Crocodile az Alabastai irodájában üldögélt a fontosabbnál fontosabb papírok tengerében. Ez a rengeteg elintéznivalója az alatt az idő alatt gyülemlett fel, míg ő a shichibukai gyűlésen vett részt. Már átkozta magát amiatt, hogy a tengerészekre egyáltalán időt fordított szoros beosztásában. Megfogadta magának, hogy többet nem megy el, mert felesleges dolgokról beszélnek, annyit pedig nem ér az egész. Újabb papír, majd egy röpke pillantás és már firkantotta is rá a saját nevét. Kopogtatnak. Lomhán felnéz, majd hallatszik egy halk "bejöhetsz", mire az ajtó kinyílik és belép rajta a segédje. A hosszú fekete hajú nő az asztalához sétál, majd átnyújt még egy kupac papírt. Crocodile elnyúzott arccal néz fel rá, de az csak lágyan mosolyog szerencsétlenségén.

-Mr. 0 -szólítja meg a férfit -Önnek vendége van -közli vele, majd csöndben várakozik.

-Nem érek rá, mondd meg neki hogy jöjjön máskor -ad gyors választ, majd újra a papírok fölé hajol.

-De uram, nagyon messziről jött és azt mondta ez fontos -próbálkozik újra a titkárnője.

Crocodile érdeklődve felnéz, majd elmormog valamit az orra alatt.

-Engedd be -int a nőnek, mire az mosolyogva bólint és kimegy, hogy szóljon a vendégnek.

Az ajtó újra nyitódik, de az íróasztal mögött ülő nem néz fel, továbbra is csak a papírokat olvasgatja. Halk koppanások, majd ez a hang abba marad.

-Nem tudok sok időt szánni magára, ezért gyorsan mondja mit szeretne -veti oda szavait az előtte állónak.

-Pedig azt hittem most lesz egy kis idő amit eltölthetünk kettesben fu fu fu -hangzik fel a Crocodile által már jól ismert nevetés.

Megmerevedik a hangra, majd lassan felnéz és minden eddigi fáradtság elszáll a fejéből. A fáradtságot harag váltja fel a vendég irányába.

-Mit keresel itt?! -csapja le az asztalra a papírokat idegességében.

-Ne legyél már ilyen ideges Wani-yaro -inti le a felbőszült krokodilt.

-Na ide figyelj, mert nem mondom el még egyszer! -emeli fel mutatóujját fenyegetően -Hagyd abba az ostobaságaidat és húzzál innen kifelé! -kezdte halkan, majd fokozatosan emelte fel a hangját a mondat végére.

-Múltkor annyira elvetted a kedvemet Wani, ne akard hogy megint elégedetlen legyek -görbítette le ajkait, de látszott rajta hogy nagyon is szórakozott kedvében van.

-Doflamingo, ne akard hogy én vigyelek ki innen -sziszegte neki komolyan, de az csak nagyokat nevetett rajta.

-Pedig annyira élvezném ha te tessékelnél ki innen, fu fu fu fu -vigyorgott rá a szőke, miközben egyre közelebb és közelebb lépkedett.

Már csak egy lépés távolságra voltak, mikor Crocodile meglendítette a kampóját, ami végig szántott a flamingó nyakán, egy mélyebb karcolást hagyva maga után. A szőkeség hátrált pár lépést, majd végighúzta kezét a seben. Tenyerét elemelte onnan, akkor látta csak hogy véres a keze. Az idősebbik csak egy horkantást hallatott, mikor Doflamingo végignyalta a véres kezét eltüntetve onnan a nem kívánatos folyadékot.

-Crocodile -mondta ki halkan a férfi nevét -Ezért meg kéne büntetnem téged -morrant rá.

-Alabasta az enyém, úgy ahogy ez az irodai is. Szóval tűnés kifelé, mielőtt megtalállak ölni -mondta egyenesen a szőke szemébe, aki ettől a fenyegetéstől egy cseppet sem ijedt meg, sőt talán még szórakoztatta is.

