Az előző hét utolsó 3 napjában nem mehettem suliban. Az orvos leigazolta, ugyanis pihentetnem kellett a bokám. Mondjuk nem értem, hogyha egész nap furikáztak ide-oda, akkor hogy pihent. Orvos➡gyógytorna➡uszoda
➡orvos➡haza➡gyógytorna➡
uszoda➡orvos és legvégül haza.
Ez ment mind az 5 nap (a hétvégét is beleszámítva). Mondjuk a sok kezelés miatt egész jól rendbejöttem. Egy mankó használatával már tudok járni.
Szóval mégis megérte, hogy ezalatt az 5 nap alatt több km ment a kocsiba, mint 1 hónap alatt. De, ez már részletkérdés.

Boldogan ébredtem fel reggel. Szép idő volt kint, úgyhogy egy piros, vastag kapucnis pulcsit, egy fekete, hosszú farmert vettem fel. Nem volt szükség kabátra (akkor még) úgyhogy azzal nem foglalkoztam. Felvettem az apuéktól karácsonyra kapott I love SZJG-s nyakláncomat, majd magamhoz vettem a táskám és lementem az étkezőbe.

Még csak anyu volt lent. Köntösben ült az étkezőasztalnál, kezében egy bögre kávé, az asztalon előtte pedig a mai újság. Az érkezésemre felnézett és elmosolyodott.
- De csini ma valaki. - mondta és beleivott a kávájába.
- Köszi! - válaszoltam, miközben ledobtam a táskám és a hűtőhöz mentem.
- Hogyhogy ilyen korán fent vagy? Ilyenkor még nagyban durmolni szoktál. - kérdezte.
- Nem tudom, nem tudtam visszaaludni. - válaszoltam majd az óramra néztem. 06.15. Ilyenkor általában még tényleg húzom a lóbőrt. - Kérsz tükörtojást? - kérdeztem anyu felé nézve, miközben felemeltem a tojástartót.
- Magadnak is azt csinálsz? - kérdezett vissza.
- Aha. - mondtam.
- Akkor kérek. - válaszolt végül, majd felállt és beletette a kiürült bögréjét a mosogatóba.
Elővettem 3 tojást, egyet magamnak, kettőt anyunak. Megcsináltam először anyunak, tányérra tettem, majd a sajátomat is megcsinálta. Kitettem az evőeszközöket, majd feltálaltam a tojást.
- A reggeli tálalva. - mondtam, majd leültem anyu mellé. Csendben elfogyasztottuk a reggelinket, majd megfogtam a tányérokat, a villákat és a 2 kést és betettem őket a mosogatóba. Elsiettem a fürdőbe fogat mosni. Miután végeztem felvettem a fekete sportcipőmet, a nyakam köré tekertem a fehér alapon fekete és piros kockás sálamat, majd felvettem a táskám.

