Mint minden évben, most is megtartják a Shichibukai gyűlést. Sir Crocodile ha akart ha nem, muszáj volt elmennie a gyűlésre. Miss All Sundayra bízta a papírmunkát, aki biztosította arról hogy minden rendben lesz mikor visszaér. De mi lesz ha a Baroque Works csinál valami hülyeséget? Talán felgyújtják a várost, lerombolják a királyságát. Ezek a gondolatok keringtek a fejében a gyűlés alatt. Már régen nem érdekelte Sengoku ostoba fecsegése a vérdíjakról és a yonkouról. Elvesztette a fonalat még az első tíz percben és nem volt kedve újra felvenni. Mikor véget ért a gyűlés már későre járt, ezért a tengerészek felajánlották hogy elszállásolják a fáradt kalózokat. Sólyomszemű ezt azonnal visszautasította, miszerint ő egyedül is elboldogul. Az esze azt diktálta, hogy neki is mennie kéne, de a fáradtságtól szemei majd leragadtak, ezért elfogadta a szobát. A flotta admirális egyik embere útbaigazította merre találja.

Lassan szelte a folyosókat, mikor szembe jött vele az az ember akivel sosem szeretett találkozni. Fekete cipői hangosan kopogtak, jelezve ezzel azt hogy gazdájuk egyre közelebb és közelebb ér. Tudomást sem véve róla sétált továbbra is egyenesen az úticélja felé.

-Wani-yaro, de örülök hogy láthatlak fu fu fu fu -nevetett fel a rózsaszín tollas madár.

-Veled ellentétben én nem szívesen látlak -mordult fel az említett.

Ügyet sem vetve Crocodile előbbi felszólalására továbbra is csak vigyorgott rá. Szórakozott tekintete még a napszemüvegén keresztül is átsejlett. Crocodile megunta ezt az ostoba közjátékot, ezért megindult.

-Ne kövess, Doflamingo! -figyelmeztette az őt követő madarat.

-Nem követlek, fu fu fu -vigyorgott -Erre van a szobám -mutatott egyenesen előre.

-Remek -mondta, majd ezzel lezártnak tekintette a beszélgetésüket, neki azonban be nem állt a szája.

-És hogy érzed magad Wani-yaro? Csodálatos időnk van, nem? -kérdezősködött a maga felszínes hangnemében.

Nem reagált egyik kérdésére sem. Többször nem szólalt meg, amiért Crocodile hálát adott az úrnak, mivel nem volt kedve beszélgetni. Az út végén mikor végre megérkeztek megkereste a megfelelő szobát, mikor a flamingo csodálkozva felszólalt.

-Úgy látszik egymás mellett van a szobánk. Lehet majd meglátogatlak -kacsintott rá, mire egy értetlen pillantást kapott.

Fogalma sem volt miért akarná meglátogatni őt élete tönkretevője, de abban a pillanatban ez érdekelte a legkevésbé. Gondolatban már az ágyat nyomta és mélyen aludt. Az ajtót kinyitotta, belépett majd maga mögött becsukta. Kabátját leterítette az ággyal szemközti szék karfájára, azután lerúgta magáról a bőrcipőket. Ezek után szinte beesett az ágyba, annyira fáradt volt. Szemei automatikusan lecsukódtak.

***

Apró zajok ütötték meg a fülét, de figyelmen kívül hagyta, mivel még mindig szüksége volt a pihenésre. Majd egyszer csak egy nagy csattanás és szitkozódás hallatszott. Szemei kipattantak és a behatolót keresték nagy erőkkel. Kisvártatva megtalálta azt akit keresett.

-Doflamingo, megmagyaráznád hogy mégis mit keresel ebben a szobában? -kérdezte tőle miközben hangját megemelte, majd rá mutatott kampójával.

A meglepett flamingó felemelte teli kezeit, majd megrázta őket. A jobb kezében lévő szakés üveg csobbanó hangot adott ki, míg a bal kezében lévő poharak összekoccantak.

-Nem azt kérdeztem hogy mi van a kezedben, hanem azt hogy mit keresel itt -nézett türelmetlenül a madárra aki széles vigyorgásba kezdett.

-Azért jöttem, hogy meglepjelek de elrontottad Wani -görbítette le a száját, szomorúságot imitálva.

-Kifelé! Most! -állt fel eddigi fekvő helyzetéből, majd két lépést tett a madár felé.

Ő is közelebb lépett, már csak pár lépésnyire álltak egymástól, mire Crocodile figyelmeztetőn az ellenfele nyakához emelte a kampóját.

-Nem kéne ilyen veszélyes tárgyakat tartanod magadnál Wani -kuncogott fel és mutatóujjával óvatosan eltolta magától.

