Amint Isabelle elment mérgesen vezetőnk felé fordultam.

- Minek kellett neki elmondani ezeket? - kis híján kiabáltam rá.

- Már megbocsáss... - tette mellkasára a kezét - Végül is nem én vezettem ide őt. Most igazságtalan vagy Joshua. - Joshua.

Sajnos be kell vallanom, hogy tényleg jogosan beszél. Tényleg én vezettem ide, de legyen mentségemre nem gondoltam volna, hogy utánam jön. Hibás vagyok, hogy nem figyeltem, de szerintem amúgy is egyszer megtudta volna az igazat. Egyszer biztos.

Hoffs kiviharzott és ott maradtam a szüleimmel meg a húgommal, akik aggódó szemeket meresztettek rám.

- Mi van?

- Josh... - kezdte anyám - Mi van veled?

- Szerelmes. - mondta Bea. Ebben a percben képes lettem volna megfojtani a húgomat. De nem próbáltam tiltakozni a szüleim előtt úgy sem tudom kidumálni magam ebből a szituból. Majd Bea megkapja a magáét.

- Kibe? Csak nem a lányba? - kérdezte apám. Anyám magához húzott, megölelt. Mintha együtt érezne azzal, hogy milyen nehéz, miközben semmit sem tud, csak azt, hogy a kisfia vagy kanos vagy tényleg szereti a lányt, akit kimentett a tóból.

- Ó, kisfiam! - suttogta anyám a fülembe, megcsókolta az arcom majd elengedett és kezei közé vette az arcom. - Tényleg? Igaz, amit a húgod mond? - tekintetemmel megkerestem az említett személyt, mielőtt lehajtottam a fejem.

- Reménytelenül - anyám próbálta visszatartani feltörő könnyeit.

Majdnem átvettem tőle az intenzív érzelmét, de megmakacsoltam magam s nem engedtem helyet neki a lelkembe. Csak azt kívánom neked fiam, hogy ne legyél magányos - ahogy mindig is mondta. Örül, hogy a szívemet elfoglalta egy érző lény, egy lány, de a szomorú az egészben, hogy nem lesz olyan könnyű véglegesen a szívemhez kötni Isabellet. Ezt inkább nem mondtam meg neki.

Viszont már az a beszélgetés is összezavart, amit Isabelle-lel folytattunk le a robbanás előtt.

"És ha én mondom, hogy jó volt a csók vagy én is szerelmes vagyok beléd nem fognak megváltozni az élet nézeteim." - sajnos ezen nem tudom biztosra, hogy képes vagyok-e változtatni. Én minden érzelmet kiadtam magamból, annak, aki iránt azokat érzem amiket, de nem nagyon jött pozitív válasz rá.

"Meggyőztél. De én mindig úgy fogok érezni, ahogyan most irántad."

"Szerinted én nem?" - tehát valamilyen szinten ő is szeret engem, vagy nem szeret, inkább kedvel. Mert szeretni én szeretem olyan fájdalmasan amennyire csak lehetséges.