- A janagi, vagy janagiba, a régiótól függően, kizárólag a szasimi vágására használt kés. Ezt a kést az első utamról hoztam, Okinaváról. Voilà! A híres LaRusso ponzu toro!

Apu minden péntek este különböző sushit készített nekünk, ezt is hosszú magyarázattal dúsítva, amit anya kis tapssal díjazott. Evés közben mindig a történeteit mesélte el, amit Mr. Miyagi szenszei-jel élt meg, közös karatés múltjukban.

Ezen a péntek estén annyi különbség, hogy Anthony helyén ma Kyler ült. Apa a vendég felé nyújtott egy tányért, a vacsorával rajta.

- Oh, nem kérek, nem szeretem a sushit... - vágta rá a fiú.

- Biztosan nem kostolod meg? - kérdezte anya kezét tördellve.

- Szétomlik a szádban. - tette hozzá apa.

- Nem, a haltól hányingerem van.

"Mekkora paraszt már ez a Kyler!" - gondoltam magamban.

- De, szereted! És a halrudacska a suliban? - próbálta meggyőzni Sam.

- Ja, a halrudacskát adom. Az is van? - Kyler elvigyorodott.

Legszívesebben pofántöröltem volna a csávót. Ennyire illetlen valaki nem lehet! Borzalmasan irritált. Hatalmas a tűrőképességem de ő már nem fér bele. Remélem Sam hamarosan rájön, hogy kit kapott magának.

- Az nincs, csak ez a friss hal, amit ma vettem a japán piacon. - mondta apa.

- Tudod mit, miért nem keresünk valamit Kylernek valamit amit megeszik, lányok, kijöttök a konyhába?

- Persze... - megint anyu mentett meg a kínos pillanatoktól... Na meg Kylert a kezemtől. Forrófejűségemet mindig utáltam, amilyen kiegyensúlyozott szoktam lenni annyira fel tudja borítani pár cseprő dolog az állóvizet. Ezt apától örököltem. Talán a legrosszabb tulajdonság amit valaha is kapni lehetett.

Sosem szerettem magamban, ha egy cseppet is elvesztem a rendszert amit az életemben felálítottam, főleg tanulás céljából. Szerencsére van gyönyörű eredménye is, mert ha nem látnám a napi kiváló jegyeket türelem - és motiváció hiányában feladnám. Ez vagyok én.

•••

Reggel Samet Kyler vitte suliba, így ma egyedül vezettem odáig. Jónéhány óra elteltével ebédszünetben a fiúkhoz csatlakoztam, mint a tesómmal való vitánk óta minden nap.
Bár a lányokkal nem tisztáztuk a dolgot, már nem annyira haragudtam rajuk, egyszerűen folytatódott a se veled-se nélküled kapcsolatunk Sammel, ami akkor kezdődött, amikor Kyler felbukkant. A lányokkal a legtöbb órán úgyis találkoztam, akkor egymás mellé ültünk. Tehát, asszem minden helyreállt.

A srácokkal ugyanannál az asztalnál ültünk, ahol szoktunk, ám egy mikrofonnal a kezében, Blatt tanácsadó kezdett szónokolni. Egy cseppet a diákok lentebb vették a hangerejüket, ám mikor realizálták, miről fog szólni a szerintük végeláthatatlanul hosszú monológ, mindenhol folytatódott a beszélgetés, ki-ki ahol abbahagyta.

- Az internetes zaklatás NEM vicces. Gonosz üzenetet küldeni valakinek online, ugyanolyan fájdalmas lehet, mintha a szemébe mondanánk. Nem mondok neveket, de tegnap felhívott egy anya, mert a fia bőgött, miután néhányan online gúnyt üztek az arcán lévő hegből.

A tanácsosnő túlságosan kiemelt szavai miatt a termen morajlás futott végig. Többen Elira bámultak, és suttogásba kezdtek a háta mögött.

A fiú a heget eltakarva könnyekkel küszködött. Borzalmasan sajnáltam szegényt, a kegyetlen emberek miatt. Pedig ha tudnák milyen is ő
valójában...

