Reggel Blake karjaiban keltem.
Valamiért azt érzem, hogy ő tényleg szeret, és hogy bármit megtenne értem. 
Nagyon halkan megpróbáltam ki szabadulni fogásából, és felöltözni, de nem ment valami könnyen, egy picit megmozdultam ő még erősebben magához húzott.  Úgyhogy megvárom amíg felkel.
Kb egy óra múlva azt vettem észre, hogy keze lejjebb csúszott derekamról a combomra.
- Hé te fenn vagy? - szólalt meg halkan
- 1 órája várom, hogy felkelj - fordultam felé
- Túl erősen öleltelek, ugye? - nevetett
- Ühüm - bújtam hozzá
- Akkor most hagylak
- Csak gyorsan felöltözök és mindjárt itt is vagyok.
- Siess szép lányt - mosolygott
- Jójó - pattantam ki az ágyból és menten öltözni
- Na itt is vagyook - szóltam
- Ahj annyira szeretlek - fel állt és felkapott, majd megcsókolt

Mikor elváltak ajkaink
- Szeretlek - kaptam újra szája után.
Úgy érzem, megtaláltam azt az embert akinek tényleg fontos vagyok. 
- Ma szeretnél valamit csinálni? - kérdezte halkan
- Csak veled szeretnék lenni.
- Igazából én is. Figyelj, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de úgy érzem, hogy veled szeretnék lenni, csak is veled. 
- Én is így érzem, és köszönöm, hogy mellettem voltál akkor, és most. Szeretlek - súgtam
Nagyon szorosan magához húzott, de ezt a telefonja félbe szakította.
- Szia anya - szólt bele
- Mért kell haza mennem? -kérdezte
- Jó megyek máris - tette le a telefont

- Hé Gray mi a baj?  - kérdeztem mikor letette a telót
- Haza kell mennem, anya beszélni akar velem, azt hiszem nem csináltam semmi olyat - nevetett fel
- Jó, menj haza, de utána gyere vissza. - fontam össze kezünket
- Azt hiszed, hogy levakarhatsz? - nevetett fel
- Azt hiszed, hogy megpróbálnám? - néztem mélyen szemébe
- Nem - mosolygott önelégülten
- Ha lehetne haza sem engednélek de inkább nem szállok anyukáddal szembe - nevettem
- Jólvan szép lány, egy óra kb és itt vagyok - kacsintott
- Jólvan - mentünk le a lépcsőn.
Az ajtóhoz érve
- Siess vissza kérlek - támaszkodtam rá
- Megpróbálok - derekamnál fogva húzott magához. 
- Szeretlek - néztem szemeibe
- Én is szeretlek - nézett a számra majd ismét a szemembe és megcsókolt.
- Najó Gray, anyukád eltilt ha nem mész haza - mosolyogtam
- Jó megyek már, csak még egy puszit légyszi - nézett rám nagy szemekkel
- Jó de csak egyet - megpusziltam és elköszöntem tőle.
Vissza mentem a szobámba és megnéztem írtak-e

Brandon
- Szia, láthatlak?

Én
- Szia, persze;) mikor? 

Brandon
- Most? 

Én
- Gyere át
  
Brandon
- Máris ott vagyok

Én
- Oké

Letettem a gépet és vártam Brandont.
Mikor megérkezett
- Szia - nyitottam ki az ajtót
- Szia - jött be
- Hogy vagy - kérdeztem kedvesen
- Már jobban, hogy látlak - jött közel hozzám
- Mi volt a baj - indultam fel a szobámba
- Amióta nem vagy velem rosszak a napjaim.
- Áh értem - néztem rá - és az a lány? - kérdeztem egy kicsit gonoszul
- Már tudod úgyis, így elküldtem, az egész kapcsolatunkat elrontottam azzal, hogy nem mondtam el.
- Pedig én tényleg szerettelek - néztem le a földre
- Én még mindig szeretlek, és nem akarom, hogy miattam legyél szomorú.
- Nem vagyok az. Csak sajnálom, hogy beléd szerettem olyan hamar.
- Ne haragudj rám, kérlek
- Azt hiszed olyan könnyen megy? - néztem rá - neked eléggé könnyen ment - halkultam el
- Mindent megteszek azért, hogy újra az enyém legyél.
Ahogy ezt kimondta kiment a szobámból és becsapta az ajtót. 
Nem tudom mért, de még mindig hatással van rám.

