Másnap az ég egész álló nap sötétszürke volt, az eső lába el-el eredt és Lujza bakancsába a dermesztő hideg mellett némi víz is bekúszott már kora reggel. Mély karikák húzódtak a szeme alatt, borzalmasan aludt az éjjel. Az iskolában ásítozott, sóhajtozott, vagy meredten révedt a semmibe. Hazafelé a buszon elaludt és csak a végállomáson ébredt fel. Újabb pocsék nap.

Éjszaka arról álmodott, hogy a buszmegállóban állva cigizik. Minden tökéletesen valóságosnak tűnt, leszámítva azt, hogy egyébként nem dohányzik. Fél hétkor aztán, mikor valóban kiállt a megállóba, rettenetes deja-vu kapta el. Ha lett volna nála egy szál cigi, egész biztosan rágyújt.

A buszút az iskolába nagyjából egy óra. Ebben az egy órában általában tanulni szokott, vagy ha épp nem várható számonkérés, akkor zenét hallgat. Az utolsó 20 percben mindig felszáll pár osztálytársa, vagy menőbb arc a suliból, de sosem beszél velük.Úgy tesznek, mintha nem ismernék Lujzát, szóval Ő is hasonlóképp cselekszik. Mások azt mondanák rá, hogy lúzer. Ő ezt "kívülálló"-nak nevezi és jobb napokon úgy látja, hogy ezzel a kívülállóságával menőbbnek nevezhető, mint Ők, akik hangosan vihognak és az egész busz őket figyeli. Ezeken a jobb napokon mindig nagyon méltóságteljes arcot vág és elítélően forgatja a szemét. Más napokon szánalmasnak érzi magát. Olyankor inkább fel sem néz a tankönyvből. Az iskolába érve leült Anna mellé. Anna az osztály legokosabb lánya. Nagyon kedves és szerény, valamint időközönként idegesítő. Állandóan kioktatja Lujzát pusztán baráti jóindulatból, amitől Lujza frászt kap, de más mellé már nem tudna ülni, ha akarna sem.

- Jó reggelt Anna! - vágta le a táskáját a pad mellé.

- Szia. Készültél a matek dogára? - semmi "Hogy vagy", semmi "Örülök, hogy látlak". Mindig ez az irritáló "Készültél-e?"...

- Nem igazán. - válaszolta hűvösen.

- Én készültem. - Lujza erre aztán nem válaszolt semmit. Hirtelen nagyon idegesnek érezte magát. Ekkor vette észre, hogy van egy szellemlány a termükben. Még sosem látta Őt korábban. Ott ült az első sorban, három "valódi" lány társaságában és hallgatta a legfrissebb pletykákat. Vidáman mosolygott, csavargatta a haját, bordó szoknyát viselt fekete velúr magassarkúval. Hihetetlennek tűnt, hogy egy halott ilyen élettelinek látsszon. Nagyokat nevetett egy-egy vicces elszóláson. Lujza sajnálta, hogy rajta kívül senki más nem látja, vagy hallja ezt a lányt, aki ha még éltében volna itt, biztosan a legnépszerűbb lányok közé tartozna és még a végzős fiúk is utánafordulnának a folyosón. Az élet kegyetlen. A lány még az osztállyal maradt irodalom és kémia órán. Néha hangosan bekiabálta a többiekkel a válaszokat, nevetett a tanárok viccein. Még tesire lesétált, de aztán az óra közepén felszívódott. Egy szellemnek nincs szüksége testmozgásra. Vagy talán csak jobb dolga akadt. Lujza egyszerre sajnálta és örült, hogy a lány eltűnt. Már máskor is volt ilyen. Mármint, hogy Lujza szellemmel találkozott az iskolában. De ilyen vidám, életteli holttal ritkán volt még dolga így még sokáig Ő járt a fejében. Ebédszünetben meg is jegyezte Béka, hogy ma különösen szótlan. Béka a 11B-be járt. Alacsony fiú, nagy szemekkel és széles szájjal. A legjobb barátja, Balázs is a B-be járt. A 2 fiú egy baráti körbe tartozott Lujzával és még 2 másik lánnyal a 11C-ből. Így öten mindig együtt ültek az ebédnél és gyakran mentek el valahová délután. A mai téma a nyelvtan témazáró volt. A C osztály ma írta, a B-sek holnap fogják. Lujza osztálya, a 11A már múlt hét pénteken megírta. Nóri lelkesen próbálta visszaidézni a kérdéseket, tudni illik, az évfolyamon minden osztály ugyan azt a dolgozatot kapja. Balázs lelkesen jegyzetelt a telefonjába. Békát nem érdekelte a dolog, unottan turkálta a tarhonyás húst.

