Noririn szemszöge:

Lassan, de cselesen odahajoltam, viszont nem a fagyiját kóstoltam meg, hanem az ajkait érte  a nyelvem hegye. Ő meglepődött és pislogni kezdett, bár nem húzódott el tőlem. 

-Noririn. -nézett rám egyenesen. Kicsit visszahúzódtam ettől a tekintettől. Bociszemekkel lestem mit szeretne mondani. 

-Legközelebb ezt otthon csináld, rendben Cicmic? -kérdezte, mire csak bólintottam. Na...nem ér Keishin ilyenkor sosem vesz komolyan, pedig nem játszom vele...hmp...Majd meglátjuk milyen fejed lesz ha megharaplak...Hogy tudsz mindig ilyen nyugodt maradni, bármilyen esetről is legyen szó...Na ez az amit sosem fogok tudni felfogni...T^T

Újra elindult mellettem, én pedig szorosan követtem. Néha úgy kezel, mint egy gyereket...de az nem is baj igaz? Végülis Ő talált rám...és ha mondhatjuk akkor befogadott, szóval lehetek a fia vagy ilyesmi...bár én nem akarom, hogy így tekintsem rám...Ühm....-mentünk egy darabig, egy idő után mindkettőnk fagyija elfogyott. Csendben voltunk, csak a természet és a körülöttünk lévők  hangja zengte be a hozzánk közel álló tért. 

Keishin szemszöge:

Kis durcisom, hogy elbújt a takaró alá. Hiába csinál bármit, mivel nagyon édes nem tudom komolyan venni, legyen akármilyen a szituáció. Viszont pozitív, hogy legalább lejött velem, végre nem a négy fal között rohad, mint mindig. Többet kéne mennünk helyekre...bár az incidens miatt nem hiszem, hogy pont most kellene, talán várni kéne, míg ennek a hangulata kicsit lecsendesedik.

Gyorsan végeztünk a helyeken, ahova menni kellett és még egy fagyit is be tudtunk dobni mellette. Mondjuk Noririn még itt is próbált játszani, viszont nem igen tudott most sem zavarba hozni, már hozzászoktam ahhoz, hogy a számat nézi ki célpontnak olykor, plusz nyalogat és harap is...tényleg, mint egy kismacska...Mondjuk tovább még nem igazán ment, de amit most művelünk az sem mondható igazán barátságnak....barátság extrákkal? Esetleg, de inkább azt ne...Egy gondom van nekem, Noriot könnyen kiismertem, viszont az hogy, hogyan néz rám meg ilyesmik...na azt eddig sosem tudtam kiolvasni a szemeiből...

Lassan sétáltunk tovább, mindkettőnk fejébe ezer meg ezer gondolat keringett. Vajon mit kellet volna neki mondanom, miután megnyalta a számat? Nem is tudom...nem vagyok otthon az ilyen dolgokban, bár Ő, pedig elég elhatározott típus azt kell mondjam...

Egy kis idő után egy olyan érzés fogott el, mintha figyelnének minket...Hátrapillantottam cseppet, majd be is igazolódott a gyanúm teljesen. Norirint gyorsan behúztam a sikátorba és levettem magamról a kapucnis pulóveremet. Ő nem sokat értett, viszont én gyorsan ráadtam, majd a fejébe húztam a kapucnit, hogy semmiképpen se lássák meg az arcát, ha arra kerül a sor. 

-Noririn. -szólaltam meg, mire nagy, értetlen bociszemekkel nézett fel rám. -Shhh semmi baj, még nincs gond...Csak maradjunk itt kicsit, rendben? -suttogtam neki, mire csak bólogatva odabújt hozzám. Mivel viszonylag észrevétlenül jöttem be ide, valószínűnek tartom, hogy nem vettek minket észre...bár ki tudja...és azt sem tudom mióta követhettek minket vagy kik ezek...de mindegy lehet csak téves, viszont jobb félni, mint megijedni. Noriot meg most végleg nem kockáztathatom, ahogy máskor sem. Az Ő védelme az első szóval...

Csendben maradtunk mind a ketten és hallgattam a közelítő és elmenő lépéseket. Ahogy mertem remélni...csak rosszul hittem, nem ránk- -gondolta volna ezt el, mikor egy hangot hallottam meg mögülünk. 

-Ejnye, ejnye hát máris elbújtál előlünk, mi lett régi harci szellemeddel, Satake-kun. -hangsúlyozott ki közben minden mondatrészt, azonnal tudtam ki is az említett személy...Nem más, mint Genta...a múltam egy régi ismerőse, miért nem hagynak már békén engem 's felejtenek el? Nem tudom mi ebben a nehéz...-háttal voltam nekik, így tudtam takarni Noriot, viszont Ő az idegen hangra felkapta a buksiját és odaakart nézni, viszont visszatoltam, nem engedtem neki. -megsimogattam a fejét, majd jobban ráhúztam a kapucnit. Hmmm bármikor támadhat, ámde úgy látszik, nem igen akar azt, úgy érzem, mintha hajtaná valami először is...nem megölni jött...vagyis elsőnek nem azt akarja. Simán eltudnák menekülni, viszont mivel Ő itt van...kicsit nehezebb a helyzetünk...vagy, hogy mondjam. -megsimiztem újra megnyugtatólag, majd megfordultam, így még mindig takarva a mögöttem állót. 

