Hajnali háromkor keltem, nem tudtam aludni.
A telefonomhoz nyúltam és Hunter telefonszámát tárcsáztam.
Féltem, hogy kifog akadni, hogy hajnali háromkor zaklatom de mégis felhívtam.
Álmos hangja halkan megszólalt amitől kirázott a hideg.

- Szia, van valami baj? - kérdezte rekedtes hangján
- Ne haragudj, nem tudok aludni - válaszoltam halkan
- Szeretnél beszélni?
- De te álmos vagy, és most gondolom az ágyad jobb társaság lenne mint én - mosolyogtam magamban
- Te még hajnalban is bolond vagy, egyébként szívesen beszélek veled, még ilyenkor is, akármennyire is álmos vagyok. - fűzte hozzá
- Köszönöm - válaszoltam
- Na és mi az ami miatt nem tudsz aludni? - vett nagy levegőt
- Jár az agyam mindenen.
- Az igazságot? - nevetett
- Az igazság az, hogy félek - mondtam halkan
- Mitől? - kérdezte döbbenten
- Mindentől, Brandon nem keres, és attól félek, hogy nem vagyok már számára fontos. Na meg Dominika.
- Dominika?
- Nem vagyok már neki sem fontos.
- Miből gondolod?
- Van egy másik legjobb barátnője" vagy mi.
- Értem - válaszolt furán
- Hunter..
- Igen?
- Hiányzik neked ugye?
- Annyira mint neked.
- Az király, mert nekem eléggé hiányzik.
- De itt hagyott engem, úgyhogy hozzá kell szoknom.
- Ahogy nekem is.
- Talán így lesz a legjobb.
- Nem is voltam neki fontos, szóval ahogy ő is tette, elfelejtem.
- Nyugodj meg.
- Annyira nehéz.
- Nincs semmi baj - mondta halkan
- Inkább hagylak aludni.
- Ne, nehogy itt hagyj, hamár felébresztettél beszéljünk.
- Délután beszélhetünk? Azaz találkozhatunk?
- Persze, igazából azt hittem ez egyértelmű.
- Elérted már Brandont?
- Nem, szerintem kivan kapcsolva a telefonja.
- Hiányzik a hangja.
- Próbálj meg ne gondolni rá, talán jobb lesz, jobban tudsz majd aludni, és nem rajta fog kattogni az agyad.
- Talán igazad van.
- Megpróbálod?
- Meg - sóhajtottam
- Akkor aludj nyugodtan, ha már hallom, hogy szuszogsz akkor talán én is elalszom - nevetett halkan
- Tudok jobbat, aludj te is - nevettem
- De csak akkor ha holnap kapok egy ölelést.
- Bocsi csak kettőt kaphatsz - válaszoltam mosolyogva
- Oh hát akkor jó éjt.
- Jó éjt.

Letettem a telefont és elfordulva az egyik irányba próbáltam aludni.

Pár óra múlva arra ébredtem, hogy Daniel az ágyamon ugrál.

- Neked mi bajod van?! - ordítottam
- Kellj fel! - csapkodott a párnával
- Fent vagyok nem látod?
- Király akkor öltözz fel, menjünk le reggelizni,  és csináljunk valamit.
- Ember jelenleg öt perce sincs, hogy felkeltettél, ne várd el, hogy rögtön lemegyek - magyaráztam álmosan
- Jó, akkor max egy óra múlva legyél lent. 
- Jól van de akkor menjél ki, hogy felöltözzek.
- Siess! - utasított

Kikeltem az ágyból és a szekrényhez siettem.
Mikor felöltöztem, megcsináltam a hajam és lementem a konyhába.

- Dan, figyu ma át megyek Hunterhez ha nem baj. 
- De... Ma veled szerettem volna lenni.
- Miért? Történt valami?
- Nem, csak mivel egy hét múlva elmegyek, gondoltam veled töltök egy napot.
- Ennyire hiányoznék neked? - néztem rá mosolyogva
- Tudod, hogy igen... 
- De cuki vagy - öleltem meg
- Kérlek csak ma, vagy akkor Hunter is jöhetne velünk.
- Hova is?
- Az mindegy, de akkor jó így? 
- Nem. Szólok Hunternek,hogy ma nem jó. - emeltem fel telefonom
- De felőlem tényleg jöhet - hajtotta le kezem
- Biztos? - néztem rá 
- Aha - bólogatott mosolyogva
- Jó - öleltem meg újra 
- Na akkor együnk valamit.

