Reggel Blake ébresztett, azzal hogy a hasamat simogatta.
Nem rögtön keltem fel, ezért megfogtam a kezét majd a derekamra raktam és úgy bújtam hozzá.
- Jóreggelt - puszilta meg homlokom
- Jóreggelt - súgtam - nem szép dolog a hasammal szórakozni - nevettem
- Annyira cukin aludtál - mosolygott
- Nekem mondod - vettem elő telefonom, hogy megmutassam a róla készült képet 

- Hé, te lefotóztál? - jött közelebb
- Igen - pusziltam meg száját
- Ezt mért kaptam? - pirult el
- Nem tudom - mosolyogtam - gyorsan elmegyek felöltözni - álltam fel az ágyból
- Oké - engedte el derekam
Miután felöltöztem, vissza mentem Blake-hez, valamit nézett a szekrényemen én pedig hátulról megöleltem.
- Szép lány, nem szeretem ha megijesztenek - fordult meg
- Nem akartalak - néztem szemeibe
- Jobban vagy már? - kérdezte derekamra támaszkodva
- Neked köszönhetem - bújtam hozzá
- Szeretlek - mondta halkan
- Én is téged - motyogtam és még jobban magamhoz öleltem.
Nem tudom mit érzek iránta, de kezdek egyre jobban belé esni.
Mikor ez felvillan eszembe jut ő.
Mi lesz vele?  Vagy hogy mi volt az a tegnapi?  És mért sírt ha neki van más?  Nem tudom, ha keresném se tudnám rá a választ. 
- Figyi - szólalt meg - szerintem én most haza megyek, csak azért, hogy megbeszéld Brandonnal a dolgokat.
- Azért nem kell haza menned - néztem szemeiben
- Vissza jövök, csak beszéljetek meg, kérlek. - nézte a számat
- Rendben, de ha sírva hívlak fel akkor 5 másodperced van ide érni - mosolyogva néztem rá
- Itt leszek - puszilta meg számat
- Köszönöm - öleltem meg
Miután felöltözött, össze kulcsolta kezeinket és úgy mentünk le.
- Muszáj menned? - kérdeztem ruhájába kapaszkodva
- Meg kell beszéljeték - mondta halkan
- De te attól itt maradhatnál - néztem fel rá
- Vissza jövök ígérem - puszilta meg arcom
- Ahj - néztem rá szomorúan
- Hívd fel, hogy jöjjön át hozzád - mosolygott
- Jó - néztem rá hülyén
-Na szia szép lány, majd hívj és jövök - puszilta meg hosszabban szám 
- Szia - zártam be az ajtót.
Beérve a szobámba a telefonomhoz nyúltam, beírtam Brandon számát és egy nagy levegő vételel rányomtam a hívás gombra. 
- Ez a hívott szám jelenleg nem elérhető.
Kösz, akkor most várok, hogy ő hívjon. 20 perc múlva a telefonom zenélni kezdett.
- Szia - kaptam fel a telót
- Szia, mért hívtál? 
- Csak azért, hogy izé - álltam meg
- Úton vagyok hozzád, meg akarom veled beszélni. 
- Rendben
- Szia - tette le
Hát oké, csak egy kicsit volt fura, na mindegy.
Mikor kopogott csak ki ordítottam, hogy jöjjön be.
- Szia - jött be a szobámba
- Szia - álltam fel
- Annyira hiányzol - nézett rám
- Nem nekem van valakim - néztem földre
- Engedd meg, hogy elmagyarázzam
- Azért jöttél nem? 
- Nagy részt igen
-Akkor hallgatlak
- Tehát az van, hogy én téged nagyon szeretlek, csak..
- Csak?  Csak mégsem - néztem szemébe
- Nem..., az a lány...  Meg fenyegetett, ha nem jövök össze vele, akkor elmond neked mindent, hogy a bulin megcsókolt és, hogy én viszonoztam.
- Tehát, csak azért csináltad, hogy..
- Miattad csináltam - nézett szemeimbe
- Értem.  - néztem rá
- Ne haragudj, de nem akartam, hogy mástól tudd meg.
- Hamarabb is mondhattad volna.
- Féltem - fogta meg kezem
- Megoldottuk volna - néztem rá
- Nem mertem, attól féltem, hogy elveszítelek
- Elveszítettél
- Ezt mért mondod? - láttam fején, hogy rosszul eset neki
- Szeretlek, de ő is tetszik,  ő  mellettem volt mikor te azzal a lánnyal szórakoztál, ő volt aki ölelt amikor sírtam, és te ekkor hol voltál?  Hát nem mellettem - sírtam el magam
- Van köztetek valami, ugye?  - nézett rám
- Semmi nincs köztünk, azon kívül, hogy megpuszilt, nem történt semmi. - néztem a falra
- Tehát megpuszilt? - engedte el kezem
- Igen.
- És te hagytad?
- Ne hogy már én legyek a hibás Rowland - néztem rá idegesen
- Ne haragudj, nem kellett volna egyedül hagynom téged
- Mégis megtetted, és most nem tudom mit csináljak.
- Dóra, én szeretlek, jobban mint hinnéd
- Inkább most menj el - temettem a fejemet kezembe
- De én akkor is harcolni fogok érted - felállt és elhagyta a szobámat.
Mikor hallottam, hogy bezárta az ajtót, lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam.

