Noririn szemszöge:

Elterveztem, hogy lemegyek a boltba, mivel megláttam, hogy a lentiben kapható az a mentolos cukor, amit Keishin idegességében szokott rágcsálni. Gondoltam, meglepem ezzel, szóval útnak is indultam. Írtam gyorsba egy cetlit, majd rögvest nekiláttam az útnak. Eddig soha nem járkáltam kint...mondjuk lehet, hogy igen csak hát...nem emlékszem rá...Mondjuk úgy...Kei-san előtt meglehet, hogy igen, de utána semmiképpen sem...Igaz nem is nagyon engedi az egyedül mászkálást, mindig vele mentem mindenhova, ami csodálatos volt...annyira szeretek mellette lenni...Állandóan figyel rám 's sosem veszi le rólam a szemét, egy percre sem. Néha már teljesen a gyerekeként viselkedik velem, bár lehet, hogy én kicsit már többet érzek iránta...Várj! Nem nem nem...ezt felejtsétek el! Most rögtön...nem is mondtam semmit...Sőt ha elmeritek neki mondani!...Akkor...akkor...nem tudom mit csinálok...

Gyorsan lesiettem végül, oda ahova indultam és megvettem, amit kellett. Hmm ezzel akkor meg is vagyok! Szóval irány hazaaa, még mielőtt azt hinné, hogy elraboltak...egyszer történt ilyen. 

Az úgy volt, hogy éppen otthon aludtam, de mikor hazaért már nem volt sehol, mivel leestem 's befordultam az ágy alá...he he ^^' 

Keishin teljesen kétségbeesett 's órákig keresett, én meg közben felébredtem, lesétáltam, majd a kanapéra csüccsentem, hogy megvárjam, míg hazajön. Mikor ez megtörtént tiszta ideg volt...ám mikor meglátott nagy szemekkel odanézett, odarohant 's rögvest átölelt...először nem értettem, miért kaptam ezt így hirtelen, viszont miután elmesélte...kezdett kicsit bűntudatom lenni...

Sétáltam haza finom lépésekben. Nem is emlékeztem, hogy estefelé már ilyen sötét szokott lenni itt kint az utcán, bár sose jövünk ki már hét után, vagyis, de csak én nem mehetek vele. Egyedül megy...és olykor csak hajnalban jön vissza...ezek a pillanatok annyira el szoktak szomorítani... Olyankor egész éjjel ébren várom..bár Ő erről nem igazán tud 's nem is kell, hogy a fülébe jusson ez...

Teljesen elfeledkeztem mindenről, így nem tudtam a környezetemre figyelni..és ebből következett, hogy már csak azt éreztem meg, hogy egy hatalmas kéz a falnak lök és odaszorít. Teljesen megrémültem, azonnal felnéztem. Egy férfi arcát láttam meg...a fején sapka..plusz volt mellette még két hasonló pasi is...

-Na fiúk? Mit szóltok hozzá? Hát nem aranyos? -mosolyodott el. -odanézett rájuk, akik csak szintén vigyorogva bólintottak. -megrémültem 's eléggé összehúztam magam...nem tudtam mit akarnak és miért tették ezt...én én csak haza akarok menni hozzá....nem tettem semmit sem...Meg meg miért lennék aranyos...? Ezek tiszta hülyék...

-E-Eto...ha nem lenne gond én most elmennék innen...van nekem dolgom máshol és és ...szerintem nektek is.. -indultam volna meg újra, mikor az egyik a kezemnél fogva visszarántott, úgy, hogy az már fájt. -felszisszentem halkan 's már nem tudtam ellene tenni, így a földre vágta... -leülve felnéztem rájuk, már-már ijedt szemekkel. 

-Nem mész te sehova, hát mit képzelsz kis Cicuska? Itt is hagynál minket a móka előtt? Na ne legyél ennyire kis félénk, mi, majd segítünk! Naaaa. -jött közelebb az első 's lassan az arcomra simított, ekkor azonnal elhúzódtam. -mi mit akarnak...? Ezek tiszta hülyék! 

-Kérlek hagyjatok békén! Már tényleg mennem kéne! -keltem fel újra, viszont ismét a falnak löktek. -elkapott egy furcsa érzés...olyan, mint a félelem, de sokkal rosszabb...

-Még mit nem, Cicus ma este a mi játékszerünk vagy. -nézett rám vérfagyasztó tekintettel. Játékszer...? Ezt ezt, hogyan kéne értsem....? miért van az, hogy az ájulás szélén érzem magam...? Nem nem hiszem, hogy én itt akarok lenni...én én...csak vele...-gondoltam erre, mikor a testem megingott és lassan már a földön éreztem magam...fájdalom közepette... 

-Hé mi van ezzel...? Most miért dől ki ennyire hirtelen? -kérdezte az egyik, mire a másik egy kis pillanat múlva válaszolt neki. 

-Nem tök mindegy? Annál könnyebb lesz kezelésbe venni és eljátszadozni velem. -beszéltek tovább, de már nem igazán értettem miről is van szó...vagy mi is van...a kezem egyre jobban sajgott...félek, hogy megint Az fog történni...nagyon-nagyon nem akarom...Keishin ments meg kérlek...

Legközelebb már csak akkor tértem észhez, mikor a földre voltam ismét rogyva. Kicsit körülnézném magam körül...észre vettem három holttestet, amire elsápadtam...A hideg aszfalton feküdtek szét karmolva. Lassan-lassan vérbe fagyva... -teljesen fehér lehet nekem is az arcom...

É-én én voltam, de de nem akartam! Esküszöm nem akartam őket megölni! Csak megint kicsúszott a kezemből az irányítást... -suttogtam magamban...rajtam kívül senki sem hallhatta ezeket a szavakat. -lassacskán elpityeredtem önkéntelenül is. Majdnem már én is összeroskadtam, de hirtelen Keishint láttam meg feltűnni a sötét utcából. hirtelen felcsillantak a szemeim. -odapillantottam és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg Ő az...Azonnal odajött hozzám 's akkor rögvest a megnyugvás érzése fogott el...Éreztem, próbálta elterelni a figyelmemet erről az egészről kisebb nagyon sikerrel.  

Ezután már csak csak jót éreztem többségében. Kei-san hazavitt és szokásosan jól bánt velem, nem volt semmi gond úgy érzem, bár a gyógyszereket ettől függetlenül be kellett adni...ami hát nem mondanám, hogy a kedvencem, deeee megígérte, hogy majd kapok érte valamit :33. Most nagyon boldog vagyok az miatt! El sem tudjátok hinni, milyen jól érzem magam mellette, olyan mintha Ő lenne az új jövőm és nem kéne más felé tekintenem, hisz Ő nekem a sarkcsillagom. Az út, amit mindenképpen járni akarok, vagyis inkább olyanon akarok menni, amin velem tart...

Amikor elsőnek haza hozott, kicsit nehezen szoktuk meg egymást, viszont már akkor éreztem, hogy ez valami különleges kapcsolat lesz...az is, de lehetne jobb is, ámde ez nem csak rajtam múlik sajnos... :'3 

Keishin gondoskodó, rögtön ott van, ha szükséged van rá...na meg helyes is! Azt se hagyjuk ki ha lehet, de erről nem szólunk neki kérem szépen! 

Most is éppen mellette fekszem 's figyelem, ahogy alszik. Az arcát vizslatva, feltűnt, hogy elmosolyodott 's erre nekem is vigyor húzódott a számra...

-Biztosan szépet álmodik... -suttogtam halkan, majd odakuckózva mellé én is álomra hajtottam a fejemet. Aztán ki tudja mi lesz még...lehet találkozunk, az is lehet, hogy nem. De mindenkinek szép álmokat kívánok az egyszer biztos. <3

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a kövi részt! Remélem tetszik nektek! Az esetleg helyesírási hibákért bocsánat! Tudom, hogy nem lett valami jó a rész ezt sajnálom.. Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3