-Nem szeretnék semmi mást csak egy kis idegenvezetést. Még sosem volt alkalmam körbejárni Alabastát -nézett körül az irodában, mintha csak keresne valami.

-Gyanús vagy nekem Doflamingo, nagyon gyanús -sétált az asztala  mögé, majd a fiókból elővett egy szivart, amit azonnal meg is gyújtott.

-Mit akarsz te Alabastában? -nézett fel hirtelen.

-Csak körül nézek itt-ott -vonta meg a vállát a flamingo -Na, Wani csak egy órát szánj rám.

Crocodile a kezébe temette arcát, majd fél szemmel gondterhelten meredt Doflamingora.

-Ezt még nagyon megfogom bánni -húzta el a száját.

-Tudtam, hogy nem tudsz majd visszautasítani fu fu fu -nevetett fel -Ellenállhatatlan vagyok.

-Fogd vissza magad -szólt rá a szőkére, aki úgy szerette volna kifejezni örömét, hogy megölelgeti az idősebbet.

-Emlékeztetlek, hogy csak pár helyet mutatok meg neked. Sosem pazarolnám rád az időmet. Értetted?! -figyelmeztette a férfit, majd homlok ráncolva kapkodta a fejét ide oda. A felszólított már nem volt a szobában.

-A francba...

(...)

-Szép hely -dicsérte meg az utcát, ahol épp elmentek.

-Hmm -ennyivel reagálta le Doflamingo megszólalását.

Csak sétálnak órák óta, ő pedig néha elejt egy egy mondatot. Mire készülhet? Doflamingo sosem volt az a csöndes típus, a legtöbb felszólalása idegesítő volt, most mégsem mondott semmit.

-Várj, ide menjünk be -biccentett fejével a szőke a kocsma felé.

-Miért? -kérdezte az idegenvezetője.

-Megszomjaztam -rántotta meg a vállát.

Beletörődően bólintott, majd besétáltak a kocsmába. A bent tartózkodók feltűnően végigmérték a két shichibukait, majd észrevétlenül kiszállingóztak.

Doflamingo és Crocodile leültek a szabad asztalok egyikéhez és rendeltek egy üveg szakét, ami hamar meg is érkezett. Csendben kortyolgatták az alkoholt, amikor Doflamingo váratlanul megszólalt.

-Ismered az "Én még sohasem.." nevű játékot? -nézett az előtte ülő Crocodilera kérdőn.

-Nem -válaszolt kurtán, mivel kicsit sem érdekelte a flamingo ostoba játéka.

-Játsszunk!

-Mondtam hogy nem ismerem -morogta bosszúsan, mikor rájött hogy a szőkét nem érdekli mit mond, akkor is játszani fognak.

-A szabályok: Állítok valamit, amit én még nem csináltam és ha te már csináltad, akkor innod kell -mondta nem törődve a krokodil szavaival -Ha még egyikőnk sem csinálta, akkor nem iszik senki. Kezdhetjük?

-Kezdd -sóhajtotta beletörődően.

-Én még sohasem viseltem kampót a kezemen -mosolygott Crocodilera, majd a pohár felé biccentett.

-Ennél jobbat is kitalálhattál volna -nyúlt morogva a pohár felé.

-Ez még csak a bemelegítés Wani -legyintett Doflamingo, miközben újratöltötte a krokodil poharát -Te jössz.

Crocodile lázas gondolkozásba kezdett, hogy mit mondjon ami igaz lehet a tollasra. Ekkor eszébe jutott.

-Én még sohasem csókoltam meg egy férfit -támaszkodott meg a könyökén, majd a poharat a flamingó felé tolta.

-Ez aljas volt -ivott bele a pohárba.

-Nem annyira, mint a tiéd -vont vállat miközben eloltotta a szivarját.

-Én még sohasem hazudtam az érzéseimről -húzta ki magát a szőke férfi.

De nem történt semmi.

-Wani, igyál! -utasította a krokodilt.

-Már miért is? -nézett értetlenül a szemben ülőre.

-Mert már csináltad -húzta el a száját, így már nem tűnt olyan jókedvűnek, de még szórakozottnak sem.

