Noririn szemszöge: 

Mmmmm sok minden összefolyt nekem, csak annyit tudok, hogy mikor újra kinyitottam a szememet Keishin nyugtalan ábrázatával találtam szembe magam. Aztán hirtelen előtört minden, megint fájdalmi rohamon volt és valszeg kiütött a gyógyszer, bár olyan mélyen nem aludhattam mivel pár kis hangfoszlány maradt meg a fejemben, amik akkor történtek mikor én álomban voltam. Például egy idegen hangra emlékszem, harsány és tüzes volt. plusz kettő ismerős, kiket be tudok azonosítani, a "gazdámé" 's Semyé. 

-Ohayo. -nyitottam lassan szólásra a számat és csak ennyit mondottam neki. 

-Ohayo, viszont hamarosan este van, hogy aludtál? -csüccsent le mellém és arcán egy tükröző mosoly ékeskedett eközben. Ohhh....akkor nem keveset aludhattam...amikor kifeküdtem még csak dél körül lehetett...

-Jól, egész jól. -pillantottam fel rá, de mivel mást nem igen tudtam mondani csendben visszadőltem az ágyba. Persze, mint mindig Kei-san törte meg a csendet. 

-Szeretnél elmenni fürdeni? Vagy esetleg egy vacsora? -tolta oda a kezét és a buksim tetejére helyezvén finoman megsimogatott. 

-Igen volna kedvem az első, viszont csak akkor ha- -mondtam volna végig, de Ő fejezte be a mondatot. 

-Ha én is veled megyek igaz? Plusz utána szeretnél enni csak. -kuncogott fel, felkelt közben 's elém állt. Nem szólaltam meg rá csak bólintottam egyet. 

Nem ér, nagyon, de nagyon nem ér. ?indig tudja mire gondolok, bezzeg az Ő fejében olyan olvasni, mint lakatlan szigeten tömegverekedésbe keveredni...szóval képzelhetitek...Óvatosan a karjai közé vett, majd kiindult a szobából. Azonnal rászóltam, hogy én bizony tudok menni, de meg sem hatotta és kicipelt a konyha, azt hiszem annak a közelébe. Viszont az igazat megvallva nagyon jól esett a gesztusa ezért oda is bújtam hozzá, sőt lehet már dörgölőztem is, hát mik ezek a gének he he. Keishin, kért ruhát és egy törölközőt Semytől, aki jött is nekünk segíteni, ámde mikor meglátta éppen mi milyen "pózban" is vagyunk meg sem lepődött, viszont valaki utána kijött, egy fekete hajú fiú. Ekkor világosult meg bennem, biztos ő volt az az idegen hang! Ez a kis fiúka, kinek nevét még nem tudom, elég furcsán vizslatott miinket, csak nézett, de szó nem jött ki a száján. Hmmmmp most én vagyok béna vagy ez is Keishin féle aura, az a fekete hajú gondolataimban sem tudtam olvasni a tekintete alapján....ez kibaszás...Segítőkészen kaptunk útba igazítást, ruhákat meg egyebek, eztán a barát sarkon fordult és ott hagyott minket a fürdőben kettesben. Meg kell hagyni gyorsan kipitlikült innen...Bár lehet jó most így...szeretek vele lenni, plusz pár kérdés is fúrja már az oldalam ezzel a helyzettel kapcsolatban, szerintem ti is tudjátok mire vagy mikre gondolok. 

Semy szemszöge: 

-Na megmondtam vagy megmondtam? -sétáltam le és közben a kanapén ülő Atsukora néztem. Most biztos eszi az ideg, mivel igazam volt. 

-Fogjad befelé! Ez nem bizonyít semmit sem! -kiabált oda. -sóhajtva odamentem, majd lehuppantam mellé az ülőalkalmatosságra. 

-Mégis miért ne bizonyítaná? Láttad a saját szemeddel nem? Tuti, hogy együtt vannak. Hát ember...ott cipelte közben Norio, pedig teljesen hozzá simult, olyan mint egy neko. -kuncogtam el magam. -Nem igaz? 