Együttérzésem jeléül megsimítottam a hátát, és vállára tettem a fejem.

- Nyugi. Hamarosan vége, nem lesz semmi baj. - suttogtam, és láttam, hogy a velem szemben ülő Demetri és Miguel is sajnálják szegényt.

Eli hálásan nézett rám. Tegnap este, miután kimentünk anyuval a konyhába, sírva hívott fel, és segítségemet kérte, hogy hogyan kezelje ezt a dolgot.

Az anyja ragaszkodott, hogy tegyenek felhívást az ügy lezárásának céljából, de nem értette a fiút, hiszen sohasem segített ha elkezdik "kontrollálni" a zaklatókat, és még jobban rádtapadnak. Még úgysem jó, ha nem mondják a neved, mint jelenleg Eli esetében, de úgyis mindenki tudja kiről beszélnek, a túlságos kiközösítés miatt. Ezért is gyűlöltem a középsulit. Rengetegen hordozzák a sebeket életük végéig, amiket kamaszként a legnehezebb időszakban szereztek néhány faragatlan bunkótól, mert azok éppen unatkoztak, vagy vicceltek, a legvalószínűbb pedig, hogy a menőzni akarás vezette rá őket ilyen cselekedetekre.

A vacsora további részét a szobámba töltöttem, és próbáltam lelket önteni a fiúba. Addig is nem kellett Kyler pofáját bámulnom.

Beszélgetésünk során észrevettem, mennyire hasonlítunk, például abban is, hogy érzékenyen érint szinte minden.

A beszélgetésből következtettem, én vagyok az egyedüli aki tud a sérelmeiről, és annak ellenére, hogy nemrég találkoztunk, megbízik bennem, jobban mint az emberek nagy részében.

- De a mai napon a célunk, hogy az iskola biztonságos hely legyen minden diáknak.

- Ha unod már, hogy folyton piszkálnak, a karate dodzsóm újoncokat keres - szólt Miguel, elnyomva a tanárnő hangját.

- Ja persze hallod ezt, Eli? Egy kis karateedzés, és mindenkit szétverhetsz - mondta Demetri, gúnyosan utánozza a kezével a mozdulatokat.

- Komolyan, Demetri. Oké, a szenszeiem igazi ász, kaphattok kedvezményt - próbált promózni Miguel.

- Bármennyire izgalmasan hangzik, mi
délutánonként videójátékban bunyózunk, minthogy tényleg pofánverjenek.

- És még valami! - járt már mondandója végén a tanárnő. Ez eddig meglepően rövid volt. - Mind várjuk már a Halloweeni bulit. De legyenek a jelmezeink kulturálisan érzékenyek. Például, a szexi nőver helyett, próbáljuk ki a gender-semleges kórházi ápolót.

Samék asztala felől hangos kuncogás
hallatszott. Arra néztem, és a tesóm
gyermekkori legjobb barátnőnkkel, Aisha-val beszélgetett. Valamit Yasmine közbeszúrt, és az ikrem szemét lesütötte. Talán ő is belátta,
hogy ami sok az sok, még Yas részéről is...

•••

Gondolataimba méllyedve ettem a vacsorámat. Azon gondolkodtam, minek öltöznek be a bulira. Semmi ötletem nem volt. Eközben Sam mesélt a napjáról:

- Vagyis, sajnáltam Aishát, de ugyanakkor nem akarok kémiai elemnek öltözni...

- Teljesen megértem, de csak azért, mert nem öltöztetek össze, attól még lóghattok együtt a bulin - mondta anyu.

- Jut eszembe, írtak a suliból, hogy buli felügyelőt keresnek, fontosnak tűnt - szólt közbe apa.

- Na ne mondd! Ki töltené a péntek estéjét a suliban? - kérdezte anya.

- Hmm, te megúsztad, vállaltam.

Sam lecsapta a villáját.