-Ne szórakozz Doflamingó, mert nem vagyok jó kedvemben -szűrte ki fogai közül a szavakat.

-Nem szórakozok, csupán együtt szeretnék inni egy régi barátommal. Ez olyan nagy baj? -ült le az asztal melletti székre, majd kérdőn nézett a még mindig ácsorgó krokodilra.

Nem szándékozik távozni magától, viszont ha erővel próbálná kizavarni azzal nem menne semmire sem, mivel az erőbeli különbségek a flamingó javára tolódnának. Megadva magát leült a vele szemben lévő székre. A másik erre csak elvigyorodott, majd kitöltötte a poharakba a szakét. Felemelte a saját poharát és odakoccintotta az ivótársáéhoz, ami még az asztalon pihent.

-Egészségedre! -biccentett felé, majd belekortyolt a sajátjába.

Elvette az apró poharat, majd gyorsan legurította a keserű italt a torkán. Egy koppanással visszakerült az asztalra, mire csak egy gúnyos vigyort kapott.

-Ne olyan gyorsan Wani..

-Pofa be Doflamingo! Most már igazán elárulhatnád mit akarsz elérni ezzel az egésszel -morogta elégedetlenül, majd az üveg után nyúlva, újratöltötte a poharat.

-Csak inni szerettem volna, de ha te mást terveztél -hajolt át az asztalon -azt is meghallgatom -suttogta halkan, mintha csak egy titkot árult volna el.

Crocodile automatikusan hátrált, mert zavarta az előtte ülő jelenléte. Nem tudta mit tervez a tollas, ezért hárított.

-Ne tereld a szót -intette le Doflamingót.

-Szeretnéd ha elárulnám miért jöttem? -tette le a fejét az összekulcsolt kezeire, amiket az asztalon támasztott meg.

Crocodile tétován bólintott mire csak egy apró kuncogás kapott válaszul. Doflamingo felállt az asztaltól és a türelmetlen krokodil elé állt. Lehajolt épp annyira, hogy az arcuk egy vonalban legyen. A másik csak összehúzott szemöldökkel bámulta. A flamingó közelebb húzódott, majd egy hirtelen mozdulattal végignyalta az előtte ülő arcát. Crocodile fáziskéséssel ugyan, de felugrott a székből és elhátrált tőle. Idegesen megtörölte az arcát, majd rámeredt a merénylőjére.

-Én esküszöm, hogy... -kezdett volna bele a fenyegetésbe, de a rózsaszín madár hangja félbeszakította.

-Mit csinálsz Wani-yaro? Hm? -nézett fel csillogó szemmel a szemüvege mögül, majd felemelte a kezét -Hisz mozdulni sem tudsz már.

Egy másodperc volt az egész ugyan, de Crocodile azonnal megdermedt. Végtagjai nem mozdultak, hiába késztette őket mozgásra. Doflamingo húrgyümölcse állította meg őt a mozgásban. A szinte láthatatlan húrok közrefogták a teste minden egyes porcikáját. Az alkalmat kihasználva a flamingó közelebb ódalgott hozzá, majd óvatosan végigsimította az álla vonalát. Az ideges krokodiltól csak egy morgást kapott, majd megszólalt.

-Ha egyszer kiszabadulok, akkor minden végtagodat kitépem a helyéről -fenyegette meg a szórakozott madarat.

-Ohh, majd el felejtettem -kapott a fejéhez hirtelen.

A Sir Crocodile kezén lévő fém kampót lecsatolta, majd a szoba egy messzebbi sarkába hajította. A gazdája szemével végig követte az eldobott tárgyat, majd mikor megérkezett oda, újra Doflamingora szegezte tekintetét.

-Hogy mered?! -emelte meg a hangját.

-Nyugodj le fu fu fu fu... -kuncogott fel mikor megpillantotta a krokodil arcát -Nem akarlak bántani, csupán játszunk kicsit -mondta majd megfordult és leült az ágy szélére.

Lábait szétterpesztette, kezeit maga mögött támasztotta meg, úgy tekintett az előtte álló ideges kinézetű krokodilra. Egy apró kézmozdulat, majd az eddig megdermedt férfi megindult az ágy felé. Hevesen próbált ellenkezni, azonban nem volt menekvés. Már teljes egészében a flamingó felett tornyosult, mikor az leültette az ölébe.

-Mi a fenét művelsz Doflamingo?! -ordította le a bőszen vigyorgó férfit.

Ő csak közelebb hajolt a vergődő krokodilhoz, majd belesuttogta a fülébe a következő szavakat.