-Ha ha, nem ad igazat ez a mozdulat, lehet csak törődik vele és a törődés sokszor nem egyenlő a szerelemmel! Dilis vagy, ha az utcán segítesz egy bajba jutottnak, akkor hirtelen házastársak lesztek vagy mivan? -áhhh bedurcizott a kisgyerek! Megint agyonszínezi a dolgokat, azért hogy nyertesként jöjjön ki, viszont nem fogom hagyni, a végén még belepukkad a mérgébe. Ezt nem hagyhatom ki. 

-Hmmm akkor emlékeztesselek arra...-kezdtem bele, mire megrezzent és rögtön a tekintete rám ragadt. 

-Fogd be! Keishin biztos csak kanos volt! -kapta el a tekintetét rögvest a mondata után. 

-Ara ara. -húzódott egy kajla vigyor az arcomra. -Nem nevezném kanosságnak, inkább...nem is tudom, de nem kell említenem, hogy az a majdnem nyakra csók és egyebek olyan érzékinek tűnt, hogy te is belepirultál nem? 

-FOGD MÁR BE! -kiabált rám nagy hangerővel, ezt még talán fent is meghallották, sőt még a süket is...De! Sikerült! Beidegesedett! -felnevettem rá, majd egy mozdulattal a kanpéra löktem és már fölé is magasodtam. 

Hmm az igazat megvallva, így ha lentről nézem, egész aranyos a kicsike, mondjuk durcisan még jobban, olyan kis érzékeny amúgy is, ezt teszi murissá és imádnivalóvá. Jó kis kombináció kérem szépen. Jah, amúgy annyi a story, hogy éppen mentem be volna hozzájuk valamit megkérdezni, viszont mikor odaértem, hát fogalmazzunk úgy, drága barátom picit beindult és Atsuko is odajött azzal a kérdéssel, hogy Mégis mit bámulok éppen, na ekkor vörösödött el teljesen. Aztán pedig, egy szép vitánk lett ebből, mivel Atsuko nem hiszi el, hogy együtt vannak. Hiszen csak Keishint látta és hallotta, vagyis Noriot is csak ő éppen nem igazán volt ébren. Azt mondogatta, hogy Kei biztos csak gondoskodni akar róla és apa vagy testvérként szereti. Mondjuk én sem igazán láttam őket még kettesben, viszont mikor először találkoztam vele eléggé...féltékeny tekintete volt...sosem felejtem el, ahogy gyanúsan végigmért...sohasem borzongatott meg valami ennyi, de ennyire. 

-Atsukom, kitaláltam valamit. -súgtam a fülébe miután odahajoltam, teljesen beleremegett, ámde nem a névtől, hanem a reszelős és mély hangszíntől, amit kiadtam az előbb. 

-Micsoda? -nézett fel nagy bociszemekkel. Ohhh az ilyen kis ötletekre mindig kap. Kis kíváncsiiii. 

-Mivel én láttam őket többször kettesben, így állítom, hogy ők együtt járnak vagyis egy pár. A viselkedésük, ahogy a másikra tekintenek, szóval ők gerlék. Na kérem szépen egy tízest rakok fel erre az állításomra. -várnom sem kellett azonnal kaptam is egy rávágott választ. 

-Az semmi! Húszat teszek az ellenkezőjére! -tekintett rám kihívóan. 

-Na na ez így eddig semmi, viszont állom, de tegyünk bele egy kis csavart. Aki nyer, az kérhet a másiktól valamit, akármit. És az a bármi legyen akármilyen kínos, ciki, jó vagy rossz. Az illetőnek meg kell tennie. -nyújtottam oda a kezemet, mire rögvest megfogta és megrázta, kicsit sem visszakozva. Talán nem is értette mit mondtam csak nem akar lemaradni... -Oké oké, megegyeztünk szóval ideje a mókának. -vigyorodtam el, majd a kezeit ügyesen megfogva fél kézzel a feje fölé emeltem 's a kanapé puha párnáiba nyomtam. 