Miután befejeztük a reggelit, beszálltunk a kocsiba és elindultunk Hunterék haza felé.

- Én félek melletted - nevettem
- Nyugi már, tök jól vezetek - engedte el a kormányt
- Esküszöm te fogod a halálomat okozni - néztem rá 
- Ne félj, itt vagyok - nevetett 
- Oh igen, de ha nem fogod a kormányt én tényleg kiszállok. 
- Jól van, fogom látod? - fogta meg erősebben
- Köszönöm - dőltem hátra

Elég hamar oda értünk Hunterékhez.
Én ki szálltam a kocsiból és elkezdtem csengetni. 
Hunter álmosan nyitott ajtót.

- Jó reggelt - dörzsölte szemét 
- Szia Hunti, öltözz fel és szállj be a kocsiba.
- El akarsz rabolni vagy mi? - nézett rám 
- Nem - nevettem
- Gyere be és meséld el.

Hátra fordultam Danielnek jelezni, hogy öt perc és megyünk amire ő csak mosolyogva bólintott.

- Nos hova szeretnétek engem vinni? - kérdezte fejét vakarva
- Hát az úgy volt, hogy Dan ugye lassan elmegy és szervezett egy programot de én ugye megígértem neked valamit, szóval szeretném ha jönnél - néztem szemébe
- Ezt ő is szeretné? - nézett rám álmos szemmel
- Igen - bólogattam
- Felkapok valamit és jövök. - indult fel
- Oké oké.

Én addig a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem nem-e keresett Brandon, de ismét semmi. Egyre jobban félek attól, hogy engem már elfelejtett. 
Ekkor Hunter szaladt le a lépcsőn.

- Itt vagyok - mosolygott
-Rendben - válaszoltam lehangoltan
- Van valami baj? - fogta meg vállam
- Nincs - ráztam meg fejem
- Akkor megkaphatom azt a bizonyos megígért dolgot? - nézett le rám 
- Meg - bólogattam és megöleltem
- Mehetünk - mosolygott

Elindultunk ki.
Bezárta az ajtót majd beszálltunk a kocsiba.

- Mi tartott eddig, mit csináltatok? - kérdezte nevetve Dan.
- Semmit - válaszoltam 
- Szevasz bro - pacsizott le vele Hunter 
- Mehetünk? - kérdeztem 
- Te tényleg csináltál vele valamit - nézett szúrósan Hunterre Daniel.
- Én semmit - emelte fel kezét
- Mi a baj kukoricám? - nézett hátra Dan.
- Semmi - nevettem furán
- Akkor mehetünk? - kérdezte
- Jaja - mosolyogtam

Az út közbe Hunter és Daniel beszéltek valamiről de nem nagyom figyeltem rájuk.
Eléggé rosszul éreztem magam, egy kicsit szédültem.
Eleinte nem akartam szólni Danielnek, de miután már aligha láttam valamit szolnom kellett neki. 

- Rosszul érzem magam - emeltem fel fejem
Erre mindkettem hátra néztek.
- Hogy érted azt, hogy rosszul vagy? - kérdezte Hunter
-Szédülök, és hányingerem van - válaszoltam egyre halkabban
- Daniel állj meg, hátra ülök hozzá. - mondta Hunter
Miután hátra ült kezét nyakam köré tekerte és fejemet a vállára fektette.

- Mitől lehet ez? - kérdezte feszülten Hunter
- Fiúk elfogok ájulni - kapkodtam a levegőt
-Daniel menjünk a kórházba - ordította Hunter
Annyit éreztem, hogy egyre gyorsabban megyünk.
Huntet közben combjára fektetett és úgy beszélt hozzám.

- Tarts ki, mindjárt ott vagyunk - mondta halkan arcán félelemmel.
- Daniel igyekezz már! - ordította

Eközben becsuktam szemem és a hangok egyre halkabbak lettek, nem éreztem semmit, nem láttam csak feketeséget.

Aztán annyit éreztem, hogy a kezem megfogta valaki és egyre erősebben szorította.
Majd ismét minden fájt, elkezdtem újra hangokat hallani és a gyomromban egy égető érzés volt.
Féltem.

Lassan kinyitottam a szemem,nem láttam senkit, minden fehér volt.

Nem tudtam hol vagyok.
Álmodok vagy ez a valóság? 
Vagy talán már nem is élek?
Mi történt, hogy megint itt tartunk? 

Aztán hirtelen egy nagy levegőt vettem és felébredtem.
Ismét a kórházban vagyok.
Hunter az egy oldalamon fogta kezem.
Daniel pedig fel-alá járkált.

- Mi történt? - kérdeztem
- Felébredt - szólalt meg Hunter
- Szólok egy orvosnak - mondta Dan.
- Jól vagy? - kérdezte Hunter
- Öhm igen, de miért vagyok itt? 
- Elájultál azután pedig nem ébredtél fel.
- Már megint?
- Végig szorítottad a kezem. Láttál valamit? 
- Olyan volt mintha nem is tudom meghaltam volna.
- Mi? - fogta meg erősebben a kezem
- Tényleg, nem fájt semmi és nem tudom fura érzés volt.
- Nagyon megijesztettél minket.
- Sajnálom - súgtam
- Azt hittem többet nem látom azt a gyönyörű mosolyod. - emelte fel fejét
- Jól vagyok - néztem szemében

Ekkor Daniel belépett egy orvossal.
Ő egy fiú volt, eléggé fiatalnak tűnt orvosnak.

- Szia, a nevem Doktor Kőrösi Lóránd. - nyújtotta kezét mosolyogva
- Jó napot - fogtam meg kezét
- Beszélhetnék négyszemközt vele - kérdezte Danielt nézve
- Igen persze, mi ki megyünk - nézett Hunterre.
Hunter elengedte a kezem és kimentek.

- Figyelj, nagy baj nincs, csak valami felzaklatott ami miatt rosszul lettél és ez lett a következménye.
- Nem hinném, hogy ez állna ennek a hata mögött.
- Vannak problémáid?
- Öhm, igazából vannak, de csak annyi az egész, hogy anyukám nincs itthon, a legjobb barátom hanyagol és öhm... - álltam meg
- Értem, nekem elég ennyi, ez is kiválthatta ezt az egészet.
- Hogy egyedül vagyok? 
- Hogy nem beszéled ki magadból.
- Igen, ez lehet.
- Jobban vagy már?
- Igen, teljesen jól vagyok. 
- Rendben, akkor elkészítem a papírokat és utána haza is mehettek. 
- Oké - bólogattam

Az orvos kiment és Hunter bejött.
Daniel még beszélt az orvossal.

- Mit mondott? - kulcsolta össze kezünket
- Haza mehetek - mosolyogtam
- Rendben.
- Azt mondta még, hogy azért volt ez mert felzaklatott valami.
- Igy volt? - kérdezte halkan
- Csak eszembe jutott ő.
- Már értem.
- Inkább hagyjuk - mosolyogtam
- Fel tudsz állni?
- Persze - bólogattam

Felálltam és kimentem Danielhez.
Mikor meglátott rögtön megölelt.

- Hunter nyugodtan szálljatok be a kocsiba mindjárt megyek én is. - dobta oda neki a kulcsot
- Megyünk.

Mikor beszálltunk a kocsiba Hunter kezemet fogta én pedig rádőltem vállára.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy te is.
- Ne köszönd, hisz tudod ez természetesen.
- Cuki vagy - öleltem meg hasánál

Daniel öt perc múlva beszállt a kocsiba és már indultunk is. 
Nagyon gyorsan haza értünk.
Majd miután el köszöntem Huntertől haza vitte Daniel. 

Én addig Daniel anyukájával beszéltem. 

Amikor haza ért Dan felmentünk a szobába. 

- Daniel, baj lenne ha ma velem aludnál? - kérdeztem 
- Nem, dehogy.
- Köszönöm - mosolyogtam
- Nem akarlak így itt hagyni.
- Sajnálom, hogy nem tudtunk menni oda ahova szerettél volna. 
- Bepótoljuk - mosolygott

Felvettem a pizsómat és befeküdtem az ágyba. 
Daniel még evett valamit majd miután végzet lefeküdt mellém.
Adott a homlokomra egy puszit és elaludtam.

Sziasztok :)
Itt lenne a rész.
Nem hittem volna, hogy ez lesz a folytatás de remélem tetszik majd nektek, na meg persze ami ezután fog jönni. Minden esetre remélem várjátok😊
Addig is sziasztok.
Jó olvasást.
Puszi.
😘