1 óra múlva valaki kopogott, le szaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.

- Szia Blake - néztem rá
- Szia - emelte fel fejét 
- Mi a baj? - láttam, hogy sírt
- Menjünk be és elmondom - tolt be a házba.
Mikor felértünk a szobámba csak magához húzott és úgy kezdett beszélni.
- Hiányozni fogsz - mondta halkan
- Hé Gray, miről beszélsz? 
- El költözünk Arizonába - ölelt meg erősebben
- Ugye csak viccelsz? - engedtem el és néztem szemeibe
- Nem, nem viccelek, apukám ott kapott állást, így oda kell költöznünk.
- Mikor mentek? - néztem a földre
- 2 nap múlva indulunk - emelte fel fejem - nem akarlak itt hagyni - törölte le könnyem
- És most tényleg itt hagysz. - néztem szemeibe
- Mennem kell, anya nem engedné, hogy itt maradjak.
- Nem akarlak ilyen hamar elveszíteni - bámultam szemeit
- Még van 2 és fél napunk - mosolygott
- Szerinted nekem az elég? - haraptam számba
- Nekem sem lesz elég, de legalább veled lehetek - fogta meg kezem
- Akkor csináljunk valamit - pipiskedtem fel szájához
- Jelenleg csak ölelgetni szeretnélek - puszilta meg szám
- Nézzünk valami filmet és akkor hozzád bújok - néztem fel rá
- Ezt már szeretem - ült le az ágyamra
Én bekapcsoltam a tévét és lefeküdtem, Blake ezt észre vette és rám feküdt, majd hosszasan megcsókolt.
- Gray - szólaltam meg - szeretlek
- Én is szeretlek szép lány - lehelte számra a szavakat, majd újra megcsókolt, én a ruhájánál fogva húztam magamhoz ő pedig a két arcomat fogta.  Már most érzem, nem fogom tudni elengedni.
Fel ültünk az ágyon, és horrort kezdtünk nézni.
Én a felénél elaludtam. 
Mikor felkeltem, Blake aludt és valami hülyég ment a tévében.
Telefonomhoz nyúltam és Huntert kezdtem hívni.

