Már napok óta apa gumis sportkötszerével próbáltam elfeledni a kezem, azt mondtam mindenkinek, meghúzódtam. Igazából megpróbáltam főleg magamnak eltakarni a kéznyomokat, de így is minduntalan eszembe jutott a veszekedés, és az a fájdalom amit aznap este átéltem. Nem csak kívül, belül is. Mélyen megérintett ami történt. Sokkal jobban mint amikor a törött kezemet láttam. Még annál is jobban, mikor a véres Miguelt kellett ápolnom pár perc erejéig.

Féltem még otthon is a Cobra Kai-tól. Legfőképp Sólyomtól, a volt legjobb barátomtól.

A dodzsóban nyújtani kezdtem, míg Robby a bokszzsákkal gyakorolt. Rengetegszer megkérdezte, hova tűntem aznap este. Nagyon érdekelte mi volt velem, ami jól esik, de... Ezt nem akartam elmondani neki. Biztos látta rajtam hogy baj van, bár amennyire tudtam összeszedtem magam, a sírás látszott biztos még. Kaját se vittem amilyen hülye vagyok...

- Csinálhatnánk egy verekedős videót Instagramra! - vetette fel az egyébként nem is rossz ötletét.

- Már látták minket a Völgyfeszten, le se tojnak... - válaszoltam elkeseredetten, mikor átgondoltam.

- Tudod mi a gond? A Miyagi-Do csak védekezés.

- Bajnokságot lehet vele nyerni. - válaszoltam.

- De az emberek a támadásra gerjednek! Ezért népszerűbb a Cobra Kai! Mutassuk meg hogy azt mi is tudunk! - érvelt a fiú.

- És mégis mit csináljunk? A központnál arcoskodni, beszállni a verekedésbe?

- Nem rossz ötlet...

- Ez szörnyű ötlet. - sóhajtottam. - Nem mennénk semmire. - Amúgy meg ezek mindenkivel elbánnak...

- Miről beszélsz? - "A francba, Hannah!"

Letéptem a karomról a kötszert. Már önmagamtól is frusztrált lettem. Utáltam ezt az egészet. És még csak el sem mondhattam eddig senkinek. Ha Robbynak tudnék ellenálni nem lenne ez. De tudja hogy ő a gyengém..

- Ki tette? - kérdezte megkomolyult arccal. Arcán aztán indulatos, lekezelő mosoly jelent meg, mikor rájött a válaszra. - Sólyom, ugye? - halványan bólintottam. - Megölöm! - kiáltotta, és nagyot rúgott a bokzsákba, ami átfordult másik oldalára, majd nagy levegőt véve leült mellém. Átölelt, az arcom vállába fúrtam, teljes karjával megtartott. Néhány könnycsepp csordult ki a szememből, még mindig alig vagyok képes felfogni azt, hogy az egykori legjobb barátom képes volt ilyesmire. Nem akartam, hogy az egyik fiú miatt a másikat kelljen elveszítenem, de most pont erre kényszerülök, a Cobra Kaios bunkóság miatt. - Ne haragudj. Ha nem hagytalak volna egye...

- Robby, hagyjuk. Ez ilyen, s ekkora. Megtörtént. Nem lehet visszacsinálni. Meg tudtam volna védeni magam, ha nem lennék gyenge. Mert az vagyok. Érzékeny, gyenge voltam abban a percben. Nem fog mégegyszer előfordulni.

Robby szemszöge:

- De azért nekem elmondhattad volna. Bízhatsz bennem. - Puha arcát kezembe fogtam, és s ujjammal letöröltem könnyeit. Hann tengerkék szemeit amikor rámemelte, tekintetéből mindent ki tudtam olvasni. A vívódásait, fájdalmát, mindent, ami jelenleg benne volt. Beszélgettünk szemeinken keresztül, és nem engedtük el egymást. Halottam a szívdobogását, láttam, ahogy kipirul. Értettem, éreztem azt amit ő, közvetlen közelről. "Levesz a lábamról. Ahogy kiáll a véleményéért még ilyen helyzetben is..." - Szemem hívogató ajkaira tévedt. Odahajoltam hozzá és...

