A téli éjszakák mintha soha nem akarnának véget érni. 5:40-kor még bőven sötét van. Nomeg persze hideg is. Lujza pedig ma különösen álmos volt. Nem tett jót neki ez a 2 óra alvás. Arra gondolt, hogy talán beadja a szüleinek, hogy rosszul van. Ha nagyon akarna, még hányni is tudna. De tisztában volt vele, hogy aztán egész nap lelkiismeret furdalása lenne a hazugság miatt. Az ágy, ami 3 órával ezelőtt kényelmetlen volt és taszító, most erősebb vonzással bírt, mint a világ legerősebb mágnese. Egyszeriben meleg lett, puha és komfortos. Lujza csak feküdt és hallgatta az ébresztő fültépő berregését. Aztán erőt vett magán, és kikapcsolta. Sírhatnékja támadt, ha arra gondolt, hogy be kell mennie a sok diák közé, akiket ki nem állhat. Az ágya szélén ücsörgött, csukott szemekkel. Tudta, hogy amint a talpa érintkezik a talajjal, a nap visszavonhatatlanul elkezdődik. 

- Jó reggelt! - szólalt meg egy hang szorosan mellőle. Egy pillanatra megijedt, mert nem tudta, ki a franc lehet az, aztán eszébe jutott a tegnap este. Oldalra nézett és egy vigyori alakot látott maga mellett az ágyon. 

- Mm... Jobb reggelt! - morogta. 

- Úgy látom, bal lábbal keltünk. - jegyezte meg Ábel pimaszul. Lujza nagyot sóhajtott. Ügyelt rá, hogy a jobb lábát tegye le előbb a földre, majd felkelt, hogy villanyt kapcsoljon. Előszedte a szekrényből az "Álmos vagyok" pulcsiját, (egy szürke, belebújós melegítőt nagy kapucnival) és egy fekete farmert. Összekaparta a tegnap este a padlóra hajított púder színű melltartóját is, és nekiállt felöltözni. Vagyishogy nekiállt volna. Zavartan pislogott a szellemre. 

- Izé... szeretnék felöltözni. 

- Oh tényleg... de udvariatlan vagyok. A nappaliban várlak. - Ábel kedvesen mosolygott, majd kisuhant a szobából. Lujza azt hitte, nehezebb dolga lesz. 

Kereken hat órakor épp fogat mosott a fürdőben. Ábel a mosógép tetején ücsörgött és figyelte, ahogy készülődik. Nem volt része túl nagy izgalmakban. Lujza megfésülködött, összegumizta a haját, fogat mosott, aztán szempilla-spirálozott. Csak a szokásos. Még a fésülködés sem tartott túl sokáig a rövid haja miatt. 

- Eljövök ma veled suliba. - mondta Ábel mintegy mellékesen. 

- Nem is tudom, mit mondhatnék erre. Előre látom, hogy egész nap zaklatni fogsz. Egyébként sem árt vigyázni, más szellemek is szoktak ott császkálni. 

- Klassz, új barátok. - Ha a családja nem aludt volna éppen, Lujza talán elüvölti magát mérgében. 

- Ne hozz még több... embert a nyakamra! - mondta, majd kisétált a fürdőből, rázárva a villanyt Ábelre. 

Negyed hétkor léptek ki a házból. Valami csoda folytán az eső nem esett. Legalább volt miről beszélgetniük. Habár Lujza nemigen szólt egy szót sem. 

- Izé... bocs a tegnapiért. Nem volt jogom ilyeneket a fejedhez vágni. - Lujzát meglepte Ábel váratlan bocsánatkérése. Úgy tűnt, mintha a fiú valóban szégyellné magát az eset miatt.

- Semmi baj. Végülis valahol neked is igazad volt.

A buszon Ábel mindenféle baromságot művelt. Ugrált az ülések tetején, kiabált, kukkolta, hogy mit irkálnak az emberek a telefonjaikon. Még énekelt is, meglepően jól. Hogy lehet ilyen vidám valaki, aki egy héttel ezelőtt meghalt? 