- Sziaa Hunikee
- Sziaa Dórika
- Na ezt most fejezd be - nevettem
- Na de akkor te is - nevetett
- Vettem, na és mizu van Domival?
- Már nincs semmi
- Na ezt hogy érted? 
- Hát, hogy jó minden
- Ja így már más - nevettem
- Brandon azt kérdi, hogy jól vagy-e - hé Hunter nem is kérdeztem - szólalt meg Brandon
- Egyébként, jól vagyok
- És mit csinálsz? - kérdezte Hun
- Most keltem fel, itt van Blake is - próbáltam féltékenyé tenni Brant
- Ja hát akkor, én nem is zavarok
- Nem zavarsz, alszik.
- De én megyek felhívom Domit, nem akarom, hogy újra meg történjen ami tegnap. 
- Jójó add át, hogy puszilom sziaa
- Átadom szia - letette.
Blake telefonja megszólalt, erre fel riadt, felvette és beszélt az anyukájával.
- Szia anyu - szólt bele álmosan
- Dóránál vagyok - felelte
- Anya, most vele szeretnék lenni - nézett rám.
- Jó akkor este megyek haza, szia - tette le a telefont
Ide adta a telójat én pedig leraktam.
- Nem szereti ha itt vagy, ugye? - néztem rá
- Nem tudom, de már nagy fiú vagyok ahoz, hogy eldöntsem mit akarok, és most csak veled akarok lenni, úgyhogy most anya nagy ívben nem érdekel.
- Azta, milyen cuki vagy mikor mérges vagy
- Nem vagyok mérges, najó talán egy kicsit - nézett rám
- Ne legyél mérges, anyukád csak..
- Csak elakar tiltani mindenkitől -vágott közbe
- Figyelj inkább ne beszéljünk erről.
- Rendben. Szeretlek - hajolt közelebb
- Én is szeretlek - dőltem rá mellkasára
19 óráig beszélgettünk, de utána már mennie kellett, így felöltözött és mentünk le a lépcsőn.
- Ne haragudj szép lány, hogy itt hagylak, holnap ha elenged anya akkor jövök. 
- Semmi baj, gyere nyugodtan.
- Rendben, szia jó éjt - húzott magához és megcsókolt
- Jó éjt.
Bezártam magam után az ajtót és vissza mentem a szobámba.
Nem csináltam semmit, csak agyaltam.
Blake nagyon a szívemhez nőtt de ha itt hagy, mi értelme volt annak, hogy belé szerettem? 
És mi lesz velem?  Teljesen egyedül vagyok, nincs itt Dominika, nincs itt Brandon, és nem lesz itt Blake sem.
Egyedül maradok, és ezt csak magamnak köszönhetem. Ha nincs az, hogy meg tetszik Blake akkor nem hagytam volna ott Brandon buliját, és most nem lenne ez. Mindegy.  Ahogy ez végig futott az agyamon arra lettem figyelmes, hogy valaki az ablakomat dobálja, felálltam és kinyitottam az ablakot.
Megláttam Őt egy csokor virággal, de nem volt egyedül,  mellette állt egy gitárral Shawn, nem hittem a szememnek. 
- Mit keresel itt - ordítottam ki az ablakon Brandonnak
- Kérlek gyere le - mondta
- Jó, 5 perc és lent vagyok
Bezártam az ablakot és leszaladtam,majd kimentem.
- Mit keresek itt Rowland? - kérdeztem újra
- Hallgass meg kérlek.
Ekkor Shawn gitározni kezdett, Brandon pedig énekelte a Mercy-t én csak álltam és hallgattam, majd mikor elénekelte
- Brandon - szóltam hozzá - mért?
- Szeretlek - térdelt le és a virágot felém nyújtotta
- Ezzel elkéstél - fordultam meg
Ő csak felpattant, megfogta a kezem és magához húzva megölelt.
- Tudom, de hianyzik az ölelésed, a kezed, a szád, mindened - súgta a fülembe
- Hiányzott az ölelésed - engedtem el - de ez nem számít.
- Nagyon sokat számít - fogta meg ismét kezem - mindenkinek jár egy utolsó esély.
- Lehet. - néztem szemeibe
- Kérlek - nézte a szemem
- Jó éjt Rowland - engedtem el kezét és bementem a házba.
Becsuktam magam után az ajtót és leültem neki támaszkodva.
Még mindig szeretem, de megcsókolta azt a lányt, és lehet megtenné többször is.
Az ajtóban ülve sírtam, mikor a telefonom zenélni kezdett.
Fel sétáltam a szobámba és felvettem a telefont.
- Szia - szóltam bele szipogva
- Szia mi a baj - kérdezte Hunter
- Még mindig szeretem.
- Brandont?  - kérdezte döbbenten
- Őt
- Ezek szerint mégis elment hozzád?
- Igen.
- Jól énekelt legalább? - kérdezte nevetve
- Igen - mosolyogtam
- Akkor jó, nem hoz rám szégyent - nevetet ismét
- Nem akarsz átjönni, egy kicsit lelkizni? - kérdeztem
- Most át mehetek?
- Igen, persze.
- 10 perc és ott vagyok.
- Szia - letettem
Gyorsan rendbe tettem magam és lementem a konyhába. 
5 perc múlva kopogtak, felpattantam a székből és mentem kinyitni az ajtót.
- Szia - öleltem meg
- Szia - ölelt vissza
- Jobban vagy már? - kérdezte
- Nem. - feleltem
- Mesélj
- Gyere be
Felmentünk a szobámba és elmondtam mindent, erre csak megölelt.
- Köszönöm, hogy meghallgattál
- Bármikor itt vagyok - mosolyogott - de én megyek is, és ha van valami akkor hívj nyugodtan.
- Rendben
- Szia, jó éjt - állt fel
- Ki kísérlek - álltam fel én is
Az ajtóhoz érve 
- Jó éjt Huntike - mosolyogtam
- Jó éjt Dórika - nevetett
Bezártam az ajtót és felmentem.
Elmentem zuhanyozni, majd megcsináltam az ágyam, és lefeküdtem aludni.