Érv Blake mellett
•Mellette jól érzem magam
• Meg tud nevettetni
• Jól ölel
• Szeret

Érv Brandon mellett
• Életem nagy részét boldoggá tette
• Meg tud nevettetni
• Jól csókol
• Nem szeret úgy mint régebben.

Nem bírtam tovább, fel kellett hívnom Blake-et.
- Szia - szóltam bele - kérlek gyere vissza
- Megyek máris - szólalt meg
- Köszönöm - tettem le
10 perc múlva kopogtatott, gyorsan le szaladtam, kinyitottam az ajtót és megcsókoltam ő pedig felemelt.

Mikor letett bele néztem szemébe és megöleltem.
- Minden rendben? - kérdezte halkan
- Nem tudom - feleltem
- Meg beszéltetek? - ismét halkan kérdezett
- Azt mondta, hogy szeret
- Elhiszed neki? - engedett el és nézett szemembe
- Nem tudom, inkább gyere be és elmesélem mit mondott.
Mikor elmeséltem az egészet csak annyit mondott
- Szerintem igazat mond
- De én nem tudom, lehet nem tudnék már megbízni benne, és alapból kezdek beléd szeretni - súgtam
- Ez most komoly? - mosolygott
- Igen - néztem rá
- Annyira cuki vagy - hajolt közel hozzám
- Szerelmes vagyok beléd - csókoltam meg
- Biztos vagy ebben? - kérdezte szájába harapva, és lefeküdt az ágyamra
- Azt hiszem igen - feküdtem rá

- Szeretlek - mondta, majd megcsókolt.

Nagyon sokat beszéltünk addig ameddig kopogni nem kezdtek.
- Ah kinyitom - álltam fel
- Igyekezz - mosolygott
Gyorsan lementem és kinyitottam az ajtót.
- Hunter,  szia - köszöntem
- Szia, bejöhetek? - kérdezte
- Igen persze - nyitottam ki jobban az ajtót - minden oké?
- Szakított velem - értünk fel a szobám ajtajához
- Domi? - döbbentem meg
- Felhúzta magát valamin és azt mondta, hogy vége, és ezt full komolyan - sírta el magát
- Gyere be - szólt ki Blake.
Bementünk és Hunter leült az ágyra.
- Na, mesélj tesó - szólt Blake
- Annyira szeretem, és most itt hagyott egyedül. 
Erre elsírtam magam, Blake csak felállt és oda jött hozzám megölelni.
- Dóra - szólt Hunter - tudod ki az a lány? 
- Nem, nem tudom - válaszoltam
-  Én, én tudom...
- Tényleg?  Ki az? - kérdeztem
- Egy rajongója, nagyon régóta követi, és ezért meghívta, aztán mikor elmentél, a csaj észre vette és ráment Branre, nem akarta, azaz szerintem nem. 
- Ha vissza csókolta, szerinted nem akarta? 
- Igaz, de ez a ti dolgotok, azt mondta nekem, hogy nem fogja ilyen hamar feledni és, hogy nem fogja olyan hamar átengedni neked - mutatott Blake - re
- Már az enyém - felelte Blake
- Hunter - néztem rá - jól vagy?
- Nem, kéne egy ölelés - nézett fel kisírt szemekkel
- Ahj gyere ide - tártam szét kezem - nyugi, szeret téged, csak ő is lányból van, és a lányoknak vannak rossz napjaik, neki is lehet, és téged talált meg. Szerintem hívd fel, kérdezd meg, hogy jól van -e, lehet csak ez kell neki. - engedtem el majd össze borzoltam haját.
- Köszönöm - mosolygott - akkor én megyek is haza és felhívom.
- Rendben, aztán majd szólj, hogy mivan - kacsintottam
- Igen is - mosolygott
Ki kísértem, majd vissza mentem Blake - hez.
- Értesz hozzá - ölelt meg
- Mihez?  - kérdeztem, kezéből kiszabadulva
- Hogy, másoknak segíts - mosolygott
- Ilyen vagyok - bújtam hozzá.
- Egyébként - kezdtem bele - nem úgy volt, hogy mész nyaralni? 
- Hé ennyire nem jó, hogy itt vagyok?
- Nem azért kérdeztem.
- Tudom - puszilta meg homlokom
- Jójó, de akkor mivel nem kell menned, itt alszol - jelentettem ki.
- Ahogy szeretnéd - fogta meg arcom és csókolt meg
- Megyek zuhanyozni - engedtem el
- Okéé - vágta le magát az ágyra.
Bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Mikor vissza mentem Blake a telefonomat bámulta.
- Hé mit csinálsz? - kérdeztem
- Csak a képeidet néztem - válaszolt lazán
- Jó - mosolyogtam
- Nem vagy álmos? - húzott le az ágyra
- De, úgyhogy aludjunk - bújtam hozzá
- Okés - puszilta meg nyakam
- Jó éjt 
- Jó éjt, szeretlek - súgta a fülembe.
Jó érzés volt, hogy ölelt és hogy megpuszilt. Annyira jó közel érezni.  De valami nem okés.