- Srácok! Öhmmm... - Jött be Mr. LaRusso, pont kínos pozíciónkat látva. Elengedtük egymást a lánnyal. - Kocsikázni megyünk!

•••

Sólyom szemszöge:

- Tudnotok kell, hogy Mogadishu a '90-es években a pokol volt. Hadurak uralták a város egyes területeit, a csapatommal kellett megtisztítanunk a helyet. - magyarázta Mr. Kreese. Nemrég bukkant fel. A szenszei szenszeie volt, ami azt jelenti, bőven benne járt a korban, ha háborús hős is volt, de jól tartotta magát. "Szerintem nagyon vagány! Én megbízok benne, a szenszei is ezt teszi. Remélem egy nap ő is tanítani fog minket, van mit..."

- Hány hadurat ölt meg? - kérdeztem kíváncsian. Igazi hallgatókra lelt Mr. Kreese Aishában és bennem.

- Számolod hány hangyát tapostál el?

- Huh... Azta...

- Menő! - csillant fel a szemem, Miguel csak a fejét rázta mögöttünk. Nyújtott, és nem tetszett neki valami. Túl jól ismertem.

- Sokan voltak, mi meg kevesen. Bevallom Ruanda hát... Nem viccelt. - folytatta.

- Nem Szomália? Öhm... Mogadishu Szomáliában van, Ruanda egy másik ország. - állt fel a fekete hajú srác ekkor. Mr. Kreese furcsán nézett rá.

- Persze hogy Szomália! Höhöhö, olyan sok időt töltöttem a homokban, hogy minden összemosódik, értitek... - Aisha bólogatni kezdett.

- Figyelem! Látom van néhány újonc. - Jött be hátulról a sensei. Nem habozott, a demónk óta minden lépést megtett, hogy a raktárból edzőterem legyen nekünk. Most is az előbb a tulajjal, Zakariannal beszélt, jó hangosan. - Sorakozó! Szép sorokba, és oszlopokba. Lássuk hogy állunk. - Elhaladt mellettem, majd megállt. - Húzzátok ki magatokat. Sajnálom, szülők nem vehetnek részt az órán. Biztonsági szabály. - lépkedett tovább egy hájas, szakállas fickóhoz. Hátát még az előbb se húzta ki, fejére kék kendőt kötött.

- Ööö, nem apuka vagyok én, azért jöttem, hogy verekedjek, uram! - nyomta meg mondata második felét.

- Találkoztunk már? - kérdezte a sensei.

- Ó, igen, azt a tükröt adtam el. - Bökött arra. Mr. Kreese lehajtotta a fejét. "Az All Valley után történt, s akkor jött az öreg is, lehetséges lenne, hogy összefüggés van ezek között? Lényegében, elég pikánsan indult a dolog köztük, sokszor hallhattunk heves szóváltást köztük, lehet, bunyóval indult ez az egész. Mindegy, magánügy..." - Csevegtünk a rock... Öh, zenéről, és... Aztán találkozott LaRusso autóval...

- Nézd, túlkoros vagy, ez pedig kamasz csoport. - vágott a szavába aztán a szenszei.

- Hát, elviselem. - kacagni kezdett. - Nem félek tőlük, uram, és-és anyám nem kért tőlem pénzt, szóval van, rengeteg költőpénzem. - zsebéből előhúzta, megmutatta amit hozott. "Röhej..."

- Tényleg? Legyen ez a próbaidő. - az hevesen bólogatni kezdett. - A legutóbbi újoncok szánalmasak voltak. De ha csináljátok amit mondok, lesz esélyetek harcossá válni. De ehhez harcolni kell. Szóval. Ki elég bátor kiállni a bajnokkal? - Miguel bőszen feszített mellettem. Megint rossz érzés fogott el... "Ha Robby ne lenne, talán nem zártak volna ki!"

Pillanatnyi csend után egy új lány jelentkezett. A sorok és oszlopok elmosódtak, megnyíltak előtte, mindenki hitetlenkedve nézett rá.

