam megölelni
- Szeretlek - súgta fülembe
- Én is szeretlek 
- Ne haragudj, hogy nem kerestelek, csak próbáltam dolgokat szervezni, mikor meg hallottam, hogy mi történt veled, lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem voltam melletted.
- Nem emlékszem olyan sok dologra, de azt hiszem nem a te hibád - mosolyogtam 
- Dóra, engem tényleg nem ismersz fel? - kérdezte azt hiszem Hunter
- Nem rémlik az arcod, lehet holnapra menni fog hogy emlékezzek rád.
Egy nővér jött be aki azt mondta, hogy a fiúknak haza kell menniük, mert pihennem kell.
Ezért elköszöntek és elhagyták a kórtermem.
A nővér adott egy fájdalom csillapítót, amitől kevésbé fajt a fejem.
Aztán egy óra múlva altatót nyomtak belém. Így öt perc múlva el is aludtam.

Sziasztok ^^

Vissza tértem :) próbáltam jó részt írni, és remélem tetszeni fog nektek. 
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, remélem kapok majd.
Köszönöm a sok vissza jelzést
Puszi
😘