- Mi? Ne már, Blatt tanácsadót évek óta ismerem, nem hagyom cserben.

- Anya! - néztem rá segítségre szorultan.

- Ne már Daniel... És ha a te szüleid lettek volna ott a bulidon? - próbálkozott.

- Anyám vitt el a randikra, oké?

- Igen? Milyen volt? - kérdezett vissza gúnyosan. Ilyenkor szerettem a legjobban anyát, mert kiállt mellettünk a maga fiatalos, feleselős módján, sokat érvelve ahogy én szoktam. Nem hiába mondja mindenki hogy rá ütöttem.

- Ez akkor sem fair. - jelentette ki a nővérem.

- Észre sem vesztek. Szellem leszek. - fordult felénk apa.

- Azok tök bénák! - szúrta oda Anthony.

- De nem fogok annak öltözni, ez egy kifejezés - válaszolt.

- Csak ígérd meg, nem leszel gáz! - kértem keresztbefont kézzel.

- Ígérem. Apropó, Hannah, van már jelmezed?

- Nincs. - mondtam fintorogva.

- Nem sieted el. Ám tudok adni neked valamit, ami biztos, hogy tetszeni fog. - apa selytelmes mosolyra húzta a száját, és így éreztem, tökéletes lesz, bármit is szeretne adni.

•••

A buli eddig nagyon jól telt. Végül apa
kölcsönadta a nagy becsben tartott gi-jét, amit Mr. Miyagitól kapott. Szívmelengető volt számomra ezt viselni, hiszen ezzel képviselem a
szenszeiem emlékét, a Miyagi-Do színeiben pompázva. Tökéletes "jelmez" vagyis annál több volt ez számomra.

A Leakers-Lányokkal, vagyis Samékkel
táncoltam, ám kis idő múlva a fiúkhoz
keveredtem, főleg azért, mert felbukkant Kyler.

A most érkezett Miguel csontváz jelmezt viselt, Demetri meg Nekromanta ruhát, vagy hogy is mondják.

Elinek legutóbbi beszélgetésünkkor azt
ajánlottam, ha ennyire szégyelli a hegét, vegyen maszkot, és legyen plasztikai sebész. Találkozásunkkor hálásan megköszönte az ötletet.

A buli kezdett felpörögni. A zene gyorsult, a diáksereg meg észbontóan táncolt. Apa Blatt tanácsossal beszélgetett, de a szeme legtöbbször a jelenleg telefonozó Samen volt. Fura, de engem mégsem figyelt ennyire.

-Hé, figyu, mutatok valamit! -mondta Miguel, miután Demetri valahogy befejezte a jelmezével kapcsolatos lehordást illetve magyarázatot, amit már másodjára kellett végighallgatnom, mert nem tudtuk mi az a nekromanta, amibe öltözött.

Követtük Miguelt, és egy falhoz vezetett minket, amin egy sárga plakát állt.

- Ide járok karatézni! - szólt Miguel büszkén.

Ekkor realizáltam, hogy a szőke csávó a
szalonból van a képen, aki csúnyán megnézett magának. Ez lenne a szenszeie Miguelnek? És a Cobra Kai felirat is ismerősen csengett... Majd megkérdem apát, csak tudja, ki az, mi az, ha már volt a szalonban...

Ezután a büfésasztalhoz mentünk. Puncsot szürcsöltünk, és néztük a táncolókat. Őszintén nem tudom, miért nem kért még fel senki, pedig kiválóan táncolok, és még csak hírnevem is van, ha úgy vesszük.

"Bezzeg Samért ölni tudnak a srácok!"- gondoltam magamban, de az az
igazság, hogy válogatós vagyok a fiúk terén, így hamarosan ráébredtem, hogy ebben is különbözök az ikertesómtól. Illetve gyakran kaptatok le fiúkat, mert nem megfelelőek számomra. "Ne csodálkozz Hannah..."

- Készen állunk?

- Mire? - kérdeztem Migueltől.