- Majd én. - mondta. Elülső tincsei hátra voltak copfolva, másképp kissé göndör haja ki volt engedve. Nem hiszem hogy ez természetesen ilyen, de eszembe jutott róla Hannah. Az az este...

- Majd te, mi?

- Láttam a kis demójukat a völgyfeszten, látványra elment, de harcolni is tudnak?

- Ez kihívásnak hangzik.

- Azokat szeretem.

- Mr. Diaz! Mutassa meg Miss Nagymenőnek, hogy miről szól a Cobra Kai! - Miguel meghajolt, és már övék volt a szőnyeg.

- Nézd, biztos hogy azt szeretnéd hogy... - erre a lány a hasába rúgott. - Jól van. - mosolyodott el. - Rajta!

Kezdőpozíciójából hamar kimozdította a lány. Sokat rúgott a levegőbe, de Miguel mindig elhajolt.

- Na lássuk!

Aztán a srác megfogta a lábától és földrevitte, ellenfele egy hátrabukfenccel kelt fel. "Nem karate, de legalább nem adja fel..." Aztán a csaj fejre ment, Miguel természetesen védte. Olyan kick box beütése volt a stílusának.

- Ez átlátszó! - kiáltott a fiú, amikor fejen akarta könyökölni, ám amikor a lábát lendítette, és Miguel hasbarúgással válaszolt, a lány elesett. - Láttam előre! - aztán egy kitörés jóvoltából mostmár ő került földre.

- Ezt is láttad? - kérdezte gúnyosan. Miguel kisöpörte a lába alól.

- Talán. - fujtatott, majd a kezét nyújtotta. - A nevem Miguel. - Nem csak ő volt cseles, most kezét megragadva átfordította a fiút a hátán.

- Tory. - a fiú fejét eltolta. - Y-onnal. - a senseiek elismerően bólogatni kezdtek. Kemény csaj volt, Miguel meg elég "kába" az új győzelemhez.

•••

Hannah szemszöge:

- Továbbra sem értem, hogy szerzünk még több diákot a strandon. - Szólt előre Robby mellőlem. Apa régi fordjával, 1947-es Sárgaangyallal mentünk -- így hívtuk mi.

- Nem a diákokra hajtunk. A szüleikre.

- És arra, hogy a gyerekek hallgatnak a szüleikre? - Kérdezte Sam az anyósülésről. Ő is velünk jött.

- Nem, hanem hogy a szülők bármit megtennének a gyerekek védelméért. - válaszolt apa. - Mindent megpróbáltam hogy reklámozzam a Miyagi-Dót, ha ez sem jön be, akkor semmi.

Elgondolkodtam. Igaza volt a reggel Robbynak. Ez nem fog beválni, mert a szülők is a Cobra Kai-ba küldik a gyereküket, azt hiszik, úgy védhetik meg magukat hogy kemények lesznek.

Apropó, a reggel... Olyan aranyos volt amikor védelmezett, odajött, megölelt. És később még éreztem a kémiát. Majdnem megtörtént valami, amit apa nem kellett volna elrontson a bejöttével.
De ez valami új volt. Új érzés, új dolog...
Robby Keene, a legvonzóbb fiú meg akart csókolni! - az agyam teljesen máshol járt...

- Jah, tudjátok, mondtam, hogy kell egy Miyagi-Do megbeszélés. Ezt azért láttam szükségesnek, mert mielőtt ez a gondolat bekövetkezhetett volna, a Cobra Kai sokat újított. Új szenszeijük lett, és a bemutatónk szétcsapásával rengeteg új diákra tettek szert.

- Új szenszei? - néztünk össze Robbyval. Ez bizony nem tréfa!

- Bizony. A neve John Kreese. Ha lehet, még Johnnynál is veszélyesebb, ő tanította az apádat, Robby. Megkeserítették az életem... - mondta bosszús, keserű hanggal apa. Jobbnak találtunk hallgatni, aztán kis idő múlva újra megszólalt, mikor megérkeztünk:
- Na, mit mondtam? Szombaton mindig rengetegen vannak.