-Nem, nem csináltam -erősködött az idősebbik, miközben eltolta magától a poharat -Én jövök. Én még sohasem..

-Várj egy kicsit! -emelte meg a hangját Doflamingo -Az előzőt elcsaltad! Nem ér! -fordította el a fejét gyerekesen, majd összeszorította a száját jelezve hogy ő most "mérges".

-Mi a francról beszélsz?! -csattant fel Crocodile, miközben felállt az asztaltól.

A pultos keze ekkor megállt, abbahagyta a poharak törölgetését. Szemei sarkából a két férfit nézte, akik már annyira veszekedtek hogy az egész kocsma ettől zengett. Nem akart hallgatózni, azt pedig végképp nem hogy valamelyikük rajtakapja, ezért halkan letette a kezében lévő poharat, majd a hátsó szobába sietett. Ha keresnék, ott úgy is megtalálják.

-Tudom hogy éreztél valamit miközben megcsókoltalak -tette kezeit a halántékára, majd ránézett társára.

-Ne emlegesd fel életem legszörnyűbb pillanatát! -csapott az asztalra és kezeit ott is hagyta, úgy támaszkodott meg.

-Legszörnyűbb? -ráncolta össze homlokát a szőke, miközben valószínűleg elgondolkozott a szó jelentésén.

-Annyira nem lehetett annyira rossz, ha vissza csókoltál -emlékeztette a krokodilt, akinek arca egyre vörösebb árnyalatot vett fel. Zavarban volt? Áá dehogy is, inkább dühös volt. Nagyon dühös.

-Te rohadék! -suhintott kampójával a tollas nyaka felé, azzal a céllal hogy itt és most megöli, kerüljön bármibe.

-Na-Na Wani -rázta meg ujját Crocodile előtt, miközben démongyümölcse erejével megállította a felé közeledő fegyvert -Rakd el szépen mielőtt még megsérülsz.

-Engedj! -erőlködött a húrok szorításában, de mindez hiába volt. Amennyire kiakart szabadulni, annál inkább belegabalyodott a húrok tömkelegébe.

Nem akarta, hogy az ami akkor történt újra megismétlődjön. Szégyellte amikor visszacsókolt, de az csupán pillanatnyi gyengeség volt. Most nem fogja megengedni ennek a rózsaszín madárnak, hogy megint megbolondítsa.

Ekkor a szorítás engedett, ő pedig tehetetlenül zuhant volna előre a padlóra, de még időben sikerült megtartania magát. Doflamingo elengedte.

-Miért? -kérdezte még mindig dühösen.

-Mit miért? -nézett rá a szőke, amolyan "ezt most nem értem" nézéssel.

-Miért engedtél el?

-Mert megkértél rá Wani, hát ezért. De ha gondolod játszhatunk még egy kicsit - nyalta meg a szája szélét kajánul.

-Ne akard velem elhitetni, hogy te egy ártatlan bárány vagy -mondta, majd megeresztett egy fintorgást -Velejéig romlott vagy.

-Nem akarok elhitetni veled semmit sem. Azt és annak hiszel akinek akarsz, de annyit elárulok hogy sokkal jobb vagyok annál a képnél, mint amit a fejedben megalkottál rólam -ült le az asztal szélére. Nála ez amolyan szokás féleség volt, ha tehette az asztalra ült, hanyagolva az ülőalkalmatosságot.

-Ostobaság -ahogy kimondta ezt a szót Doflamingo azonnal közbe vágott.

-Mindig ezt mondod. Miért nem állsz egyszer pozitívan egyes dolgokhoz? Állandóan csak azt hajtogatod, hogy ostobaság ez ostobaság az -hajtotta hátra a fejét, majd szemüvegét felemelve megdörzsölte szemeit.

-Mondj egy dolgot, amihez pozitívabban kéne hozzáállnom -tette karba kezeit, majd várakozón ránézett a szőkére.

-Kettőnkhöz -suttogta, mintha csak azt akarná hogy csak a krokodil hallja.

-Miért mi van kettőnk közt?!