- Te semmire, de mi felkérhetnénk a sárkányok anyjait, fiúk... - pillantott a fekete hajú a kiszemeltek felé.

- Hahó, én is lányból vagyok! - lóbáltam meg a kezemet előttük - Méghozzá jól tudok táncolni...

- Meglepő, hiszen senki nem kért fel... - mondta olyan Demetrisen, ahogy szokta, a másik. - Amúgy meg Miguel, lassíts, van időnk....

Elhúztam a szám. Alighogy kihondta, az említett felkiáltott:

- Ne, ne, ne! A francba! Dr. Who elvitt egyet... - sóhajtott lemondóan. - Vécére kell mennem.

- Igen, nekem is. A puncs átfolyt rajtam. - tette hozzá Demetri, azzal elindult Miguellel a folyosón.

Kettesben maradtunk Elival. A zene pont ekkor lassúba váltott át, a bulizók éljeneztek. Jó sok a szerelmespár itt.

- Jössz? - kérdezte, miközben intett a fejével a táncparkett fölé.

- Persze - mosolyogtam rá, és arra indultunk.

Szeméből láttam, hogy örül a válaszomnak. A derekamra tette a kezét, és bizonytalanul táncolni kezdett velem. Néhányszor megakadt, mintha megfeszült volna. "Biztos nem sok ilyen élményben volt része... "

- Csak lazán. Nem baj, ha elrontod. - mondtam neki nyugtatólag. - Amúgy... Még sokat kritizálnak? Jobb, hogy elmodod nekem? Vagy... Idegesítelek ezzel az egésszel?

- Te? Idegesíteni? - nézett rám hitetlenkedve - Hannah, amit értem tettél az elmúlt időben... Nagyon nehéz napokon segítettél át. Nemrég ismertelek meg, és máris egy csodálatos barátnőre tehettem szert, aki többet segített, mint eddig a pár év alatt mindenki együtt. - Hálásan nézett le rám, hiszen egy fejjel alacsonyabb voltam.

Megegborzongtam szavaitól ennyire még egy dicséret sem esett jól.

A fiú nagyon jól táncolt, beszélgetésünknek hála a kezdeti feszültsége elszállt.

- Eli, erre vannak a barátok. Meg is kérlek, ha bármi gond van, oszd meg velem, oké? Nagyon fontos vagy nekem, tudod... Annyi mindenben
hasonlítunk! Te is segítettél nekem, helyre kellett tennem magamban a dolgokat... Nem vagyok túl jóba Sammel az utóbbi időben... - Az utolsó mondatom közben a padlót kezdtem bámulni.

- lgen, ezt én is észrevettem... Régen sülve-főve együtt voltatok...

Kinos csend következett. Nem tudtam mit mondani.

-Hannah... - A fiúba folytva a szót, megöleltem.

Meglepettségében nem tudta, mit csináljon, vagy mondjon, így visszaölelt...

Hosszú másodpercekig csak álttunk ott, némán ölelkezve.

- Hannah, megváltoztattad az életem. És... Benned egy igaz barátra, legjobb barátra lelhettem. Nekem még ilyen sosem volt. Mármint Demetri... De ő más. Neki sosem tudtam megnyílni, nem tudtunk ilyenekről beszélni. Vagyis érzelmekről a sok hülyülés mellett. Meg... Sokat változtam és erősödtem hála neked.

- Tudod mit szeretek benned? - emeltem fel hirtelen a fejem mellkasáról és néztem égszínkék szemeibe. - Hogy soha nem adod fel. Én már kiégtem volna ennyi szarságtól amit te kaptál. Ne hidd magad gyengének, mert én már roppanok össze sokszor ha a tesóm témába kerül, és nem tudok könnyen fejlődni mint te, lelki szempontból. Én vagyok a gyenge. De azt is el kell hinned, hogy többet segítettél rajtam, mint én rajtad. - jelentettem ki határozottan. És a szemembe por ment, vagy mi. "Sok a táncoló, koszos a padló..."

