A vacsora óta Sammel mindenhova együtt mentünk, mint régen. Újra elválaszthatatlan ikrek lettünk. Most éppen Moon kocsija felé tartottunk, tudni akartuk, miért seenelik minden
üzenetünket, és miért nem állnak szóba az iskolában velünk. Sam kinyitotta a hátsó ajtót, és bepattantunk. A lányok visításba kezdtek.

- Mi az Isten, lányok?! - fordult hátra Yasmine ijedten.

- Azt hittük, hogy hajléktalanok vagytok! - rémüldözött Moon is.

- Miért kerültök minket? - tért ki hisztijük elől a tesóm.

- Hüh, mit gondolsz Sam? Kyler mesélte  mit mondtál! - szólt Yasmine lekezelően.

- Miért, mit mondott?

- Nem jegyzeteltem, de hogy jobbnak hiszed magad nálunk. Előttünk egy kis senki voltál, szintúgy mint te, Hannah. - nézett rám lekezelően.

- Mi lettünk a gyapmestereitek is! - szólt közbe Moon.

- Nem mondtam semmit rólatok, és nem is ez történt! - fakadt ki a mellettem ülő.

- Ó, Kyler mesélte hogy mi történt. És hogy hol történt - mérte végig az ikremet Yas.

Eltátottam a szám. "Mi a..?! Mit hazudott az a kis... "- Ám ráeszméltem, hogy a lányoknak is annyira át van mosva az agya, mint Samnek volt, szóval bármit is mondott, simán beveszik.

- És egy moziban?! Undi. - szólt hátra a másik lány.

- Bármit is mondott az a hülye, hazudott! - álltam ki a tesóm mellett.

- Te is Hannah látom azt gondolod, mint a nővéred! Helyettünk a kis beszarikkal lógsz! - mondta hitetlenkedve a szőke.

Elöntött a harag a lány iránt. Miért beszél így a fiúkról?! A végén még éppen Demetri lesz a pasija...

- Csak kérjetek bocsánatot, és újra barik
lehetünk! - próbált mostmár békíteni Moon, elfelejtve a dolgokat, mintha nem vágtak volna súlyos szavakat a fejünkhöz.

- Vagy ne - Yas felemelte a mutató ujját -, és tűnjetek Moon kocsijából!

- További jó burrito okádást! - köszöntem, és kiszálltam az autóból mielőtt mindketten kaptak volna egy pofot. Sam is követett.

A kocsiajtót direkt nyitva hagytuk mindketten, mert a különböző oldalon szálltunk ki. Hátha megint hisztiznek majd a homelesstől...

- Hé, ne hagyd nyitva az ajtót, megöletsz minket! - kiáltott utánunk Yasmine, de még se lőttük.

Sietősen távoztunk a parkolóból.

•••

Másnap az ebédlőben nem volt hova ülnünk. Először Yasminék asztala felé indultunk, de a lány undokul levette a táskáját az asztalról, és az üres székre tette, csak hogy ne legyen helyünk.

Intettem a nővéremnek a fejemmel, hogy én a fiúkhoz mennék, ám Sam ekkor odalalépett Aisha asztalához, akivel azt hittem, jóba van. De hát, tévedtem...

- Jaaaj, eszedbe se jusson! - mondta gúnyosan a "barátnő".

- Ne már, valahol ülnünk kell... - suttogta a nővérem, elsápadt arccal.

- Menj Kylerhez! Az nem akkora szopás... - válaszolta. "Már mindenki ekkora seggfej lett ebben a söpredék iskolában?!"

Sam valamit a fejébe vett, láttam a szemeiből. Immár elszántan lépkedett Kyler irányába, aki pont háttal ált nekünk. Megkopogtatta a hátát, a fiú meg megfordult.

- Vicces hazudozni rólam? - fonta a nővérem keresztbe a kezét a mellkasa fölött.

- Miről beszélsz? - tette az ártatlant a kérdezett. - Moziban voltunk, ennyi. Talán én többet láttam a filmből.

Bandája hatalmas röhögésbe kezdett. Yas arcára is gúnyos mosoly húzódott. "Baj lesz... "- gondoltam

- Igen, hallottuk, hogy félrenyeltél - mondta a dagadt haverja aztán.

Mindenki fuldoklóan kacagott. Sam eddig türte: dühében leborította a földre Kyler kajával téli tálcáját.

Csend telepedett az ebédlőre, mindenki
meglepődött, hogy tud ilyet a nővérem.
Csupán néhány evőeszköz csördülése hallatszott.