-Tudod, én már régóta figyellek téged -kezdett bele a mesélésbe, nem törődve a kérdéssel.

-Szóval ha jól értettem, akkor te egy kukkoló vagy?

-Ahj Wani, hallgass végig -kuncogott halkan, majd folytatta -Minden apró lépésedre oda figyeltem, szerettem amikor beszéltél, még az sem érdekelt hogy nem velem, hanem másokkal. Néha szerettem volna beleordítani az arcodba, hogy csak rám figyelj. Öltem volna egyetlen beszélgetésért, hiszen csak az számított hogy veled legyek -mosolygott, mikor kimondta ezeket a szavakat -Tudod minden egyes gyűlést vártam, volt amikor visszaszámláltam a napokat, őrületbe kergetve ezzel a tiszteket. Annyira utáltam mikor véget ért Sengoku unalmas beszéde, mivel utána már nem beszéltünk és nem is hallottam a hangodat. Emlékszem első nap mikor beválasztottak a shichibukaiba, akkor mindenhol cigarettaszag bűzölgött. Nagyon utáltam, mert beszívta a kabátom és arra is emlékszem hogy őrjöngve kerestem a tulajdonost, aki te voltál. Akkor mozdult meg bennem valami. Nem érdekelt sem a cigaretta füst, sem a kabátom, csak te voltál. Most is csak te vagy -fejezte be a visszaemlékezést.

-Ez.. felért egy burkolt szerelmi vallomással, ugye tudod? -nézett rá meghökkenve Crocodile.

-Annak szántam -vakargatta meg a tarkóját tehetetlenségében.

-Ne szórakozz.. -nyögte ki az idősebb a szavakat -Ezzel ne szórakozz! Mi ketten?! Még viccnek is rossz! Ez volt az eddigi legrosszabb vicced -fordult el és azonnal a kijárat irányába lépkedett.

Egy kar visszarántotta eddigi helyzetébe, mintha el sem mozdult volna.

-Nem viccelek.. -suttogta neki halkan, majd ajkait a másikéra helyezte óvatosan, hogy az megszokhassa a furcsa helyzetet.

Először még ellenkezni próbált, de végül feladta és hagyta magát. Visszacsókolni azonban nem mert. Félt. Most először félt valami olyantól ami ismeretlen számára. Eddig mindent amitől félt jobban megakarta ismerni, tanulmányozni, hogy a félelem elmúljon. Ezt tette most is. Nyelve lassan megmozdult, majd percekkel később már hevesen vette ki a részét a csókból. Lihegve szétváltak és már látta az arca előtt Doflamingo vigyorgó arcát, miközben kineveti. Szemeit, amiket a csók közben lecsukott, most felnyitotta de meglepődött. Nem volt az arcán vigyor, még egy apró mosoly sem, teljesen komolyan nézett le rá.

-Meglepettnek tűnsz -állapította meg a szőke.

-Mert meglepődtem - vallotta be, mire a másik elnevette magát.

-Most mi lesz? -intett kérdőn kettőjükre.

Crocodile lenézett a derekára, amit a férfi mindkét kezével szorított. Eddig még sosem gondolkozott azon, hogy egy férfit válasszon a nők helyett. Ha mást látott volna így, talán zavarta volna, de most átérezte a helyzetet és döntést kellett hoznia.

-Azért mert engedtem, hogy megcsókolj nehogy azt hidd, hogy rögtön ágyba vihetsz. Azzal még várnod kell! Először inkább ismerjük meg egymást, vagy mi.. -nyögte ki lassan.

Ezzel szinte tudtára adta a flamingónak, hogy az övé. Az először lesokkolódott, mintha nem hinné el ezt az egészet. Régóta várt már erre a pillanatra és most megtörtént. Crocodile kezdett türelmetlenné válni, mert nem szólalt meg ezért inkább újra megcsókolta, de ez most sokkal rövidebb volt mint az előbbi.

-El sem tudod hinni mióta várok erre... -morogta a fülébe a madár, majd megharapta azt.

-Szerintem eltudom képzelni -nézett fel mosolyogva.