- Na jó, ha megint lelkizünk, én azt szeretem benned, hogy itt vagy nekem. - Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ezt nem szeretheti bennem, de ahogy folytatta mondatát, ezernyi mély érzelemmel töltött el a legjobb barátom iránt. - Én ilyet... Nem éreztem sosem. És nem is beszéltem egy lánynak se, senkinek se ilyenekről.

Egy kuncogásba folytott hang jelezte, eleredtek a könnyeim. Nem bírtam uralkodni magamon. Ennyi hálálkodó, dícsérő szót egy este folyamán egyszerre nem hallottam, s ha mégis, nem egy ilyen srác szájából, aki ennyire fontos nekem.

- Te most... Te most sírsz? - Megráztam a fejem majd könnyáztatta arcom kosztümébe fúrtam. - Ne... Ne sírj! - Elhúzódott tőlem, majd arcom a keze közé véve elkezdte letörölni a lefelé száguldozó sós cseppeket. - Nem akartalak megsírattatni! - nézett rám egy szomorkás mosollyal, de szemében láttam, aggódott hogy most mi is történik velem.

- Csak por ment a szemembe... - Töröltem le az arcom gi-m szélével. Aztán "meglepődve" vettem észre, szempillaspirálos lett a ruhadarab. "Remélem apa nem öl meg érte..."

- Na igen, persze. Inkább látnád be mennyire jól esik amit mondtam. - Nézett rám mindenttudó vigyorral az arcán.

- Na látod, gyenge vagyok, még az igazságot se látom be sokszor. Csak a hibáimat látom ma este. - Nevettem fel zavartan. - Várjunk, te most azért mondtál nekem ilyeneket, hogy bőgjek? - kérdeztem, hiszen most esett le, mit is akart mondataival elérni.

- Ne csak én bőgjek, vagy mi, mostmár a fiúknál divat a rinyálás? - húzta össze gúnyosan a tekintetét, de tudtam csak viccel, ezzel próbálva feldobni a hangulatomat a hirtelen váltás okozta ingadozástól, amit okozott. - Egyébként nem, minden mondatommal teljes szívből szóló tiszta igazságot közvetítettem. - kezdte játszani most a szenvedélyes költő szerepét.

- Olyan hülye vagy Eli. De én így szeretlek. Olyat hozol ki belőlem amit senki nem tud. Érzelgős könnyeket.

Nevetni kezdtünk erre mindketten.

- Te voltál az egyedüli, aki belépett az életembe és segített. Egyáltalán nincs ennyire közeli barátom, mint te.

Karjaink újra összefonódtak egy szoros ölelésben. A legszívmelengetőbb érzés volt ez a pár pillanat számomra, amit eddig egy fiúval megéltem. Bármit megtennék érte... Eliért, a legjobb barátomért.

_______________________________________
Hi! Itt a 3. rész is. Nagyon sajnálom, hogy ekkora kimaradásom volt, de nem szabadkoznék többet, egyszerűen mindenkinek vannak nehéz időszakai, az enyémre rátett az írói blokk is...

DE a vakáció következtével lesz időm előre írni részeket, s akkor majd hozom őket időben! :3

Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy lesznek más szereplőkről is képek, úgy mint az előző részben (nem a versesben!) a fiúkról, így a lány Kylerrel, Sam, nem Hannah, hiszen a karakterem gi-ben jelent meg a bulin, valamint utálja csávókánkat :').

Mindemellett az előző részben Hannah egyik verse tekinthető meg, ha fontosabb, mélyebb dolgok történnek vele, azokat általában kiírja magából versek formájában, néhányat ki fogok tenni, de nem az összeset, hiszen fontos részlet lesz majd a történet során :)

Vote-ot, megjegyzést szívesen várok! Remélem tetszett a rész attól függetlenül, hogy eléggé érzelgős lett.

És nem utolsó sorban áldott húsvéti ünnepeket kívánok nektek, lányoknak sok locsolót utólag is!!! ♡♡♡<333 (ilyet nem lehet utólag kívánni, tudom XD)