Csepp, csepp...

Ezt a bosszantó hangot hallom már egy ideje, emellett még érzem, hogy rám is csöpög valami, amit először esőnek hittem, de annyira hihetetlen volt, hogy az eső véletlenül csak az arcomra esik és sehová máshová, hogy kinyitottam a szemeimet. Az első amit megláttam egy szőke buksi volt, azonban nem Doflamingo, hanem a kicsinyített mása. Épp annyira idegesítő és elviselhetetlen, mint a nagyobb változat. Nem tudom mennyi időt töltenek ezek ketten együtt, de szerintem eleget ahhoz, hogy átvegyék egymás szokásait.

Dellinger még mindig felettem hajolgatott és egy pohárból csurgatott vizet az arcomra, mikor meguntam a kis csínyét és azon nyomban felkeltem, hogy akkor én most biztos hogy leütöm vagy kidobom a hajóról. A kis kergetőzésből őrült hajsza lett a végén és még azt is megkaptam, hogy egy banya vagyok. Ennek a kölyöknek tényleg elkelne egy kiadós verés, az már biztos.

Az egyik fordulásánál megcsúszott a lába, így volt időm arra, hogy beérjem és elkapjam a grabancát. Halkan nyüszítve és ficánkolva próbált kiszabadulni a karmaim közül, amit megoldottam azzal, hogy adtam neki egy jókora nyakast. Ezt biztosan megérdemelte, afelől nincs kétségem. A ruhájánál megfogtam őt és kilógattam a hajóból, hogy lábai pont a víz felett legyenek. Nem volt ördög gyümölcse így nem kellett attól félnem, hogy megfullad vagy ilyesmi, ezért nyugodt szívvel hajítottam ki a hajóról. Egy nagy csobbanással ért a vízbe, ahol sebes kar csapásokkal próbált felúszni a felszínre és ott is maradni.

-Mi a baj? Talán nem tetszik a tenger? -rikkantottam oda vidáman a fiúnak, aki épp maga alá nézelődött.

Ijedt arccal pillantott fel rám, amitől hamar lelóhadt a mosolyom. Másodpercekkel később egy nagy fekete folt jelent meg alatta, ekkor értettem meg miért is vág ilyen arcot. Épp fordultam volna hátra, hogy szóljak nekik a kölyökről a vízben, mikor a tengeri szörny kibukkant a víz alól és éles fogaival akarta széttépni a törpét.

-Dofla.. -kiáltottam neki hátra, azonban csak a neve feléig jutottam, mert a szörny hirtelen több darabra szakadt.

Nagy szemeket meresztettem a halra, majd a szőke férfira, aki már mellettem állt. Jókedvűnek tűnt a történtek ellenére is. Viszonylag gyorsan elódalogtam onnan, hogy ne kelljen Dellinger szemeibe néznem, aki mintha azt sugallta volna jóerősen, hogy ennek folytatása lesz.

Miután kihalászták kapott egy törölközőt és bekísérték a kabinba, hogy átöltözzön. Addig amíg el nem tűnt az ajtó mögött, addig levakarhatatlan volt róla a gyilkos pillantása. Mikor végre becsukódott az ajtó mögötte, nyugodtan fújtam ki magamat. Az eddig csendes kalóz, most halkan kuncogva sétált el előttem, egy cseppnyi dühöt sem láttam az arcán. Az ember pedig azt gondolná, hogy legalább a fejemet vetetné egy ilyen tettért. Nos nem, Donquixote Doflamingo kineveti a szerencsétlen társát, majd nyugodtan elmélkedik tovább a saját furcsaságain. Már meg sem lepődök..

Morogva kiülök a napra, hogy a ruhám és a hajam mielőbb megszáradjon. Közben régi jó szokásomnak örvendek és a hullámokat nézem egészen napnyugtáig. Amire lement a nap, addigra én is megszáradtam. Sötétedéskor nem megyek sehová sem, maradok a helyemen és a tájat szuggerálom.

Milyen messze lehet még..? Mit fogok csinálni, ha odaérünk? Crocodile mindig is magának való ember volt, már a tény, hogy a hajó megáll Alabastában az is frusztrálni fogja. Nem csodálkoznék azon sem, ha kizárna minket a városból, bár arra mondjuk kíváncsi lennék hogyan oldaná meg, hogy a minden lében kanál Doflamingot távol tartsa a királyságától. Kicsit aggódom, mert ennek a találkozásnak rengeteg vég kimenetele lehet és abból a fele biztosan nem kedvez nekünk. A hallottak alapján, Crocodile elmondaná a tengerészetnek, hogy itt vagyok, ami nekem jó is lenne, hiszen végre megszabadulnék a flamingótól.  Doflamingo azt mondta Trebolnak mielőtt eljöttünk, hogy Crocodile nem fog köpni, mert van egy ütőkártyája ellene. Ezek szerint én most sehogyan sem állok. Ha lesz esélyem arra, hogy távol kerüljek ettől a férfitól, akkor kihasználom.

Egész éjjel virrasztottam és vártam mikor érkezünk már meg végre. Nos, erre úgy nagyjából hét órát kellett várnom, mert csak reggel fél hatkor pillantottam meg a sziget körvonalait. Megvártam míg legalább Doflamingo felébred, majd észrevétlenül sündörögni kezdtem körülötte. Szerintem annyira nem látszott rajtam, de nagyon izgatott voltam, hiszen kevés szigetre tettem még be a lábamat. Talán ez lesz az ötödik, amit láttam. Mindig is a papír munkát kaptam, meg az egyszerűbb feladatokat, amikhez nem kellett kimozdulnom. Nem mintha nem örültem volna ennek, de néha valami nehezebbre és kalandosabb feladatra vágytam. Lehet, hogy nem kellett volna.

Egy fél órával később partra szálltunk, ahol már egy fekete hajú és kék szemű hölgy várt ránk, aki köszöntött, majd elvezetett minket Crocodilehoz. Az út alatt elhaladtunk egy hatalmas kaszinó mellett, ami szinte vonzotta az emberek tekintetét. Nem tudtál volna úgy elmenni mellette, hogy egy röpke pillantást ne vess rá. Itt vetődik fel az az egyetlen picike kérdés, hogy honnan is van ennyi pénze Crocodilenak, ahhoz hogy ilyen kaszinókat építgessen?

A séta során rengeteg mindent észrevettem, többek között azt is, hogy a város külső és belső része teljesen különbözik. Belül minden fényűzőbb és nagyobb, míg kívül ez sehol sem látszik, inkább csak sivár és szegényes. Sokat már nem tudtam ezen gondolkodni, mivel megérkeztünk Crocodile irodájába, ahol ő még nagyban dolgozott.

-Rég láttalak Wani-yaro! Hogy érzed magad e csodálatos napon? -üdvözölte őt Doflamingo, amin nem csak én, hanem még Crocodile is meglepődött.

-Ne hízelegj te idióta, inkább azt mondd, hogy miért jöttél! -rivallt rá a szőkére, aki csak mosolygott ezen.

Kibújtam Doflamingo háta mögül, mire ráncba szaladt az idősebbik szemöldöke.

-Tehát te vitted el -komorult el az arca.

-Igen, én voltam -tette a kezét a fejemre.

-Fogalmad sincs mekkora problémát okoztál azzal, hogy elvitted az egyik emberüket! -emelte meg a hangját -Aznap minden egyes centiméter területet átvizsgáltak miattad! Rengeteg időt vesztegettem el! -a mondat végére már szinte ordibált.

-Nyugodj le Wani-yaro -közelítette meg a szivarozó shichibukait, akinek már kidagadtak a homlokán az erek.

-Ne parancsolgass nekem! Az első dolgom lesz értesíteni a tengerészetet rólad és a kis akciódról! -üvöltötte, majd kért egy den den mushit az egyik emberétől.

-És mi lesz ha a kis bandád létezése kiderül, Mr. 0? -kérdezte gúnyosan, mire Crocodile megdermedt és bosszúsan pillantott fel a flamingóra.

-Nem értem mire gondolsz -motyogta halkabban, s úgy látszott, hogy ezzel most megfogták.

-Nocsak mennyire elhalkultál, hová lett a hangod? -vigyorgott önelégülten -Pontosan tudod, hogy miről beszélek.

A nagy farkas szemezést én zavartam meg.

-Izé, én azért szívesen hazamennék -tettem fel a kezemet, mire mindketten rám néztek, ezért inkább leengedtem -Felejtsétek el -sóhajtottam, majd elfoglaltam magamat a hatalmas akváriummal ami körbe vett minket.