-Oya oya, azt hiszed te leszel felül, mivel lett egy kis előnyöd most. Na el ne hidd- -fejezte volna be bájos hangon, viszont én lesből támadva már a nyakának estem. Egy két puszi után egy laza folt is következett. A szobát emiatt pár pillanatig kisebb visszafogott sóhajok, majd nyögések követték. De mikor meghallottam egy két léptet, azonnal cseppet felhúztam magamat . Áhh mit csinálok? Úgy sem vesznek minket észre 's Keishint csak nem zavarja. Atsukora pillantottam, viszont Ő csak az egyik szemét összeszorítva tartotta, ajkai kissé elnyíltak, mondanom sem kell mit éreztem akkor...-hajoltam volna vissza de egy laza torokcsiszolás zavart meg minket. 

-Khm umm khm...Tudom, hogy a te házad, viszont van két vendégek, akik közül az egyiket nem kéne ilyesmivel "zargatni" úgy gondolom. Létezik a hálószoba angyalkák. -ejtette ki a száján egyszerű, de mégis komoly hangsúlyban. 

Atusko már szólalt volna meg valami olyasmit, hogy "te mondod", viszont a második szóig sem jutott el, mivel valahogy a szabad kezem, valami varázslatos módon befogta a száját. Bólintottam egy kisebbet és végignéztem, ahogy besétálnak a szobámba, ehhh most ott fognak lenni..??? Ott csinálják majd...de jó...inkább akkor legyenek ők a vendégszobába fent, mi lent elleszünk Atsukoval, nagyon is, ha értitek mire gondolok~

Viszont amiket adtam ruhákat, igaz ezek sosem voltak rajtam, mivel kaptam őket és kicsik voltak...csak be voltak vágva a szekrénybe. Na de annyit akartam, hogy ezek a göncök, így is lógtak Norion...vagyis azért nem annyira, de nah....és csak látni kellett őket, mikor ránk szólt Keishin háttal nekünk volt, persze a kisebb szemei épségéért. Áh! Atsuko megint lemaradt a love momentről a fene bassza meg... Rápillantottam az elnémított kiscsibére, aki már készült volna harapni meg morgott, viszont ekkor elkaptam a kezemet, így a fogai jól összekoccantak. Már küldött volna vissza anyukámba, miután odakapott, ámde én élveztem előbb a szólási lehetőséget. 

-Te csak bizony kussoljál! Ránk lett szólva nem hallottad? Csitt és ki ne nyisd a szád! -néztem rá nevetve, mire csak morcosan felkelt, megütötte a vállamat, viszont nem igen éreztem meg, majd kitipegett a konyhába. 

Az igazat megvallva...Keishinen is már új cucc volt mikor lejött...lehet ő is megfürdött...? Mi az megvárták egymást az ajtó előtt vagy mi?...Mondjuk az elég hülyén jön ki ha engem kérdeztek, ám logikus...vagy...! -jutott eszembe valami, bár ekkor kizökkentettek mindenből. Atsuko volt az és egy pohár üdítővel kínált. Elmosolyodtam és el is fogadtam tőle. 

-Köszönöm szépen angyalkám. -vettem el 's óvatosan átölelve a derekát az ölembe húztam. Végülis csak ennyi jutott eszembe mivan ha együtt tusoltak, de mit rágódjak rajta éppen most...ha itt van nekem valaki, aki egészen más világra tud repíteni, egy boldog és szép világról van itt szó...-gondoltam majd egy apró puszit nyomtam Atsuko arcára, amitől halvány pír jelent meg azon. Hmmm nagyon kis aranyos...Jött fel a fejembe ez a kis szösszenet, majd az ital megivása után lágy ölelésben részesítettem, ezt a nekem fontos személyt...

Sziasztok Gyümiteák!

Meg is hoztam a következő részt, ami egy kis betekintést ad Atsukoék világába. Azt már mindenki döntse el köztük mégis milyen kapcsolat vagy van mi. Bár úgy érzem jó kis mellékpárnak ígérkezik :3.

 Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3