- Mr. LaRusso! - mondta egy parkolósófőr, mikor megálltunk, majd anyát is megpillantottam. Ő itt csatlakozott.

- Szép verda, apuci! Egyszer elviszel egy körre?

- Hát persze bébi, begördölünk a szenvedélyalagútba! - tolta a nyálas dumát.

- Pfuj... - mondtam, majd összekurcsoltuk kezeinket Robbyval. Így sétáltunk befelé. Furcsa volt, úgy csinált, mintha... Semmi nem történt volna a délelőtt. "Talán én gondoltam túl...?"

- Nem bírod a romantikát? - kérdezte a srác mikor cukin rám nézett. Miközben fogta a kezem, átkarolt hátulról.

- Elég romantikus típus vagyok, csak cringe, ha ennyi ember előtt csinálják. Főleg hogy a szüleim. - Pirultam el.

- Ésss... Ha nem a szüleid lennének akkor is cringe lenne?

- Ezt hogy érted?

- Hát ha mondjuk... Mi... - fején találta a szöget. Melegem lett, hevesen dobott s szívem, és tűzvörösen sétáltunk pár pillanatig. Mostmár biztosra vettem az a dolog akarattal volt.

- Úgy nem lenne az. Jó lenne. - válaszoltam. A fiú elcsodálkozott, majd mintha kicsit zavarba jött volna. Az igazat mondtam. Jó lenne. Szeretném. Ennél jobb alkalom nem adódott eddig. Jól fogalmaztam szerintem, leesett neki. Remélem ő is szeretné. Aztán azt hittem valami rosszat mondtam. Csodálkozásból komolyság ült ki helyes arcára. - Robby... Valami... Rosszat mondtam...? Jól vagy?

- Soha jobban. Megkönnyebbültem. - fellélegeztem. - Csak dolgoztam itt. Tavaly nyáron. Nem volt túl jó...

•••

Sólyom szemszöge:

- Ez súlyos testi sértés, Eli! - megforgattam a szemeim. - Megnéztem, és ez egy év börtön és tízezer dolláros bírság!

- Ne rinyálj már, Demetri! - néztem vissza a telefonba. A fiú orrán sebtapasz díszelgett. Közben Miguel is kijött a dojóból. - Tudod mi lesz a spiclikkel?

- Tanuvédelmet kapnak.

- A spiclik fejét veszik. - válaszoltam keményen.

- Azon már túl vagyok! Nézd meg milyen az arcom! - panaszkodott hadonászva.

- Ne legyél hülye vagy szétütlek! - ment fel a cukrom, és kinyomtam az értetlenkedőt.

- Mi van? - Jött oda a srác.

- A beszari Demetri nem bírja Mr. Kreese-t. Nem való a Cobra Kai-ba! - mondtam, és elhúztam.
"Joggal húhatott be neki, sokkal forrófejűbb Lawrence szenszei-nél, aki szintúgy majdnem megtette. Nem csodálom. Biztos megvolt rá az oka."

Elindultam, Miguel zavarodottan nézett utánam.

•••

Hannah szemszöge:

- Mi a baj? - kérdeztem Samtől, aki felnézett a napozóágyról.

- Aisha. A Völgyfeszten történtek óta nem beszéltünk. Tisztáznunk kéne a dolgot, ugyanakkor dühös vagyok hogy tönkrevágták a bemutatótokat. - nézett fel a terasz emeletére.

- Menj és dumálj vele. Jövök én is, oké? Legfeljebb verekedés lesz és felvehetjük videóra, Robby ötlete szerint. - a fiú álmosan kapta fel a fejét neve hallatára, mire én megsimogattam, és lehunyta szemét. - Aludj nyugodtan, mindjárt jövünk.

- Ki tudja, talán egy új tanítvánnyal térünk vissza - kacsintott rám Sam, és felmentünk a klubhoz emeletére, ahol az egész medencére, napozóágyakra, mindenre rá lehetett látni. Itt volt a kaja is, Sammel tányért vettünk. - Szia. - köszönt Aishának.

