Minden azon a napsütötte csütörtöki napon kezdődött, amikor bementem apáékhoz a szalonba. Iskola után rögtön arrafelé kanyarodtam, miután Samet, az ikernővéremet hazavittem, mert anya irodájában felejtettem a kémia füzetem, amit holnap vinnem kell iskolába.

Mindenre pontosan emlékszem, hiszen attól a naptól fogva az életem gyökerestül megváltozott, lassacskán megértitek, hogyan és miért...

A szalonba lépve a nagy tömegen kívül semmit sem láttam. Úgy nézett ki az egész kereskedelem, mint egy zsibvásár. "Nem csoda, hogy a völgyben a legjobbak vagyunk..." - gondoltam magamban, mikor apa egyik útbaigazító alkalmazottja előreengengedett, a szükséges információk tudatában, hiszen már járatos voltam itt.

Sőt, mondhatni, a gyerekkorunkat és szabadidőnket, ha nem Mr. Miyaginál, apa karate szenszeiénél töltöttük a tesóimmal, akkor itt voltunk a szüleink cégénél.

Bennebb lépkedtem, de félre kellett húzódnom, hogy ne legyek útban a sok nézelődőnek, így hát én is a szalont kezdtem el pásztázni, szemrevaló autó helyett valamelyik szülőmet keresve.

Ekkor megpillantottam apát, amint ellépett egy szőke pasastól, és az ajándék bonsai-fák felé haladt, amely minden vevőnek jár vásárlás után. Én is arra szalomoztam az emberek között, majd megszólítottam:

- Szia apa!

- Nahát, szia Hannah! Hogy vagy? - meglepődött, hiszen csak most vett észre, majd megöleltem őt.

- Én jól, bemegyek anyuhoz, mert itt hagytam az egyik füzetemet tegnap. - mosolyogtam rá.

- Van menet nálad is, látom. Annyi a vásárló, hogy azt se tudom hova lépjek. - megcsóválta a fejét, szeme alatt húzódó karikákból láttam, mennyire lefárasztotta a mai nap. - Na jó, menj csak az irodába. Na szia.

Apa továbbment, és egy bonsai-al a kezében visszament a szőkéhez, aki nagyon bosszúsan méregetett. "Hát ebbe meg mi ütött?" - kérdeztem magamban, és ezen addig töprengtem, amíg be nem léptem anya irodájába.

Épp az egyik ügyfelével beszélt telefonon, így csendben elvettem a füzetem, majd elindultam kifelé a dugig tömött szalonból.

•••

Másnap reggel együtt reggelizett a család. Apa ma croisanttal, bogyókkal, és narancslével várt minket. Leültem az asztalfőre, mint ahogy mindig szoktam, az öcsénk Anthony, és Sam közé.

Miközben anyu és apu kávéztak, mi mindenféléről dumáltunk. Anthony főleg arról csacsogott, hogy milyen király lesz az a klub, ahova délután mennek. Bár Sammel jól tudtuk, hogy csak kockulni megy oda, nem szóltunk, mert a kisöcsénk megkeserítené az életünket, viszont így apának fog rengeteg próbálkozásába telni, míg elrángatja a telefon mellől Anthony-t a kortársai vagy a medence mellé. Ám előtte várt anyuékra a munka, ránk meg egy utolsó nap suli...

•••

Miután hazaértünk, Sam ahelyett, hogy pihenni vagy házizni kezdett volna, hogy kevesebb legyen a hétvégére, eszeveszett takarításba kezdett. A kanapén, henyélve néztem végig ahogy már pórszívózni is kezd. Nagyon lefárasztott a mai nap.

- Hát te meg miért takarítasz? - vontam kérdőre.

- Mivel már anyuék elmentek, és csak este érnek haza, úgy gondoltam, áthívhatnánk pár barátot, medencéspartira... - Nézett rám.

