Keishin szemszöge:

Hát Ő olyat tett, amit sohasem gondoltam volna...Semy keze, ahogy az arcához ért, előbb-utóbb egy kis morgást váltott, majdan szépen, erősen megharapta...Igen jól hallottátok/olvastátok... -az aki kapta ezt, elrántotta az azonnal a karját és pislogni kezdett, persze, mikor történt fel is szisszent és egyebek, csoda, hogy egy olyan "Jó módi k*rva anyád nem hangzott el közben vagy valami szebb esetleg. Norio morgott még egy kettőt, majd felment a szobáinkhoz az emeltre. Nagy szemekkel pislogva nézte, utána... Semy meg csak rázta a kezét, mivel hát fájt neki, mint a fene...csoda, hogy nem vérzett a seb... Mikor mindkettőnk kb-kb visszatért erre a világra, odafordult hozzám. 

-Te, ezt miért kaptam? Ez szokása vagy mi? És milyen éles fogai vannak pár? -nyöszörögte nekem, közben pedig a kezét nézte, amin ott díszelgett a fogsora. 

-Öhmm...ha jól sejtem, azért mert simogattad, igen kicsit szokása, hogy úgy mondjam plusz igen a fogai nagyon durvák, tapasztaltam már... -mondtam neki közben elment a hűtőig, vettem ki neki jeget, majd a kezébe nyomtam. 

-Ohhhh....köszi, de ez most érdekel, hogy tapasztaltad? Hmmmm téged is megharap, ha megfogod...mondjuk bizonyos helyeken? -vágott olyan tipik perverz fejet és vigyorgott is hozzá. -áhhh hogyne...már megint rosszra kell gondolni igazad van...te kis hentai pöcs....

-Mindenképpen. -válaszoltam egyhangúan neki. -Amúgy meg a gyógyszerek miatt néha a kezembe. -néztem rá. -De volt, hogy a nyakamat vette célul...hmm. -tettem a mutatóujjamat az állam alá és gondolkodóba estem....Mikor is történt az...? Na várjunk...asszem egy hete, de az okára még mindig nem jöttem rá. Én csak az ágyon ültem valami papírokkal a kezemben 's egyszer csak azt vettem észre, hogy a nyakamat egy éles fájdalom érte. Azonnal odakaptam a fejemet. Noririn csak megnyalta a sebet elmászott, aztán hopp leszaladt... -pislogva vezettem utána a tekintetemet....az, hogy akkor figyelem hiányos vagy éppen kanos....esetleg unatkozott azt ki tudja...mert mire leértem valami kaját nyammogott...Most jut eszembe! El is terelte eléggé a témát erről...kis sunyi...ezt biztos tőlem tanulta...miért csak az ilyeneket tanulja meg? -majdnem felnevettem, mire újra kis barátom arcával találkoztam össze. 

-Naaaa szépen válaszokat! Miért harapdál téged ott? Együtt vagytok mi??? Tudtam én tudtam én! (Hopp egy fudanshi :3) -pislogott rám csillogó szemekkel. -csak szimplán behúztam és leültettem az egyik kanapéra, majd szembe ültem le vele. 

-Először is, nincs mese délután, hogy ilyeneket hallgass vagy éppen találj ki. Nem nem vagyunk együtt, ha meg jól tudom neked mondandód van a számomra, ami igen fontos, szóval szépen ki vele, utána talán válaszolok még...talán. -szólaltam meg egyhangúan. Látszott rajta, igen meglepte ez az egész, hát igen jól tudom változtatni a hangulatom az biztos...viszont nem érdekelnek az ilyen kérdései, még meghallgatni sem akarom, nemhogy választ adni. A monoton szavaktól, azonnal megszűnt az a nagy lelkesedése, elővett pár papírt és rögtön neki is kezdett mindennek. Ezt szeretem benne, tud az a kedves, ugratós barát is lenni, viszont ha eljön az ideje néha a személyisége a komoly szintet is megbírja ütni. 

-Bizonyára te is sejted, hogy a kis barátod, miben szenved, ugye? -tette fel első kérdését, mire csak bólintással feleltem. -Akkor azt is tudod, milyen mellékhatásokkal jár gondolom, vagy mi ez az egész? -nézett rám közben. 

-Nagyjából csak, kb annyit amennyit rajta látok plusz utána olvastam, bár a történetéről plusz az egyebekről nem igen ismertem meg semmit, olyan volt, mint egy titkosított akta, 20 kiló madzaggal és egy kis gyorskötöző, úgy, hogy közben kés sincs a markodban, ezért is küldtem át neked. 