-Ez egy játék. Élvezd -nyalta meg kajánul ajkait a mondat végén.

Crocodilet kirázta a hideg mikor a szőke férfi ajkai megérintették nyakán a bőrt. A meleg lehellet és a mentolos illat elbódította az agyát. Újabb és újabb csókok érték az eddig érintetlen bőrfelületet. Egy apró sóhaj akaratlanul is elhagyta a száját. Szégyen. Gondolta, miközben Doflamingo továbbra is a nyakát ostromolta.

-Hagyd abba! -sziszegi a szőkének.

Az továbbra sem reagál rá. Apró harapásokkal díszíti a nyakát, majd a lecseppenő vért lenyalja. Mikor itt végzett, feltér az állához és ott is csókokkal kezdi beborítani az ölében fészkelődő krokodilt.

-Doflamingo! -üvölt rá újból.

A szőke most felfigyel rá, pontosabban az ajkaira, amik folyamatosam mozognak, de hangot nem hall. Feje mozdul, majd rá illeszti ajkait a másikéra. Nyelvével végigsimít a rózsaszín ajkakon, bebocsátást kérve azonban a krokodil szorosan összeszorította a száját. Ám ez nem akadály a számára ugyanis belemarkol a hátsófelébe, mire az felnyög egyet. Nyelvét azonnal áttolja és a másikét hívja fel keringőre. Crocodile a meglepettségtől azt sem tudja hol van, de hamar feleszmél és megharapja a férfi nyelvét. Ennek hatására az csak felmordul és még erőszakosabban csókolja meg. Újra és újra átcsusszan a nyelve a másik szájába. A krokodil végre tesz valamit, ami meglepi a fiatal shichibukait. Visszacsókolt. Doflamingo hevesebben kezdi ostromolni a száját, levegőhöz sem engedi jutni. A hosszúra sikeredett csók miatt lihegve vált el Crocodiletól.

-Visszacsókoltál -teljesedik ki Doflamingo vigyora.

-Ne örülj, ezt nem lenne szabad -gondol kettőjükre.

-Már mért ne lehetne, ha egyszer élveztük? -fogja meg Crocodile állát, majd mélyen a szemébe néz.

-Beteg ember vagy Doflamingo. Foglalmam sincs miről beszélsz, én nem élveztem semmit sem -tagadta le azonnal.

A szőke értetlenül pillantott le az ölükre, majd újra fel a férfira. Nem értette miért mondja ezt, mikor kétséget kizáróan hallotta az elégedett nyögését, majd érezte a csókját is.

Kezeit leengedte maga mellé, majd elengedte a képességével eddig fogvatartott krokodilt. A sötét hajú férfi felállt az öléből és a kabátjához sétált, hogy kiszedjen belőle valamit. Egy szivarra gyújtott rá bosszúságában. Fogalma sem volt miért csinálja ezt vele, hiszen eddig csak megkeserítette az életét, most pedig szó szerint letámadta. Igen megcsókolta, de a fenébe is nem érzett semmit sem. Csak azért tette mindezt, hogy végre leálljon.

A flamingót bámulta aki továbbra is csak az ágyon ült és kezeivel játszott. Ajkain szomorúságot vélt felfedezni, amin csodálkozott hiszen nem látta még sosem ilyennek a szőkét. Arca megrándult a gondolatra, hogy a férfi ennél többet képzelt bele ebbe. Gyorsan kiverte a fejéből a gondolatot, ugyanis ő nem ilyen típus volt.

Gondolatmenetét az ágy rugóinak nyikorgása zavarta meg. Doflamingo állt fel róla, majd Crocodile elé lépett és keresett valamit az arcán. Akármit, ami azt éreztette volna vele, hogy a férfi hazudott és ő is élvezte ezt a játékot, de semmi. A krokodil arca továbbra is közömbös maradt.

-Crocodile.. -kezdett bele a férfi komolyan -Te semmit sem éreztél? -tette fel az őt foglalkoztató kérdést.

Az említett csak mélyet szívott a szivarjába válasz helyett.

-Doflamingo, szerintem ideje menned -dörmögte mély hangján az idősebbik, miközben újabbat szívott a szivarba.

A flamingó még állt ott pár pillanatig, mintha arra várna, hogy majd a krokodil meggondolja magát, de látva hogy nincs több esélye kiment a szobából.

Crocodile szájából egy mélyről jövő sóhaj szaladt ki, amint a szőke elhagyta a szobáját.

-Ostoba madár -morogta halkan, majd felcsatolta a kampóját.

Elnyomta a szivart, ami mostanra már teljesen elégett. Fáradtan dőlt vissza az ágyba, miközben a gondolatai egyetlen ember körül forogtak.