Reggel mikor felkeltem, Brandon még aludt, nem akartam fel kelteni, ezért felöltöztem, leültem a székemre, és Blake-n járt az agyam.
Egyszerűen azt érzem, hogy egyre közelebb áll a szívemhez, és ha akarnám se tudnám már el felejteni. Lehet ez itt a baj, hogy én nem is szeretném.  De nekem itt van Brandon aki az életemet boldogabbá teszi, és szeret. Nem tudom mit csináljak,lehet az lesz a legjobb ha elfelejtem.
Kopogni kezdtek, gyorsan kinyitottam az ajtót.
- Szia - köszöntem Hunternek
- Szia, Brandon? - kérdezte
- Alszik - néztem rá kérdő szemmel - van valami? 
- Haza kéne jönnie - súgta
- Hallod, mi a baj? 
- Nem tudom. Nem mondhatok semmit.
- Inkább gyere be,  én meg szólok neki.
- Rendben - mondta halkan
Most mi van?  Mit titkolnak?
Nem tudom, de félek.
Fel költöttem Brandont
- Bran gyere haza - szólt Hunter neki
- Mi?  Minek? - vakarta szemét
- Valaki jött hozzád - nézett rám
- Jaaa, hogy úgy, hát akkor máris - felelte Bran
- Fiúk, most mi van? - tártam szét kezem
- Semmi semmi életem, majd beszélünk - kapkodott Brandon - szia - puszilta meg arcom.
- Sziasztok - néztem zavarodottan.
Elhagyták a házat, én pedig felnyitottam a gépet, hogy megnézzem írtak-e.
Most még Blake sem írt, nem tudtam mért, ezért rá írtam.

Én
~ Hé szép fiú, mért érzem azt, hogy kerülsz? 

Blake
~ Szia szép lány:) én nem kerüllek.
Csak nem írtam;)

Én
~ Pedig írhattál volna:)

Blake
~ Ennyire hiányzom? 😏

Én
~ Nekem nem;)

Blake
~ Tuti, hogy hiányzom, mert hogy nekem nagyon is. Főleg az ölelésed.😷

Èn
~ Najó egy picit 👌 de nem te, ha nem az ölelésed. 😊

Blake
~ Kérsz? 😁

Én
~ Most? 😉

Blake
~ Kiírjam magamra, hogy Free hug?  Vagy nem viselnéd el, hogy más lányok is ölelgetnek? 😋