- Kiket értesz a barátok alatt? - úgy is tudtam a választ, de mégis megkérdeztem.

Sam egyre többet lóg a legjobb barátnőink, Yasmine és Moon mellett pár perverz fiúval akiket ki nem állhatok. Igazából nem is páran, hanem egy egész bandával összehaverkodott, nem tudom mikor és mennyi idő alatt.

Pár hónappal ezelőtt mi ketten elválaszthatatlanok voltunk, most meg úgy érzem, félrehajít ezek a barmok miatt. Ne értsetek félre, kizárólag a fiúkról beszélek, róluk van egy rossz benyomásom...

Sam nekem hiába bizonygatja hogy jó fejek, meg a hasonló szövegeket, azért néha ki szokott bukni és innen is tudom, őket választaná helyettem.

Olyanokat szokott a fejemhez vágni néha, hogy: "Ha nem tetszenek a barátaim, így jártál, nem vagyunk összekötve, nekem is van életem!" - és ez még csak az enyhébb fokozat. Dühös voltam, mert elveszítettem a nővérem miattuk.

- Csak Moonék és a fiúk. - válaszolta, majd folytatta a takarítást.

- Szinte gondoltam. - fintorogtam az orrom alatt. - Egyébként meg szerintem hiába takarítasz, mert úgy is szétverik a házat, ameddig le nem buktok... - azzal elindultam felfelé a lépcsőn a szobám felé. Sam kérdőn, de kissé csalódottan nézett utánam.

•••

Kopogásra, és iszonyat hangos zenére ébredtem, majd felültem az ágyamon. Sam volt az, mert közös ritmusunkat dobolta az ajtón - "legalább ezt nem felejtette el..."

Úgy látszott, elaludtam olvasás közben, miután felértem a szobába, mert a könyvem félig szétnyitva mellettem hevert. Újabban egyre rosszabbul alszom, mióta megkezdődött a suli, nem csodálkozom, hogy alvásra volt szükségem.

- Hann, nem jössz le? Nagyon jó a buli... - szólalt meg ikernővérem az ajtón túlról.

- Bocsi Sam, most nincs kedvem... - Tényleg nem volt...

- Oké, ha meggondolnád magad, gyere csak, a medencénél leszünk...

Hallottam távolodó lépteit, majd jópár percet még megpróbáltam visszaaludni, de hiába, túlságosan behallatszott minden. Mostmár tényleg felkeltem, és csekkoltam a telefonom.

"18:50! Jézusom! Én már fél négytől alszom!?" - megdöbbentem vettem tudomásul, mennyire elszaladt az idő.

Bár tudtam, hogy Sam fejmosást fog kapni, (talán én is), hogy bulit tartott(unk), a szüleink tudomása nélkül, mégis átöltöztem fürdőruhába.

Lényegében Yasmine-nal és Moonnal leszek, meg a tesómmal, a fiúkat számba se kell vennem. Nem értem, mi ütött belém akkor, amikor ilyesmiket mondtam Samnek, talán kiütött rajtam a fáradság, az tény, hogy nem szoktunk veszekedni, de azt hiszem már elkellene egy mélyebb beszélgetés a kapcsolatunkról, mert részemről ez kezd sok lenni... Mégis lementem. Pedig az egyedüllét lett volna a legjobb. Szívem mélyén nem volt kedvem a társaságukkal időzni.

A lányok éppenséggel lábukat lógatva, bikiniben beszélgettek valamiről mikor leértem.

- Sziaaa csajsziii! - állt fel Yasmine és megölelt engem Moonnal együtt. - Mi volt veled?

- Hellobello, aludtam egyet... - húztam szégyenlős mosolyra a szám, majd leültem Moon mellé. Furcsa volt ezt így kimondani.

- Az jó! Mondta Sam hogy nem akarsz jönni... - szólalt meg hirtelen a mellettem levő lány. Moon volt négyünk közül a leglelkizősebb típus, most is ő találta fején a szöget. Nem tudtam mit válaszolni, de előtte még hozzátette: - Pedig nagyon jó a hangulat!