- Szia. - felelte ridegen.

- Ésss... Mi újság? - próbált tovább puhatolózni a nővérem, míg én mindenféle egzotikus gyümölcsből vettem. Mangó, ananász, papaya, sárkánygyümölcs, és ilyesmiket pakoltam ki. Imádtam. És tudom, hogy Robby szintúgy, ezért többet vettem, hogy vigyek neki is.

- Nem látod, hogy rosszban vagyunk? - kérdezte mostmár flegmán. Sosem értettem, a tesóm mit lát ebben a lányban, ő barátkozott mindig vele.

- Miért vagy dühös, ti másztatok bele a Völgyfesztes bemutatónkba! - keltem a védelmére Samnek.

- Azután, hogy az apátok nekitámadt a dojónak. Mit tehetünk volna?

- De nem támadt neki! - "Istenem, kár volt idejönnöm..."

- Nem? "Lesben álló kígyó"? - utalt a reklámra. - Nagyon kedves... - "Ugyanaz a szar érvelés, mint Sólyomnál."- szinte megborzongtam a gyűlölettől amit a fiú iránt éreztem.

- Csak valami jó dolgot akar csinálni... - próbált békíteni Sam.

- Á, szóval a Cobra Kai rossz! - válaszolt Aisha.

- Nem rossz, csak épp... - A lány várta, hogy folytassa a mondatot, ám a tesóm lemondóan sóhajtott. - Mit művelünk? Nyári szünet van, a strandon vagyunk, és a karatéról vitázunk?

- A fiúkról kéne vitáznunk.

- Vagy hogy, kié lesz az utolsó perec! - szólt gyorsan a nővérem, ám a másik lány megelőzte:

- Áh, nem az enyém!

Elkuncogtuk magunkat. Aztán lenéztem a medencéző emberekre. Szerettem ezt a klubot, a vizet méginkább, fürödni meg azokkal jó, akiket szeretsz. Tekintetem Robbyra vándorolt, aki épp mocorgott a napágyon, elmosolyodtam.
"Úristen de kockás a hasa!" - szorult el a gyomrom. A két lány követte a tekintetem.

- Szóval ti a nyáron izmossal edzetek! Ah, kemény lehet! - Elkacagták magukat.

- Csak ti vagytok karatebolondok. - nézett ránk. - Én nem edzek velük. - magyarázta.

- Nem sokáig!

- Ugyan már, Hannah, neked van szerelmes pillantásod! - bosszúsan, szinte már fenyegetően néztem Samre mire elnémult. - Nyugi máár, csak vicc volt!

•••

Robby szemszöge:

- Felismertelek. - Szólt egy hang. Árnyék takarta el az arcom, álmos szemeimet kinyitottam. - Mit mondtam, mi lesz, ha mégegyszer beteszed ide a lábad?! - felültem. - Hívom a zsarukat.

- Öhm, mi folyik itt?

- Ne aggódjon Mrs. LaRusso, csak eltávolítom a delikvenst a klubunkból. - fordult a nővel szembe, háta mögé rejtve telefonját. Rosszul kezdtem érezni magam...

- Nos a delikvens történetesen a vendégünk. - fonta keresztbe a karját. Nagyon hasonlít rá Hannah...

- Nézze, nem hiszem, hogy érti...

- Nem. Azt hiszem maga nem érti. - válaszolt Mrs. LaRusso. - Robby a vendégünk. És pont.

- Elnézést... - azzal a pincér elsietett.

- Mi volt ez Robby? - ült le mellém. Sóhajtottam.

- Mielőtt találkoztunk, más ember voltam. -"Hannah tett azzá aki igazából vagyok..." - A "barátaimmal" elkövettünk néhány dolgot...

- Bántottatok valakit? - kérdezte.

- Nem, nem, nem, semmi ilyesmi. De igaza volt. Mennem kéne.

- Mi? Nem.

- Figyelj rám, mind követünk el hibákat. Az számít amit utána teszünk. - rámmosolyott, és továbbment... Szomorkásan álltam ott. "Mostmár biztosan másképp gondolnak rám..."