Én
~ Najó ez azért fájt, csak én tudlak úgy megölelni. 😜

Blake
~ Most ezt mért kellett?  😢
Tudod, hogy a te ölelésedet imádom 😄

Én
~ Persze, hogy tudom 😊

Blake
~ Ahw kellene 😌 légyszi engedj be 😁

Én
~ Te itt vagy? 😱

Blake
~ Nem tehetek róla, mondtam,hogy hiányzol 😒

Én
~ Jó megyek pá 😉

Letettem a gépem és siettem le

- Kicsi lány - ölelt meg - annyira...
- Hinyoztam,  tudom - engedtem el - gyere be - szóltam
Ő erre csak megfogta a kezem és jött utánam.
- Ez a te szobád? - nézett a falakra,persze tele voltak poszterekkel, és naná, hogy róla is volt pár ilyes fajta.
- Aha - válaszoltam lazán
- Ennyire szeretsz minket?
- Öhm ez kérdés volt? 
- Engem szeretsz a legjobban, tudom én, hogy titkolod, de én tudom - kacsintott
- Hahaha - nevettem - nem
- Most ezzel megbántottál - nézett szemembe
- Amúgy bírlak, de őt jobban - mutattam Daniel Skye- ra
- Hé, mitől jobb?  Mert énekel vagy mi?
- Hé nyugi már csak szivatlak - fogtam meg kezét
- Azért mondom - kacsintott és húzott magához
- Najó elég lesz Gray, tudom imádod ha megölellek, de ez már túl sok - nevettem
- Jó - nézett rám - ma vagyok itt utoljára, azaz este indulok, csak azért jöttem, hogy elköszönjek.
- Mi?!  Itt hagysz?  Hova mész? 
- Anyuékkal megyünk nyaralni - nézett rám
- Meddig? - kérdeztem halkan
- 2 nap, 1 nap az út, tehát 4 napig nem láthatlak. 
- Mért kell menned? - mentem közel hozzá
- Anyukám ezt mondta, hidd el nem szívesen megyek.
- Értem - néztem a földre
- Szép lány - emelte fel fejem - nem szeretem ha szomorú vagy
- Én meg azt nem szeretem ha nem vagy itt - böktem ki
- Mennem kellene - engedte el kezem
- Ki kísérlek - fogtam meg újra kezét.
- Rendben.
Az ajtónál állva
- Figyelj, bármikor hívhatsz, tényleg bármikor, én itt vagyok neked még akkor is ha nem teljesen melletted.
- Bármi van téged hívlak először - ígértem meg neki
- Rendben, hát akkor én megyek, 4 nap múlva találkozunk, addig vigyázz magadra - puszilta meg arcom - Szia
- Inkább te vigyázz magadra - ugrottam rá

- Szia - engedtem el.
Mikor beértem a szobámba, Dominika hívott.
- Szia - köszöntem
- Szia - köszönt szomorúan
- Van valami baj? 
- El kell mondanom valamit - mondta
- Hajrá hallgatlak - mondom egy picit idegesen
- Ezt személyesen kell, nem hagyhatlak ilyenkor egyedül.
- Domi,te most miről beszélsz?
- Mindjárt ott vagyok és elmondom - ekkor letette.
Nem tudom miről beszélt de nagyon megijesztett.
Kopognak, gyorsan kinyitottam
- Domi mivan?  - néztem kíváncsi fejjel
- Menjünk be a szobádba
Mikor beértünk, leültünk az ágyra.
- Dóra az van, hogy...  - kezdett bele, majd megállt
- Mondd kérlek
- Brandonnak van valakije - hadarta el
- Miből gondolod? - éreztem, hogy szemem meg telik könnyel.
- Láttam - ölelt meg
- Ne haragudj, de most megyek.
Ott hagytam a szobába Domit és elindultam arra a helyre ahol mindig sírok, közbe felhívtam Blake -et.
- Szia Blake - szóltam bele zokogva
- Dóra mi a baj?  - hallottam hangját, hogy megijedt
- Kérlek gyere ide - sírtam
- Hol vagy? - szólt bele
- A park mellett van egy kis utca oda kanyarodj le és ott leszek - szipogtam
- Máris ott vagyok - tette le a telefont
5 perc múlva Blake szaladt felém, és magához ölelt.
- Mi a baj? - súgta
- Van valakije - sírtam el magam ismét
- Barndonnak? - szorított meg jobban
- Bólogattam
- Kicsi lány - engedett el és nézett szemembe - ne sírj kérlek, ezer fiú van aki szeretné, hogy az övé légy.
- De én - kezdtem bele
- Őt szereted,tudom - szakított félbe - de gondolj bele, csak játszott veled. És én azon leszek, hogy az enyém legyél - fűzte hozzá.
- Ne haragudj, hogy téged hívtalak - néztem fel rá
- Nem hagylak itt, most nem - fogta meg kezem erősen - számíthatsz rám - ölelt meg.
De nekem ez kevés volt, ezért elengedtem és elindultam, ő ezt nem hagyta, megfogta a csuklóm és magához húzva csókolt meg

