Keishin szemszöge:

Hazaérve azonnal a szobájába vittem és lefektettem az ágyba. Mikor megpróbáltam elengedni, görcsösen belém kapaszkodott, úgy mint akinek az élete múlna rajta...- sóhajtottam egy kisebbet 's hagytam hadd tegye. -elvettem az ágy oldaláról a plüsst, amit nagyon szeret...amióta megvettük...csak ezzel tud aludni annyira, de annyira aranyos, viszont...áhh nem ez a lényeg. -lassan a kezébe nyomtam, ezzel kiegyensúlyozva önmagam. Be is jött a tervem mivel, kicsusszantam a kezei közül. Rögvest a nagy kék szemű cicust kezdte el szorítani önmagához. -kicsit felkuncogtam, majd megsimogattam lágyan a buksiját. 

-Jó éjszakát Noririn~ -nyomtam egy gyors puszit a homlokára. -megfordultam 's azzal a lendülettel kis is indultam, viszont egy kéz elkapta a kardigánom és vissza rántott oda ahol előbb álltam. -odapillantottam, az Ő gyönyörű íriszei néztek rám vissza tüstént... Ahhhj...felébredt...eddig bírta...

Megjegyzés: Noririn nem igazán tud sokáig aludni főleg egyedül...így pár óra múlva felkel...'S ha úgy van talán visszaalszik...másik esetben nem...max átjön hozzám, ha én még alszom plusz akkor odafekszik mellém, emellett odakuckózik hozzám... Legutóbb is ez volt mikor korán feküdt le...aztán ráadásként...mikor akartam olyan tizenegykor elmenni aludni...már a szobámba ült és várt engem az ágyamon ülve. Na ebből az lett, hogy együtt feküdtünk le...nehéz harc árán csicsikált el újra. Azalatt az időm alatt egész végig cirógattam, majd dúdolni is kezdtem nekem valami lassú, de szép dallamot. Ám amikor ez bekövetkezett már olyan hajnali...kettő lehetett 's aznap igen korán keltem, szóval egy élmény volt... Mindemellett Ő már hajnali öt fele ébren figyelt engem, arra keltem fel, hogy egyre-egyre közelebb bújik és lassan ezzel letúr az ágyról, viszont már nem is tudom, mire akartam kilyukadni, szóval térjünk szépen vissza. 

Nagy pupillákkal vizslatott engem, mint aki mindenképpen maradásra akar bírni. Vettem a lapot és visszacsüccsentem mellé. Azon nyomban kapott az alkalmon, odamászott hozzám ezt követően odafeküdt hozzám 's a fejét az ölembe fektette. Az ujjaimmal cirógatni kezdtem a buksiját, amire lassan újra lehunyta a szemeit. 

-Noririn. -szólítottam meg halk szavakkal. -Fáj valamid? Ha igen hozzak rá fájdalom csillapítót? kérdezte rá, amire csak egy fejrázás volt a válasza. s-óhajtottam egy kisebbet. Ahhj...tudom, hogy fáj...neki, Ő is tudja, hogy én tudom, még sem mondja el nekem... Ilyenkor nem tudom, mitől is fél pontosan...

Kei-san. -nézett fel oda pár pillanat múlva. 

-Igen? -mosolyodtam el halványan és addig befejeztem a feje kényeztetését. 

-Örökké velem maradsz ugye...? -tett fel a kérdést, mire egy percre a hang is belém szakadt. 

-Igen. -válaszoltam rögvest rá, nyugodt hangon és újra-újra cirógatni kezdtem. -bólintott egyet boldogan, majd jobban odaférkőzött. 

-Köszönöm. -suttogta oda...a szívem ilyenkor dobban egy kettő nagyot...mintha meg is állna közben az üteme...nem is tudom... Igaz...a válaszom igen volt...de nem is tudom még pontosan ezzel mekkorát is hazudtam neki... ezzel az egy szóval...

Már akkor tudtam, hogy ez nem lesz lehetséges, mikor megtaláltam Őt...jajj, hogy is volt ez...? Igaz nem mai történet, de nem is annyira régi, hogy a fáraó a sírból kilógva fogja a papiros tekercset, amire ez le van jegyezve. 

Így visszagondolván, aznap este holdfényes éjszaka volt, egyszerűen csodálatos. Ott ahol én jártam, még lámpa sem világított, csak a telihold adott minden kisebb dolognak saját fényt, amiben akkor tündököltek. A hideg szél megfújta az arcomat, tisztán lehetett érezni az őszi szelő jeges fúvását. Igazából nem fáztam, hiszen volt rajtam egy meleg dzseki, de a fejemet semmi sem védte ezen dolgok elől...talán mégis jobb lett volna, ha hozok egy sálat vagy sapkát. 

Az a nap egy fontos esemény számomra...akkortájt veszítettem el egy nagyon fontos személyt...és dobtam el mindenemet, amim akkor mind megvolt. Szép élet, barát, többnyire semmi szenvedés...'s amint haladtam előre ezen az úton...akkor kezdett látszani, hogy ez mind csak téveszme...emellett a hitem teljes ellentéte. Ugyanaznap sétáltam kint az utcán egy sikátor felé. Úgy éreztem már mindegy hol vagyok...az is, hogy élek vagy halok-e már semminek sem volt érelme...csak addig a pillanatig, míg...meg nem pillantottam valamit...a fény legszebb sugaraiban fényleni...-megálltam egy pillanatra és odafordítottam a fejemet. 