Az iskolába lépve a leges-legelső ember, akit Lujza meglátott, az nem más volt, mint Molnár Peti. Már egész megfelejtkezett róla. A fiú meglátta Őt és azonnal megindult felé. Lujzának rossz előérzete támadt.

- Ohohóóó, hát Ő meg ki? - hajolt a képbe Ábel.

- Hé, szia. - vigyorgott Peti.

- Helló. - válaszolt Lujza a lehető leghűvösebben, majd elindult a másodikra. Peti és Ábel a nyomába eredtek. 

- Hogy vagy? - kérdezte Peti. Lujza legszívesebben rávágta volna, hogy szarul. Petinek ma is savanyú szaga volt és ma is ugyan az a sportdzseki volt rajta, mint tegnap, meg tegnapelőtt, meg azelőtt, meg mindig. Nem mintha nem lett volna neki másik. Csak mivel ez egyesületi-emblémás volt, mindig ezzel próbált hencegni. Kár, hogy narancssárga és ronda is. 

- Elég fáradtan, de még élek. - mondta. A fiúk nevettek, ki ilyen, ki olyan okokból.

- Mondd, hogy ez az alak nem a pasid. - grimaszolt Ábel jókedvűen. Lujza a fejét rázta és úgy érezte, kezd ráragadni a szellem vidám hangulata.

- Tudod... - kezdte Peti - lesz szombaton egy kosár meccsünk a vendéglátó-iparosok ellen itt a suliban. Arra gondoltam, eljöhetnél, ha van kedved. Utána csapunk egy kisebb bulit Teodoréknál, csak csapattagoknak, és persze azoknak, akiket mi elhívunk. - volt Petiben valami nagyon leereszkedő, mintha azzal, hogy elhívta Lujzát ebbe a buliba, kiemelte volna Őt a középszerűségből.  Ábel olyan arcot vágott, mint egy meglepett gentleman. 

- Huh... nem is tudom - hezitált a lány. Molnár Petihez semmi kedve sem lett volna, de a tudat, hogy beléphet Teodor házába, mérhetetlen kíváncsisággal töltötte el. Tudta, hogy nem lenne helyes igent mondani, de nemet sem bírt. 

- Klassz lenne, ha eljönnél.

- Igeeen, menjünk el. - bólogatott hevesen Ábel.

- Köszi, hogy elhívtál,de még át kell gondolnom. Családi programunk lenne hétvégén. - hazudta. A családja soha nem jár sehova, max a nagyihoz. 

- Rendben, de azért majd szólj holnap, hogy mire jutottál! Akkor úgy intézem a fuvart. - mondta, majd integetett és lelépett. Úgy tűnt, mintha kicsit sértené az egóját, hogy nem kapott azonnal igent. Szerencsére Lujzával csak évfolyamtársak voltak, osztálytársak nem. 

Az osztályba érve Anna első kérdése az volt, hogy Lujza készült-e törire. Azt mondta igen, persze ez nem volt igaz. Hál' istennek nem Őt feleltették. Az óra egyébként roppant unalmas volt és Ő halálosan álmos volt még mindig. Ábelt figyelte, aki minden egyes osztálytársának belehajolt az arcába és úgy bámulta őket. Amikor Anna következett, Lujza alig bírta visszatartani a nevetését. 

- Miért érzem úgy, hogy ez a lány nagyon idegesítő? - szó szerint belemondta Anna szemébe, aki mit sem sejtve bámult a táblára. - Jelezz valahogy, ha igazam van! - Lujza kettőt köhintett. - Chhh tudtam. Láttam a szemében. Én megérzem az ilyet, ne aggódj! - azzal továbblépett, egyenest Lujza elé. A lány felvonta az egyik szemöldökét. Ábel lehajolt hozzá, egyenest az arcába, mint a többieknek. Olyan közel volt hozzá, mint a metrón. Szinte összeért az orruk. 

- Helló, szép lány! - mondta. Lujza száján majdnem kicsúszott a válasz. - Végre egy értelmes ábrázat. - mosolygott, majd továbbment. A lány pulzusa a fülében dobolt. Érezte, hogy elönti az arcát a pír.