- Ne haragudj -nézett számra
- Nem haragszom - néztem szemeibe - köszönöm.
- Mit? Ez természetes dolog, erre valók a barátok - szomorodott el
- Barátok? - kérdeztem
- Azok vagyunk nem?
- Ja.. De - mosolyogtam
- Gyere, haza kísérlek - fonta össze kezünket.
Házunk előtt
- Ugye most menned kell - néztem rá
- Nem megyek sehova, mondtam,nem hagylak egyedül.
- De most mégis haza mész
- Szeretnéd, hogy maradjak? 
- Nem muszáj ha nem szeretnél,végülis egyedül jobb sírni.
- Nem fogsz sírni. Itt maradok addig amíg el alszol.
- Köszönöm - néztem szemeibe
Mikor beértünk, megláttam Huntert a konyhába.
- Blake fent van a szobám mindjárt megyek - mutattam fel
- Rendben
Hunter felé fordultam
- Mért vagy itt? 
- Hallotad ugye?
- Igen - néztem a földre
- Ne haragudj, hogy nem mondtam el
- Nem neked kellett volna, hanem neki - éreztem, hogy ismét le gördült egy könny csepp arcomon.
- De szólhattam volna - jött közelebb és ölelt meg
- Nem a te hibád Hunter
- Szerintem én most megyek és elbeszélgetek Brandonnal, szia jó éjt.
- Szia neked is - kísértem ki
Felmentem szobámba és leültem az ágyra, fejemet a tenyerembe temetve kezdtem el sírni.
Blake kezét éreztem a hátamon ahogy elkezdett simogatni, majd át karolta derekam én pedig rá dőltem vállára.
-Sírj nyugodtan, és mond el mit érzel.
- Nem érzek semmit, csak nagyon szeretem és ő ilyen hamar megunt, és lecserélt.
- Nem tudja, mi a jó,  ilyen lányt mint amilyen te vagy nem fog kapni. 
- Csak jobbak vannak nálam.
- Nekem megfelelsz - éreztem, hogy elmosolyodott, én csak rá néztem és így szóltam
- Te nem hazudtál, amikor azt mondtad, hogy bejövök neked ugye? 
- Nem hazudtam. 
Csak rámosolyogtam.
- Blake - szóltam hozzá - megyek zuhanyozni, utána nézhetünk valami filmet ha szeretnéd. 
- Rendben - mosolygott
Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd mikor vissza mentem Blake úgy nézett rám mint valami csodára.
- Én ezt nem hiszem el, te pizsibe is annyira szép vagy - állt fel
- Köszönöm - mosolyogtam zavartan - milyen filmet nézzünk?  - kérdeztem
- Nézzük a reszkessetek betörőket - nevetett
- Hát nekem jó, de ugye tudod, hogy ma itt alszol - húztam az ágy felé
- Szeretnéd? - kérdezte perverzen
- Hogy velem aludj, ja - válaszoltam
- Én is arra gondoltam - kacsintott
- Rendben
Mikor elkezdődött a film Blake karjait körém zárta és a hajammal szórakozott.
Jól esik, hogy ilyenkor is számíthatok rá, és hogy mellettem van. 
A film közepén már beszéltünk, és ismét bebizonyosodott, hogy rá számíthatok.  De ugyan akkor, a szívem darabokra tört, Brandont kiverni a fejemből? Lehetetlennek tartom.
A film végén Blake már aludt, most a hasamat ölelte, és mielőtt elaludt volna azt mondta, hogy közel akar érezni, egyre jobban kezdek belé szeretni. Én még megnéztem, hogy írtak-e.
És mivel Brandon egy csomó üzenetet hagyott így felhívtam.
- Szia - köszönt
- Szia - köszöntem halkan
- Beszélnünk kell
- Tudom, hogy van valaki más - sírtam el magam
- Ezt te nem érted - hallottam hogy ő is sír
- Nem értem, mért nem mondtad el, hogy más kell neked? 
- Mert nekem csak te kelesz.
- Ne hazudj kérlek - újra zokogni kezdtem
- Holnap elmondom ígérem, szeretlek - tette le
Letettem a telefonom és sírtam, Blake ezt észre vette és felkelt.
- Beszéltél vele ugye? - kérdezte
- Muszáj volt - tettem szemem elé kezem
- Beszéljétek meg - mondta
- De nekem tetszel
- És közbe őt is szereted ugye?
- Igen.
- Semmi baj, gyere aludjunk - fogta meg kezem
- Jó éjt Blake - fordultam meg
- Jó éjt - ölelt meg