- Egyébként nincs kedvetek ma beugrani a pizzázóba? - vetette fel az ötletet Karina. A szülei egy egész étterem-láncolatot működtetnek Pesten. A neve Pesti-Pizza. Nem túl eredeti, de az ételek finomak és viszonylag jó áron vannak. A csapat egyöntetűen rábólintott az ingyen pizza lehetőségére. Hetedik óra után indultak, a szakadó esőben. Két esernyő jutott öt személyre. Balázs mellett ment Karina és Lujza, mint a magasak csapata, az alacsonyabb Béka és Nóri pedig Béka személyes, béka-mintás ernyőjével jöttek szorosan mellettük. Mire az étterembe értek, mindannyiukról csöpögött a víz. Miután odaértek, rendeltek két 32cm-es pizzát. Egyet ananásszal, egyet anélkül, mert Lujza nem szereti. A szokásos téma szerint nekiálltak kibeszélni az iskola népszerű arcait. Aztán hirtelen, a semmiből Lujzának szegezték a kérdést:

- Na, mi a helyzet veled meg Teóval? - könyökölt az asztalra Nóri. Olyan arcot vágott, mint aki valami elképesztően romantikus történetre számít. Teodor Lujza osztálytársa, továbbá a csapat meggyőződése szerint igaz szerelme.

- Már mi lenne? - rántott vállat Lujza. Közben idegesen szürcsölte tovább a gyömbért. Tényleg tetszett neki Teodor, már lassan egy éve, de erről sosem beszélt senkinek és mindig csak felhúzta magát azon, hogy a barátai megneszelték a titkát.

- Várjunk csak, hallottam valamit... - kezdte Karina. Ő és Teó ugyan oda járnak kosarazni. - Tegnap az edzésen rólad beszéltek a Molnár Petivel. Valaki terjeszteni kezdte, hogy odavagy érte. - oldalra húzta a száját, közben a kezében ott lengett a pizza széle. Lujzán végigfutott a jeges rémület.

- Hogy mi? És Teodor mit mondott erre?

- Heh? - hőkölt hátra Karina. - Nem Teóért. Hanem a Petiért. - Lujza szemöldöke hirtelen az egekbe szaladt.

- Hát ez jó vicc. Te meg a Molnár... - Béka fintorra húzta az orrát. Utálták egymást már kilencedik óta, valami nőügy miatt.

- Ami azt illeti, Peti valamivel lelkesebbnek tűnt a kelleténél. - Karina szája sejtelmes vigyorra húzódott.

- Úúúú! - búgta Nóri.

- Jézusom, nem! Ki nem állhatom azt a srácot, mindig olyan savanyú szaga van... - Lujza védekezőn tartotta maga elé a kezét. - Egyáltalán ki terjeszti ezt a bődületes baromságot?

- Azt nem tudom.

- Ha gondolod, rákérdezhetek holnap. - ajánlkozott Balázs.

- Izé... nem is tudom. Nem rontaná ez tovább a helyzetet? - a többiek arra jutottak, hogy nem. Holnap Balázs körbekérdez, persze csak óvatosan ( Nóri betanította neki, hogy hogy megy ez a lányoknál) és iskola után mind átmennek Nórihoz.

Öt óra körül a csapat feloszlott és mindenki elindult haza. Lujza egymagában indult a metróhoz. Így kedden, késő délután nem voltak túl sokan. Lujza gondolatai össze vissza kavarogtak. A szellemlány délelőttről, Teodor, Molnár Peti... a képessége, ami próbál elnyomni magában, a kiszemeltje, akit sosem fog elérni és egy kínos hódoló. Ma is hozta a formáját. Kezdte úgy érezni, hogy nála szerencsétlenebb ember nincs ezen a bolygón. Elkalandozva szállt fel a metróra. Lehuppant egy üres székre és meredten bámult maga elé. Még arra is lusta volt, hogy zenét kapcsoljon. Csak zötyögött és nem csinált semmit. Tudta jól, hogy mostanság kezdi magába rántani a január, a szürkeség és lassacskán kifogy minden jókedvéből. Ahogy így mélyen magában rágódott az életén, hirtelen a semmiből előugrott egy fej a metró padlójából, mikor a következő megállóhoz értek. Mintha egy káposzta volna, ami kinőtt a földből. Pontosan Lujza előtt pislogott az a valaki. Olyan hirtelen termett a fej a lány lábainál, hogy reflexből felsikoltott. A fej is megrémült és viszonozta a kiáltást. Lujza és a Fej meglepetten néztek össze. Az utasok egy emberként fordultak a lány felé. Persze, hiszen ők nem látták a fejet, csak Lujzát, ahogy ráüvölt a metró padlójára. Szégyenében fülig pirult. Egyrészt, mert a többi ember azt hitte, megbolondult, másrészt mert a Fej lebuktatta Őt. Idegesen bámulta a körmeit.

- Te látsz engem! - hitetlenkedett immáron nem csak egy fej, hanem egy egész felsőtest. A szellem felült. Lujza kitartóan bámulta a sötétzöld körömlakkot az ujjain. Ó nem... érezte, hogy megdermed az ereiben a vér.

- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát.