Ez a lány teljesen elbűvölt. Nem találkoztam vele hasonlóval.

Mikor visszakísértem a gyengélkedőre, lementem az edzőterembe, ami a mi kis búvóhelyünk, jobban mondva az Ellenállók főhadiszállása, ahol néha menekülteket szoktunk elrejteni. Ezek a szerencsétlen emberek a Központból szolgák voltak, vagy más zónából érkezettek voltak, akik esetleg halálra lettek ítélve, minden ok nélkül és ez mindig is felbosszantott.

Mikor leértem az öltözők felé vettem az irányt. Magamhoz ragadtam egy törülközőt és megtöltöttem az üvegem vízzel majd elindultam megkeresni Aaront. Amint megkérdeztem akar-e edzeni velem elindult a tornamatracok felé. Valahogy imádjuk egymást gyepálni és nem is haragszunk meg egymásra, ha jól szétverjük a másikat. Csak nevetünk rajta, s majd évek múltán visszagondolva ezekre a dolgokra, akkor is vicces lesz. A jövő kérdése jobban aggasztott. Ha kitör a Mészárlás, nem biztos, hogy egyáltalán megérem-e majd aggastyán koromat, meg, hogy gyerekeim legyenek. Hogy legyen egy családom, egy feleségem és két gyerekem. Erről minden ok nélkül eszembe jutott Isabelle. Vajon ő elhatározta milyen lesz a jövője? De szegénynek még emlékei sincsenek. Hogy jutott ez eszedbe Josh?

Edzés közben párat kaptam Aarontől, nem is sajnálom. Elgondolkodtam.

- Hol jársz Joshika? - utálom a becenevem. Anyám hívott így mindig, de mikor betöltöttem a 15-öt, volt annyi vér a pucámban, hogy elé álljak és megkérjem, hogy ne nevezzen többet a becenevemen. 3-4 évesen még csak-csak elment, de fiatal tiniként már jöttek a csajok és nem lett volna szép, ha anyám elkezdett volna bőgni és a becézgetni mikor hazahozok egy lányt.

Felnevetem ezen gondolkozva, mire Aaron megvonta a vállát és elballagott egy Veronica nevű lány után enyelegni. Ha ezt Dana látná...

Dana az egyik legjobb barátom, szinte már testvérem. Egyszer kipróbáltuk milyen egymással csókolózni, de undorító volt, mert olyan érzést keltett bennem mintha a tulajdon húgommal csókolóznék. Ott helyben elkönyveltük, hogy csak legjobb barátok és ebben ő is egyetértett. Rá néhány évvel Aaron menekült volt a Tolerancia zónából és hozzánk lépett le: a Könyörület zónába. A mi zónánkról tudni kell, hogy mindenki tud az Ellenállókról, noha nem mindenki van benne. A külső zónákért hoztuk létre és azon vagyunk, hogy ezt a többi zónákba is terjesszük. Eddig megpróbáltuk a Szeretet zónába, ott rögtön beleegyeztek és máig toborozzák az embereket, viszont az szent, hogy soha többé nem megyek oda. Hogy mért nem? Mert az egy dúrván pornó zóna.

Voltak lányok, akik többször is próbáltak elcsábítani, de azért sem adták fel valahányszor nemet mondtam.

Ana, az egyik edző felém jött, szőkés barna haja lengett a háta mögött. Ahogy így elnéztem elég széplány, de egy kicsit öreg hozzám. A testtartását mindig is irigyeltem, meg azt a magabiztosságot, ami sugárzott belőle.

- Szia, Josh! - kitárta a karjait és megölelt, röviden visszaöleltem majd elhúzódtunk egymástól. - Dana McWayd hamarosan hazalátogat. Gondoltam jó, ha tudod. - elmosolyodott én meg köszönés képpen bólintottam neki.

- Amúgy... - kezdte, közben csavargatott egy hajtincset az ujjai között - igaz az a szárnyra kapott pletyka, hogy egy lányt mentettél ki a folyóból és hoztál el ide? - félelmet és türelmetlenséget pillantottam meg az aranybarna szemeibe, majd válaszoltam:

- Igen, de túlzás, hogy megmentettem, inkább... - Ana gyorsan, dühösen félbeszakított.

- Te tényleg idehoztál egy ismeretlen lányt? - ordította, szinte már visszaköptem volna az arcába, hogy miért húzta fel ez annyira, de folytatta. Esélyem sincs. - Mi van, ha a Központból jött, hogy kémkedjen? Hm? Erre nem gondoltál? - mielőtt válaszolhattam volna elviharzott. Lehet, hogy nem kellett volna megmondanom neki az igazat, tudom, milyen kapcsolatot ápol a Központiakkal. Legalábbis ápolt.

Az apja a Központ külügy minisztere és még a saját lányát is képes volt szolgaságra ítélni, de mielőtt ez megtörtént volna elszökött, és azóta nem keresték. Teljesen összetört akkoriban. 17 éves volt, azóta eltelt 3 év, de még mindig nem heverte ki ezt az egészet és máig a fejébe van, hogy egyszer, s mindenkorra bosszút fog állni rajtuk. Ezért fújta fel ennyire ezt a dolgot. Mert túlságosan kötődik az Ellenállókhoz és nem mindenkiben bízik meg olyan könnyen. Félt, hogy ez a lány nem az, akinek mondja magát. Fél, hogyha megtalálják, megölik. Fél, hogy apja dühével kell majd szembenéznie.

Gondolkodtam azon, hogy most utána menjek-e vagy ne, végül arra a döntésre jutottam, hogy felmegyek. Lezuhanyoztam az öltözőben, tiszta ruhát vettem ki a szekrényemből majd visszamentem a gyengélkedőre. Mikor odaértem egy ápoló pont akkor lépett ki az ajtón.

- Felébredt már a lány? - kérdeztem.

- Igen, épp most kelt fel. - megkerültem és berontottam. Víz csobogását hallottam a fürdőszobák felől, és Bea épp a lány ágyát rendezte. Felnézett az ajtócsukódás hangjára.

- Josh! Mit szeretnél? - jött oda hozzám.

- Ha nem gond elvinném Isabellet. - Bea felvonta a szemöldökét.

- Hová? - körbefonta a karját és összeszűkült a szeme. Na, most találj ki valamit! Amúgy meg, minek is akarom elvinni bárhová is?

- A színházterembe - vállat vontam - Hátha... érdekli az ilyesmi. Mivel lány. - kacéran elmosolyodott és úgy nézett rám mintha mindent értene. - Mi van? - tártam szét a karjaimat.

- Semmi. - kuncogott. - Még készülődik, de mindjárt jön. - ezzel elvonult a fürdőbe.

Leültem az ágyra, ahol Isabelle feküdt és papírgyűrődést hallottam. Felemeltem a párnát és az alatt egy papírdarabot vettem észre, rajta lányos kézírással. Ahogy elolvastam gondolkozni kezdtem. Miért nem emlékszik semmire? Szeret költeni vagy ez egy emlék foszlány lenne, amit leírt a gyűrött papírra? Akárhogy is ki kell derítenem a múltját.