Keishin szemszöge:

-Noririn! Megjöttem!-kiáltottam be szokásosan, mikor beértem az ajtón. -mindig ezt csinálom és ezután boldogan szokott hozzám kijönni, bárhol is volt a lakásban, ámde ez most nem történt meg... -kicsit megijedtem 's azonnal keresni kezdtem. 

Lehet zuhanyzik és a víz miatt nem hallja, hogy szóltam...vagy... -bementem a konyhába is körülnézni. Mikor beértem egy papírt díszelgett az asztalon. Amikor elmentem az még nem volt... -gondoltam ezt miközben felvettem onnan, majd elolvastam a rajta lévő dolgot...-sóhajtottam egyet. -a kezemet az arcomra tettem... Ezt állt rajta: 

"Lementem a boltba, sietek, ígérem!"

                                         ~Noririn <3

Hányszor, komolyan hányszor mondtam neki, hogy ne menjen el egyedül...tudta jól, de mégis miért? Boltba...de mindig bevásárlok, semmiben sem szenved hiányt...Istenem... -azonnal kirohantam és visszakaptam magamra a cipőmet. -megindultam ki a kisbolt felé, ahova kettesben szoktunk lemenni, én néha egyedül is, bár az más kérdés. 

A rövidebbik utat választottam ehhez, mivel arra több az eldugott rész...na ne nézzetek már ennyire perverznek...csak féltem Őt, ennyi az egész...kit tudja mi történik vele teljesen egyedül ezeken az utcákon...főleg Vele...

A környéken ismerős kezdett lenni egy idő után, mondjuk sokat járok errefelé, de nem ott szoktam bejönni ide ahol most tettem. Valami köt ide jól tudom...hiszen ha sétálnék még egy kicsit balra aztán lefordulnék jobbra körülbelül ott lennék ahol először megpillantottam Őt... Nagyon szép történet, nagyon nagyon, elhiszitek? Ha érdekel titeket nagyon szívesen elmesélem nektek ezt út közben...

Egyik este erre jártam, ez azután volt, mikor az életem egy része, amibe addig éltem minden nap az megszűnt...Volt kiút és ki is használtam, de gondoltam ennek a lépésemnek a következményeire. Egy egész szervezet leigázása, nem minden napi dolog, viszont ha megteszed a következmények nagyon 's kockázatosak mindenképpen. Viszont mit számít ez az egész, főleg nekem? Ha az én esetemet nézzük, max annyi történhet, hogy meghalok...semmi más ártalom és az igazat megvallva, egyszer úgy is megfogok nem? -vontam meg a vállamat és azon a hideg éjszakán sétáltam tovább, mikor egy kisebb sikátorba értem, majd egy fiút láttam meg a földön... -kicsit jobban megnéztem 's Ő csak lehunyt szemekkel feküdt...az egyik kezét kicsit takarta, mintha direkt lenne ilyen pózban. A fejemet egy kisebb kíváncsiság érte el, közelebb menetem, majd leguggoltam elé. 

Egy pulcsi takarta a felsőtestét, ami enyhén vérben úszott. Vajon az egyik szervezet áldozata vagy embere vagy? Ki vagy valójában? -kérdeztem ezt magamtól 's ezek után kiemeltem a kezét az oldala alól, először nem akartam hinni a szememnek, majd elmosolyodtam. 

Tévedtem...igazából egy macskát találtam, bár súlyos esetnek látszik, mégis igazán ragaszkodik az életéhez. Gondoltam, hogy én így is úgy is előbb halok meg, akkor miért ne tehetném meg ezt? -kaptam fel a gondolat menetem végére a kisfiút, akinek a keze más volt mint a többiekké. Akkor egy olyan érzés kapott el, hogy Ő különleges és meg fogja változtatni most gyökeresen az életem. -magamhoz öleltem, majd hazaindultam vele. A teste nem árasztott sok meleget magából ki...gondolom régóta feküdhetett ott szerencsétlen...viszont ami érdekesebb...hogy lehet még életben...nem lehetnél kiscicus, ha jól gondolom miért ilyen a mancsod akkor...már rég lent kéne szagolnod az ibolyákat...Talán ez is az egyik oka volt, hogy aznap este hazavittem Őt magamhoz. 

Így visszagondolva igazam lett mindenben. Az életem a feje tetejére fordult vele, de nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet. Aznap este még elláttam pár sebét, amik nagyrészt zúzódások voltak. Még arra emlékszem, hogy nem is ébredt fel akkor és az én hálószobámban aludt el. Majd másnaaap reggel kezdődött a buli, mint szokás mondani az ilyen helyzetekre. Viszont ezt a mesét megtartom egy cseppet későbbre, ráér, hiszen én közben megérkeztem a célpontomhoz, ahova eleve indultam. 

Picit jobban aggódni kezdtem. -elindultam befelé a sikátorba, mikor azonnal zajokra lettem figyelmes. Az éjszakai csendben, minden tisztán hallatszott...a legkisebb léptől, a kiabálásig, minden IS eljutottam a fülembe. -főleg szerintem a szomszédcsaj meg kegyes vendégének "játéka"...ami fogadok az egész szomszédságot érdekelte....Nem baj legalább lesz holnapi pletyka téma...de mikor meghallottam Noririn hangját is a többi zaj között megállt bennem az ütő, majd a lábaim azonnal mozgásba lendültek, annak irányába. Odaérve ismét leblokkoltam ' olyat láttam, ami nem hittem, hogy megtörténik...