- Emberek! Meg van az a plakát a nagy fasszal? Sam az apjára ütött... - harosgta el magát végül a fiú.

Tehát erről beszélt apa, jó tudni. Dühös lettem, de nem volt bátorságom odamenni. Helyette a kezem ökölbe szorult, s az ujjaim elfehéredtek.

- Hé Kyler! - kiáltott valaki. Miguel volt az. - Miért nem fogod be, hogy ne legyél ekkora seggfej?!

Előrejött mellém, Kyler meg felénk fordult.

- Verést akarsz, Hasi?! - úgy meglökte a
mellettem állót, hogy nekem dőlt a fiú. - Nem félek a béna karatédtól! - ismét hátralökte Miguelt, így hátraléptem Elihoz és Demetrihez, nehogy belekeveredjek ebbe az egész dulakodásba. Sam a feszült páros másik oldalára került, megrettenve néztünk össze.

- Ez nem béna karate! - szólt, miközben blokkolta Kyler első ütését - Ez Cobra Kai!

Ezután behúzott Kylernek egy akkorát, hogy elindult az orra vére. Az "áldozat" amint észrevette, hogy mit művelt vele Miguel, mint egy faltörő kos, nekirohant, akkora erővel, hogy a fiú kiterült az asztalra, Kyler ezután meg ismét
megfogta, és egy másik asztalra hajította, majd a feltápászkodó Miguelt folytogatni kezdte.

- Na gyere kis Hasi! - nyekeregte, ám Miguel egy jól irányított mozdulattal oldalba vágta könyöke segítségével a fogvatartóját, amit egy jó nagy pofonnal, majd hátbarúgással koronázott meg.

Kyler kiterült a földön. A tömegből többen videózni kezdtek, moraljással díjazták a virágzani kezdő verekedést.

- Nincs kegyelem! - ordította Aisha, aki szintúgy karatézni kezdett újabban.

Miguelt Kyler bandája támadta meg ezután. A srác a dagadtat  kirúgta a lába alól, a másik társát tökön rúgta. Ameddig az lábadozott, a negyediket hasba, majd az egyik újra harcrakészet fejen rúgta, az is szintúgy kidőlt mint a bandavezér. Miguel futni kezdett; átgurult az egyik asztalon, és egy tálcát vett el, azzal kezdte lecsapni a maradék ellenséget, miután már egyet elbotlasztott egy odatolt székkel.

- Úristen. - mondtam Elinak, és összeszorítottam szemeim. Sok(k) volt egyszerre ez az egész, csak ekkor gondoltam bele, a szabálykövetői énenmel, mekkora következményei lesznek az esetünknek.

Miguel már egy asztal tetején állt, mikor újra nézni kezdtem a meccset, hiszem Eli pont az utolsó jelenetnél szólt, hogy figyeljek. Miguel egy másik tálcát felvéve, az utolsó leheletéig küzdő Kyler fejére csapott, akit összecsukott egy menzás szék. Nem tudom ez hogyan sikerült.

A suli éljenezni kezdett. A győztes még mindig az asztal tetején állva ledöbbenve nézte, hogy mit művelt egyedül négy emberrel szemben.

A banda tagjai ugy feküdtek a földön, mint a halálközeli legyek. Ott dögledeztek össze-vissza, néhányan a vérüket nyelték, jajgatva sebeiket ápolták. Visszakapták, amit megérdemeltek.

A terem túlsó végében álló Samre néztem. Tátott szájjal nézte, amit a fiú
leművelt érte. Összetalalálkozott a tekintetük, Miguel pedig úgy bámulta a nővérem, mintha a szeme ki akarna esni a helyéből. Ők ketten aztán összeillenek! Tök cukik együtt.
Méghozza megérdemlik egymást. Miguel bizonyította, mit meg nem tenne a nővéremért. Szívem mélyén büszke voltam rá.

- Hé! Azonnal gyere le onnan! - ordította Blatt tanácsos, és lerángatta a fiút az asztalról. Az iskola, ha lehetett, még nagyobb ujjongásba kezdett.

Elismerően tekintettem Miguel után, akit a menzáról kifelé rángattak.

•••

Délután kiültünk Sammel a medence mellé. Azóta sokat beszélgettünk még a verekedésről, aztán érdekes módon a nővérem Miguel felől kezdett érdeklődni. Végül felmentünk a laptopján a Facebook profiljára, ahol képeket nézegettünk (vagyis ő).

Eközben meséltem a tesómnak a fiúról. Sam néhány képnél megállt.

