Felhívott. Kék szemei könnyesek voltak.
Nem láthattam, de éreztem.
Segítséget kért, én adtam,
De összetört volt belül és elveszett.

Zaklatták őt, nem tudta mit tegyen
Én csak álltam tétlenül, s ledöbbentem:
Alig ismerjük egymást, s máris beavatott
Mélységes titkaiba, s bennem megbízott.

Tudtam, ez más.
Nem szerelem, hanem barátság.
Szívből szóló, mélységes
Mint égszínkék szeme, melybe másnap nézhettem.

Itt kezdődött történetünk közösen,
Mert megosztotta sérelmeit énvelem.
Alig ismertük egymást, de a kötelék
Összekötött, melyet éreztünk mi már az elején.