A két kalóz leült beszélgetni, addig én lefoglaltam magam. Az akváriumban tengervíz volt, tele bananawanikkal, akik potenciális előételnek néztek engem. Megkopogtattam az üveget, mire Crocodile figyelmeztetett, hogyha betörik, akkor eléjük dob. Nem tetszésemet egy gyors nyelv nyújtással fejezem ki, erre pedig megjegyezte Doflamingonak, hogy ugyanolyan neveletlen vagyok, mint ő. A bámészkodást hamar meguntam, majd inkább a flamingó széke mögül lestem a papírokat, amik az asztalon hevertek.

-Baroque Works? -olvastam fel szemöldök ráncolva, majd Doflamingora néztem, akitől a magyarázatot vártam.

Ő két sorral lejjebb mutatott, amit gyorsan elolvastam magamban, majd megértettem. Crocodile megszegi a shichibukai lét szabályait. Az első és legfontosabb, hogy nem kalózkodhatnak, míg királyi kalózok.

-Tehát ez az a nagy titok -értem meg az egészet.

-Milyen kár! Most már nem küldhetjük vissza, hiszen megtudta -rántotta meg vállait.

-Idióta! -illette cseppet sem kedves jelzővel a fiatalabbikat, majd nyugtatásképpen beleszívott a szivarjába.

Hirtelen kaptam egy rántást a karomba, emiatt Doflamingo ölében kötöttem ki. Kicsit ismerős a helyzet.. Mindkét karomat lefogta és magam mellé szorította őket, hogy egy centit se tudjak moccanni. Crocodile kissé zavartan fordította el a fejét, azt sem tudta mi történik. Talán ha most megpróbálkoznék..

-Crocodile! -szólítottam meg -Ha visszaviszel nem mondok semmit. Esküszöm! -ígértem meg neki és reménykedtem benne, hogy el is hiszi nekem.

Doflamingo felnevetett, mikor Crocodile nem szólalt meg csak csendben szivarozott. Ezt azt hiszem elvesztettem.

-Crocodile, nem fogadod el az ajánlatát? -kérdezte gúnyosan, mire a másik felszisszent, majd konokul megrázta a fejét.

-Ha nem segítesz, akkor egyedül jutok ki innen, de akkor számolnod kell a következményekkel! -könyököltem bele a szőke hasába, aki erre meglazította a szorítását rajtam, mire kiugrottam az öléből és kifelé kezdtem futni.

Crocodile feldúltan állt fel a székéből, majd megpróbálta megakadályozni a szökésemet. Mielőtt lecsapott volna rám, én már átváltoztam a fél jaguár formámba. Nagyokat szökkenve jutottam el a krokodilhoz, akinek a mozgása jóval lassabb volt Doflamingoénál. Épp be akartam vinni egy ütést, mikor a testem megdermedt.

-Hagyd abba! -kiáltottam Crocodilelal egyszerre, aki ugyanúgy járt, mint én.

-Nem szeretném, ha az egyik ügyfelem -nézett itt a shichibukaira -és az én bájos tengerészem -majd rám -összeverekednének, ezért ha lenyugodnátok, azt örömmel venném -vakarta meg a tarkóját vigyorogva.

-Tartsd rövidebb pórázon a játékaidat, Doflamingo! -szólt rá, mikor végre elengedett minket.

-Kit nevezel te játéknak?! -fordult a sértődötten az idősebbik felé.

-Pont téged -morrant rám, mire nagyon dühös lettem.

Nem érdekel minek hív, de ne kössön Doflamingohoz!

-Már megint kezditek? -kérdezte félhangosan, s egyik kezét felemelte, jelezve hogyha kell, akkor újra szétválaszt minket.

Erre már meghátráltunk, nem akartunk újra belesétálni a játékába. Látta, hogy abbahagytuk, ezért leengedte a kezét, majd ezután Crocodile is helyet foglalt. A maradék időben csendben elfoglaltak magam és hagytam, hogy beszélgessenek. Amikor végeztek némán felálltak, biccentettek egymásnak, majd Doflamingo rám nézett. Ez azt jelentette, hogy indulunk. A kijáratnál megkérdezte, hogy haragszom-e rá, de nem válaszoltam.

-Érdekes vagy -szólalt meg rögtön utána -Meg nagyon makacs -tette hozzá egy vigyorral.

-Nincs bennem semmi érdekes -pillantottam fel rá unottan.

-Csak hiszed -mosolygott furcsán, mire elkaptam róla a tekintetemet.

Ő egy igazi idióta..