-Hi, hi. Mi szél hozott erre, te forgószél? Meguntad faszvilágot és idevándoroltál? -néztem rá mosolyogva, mire a szemöldökei összeráncolódtak, ezzel kifejezve, hogy már most kicsit paprikásabb hangulatban van. 

-Te beszélsz, ha? Milyen érzés egy rohadt ki árulónak lenni? Te pondró! -kiabált rögtön rám. Hát igen, érdemes megjegyezni, hogy Genta nem a nyugodtságáról híres. 

-Köszönöm a bókokat, viszont én már mennék, van nekem is dolgom, de gondolom neked is szóval, Chao Genya. -intettem neki és fordultam volna el, mikor egy fegyver kibiztosítása ütötte meg a fülemet. 

-Én a helyedben nem mennék el olyan sietősen, nekem éppen te vagy  dolgom, szóval kénytelen leszel maradni, különben a kisgyerek bánja, aki mögötted bujkál és reszket egy kis ideje. -mutatott Norio felé a pisztollyal, ekkor azonnal jobban elé álltam. 

-Halljam. Mit akarsz? -sóhajtottam egyet, majd biccentettem felé a fejemmel. Vajon megint mit szeretne? Már semmi közöm hozzájuk, a nagy rakatnyi bizonyítékon kívül ellenük, persze ezekről nem tudnak, nincsen nálam semmi más. 

-Csak pár kis információt, de nem így a nyílt utcán kéne ezt megbeszélnünk ezt. -vigyorodott el és közelebb lépett. Azt elfelejtettem mondani, hogy nem egyedül volt, még ketten voltak mellette, viszont mögöttünk senki, szóval az agyam kerekei azonnal számításokba kezdtek, csak kicsit húznom kéne az időt. 

-Tudod, ez az utca kihalt, zajtalan. Mondjad mit akarsz. Válaszolok. -néztem rá. 

-Oh jajj de kis pajkos valaki, hogy hogy ilyen segítőkész vagy? Talán fontos a mögötted lévő élete? Elmondanád ki is ő? -emelte ki az utolsó szót. Nem lesz így jó, pont, hogy megakarom attól védeni, hogy megismerjék...plusz az előbb megint megrezzent szegényke...látszik nem tudja, mi is folyik éppen itt. 

-Mit érdekel az téged? Mond a dolgot. Más ne érdekeljen. -szóltam rá.  

-Hmp! -egyre morcosabb kezdett lenni, mikor a mögötte lévő, próbálta figyelmeztetni arra, hogy a főnök így, a főnök úgy, várja az infókat stb. Ezeket a szavakat meghallván, egyből kötélnek állt. 

-Essünk túl rajta. -mondta könnyedén, majd azonnal feltette az első kérdését. -Szóval, tudsz valamit a B.P.M. -ről, van közöd hozzá? -kérdezte meg egyhangúan. Ohoho...hogy már ők is ezt keresik...ez egyre faszább...a végén, még hozzá is eljutnak...minél előbb ki kell Őt mentenem...úgy érzem ha itt marad nem lesz ó vége...főleg most...az érzelmei hatására bármikor elszabadulhat...

-Na és az micsoda? -pislogva néztem rá. -Mondjuk hallottam ezt azt róla, valami drog, de nem igazán érdekel...csak a szóbeszédek tudod te. Viszont. -kaptam gyorsan elő a telefonom. -Van egy haverom, aki tud egy két dolgot, viszont mikor megkérdezte, érdekel-e csak rávágtam egy nemet. -bepötyögtem néhány betűt rajta. -Érdekel esetleg a száma? Kell a kis főnöködnek? 

-Chhh mégis, hogyan higgyek neked? A nagy Satake-sant nem érdekli egy ilyen ügy. Ne játssz a tűzzel! Tudod, hogy könnyen ki tudnak hoznia  sodromból, főleg te. -lépett újra közelebb, viszont nem csak egyet, egyre jobban jött felém, ekkor már én is előkaptam a fegyveremet. -Ugyan, ne izélj, egyet ellősz, hármat kapsz azonnal, legyél bármilyen csodálatos ezt nem úsznád meg élve. Ajánlom, hogy légy óvatos. 

-Szerintem...meg ti nem számoltatok mindennel. szólaltam meg, mire meghökkent kicsit és felnézett, viszont mielőtt megszólalhatott volna, egy tárgy csapódása hallatszott, majd egy-pár pillanat elteltével egy bazi nagy füstfelhő csapódott be körénk. -azonnal felkaptam Norirint és befogtam a szájával együtt az orrát, gyorsan előre kezdtem rohanni a nagy zűrzavarban. A három személy köhögni kezdtek, azt sem tudták éppen hol vannak, viszont mikor szaladtam kicsit sikerült Gentának nekimennem, bár szerintem ez nem oszt nem szoroz, legalább ellöktem 's most ülve próbál levegőhöz jutni. Talán még annyit hallottam tőlük hogy: "Baszd meg", de ilyen jó kis elfojtott hangon. Mikor kijutottam, azonnal egy célt vettem irányba 's azonnal odamentem, már a titkos kis megmentőnk...várt ott ránk vigyorogva...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt, elnézést, hogy késtem. Remélem tetszik nektek, bár kicsit nyomi lett és értelmetlen, sajnálom. Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3