Ekkor azonban pityeget a laptop, mert valaki betaggelte Instán.

- Nyisd meg - böktem az ikon felé. Sam
odakattintott.

Förtelmes kép tárult a szemünk elé. Egy random csaj volt rajta szájában rengeteg kolbásszal, tesóm neve volt odaírva mellé. Azt hittem elhányom magam. Sam sóhajtott.

- Ezt már soha nem fogják befejezni...

- Dehogynem! Egyszer csak ráunnak! Akkor már mást fognak csesztetni... Tudod milyenek! - próbáltam vigasztalni.

Ekkor azonban apu jött ki hozzánk.

- Sziasztok! Na mi a helyzet? Úszni készültök? Áthívjátok a csajokat?
Nem, ma nem. - feleltem, közben az ikrem gyorsan lehajtotta a laptop tetejét.

- Jó. Akartok verekedni velem? - tért gyorsan a tárgyra ápu.

- Karatézni?

- Nem kell úgy mondanod, Hannah, mint egy betegséget!

- Ne csináld apa, az már nyolc éve volt! - szólt közbe Sam.

- Hát nyolc év nem olyan sok.

- Akkor voltunk nyolc évesek! - tettem hozzá.

- Ne már, emlékszel amikor állon találtál aszaltórúgással? Utána egy hétig levesen éltem...Vicces volt! - nosztalgiázott.

- A mai nap nem jó. Túl sok a leckénk. - rendezte le a nővérem dolgot.

- Jól van,rendben. Ha tanulnotok kell, tanulnotok kell...

- Nem... Baj? - kérdezte meg így utólag.

- Nem. Még jobb is. Nem kell tartanom tőletek.

- Kösz apa. De ha jut időm, én szívesen megyek! - vigyorogtam rá ördögien.

- Várlak! - Kacsintott rám.

Aztán folytattam.

- Sam, Miguel fülig szerelmes beléd. Nagyon jó fej srác, ne rontsd el! Örülnék, ha összejönnétek!

- Hannah, el tudom dönteni mit akarok, nyugi! Amúgy meg köszi a sok jó tanácsot! - mosolygott rám az ikertesóm.

•••

Másnap biológia órára mentünk Sammel. Amint beléptünk, Eli elhúzott a nővérem mellől.

- Gyere, ülj velem!

- Öhh, oké. Gond van?

- El szeretném mondani mi volt edzésen - válaszolta a fiú tömören.

Sam egyedül maradt. Bocsánatkérően néztem rá, majd észrevette, hogy egy nyalóka van a vállára ragasztva. Többen kuncogtak.

- Köszi a nyalókát! Én is nevetek... - mondta, mikor felült egy üres asztalhoz egy székre. "Szopóka, értitek... Alja amit művelnek egyesek a nővéremmel."

- Jó reggelt! Kinek van malaca? - kérdezte a tanár úr szarkaztikusan - Nekem, mert megrendeltem őket az órára. Mindenki a párjához!

- Mr. Palmer, nekem nincs párom. - lépett a tanárhoz most a tesóm.

- Ki fogadná be Samanthát? A kismalacnak társ kell...

"Mindenesetre, ez a tanár nem a humorától híres..." - jegyeztem meg magamnak.

- Ennyien sokan lesznek... - Éppen nyújtani akartam a kezem, hogy hozzánk ülhet, ám Miguel megelőzött.

- Majd mi!

Sam odaült hozzájuk, miután egy széket is hozott. "EZ AZ MIGUEL!" Kiáltottam fel magamban, és diadalittasan néztem az alakuló gerlicepárra.

Az óra folyamán végig beszélgettek, bár csak a malac boncolásáról, de szerintem ez megalapozhatja Miguel önbizalmát, hogy randizni hívja Samet.

Még mosolyogtak és kuncogtak is! :))

Egyébként mostmár Eli is megpróbálkozott a karate edzésekkel. Órán elmesélte, hogy a sensei állandóan megalázza a műtéti hege miatt. Ezért is jó, ha előre tudja az ember az anyagot, hiszen így nem kell túlságosan figyelni órán.

A barátom elmondása szerint elhiszem, hogy igaz amit apa mondott Johhnyról. Említette, hogy még nem tudja hogyan, de változtatni fog, és biztos, hogy támogatni fogom ebben.

_______________________________________
Újabb vasárnap, újabb rész. Remélem tetszik, mostmár visszarázodok az írásba :) Csillagozzatok, véleményezzetek bátran, szívesen fogadok minden hozzászólást <3