A földön a falnak nekidőlve feküdt egy fiú...haja míg is látszott, hogy ében fekete...néhol barnásabb árnyalatban. -közelebb léptem, majd ezután leguggoltam elé. Az arcára néztem...látszott rajta, hogy ragaszkodik az életéhez...mintha az én szöges ellentétem lenne Ő... Mit keresett itt? Mi hozhatta ide...? Több kérdés is járt a fejemben, viszont csak egy gondolat maradt meg arról az éjszakáról...

Úgy is előbb halok meg nála...akkor miért is ne? -alányúltam, majd felkaptam a kezeim köze, viszont ekkor megpillantottam valamit. A keze...Átalakult...oh...és akkor esett le nekem minden...ezért vagy te itt igaz...? Most már jól tudom az okát...és azt nagyon is ismerem...Ekkor valami olyan érzés kapott el, ami mai napig él bennem...nem merül feledésbe...már hozzám nőtt. Nem akarom elengedni...'s így visszagondolva...mai napig, még mindig nem tudom elengedni...Őt... Ragaszkodik hozzám, ezzel még inkább megnehezítve mindent, de de tudom, eljön az a nap...mikor már nem lehet minden ennyire békés... az én világomban...a túlzott nyugodtság...nagy gyanúra ad okot...Ezekből a gondolatokból is csak Noririn tudott felébreszteni. 

-Kei-san min töröd ennyire a fejed? -nézett oda nagy szemekkel aranyosan. 

-Semmin Norio. Minden rendben van. -simogattam meg a buksiját. 

-Ugye nem megint rossz dolgokra gondolsz? Naaa tudod, hogy nem szabad! -kezdett el morcos pofit vágni, amire muszáj voltam felkuncogni. 

-Neeem neeem dehogy, de most hopp! Gyere bevesszük az esti gyógyszereket aztán megyünk csicsikálni mit szólsz hozzá? -kaptam fel a vállamra, majdan leindultam vele egyenesen a konyhába. 

-Deeee, deee fürödni nem megyünk...? -kapta oda a tekintetét rám. 

-"Mész". Egyedül fürdesz. -válaszoltam komoly hangon és sétáltam közben le a lépcsőn. 

-De....de.... -kezdett el nagy bociszemeket csinálni...jól tudja, hogy alig tudok neki ellenállni...Főleg az övével...így is nagy a szeme...a pupillája, mikor kitágul akkor még jobban...a gyönyörű zöldes-sárga íriszei meg csak rátesznek egy lapáttal. 

-Nincs de de, nem vagy te öt éves megtudsz magadtól is fürdeni. -mentem le, majd felültettem a konyhapultra. -odahúztam a szükséges dolgokat közben.

-D én annak érzem magam! Naaa Kei-san...kérlek szépen! Nagyon kérlek szépen...- könyörgött nekem tovább... Esküszöm, úgy néz, mint a Shrekbe Csizmás kandúr...nagy, könyörgő könnyes szemek...

-Jólvan, rendben, de akkor most beveszed ezeket. -mutattam oda neki. -Aztán fürdés és mész aludni. -vittem oda hozzá a poharat és pár szem gyógyszert. 

-Veled! -mutatott magára aztán rám az ujjával. 

-Igen igen. -sóhajtottam egyet már csak magamban. mivel nem igen akarok vele vitázni...megérdemli a gondoskodást...ki tudja miken ment át a találkozásunk előtt...az a még jobb, hogy Ő maga sem tudja...semmire sem emlékszik...a nevére sem...Tényleg! A mai! Na azt sejtem ott mi történt, de nem tudom, hogy szeretné-e megosztani velem...de de majd rákérdezek, viszont biztos, hogy nem most...most annyira vidám, mintha semmi sem történt volna...imádom ezt az oldalát..élet vidám...nem törődik a rossz dolgokkal és mindenben a jót látja. Tényleg olyan mint egy kis gyerek...

Eközben, bevett mindent, amit kell...nagy nehezen...bár az most lényegtelen. -odamentem a fiókhoz és kivettem belőle egy injekciós tűt. Mikor ezt megtettem gyanakvóan odakapta a fejét... Na pont ezt akartam elkerülni, mikor meglátta, azonnal leugrott 's elbújt a pult mögé...

-Noririn...-mentem oda lassan. -Be kell adjam... Péntek van...tudod jól... 

-Nem! M-M! -kezdte el rázni a fejét közben. 

-Kaphatsz valamit, rendben...? Úgy jó? -néztem rá, mire lassan gondolkodóba esett. Átfutott minden eshetőséget, majd odamászott hozzám négy kéz láb. 

-Akkor oké! Vagyis talán. -mosolyodott el halványan. 

-Rendben, akkor maradj nyugton. -kaptam fel és visszaültettem lefertőtlenítettem egy területet a nyakán. -kicsit megremegett 's megszorította a vállamat. 

-Jól van semmi baj nem lesz. -próbáltam megnyugtatni, majd óvatosan beleszúrtam és beadtam neki a tű tartalmát, akkor kicsit felszisszent, de tűrte mindazt, amit csináltam. -mikor befejeztem ráraktam egy sebtapaszt. -megpusziltam, amire halványan elpirult. -ekkor felvettem, pluszba elindultam a fürdő felé. -Akkor mit szeretnél? -kérdeztem rá, mire csak fejét rázta. 

-Majd... -suttogta. -bólintottam egyet rá, majd szorosan az ölelésembe vontam. 

-Rendben, de majd mond el kérlek, mert megérdemled. -érintettem homlokát az ajkammal. 's a mi aznapi éjszakánk így zárult le körülbelül...Úgy érzem most minden jól megy...bár még meg kell tudnom pár dolgot...viszont valami közeleg...tudom jól...valami, ami kihatással lesz mindkettőnkre...de főleg...Rá...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek, és valaki kíváncsi erre a könyvre. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!