Sötét van és hideg. Fázom is és a hideg is ráz. Épp egy utcában sétálok, ahol alig van egy kevés fény, de egy idő után az is kialszik. Hirtelen meghallok egy számot a közelben.

Naragal su eopseum ttwieo
Today we will survive
Ttwieogak su eopseum georeo
Today we will survive
Goereogal su eopseum gieo
Gieoseorado gear up
Gyeomwo chong! Jojun! Balsa!
Not not today!
Not not today!
Hey baepsaedeura da hands up
Hey chingudeura da hands up
Hey nareul mitneundomyeon hands up
Chong! Jojun! Balsa!
Jukji anga mutji mara sori jilleo
Not not today!
Kkulhji mara ulji anha soneul deureo
Not not today!
Not not today!
Not not today!
Not not today!
Chong! Jojun! Balsa!

Annyira méllyen megérintett ez a dal, hogy már fájt. Hamar felébredtem, így többre nem emlékeztem.
Elmentem fürdeni. Egész hamar végeztem reggeli teendőimmel. Picit meg is lepett. Elindultam gyalog a suliba.

Hamarabb beértem. Kivételesen ketten voltunk a teremben. Yoongi és én. Nem túlzottan örültem neki. De legalább nem vett különösebben figyelmet érkezésemről. Legalábbis ezt hittem, mivel a sarokban ült a megszokott padjánál és a fülében volt a fülhallgatója. Ám mikor leültem a helyemre és előpakoltam előre jött és a padom tetejére ült. Természetesen most se az egyenruhájában volt.

Jellemző. Egyenruha luxus egyes embereknél - forgattam meg a szemem kevésbé észrevehetően, mikor leraktam a földre a táskám.

Nem törődve vele, elővettem a füzetemet és elkezdtem átnézni teljesen fölöslegesen a múlt órai anyagot.

-Khmm....- köszörülte meg a torkát, mikor rájött, hogy nem áll szándékomban hozzászólni. - Beszélhetnénk, ha már itt vagyunk??

-Minek?? - kérdeztem vissza, abbahagyva előbbi tevékenységemet

-Azért, mert van miről!! - válaszolt egyáltalán nem kedves stílusban

-Igen, ebben egyet értünk. Mit akartál tegnap Taehyung-tól??? Miért támadtál neki??

-Jajj ne féltsd már annyira.

-Miért ne féltsem?? Elvégre a legjobb barátom!! Bár már magamat se értem, hogy miért beszélek most veled, nem hogy azt megértsem, miért bántod a haverom.

-Ejnye. Hát soha nem tanulsz. C-c-c. Ideje lenne. Nem szeretem az ellenségeket. Főleg ha ilyen jól néznek ki - ezzel ott is hagyott engem, lefagyva.

Mi van?? Ez megőrült!! Azt mondta, hogy jól nézek ki?? Ő??

Felkavart ezzel.

Szerencsémre megérkeztek a többiek, köztük TaeTae is, így elterelték a figyelmemet.

Az órák unalmasan teltek. Egész nap azon gondolkoztam amit Yoongi mondott. Nem értettem, hogy mit akarhatott.

Megbeszéltük, hogy tanítás után átmegyek Tae-hez.

Nem mentem haza, inkább rögtön indultunk.

Egész úton beszélt hozzám, de nem tudtam figyelni. Annyira belemélyedtem a gondolataimba, hogy csak akkor eszméltem fel, amikor barátom vadul integetett előttem.

-Föld hívja Jimint!! Hahó!! Itt vagy?

-Mi? Hogy? Mi? Jah persze. Bocsi. Kicsit elkalandoztam - hajotottam le a fejem.

-Ahh...semmi baj. Mondd csak, mi a baj?

-Semmi. Minden okés. Csak fáradt vagyok.

-Ezért beszéltem egész végig magamba - húzta a száját.

-Sajnálom.

-Látom, hogy baj van. Mesélj! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz - villantott rám egy bíztató mosolyt.

-Tényleg semmi. Egyszerűen csak fáradt vagyok. Ennyi az egész.

-Hát rendben - válaszolt csalódottan, tudva, hogy a témának ezennel vége.

-Figyelj! Nagy baj lenne, ha én most inkább hazamennék? Alig bírok ébren maradni - pillantottam rá bűnbánó fejjel.

-Semmi baj. Menj, aludd ki magadat. Holnap talizunk. Vigyázz magadra! Szia.

-Vigyázok, de te is! Szia.

Pacsiztunk, majd mindketten mentünk a saját utunkon. Fülembe raktam a fülhallgatómat, elindítottam a kedvenc számomat, és így mentem egészen a busz megállóig. Egészen hamar megérkezett a "fuvarom". Fura módon a jármű nagyon üres volt. A legeslegvégébe szálltam, és ültem le.