Az esti hangok...csendesedtek...alig voltak hallhatóak már...mégis volt egy ami tisztán a szívemig hatolt...és mai napig nem tudtam elfelejteni...-ahogy előre néztem Norirint láttam a földön térdelve...a hold fénye az arcára csillant, így látható volt, hogy könnyek folynak gyönyörű arcán, mely nálam mindig mosolygott. -körülötte két fiatalabb srác feküdt...szétkarmolva...vérben feküdve...arcukat már gyenge sápadtság ütötte meg...de még fogadok nem hűltek ki...ezzel is tudtam, hogy nem rég történt mindez. -odasétáltam hozzá, majd letérdeltem elé. 

-Noririn. -szólaltam meg halkan és rávezettem a tekintetemet. -a hangomra kicsit felnézett 's ekkor láttam meg, hogy a bal kezét szorítja erősen. -sóhajtottam egyet magamban. Gondolhattam volna...de tudtam...nem kellett volna egyedül hagynom...főleg ha ilyen lesz utána. -óvatosan közelebb mentem és kiszabadítottam a kezét a saját karmai közül. -próbálta elhúzni, viszont nem engedtem neki. -könnyes szemeit rám vezette 's közelebb mászott, majd teljesen a mellkasomhoz bújt. 

-Jól van semmi baj Noririn, minden rendben lesz. Megfogom oldani. A lényeg, hogy most már megvagy. -suttogtam, majd újra Őt kezdtem el vizslatni a szemeimmel. -észrevettem, hogy a ruhája kicsit megvan tépve...mintha le akarták volna szakítani róla...ekkor esett le, hogy mit tettek vele még...minél előbb el kell vinnem innen...Azok az emberek utolsó mocskok..megérdemelték amit kaptak...ha nem Ő tett volna meg én élvezettel lőttem volna fejbe mindegyiket. -felkeltem lassan és segítettem neki is a talpára állni. -remegve bújt még mindig 's úgy éreztem kezd kicsit megnyugodni. 

-Kei-san... -hallottam meg a hangját, ami csak úgy édesen hangzott, eme holdfényes pillanatban. 

-Noririn, semmi baj, nem kell bocsánatot kérned sem. Csak menjünk haza és ott mindent megbeszélünk, rendben? -tettem fel a kérdést amire bólogatni kezdett. Hmmm szokatlan...általában nem ilyen csendes bár most megértem, ilyen dolog után...minden ember ezt tenné. -óvatosan megfogtam a kezét, ami már visszaváltozott neki teljesen, majd elindultam vele szép csendben haza a tetthelyről. -lassan lépkedett mellettem és figyelte a lábunk mozgását. -megállítottam egy percre 's a kardigánomat átadtam rá, majd felhúztam a cipzárt. 

-Nem kéne, hogy megfázz nekem, igaz? -néztem rá, mire aranyosan bólintott egyet. 

-Nem nem kéne Kei-san. -rázta meg a fejét. Huh...jól esett hallani, a megnyugodott hangját és, hogy tud boldog is lenni a történtek után...amit, majd szeretnék tőle is hallani...-lassan sétáltunk onnan tovább, mikor egy hangra visszakaptam a fejemet. -több lépést is meghallottam, amibe éreztem, hogy a mellettem álló is beleremegett. -egy kisebb mozgás nesz is hallatszott. -odanéztem és láttam, ahogy az egyik ember, aki a földön feküdt. -nehezen előveszi a fegyverét és Noririnra szegezi. 

-Dögölj meg- -nyökögte ki elhaló hangon, de mielőtt bármit is tehetett volna, előkaptam a sajátomat és egy mozdulattal golyót repítettem a fejébe. -a mellettem lévő...most már újra egy nyárfalevél lett és mögém bújva figyelte az eseményeket. -a léptek amik eddig messze voltak, egyre közelebb értek...Francba...valszeg az egyik szervezet és a lövés hangra jönnek...a picsába...nem láthatnak meg minket...az Ő érdekében legfőképp... -egy mozdulattal felkaptam és elrohantam egy biztonságosabb helyre, majd gyorsabb tempóval onnan hazasétáltam vele. Szegényem már teljesen kifáradt és valószínűleg a fájdalom is rátett egy lapáttal arra, hogy már a karjaimban alszik, mint egy kisgyerek. 

Most teljesen olyan, mint mikor először találkoztunk, csak más a helyzet, de egy a vég. 

Találkozzunk, majd legközelebb is, és ne feledjétek mindenki különleges valamilyen értelemben vagy módon.

Sziasztok Gyümiteák!

Hát ez lenne az első rész, remélem tetszett nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem lesz akit érdekel a folytatása, ami már készülőben van. Ha valakinek van véleménye már az első rész után azt nagyon szívesen meghallgatom. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Bízom benne, hogy találkozunk a köviben is, de addig is:

Sziasztok! <3<3<3