- Hé, figyu! - ordította egy srác a medence másik feléről, és a kis trambulinunkról egy szaltót ugrott a medencébe. Ez megmentett a magyarázkodástól, hirtelen hálás lettem annak a számomra ismeretlennek.

- Jó, igazatok volt, ez nagyon buli! - mondtam megadóan, csak hogy valamerre tereljük már a témát, ez szerencsére a lányoknak fel se tűnt, hiszen kuncogtak ezen.

- Mondtam! Mindig annak jobb, aki rendezi a bulit! Éés Kyler egész nap téged bámult, Sam! - hadonászott piros sörös poharával a kezében Yasmine.

A nővérem (tényleg, nem is említettem, Sam két perccel nagyobb nálam!) aki Yas mellett ült, Kylerre nézett, és találkozott a tekintetük. Samre mosolygott, ő meg lesütötte a szemét, ám felkuncogott. Nem tudom, ki hogy van vele de nekem nem szimpi ez a csávó. Szerintem röhejesen néz ki, főleg hogy egy monoklit is kapott valakitől a szeme alá. Pár hónapja Sam még mesélt nekem mennyire bejön neki ez a pali... Ő tudja.

Gondolatmenetemből Moon zökkentett ki, mert felállt mellőlem és telefonját elővéve így kiáltott:

- Hé Rory! Ugorj be mégegyet hogy felvegyem!

A srác újra megcsinálta szaltós mutatványát, mindenki tapssal, vállveregetéssel és ujjongással fogadta.

- Szép, Rory! - kiáltotta Moon, és ám ekkor megfordult mert apa állt a háta mögött.

- Hé, hé, hé, hé! Mégis mi a fene folyik itt?!

- A pics@ba! - káromkodott a lány, majd megállította a videót.

Sam felállt, és apuhoz sietett, aki közben megállította a zenét.

- Na jó, mindenki tünés, azonnal! - szólt apa, de tudtam, hogy ennek nem itt lesz a vége.

- Bocs apa, nem tudtam hogy ilyen korán jöttök! - mondta Sam, de talán rosszul tette.

- Nem az számít, hogy mikor érünk haza, Sam, gondolod, hogy akarunk egy rakás idegent a kertünkbe látni?! - kezdte emelni a hangját apa.

- Nem idegenek, hanem a barátaim. - válaszolta a tesóm, mögöttük a fürgébbek már elkezdtek kiszállimgózni a kapun.

- Höh, aha, néhány barát. - Úgy láttam, apa megnyugodott, ám amikor meglátta a fürdőgatyáját egy megszeppent srácon, eldurrant az agya: - Az ott az én fürdőgatyám? Mindenkin az én fürdőgatyáim vannak?! Jól van, menjetek, a bulinak vége, vegyétek le a gatyáimat...!

A srác elkezte lehúzni a nadrágját, ekkor én kínomban a holmlokomra csaptam, majd elfordultam.

- Nem itt kint, zsenikém! Odabent... - kiáltott apa lesajnálóan, de még folytatta volna a lemondást, ha anya nem menti meg a helyzetet. Sam keresztbefonta a kezét, duzzogva elfordult a szüleink felől.

- Daniel, beszélhetnénk egy kicsit?

- Igen, de... - azzal apát elhúzta a medence mellől be a házba, a vendégek meg szépen sorjában elhagyták a házunkat...

_______________________________________
Hey! Meghoztam az első, rövidebb de bevezető részt. Innen izgisebb lesz, remélem tetszik ettől függetlenül, s ha igen, légyszi vote-olj! <3
Jövő héten új rész ♡

U.I.: Köszönöm Zsofi111111 -nak a csodálatos borítót, pont olyan mint amilyennek elképzeltem! ❤️