Egész úton nem tudtam megnyugodni. Tudtam, hogy történni fog valami. Mindenre számítottam, kivéve arra ami történt.

A busz teljesen más útvonalon ment, mint kéne. Kezdtem beparázni. Végül elértünk a városnak arra a részére, ahol csak sikátorok vannak. Előre mentem a sofőrhöz, hogy szóljak én inkább leszállok, mivel az ajtót nem nyitotta ki, hiába jeleztem. Viszont nem ilyen vezetőre számítottam. Egyszerűen lefagytam. Ő volt az.

-Le szeretnék szállni. Engedd, hogy megtegyem!

-Mégis miért tenném? - hirtelen leállította a motort - Az enyém vagy. - mondta miközben ki szállt a helyéről

-Yoongi ez nem vicces. Engedj el különben hívom a zsarukat!

-És mégis mit mondasz? Hogy egy buszsofőr elrabolt? Nevetséges! Hova jönnének ki? Itt nincs házszám, csak sikátor van. - nevetett büszkén

-Fejezd be!! - mondtam kétségbe esve

-Miért, mi lesz ha nem? Megversz? Netán nekem esel? Ugyan már. Hisz te ilyenre nem vagy képes. - nevetett egyre jobban

Aljas patkány! Undorító amit művel. Nem teheti ezt velem! Ez már ember rablásnak számít. Megőrült ez a gyerek. Orvos kéne neki.

-Engedj el!! - emeltem fel a hangomat

-Nem! - mondta gúnyos mosollyal

-Mondd, mit akarsz tőlem?

-Nos - lépett hozzám egyre közelebb - azt még én se tudom pontosan.

Nah, hát ezen a ponton rezeltem be teljesen.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A lehető legjobb és egyben legrosszabb pillanatban.

-Igen, tessék, Park Ji Min - vettem fel a telefont. Hülye fejjel nem néztem meg ki hív, csak felvettem.

-Jah, hello.

-Oksa, ott tali. Csáó - majd le is tettem.

-Boccs Yoongi, de mennem kell - bementem a vezetőfülkébe, megnyomtam az ajtónyitó gombot, és le is léptem.

Minden válasz nélkül ott maradt.

Gyorsan összefutottam JungKookal, aki az osztálytársam. - Néha meg szokott kérni, hogy menjek át segíteni neki. Kicsivel rosszabb tanuló nálam, így szívesen segítek. Mindig megkínálnak a szüleik különböző enni-inni valóval, de persze nem szoktam elfogadni. Nem ilyen vagyok. - Elmentem a megszokott találkozó helyre, ami az egyik kedvenc parkom. Kookie már ott volt.

-Szia. Régóta vársz?

-Hali. Nem. Most jöttem, nagyjából 2 perce.

-Ahh, hála az égnek. Akkor mehetünk? - gyorsan végignéztem rajta. Haja kicsit kócos állapotban jelentkezett, és egyenruhában állt előttem.

-Igen.

Egy kis story, hogy miért az a park a megszokott találkozási helyünk...........Lényegében ott találkoztunk először itt Seoulba. Előtte néhány évig Busanban találkoztunk mindig. Vicces.....ugyan ott születtünk, majd most ugyanoda járunk suliba. Ha a pontos meghatározást keresem a kapcsolatunkra az a 'gyerekkori barátok'. Viszont ezzel is van egy kis baj. Kook tudja, hogy Taehyunggal lógok, de ez visszafele nem igaz. TaeTae nem csípi annyira a kis Kookiet. Persze valahol megértem őt, hisz a srác 2 évvel fiatalabb, és mégis egy osztályba jár velünk, de itt, a fővárosban fura az osztályokba való "beosztás".

Szerencsére hamar átértünk hozzájuk. Kook apukája, Kim Yoon, cégvezető, míg anyukája, Gong HwaYoung, ügyvéd. Nagyon kedvesek mindketten. Gazdag, boldog család és jószívű.

Igyekeztem viselkedni, hogy jó benyomást keltsek. Ezúttal is sikerült. Udvariasan elutasítottam a nem kért italt és ételt.

Röpke 2 óra elteltével mehettem is utamra. Utam ezúttal haza vezetett végre valahára. Nem kellett túl messzire mennem hála az égnek, így gyalog tettem meg azt a kis távot. Otthon elvégeztem az esti teendőimet, majd mentem aludni, hisz szüleim sokáig dolgoznak.

Nos hát köszönöm, hogy elolvastátok, ezt a halál unalmat, amire nagyon sokat kellett várnotok. Így is Horvátországból hazafele rakom ki. 😅

Na, de remélem azért nektek tetszett ez a rész. Nem tudom, hogy mikor jövök a kövivel.

❇ vagy 💬. Szívesen várom a kritikát.

Hamarosan jelentkezeeeeeeem.

MrsParkJiMin4ever