-Értem. Szóval, történetileg csak annyit, hogy valami nagyokos kifejlesztette ezt az egészet, mert hát miért ne ha egyszer lehet, sok állatkísérletet követelt, de végül sikerült egy egész jónak nevezhető formát megcsinálniuk. Eredetileg arra találták ki, hogy olcsó, könnyen beszerezhető anyagokból összeállított drog, viszont mikor az állatok azonnal meghaltak tőle, amikor beadták nekik. Ekkor jött a nagy ötlet, hogy hozzanak egy embert. Könnyű dolguk volt, hiszen az utca sikátorokban sok drogos van, akiket könnyű behálózni, így is tettek. Kipróbálták rajtuk, egy idő után azt vették észre, hogy mutálódás történt...az emberek néhány testrésze állativá tudott alakulni és ha ügyesek voltak ezt tudták kontrollálni plusz a fizikai erejük is jóval megnőtt, viszont itt jön a csattanó. Pár nap után az ember rosszullétre, fájdalmakra panaszkodott, majd az adott testrészében napról-napra egyre erősebb, lüktető fájdalom szökdelt. Próbálták segíteni rajta, de egy idő után hát, hogy is mondjam...-mondta el eddig, amire csak bólogattam neki, akkor gondolom Noririnnek is így kezdődött valahogy, bár a vége az egyre furább....erősebb mindig...vagyis a gyógyszer lehet nem is segít egy idő után vagy... -gondolkodtam el, mire kicsit átsiklott mindenen és a mondandóját másba csomagolta bele. 

-Pontosan ez volt az okom a "jártok" kérdésre, mivel ennek a szernek a mellékhatása a fájdalom, mint említettem. Ám ezt az emberek egy idő után nagyon rosszul viselik, meglehetne szokni, de ha egyre jobban csinálja az már idegileg is hatással lehetnek rájuk....és akin letesztelték, az már olyan szinten nem bírta, hogy ebbe bele is halt...ami meg még aggasztóbb az az, hogy bárkin elvégezték ugyanezt...igaz mindenki másmilyen volt, viszont a végek ugyanazok...Halál...valaki a fizikai korlát miatt, a másik fele, pedig mentálisan nem bírta és saját kezűleg végezte el...ezt akartam neked mondani, mivel ha ő is abban szenved...te meg még szorosabb kapcsolatot létesítesz vele, akkor-akkor...lehet egy nap összetörsz miatta...mint egy üvegszilánk, szóval.... -mondott még volna valami lelkizős valamit, én viszont azonnal leintettem a kezemmel, elhallgatott, csendben várt, hogy feldolgozzam mindezt. 

Síri hangulat állt be köztünk, alig bírtam megszólalni...nem akartam hinni a fülemnek, először csak mondtam magamnak, hogy Nem igaz, nem igaz, viszont így átgondolva elég reális az egész cucc...Először jó, aztán rosszabb, majd teljes megsemmisülés...mint valami kemény kínhalál, ami gondolom hónapokig is eltarthat egyeseknél...nem akarom elhinni....az aki fent ül...bármelyik pillanatban feladhatja 's eltűnne erről a világról, pedig annyira egy vidám teremtés, azt sem tudja mivan körülötte, csak örül szegény az életnek...annak, hogy felkel a Nap....nem ártott semmit szerintem senkinek sem...miért bünteti a sors így...? Mit tett, amiről még Ő maga sem tud? Mi van ott az elveszett emlékekbe...bárcsak megtudhatnám...

-Szóval akkor Norio is egy kísérlet lehetett, aki kiszökött onnan? -szólaltam meg pár perc után, de még akkor is csak egy halk hangon. 

-Meglehet, erről sajnos nem tudok semmit...olyan, mintha teljesen el akarták volna tüntetni a Föld színéről...Azt sem tudjuk megmondani mennyi ideje szenved ebben, sőt semmit...szerintem ez a dolog még nem tart ott, hogy az egész utcákra kiterjesszék. Valószínűleg még mindig csak fejlesztgetik...aztán ki tudja mit akarnak vele...mondjuk szervezeteknek el tudja adni, akik hát rájuk hallgató kutyákat csinálnak akinek be adják, hát mi sem egyszerűbb, csak állati nyomot hagy...ha kiderül a bűneset egy állatkerti ragadozóra is lehetne fogni akár. -fejezte be lassan, szépen. Igen mondjuk ez logikus...Norirint is vadállatnak hitték...nem tudom ki volt az az állat, aki ilyeneket talált ki, de inkább maradt volna az apjába....-sóhajtottam egyet magamban, majd még pár kérdést váltottunk a miegymásokról, utána Semy elköszönt, mert mondta, hogy kicsit sietős dolga van. Elment én meg egyedül maradtam lent a gondolataimmal...Nem tudom elhinni még mindig...viszont nem akartam magamban búslakodni sem semmi, felkaptam magam, felindultam az emeletre, viszont mikor a szobájába mentem hűlt helyét nem leltem, meglepődve sétáltam tovább, ám mikor a sajátomban mentem ott feküdt...az én takarómba gubózva mint valami mexikoi burrito...a hajszíne még ment is hozzá. -leültem mellé, majd a hajára simítottam, mivel csak az látszott ki a "tészta" alól. Mi van durcis az én Kis Drágám?

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a kövi részt remélem tetszik nektek. Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! 

Én ezzel szeretnék nektek Boldog karácsonyt kívánni, remélem jól telik az ünnepetek! <3

Remélem a következőben is találkozunk! Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3