- Elvigyelek? - kérdezte tőlem anyu.
- Nem kell köszönöm! Terhelni akarom a bokám, meg nálam lesz a mankóm is, úgyhogy ne aggódj! Délután megyek a színházhoz. Nézd át, még párszor a szöveged, de ötnél többször nem engedem. Tegnap előtt is egy csomó ideig fent voltál. Pihenned is kell. Nézz filmeket, azok pihentetnek. - válaszoltam.
- Iris, most melyikünk is a másik anyukája? - kérdezte anya nevetve.
- Természetesen én a tiéd. - mondtam mosolyogva, majd oda mentem hozzá és adtam egy puszit a homlokára.
- Legyen szép napod kicsim! - mondta, mikor kiléptem az ajtón.
Ráérősen (forradó bokával máshogy nem is lehet) elsétáltam a villamosmegállóhoz, majd a táskámból előhalásztam a Csipkebolt Brüsszelben-t és belemerültem a történetbe.
- Hol a gipszed Júlia? - kérdezte egy ismerős hang.
Elmosolyodtam, majd felnéztem a könyvből.
- Szerinted? 3-at találgathatsz. - mondtam Ádámnak.
- Csak? Ez igazságtalanság! - válaszolta "megsértve" és karba tette a kezeit.
- Sajnálom. - mondtam én elfolyott nevetésse, majd egy "ez van" mozdulattal széttártam a karjaimat.
- Oké, 1. Az ufók elraboltak és miközben a teleportáló fény felrepített a csészealjukra eltünt, mert nem a tartozott a testedhez. Mondjuk, akkor a ruháid is eltüntek volna. - mondta, majd az Ákoséhoz hasonló ,,tudom, hogy kellek neked baby" féloldalas mosollyával nézett rám.
- Pfuj! Nem! - mondtam, miközben elnevettem magam.
- Rendben, 2. Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyét elloptad, és átalakítottad, valahogy, hogy ne látszódjon a gipszed. - találgatott.
- Sajnos nem. Mondjuk egy láthatatlanná tévő köpeny nem is jönne olyan rosszul néhanapján. - válaszoltam, miközben megráztam a felyem.
- Akkor 3. A Tisza-tónál voltatok kenuzni, de az idióta tesóid felborították a kenut, aminek következtében mindenki beleesett a folyóba és a gipszed egyszerűen lemállt a lábadról. - mondta az utolsót "kizárásos" alapon.
- Le kell, hogy lombozzalak, de sajnos ez sem a helyes válasz.
- Fenébe, pedig azt hittem, hogy ez a megoldás. - mondta Ádám, miközben csettintett egyet "idegesen".
- Arra esetleg nem gondoltál, hogy befort és ezért nem kell már? - kérdeztem mosolyogva tőle.
- Én idióta! - mondta, majd röhögve a homlokára csapott. - Pedig ez lett volna a 4. válaszom.
- Gondoltam. - nevettem fel, majd egy hűvös széllökettől megborzongtam. - Brr. Mégis kellett volna egy kabát.
Ádám ledobta a kezében tartott gördeszkáját,fél labát rátette, majd lekapta a hátáról a táskáját, kibújt a saját pulcsijából és felém nyújtotta.
- Mi? Nem, nem! Megfázol! - néztem rá visszautasítva a pulcsiját.
- Iris, én másfél órákat szoktam futkározni az ilyen és ilyenebb időkben, szóval a szervezetem már hozzászokott. Viszot te tudtommal nem, szóval vedd fel. - mondta, miközben mélyen a szemembe nézett.
- De... de.... - kezdtem volna, de Ádám továbbra is nyújtotta felém a pulcsit. - Hát, köszönöm. - adtam be végül a derekam és átvettem tőle a pulcsit. Miközben elvettem az ujjaink összeértek, amitől megremegett a gyomrom. Gyorsan belebújtam, és akaratlanul is beszívtam az illatát. Kellemes volt, amitől ismét megremegett a gyomrom.
Mi van velem?! - kérdeztem magamtól.
Megjött a villamos, tehát végre elhagyhattuk a szeles megállót.
Furi volt, hogy miután felszáltunk több ember is a mankómat látva felállt, hogy átadja nekem a helyét. Köztük idősek is!!! Mosolyogva utasítottam vissza, majd Ádámmal a villamos végébe mentünk. Ő elővette a telefonját, én pedig újra olvasni kezdtem. De, egyszerűen nem tudtam figyelni a sorokra.
Mi volt, ez az előbb!? Komolyan, miért remegett meg a gyomrom kétszer is??? Szaratkai Iris, mi van veled?! Szedd, össze magad!!! Ő csak Ádám! Az egyik oszálytársad! Az osztálytársad! Biztosan csak azért remegett a gyomrom, mert korábban reggeliztem, mint ahogy szoktam. Csak ez lehet a magyarázat. Úristen, olyan jó illata van a pulcsijának!!! Mint, az ananász. Imádom!!! Állj, mi van?! Úristen, tutira meghülyültem!!! Basszus, nem elég, hogy idióta vagyok, most még az ananászt is megkívántam. - ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejembe. Oldalra sandítottam. Ádám ott állt melettem, egyik kezében a deszkájával👇

Másik kezével a telefonját nyomkodta.

👆 Fején egy fekete Tankcsapdás sapka
AC\DC-s pólót👇

Fekete nadrágot viselt👆
Gördeszkás cipővel👇

Hátán fekete hátizsák👇

- Szereted a Tankcsapdát? - kérdeztem tőle hirtelen.
Felemelte a tekintetét, majd értetlenül rám nézett, felvont szemöldökkel.
- Ezt honnan veszed?
- A sapkád. - adtam meg a választ.
- Ja. - vette le a sapiját, majd a kezében fogva folytatta - Apám oltári nagy fan és kicsikorom óta halgattam őket, anyum nem nagy örömére. Mit mondjak, megszerettem 15 év alatt. - mondta, majd visszatette a felyére. - De az meglep, hogy te ismered őket. Egy olyan lányból, mint te nem nézem ki, hogy ilyenek hallgat. - mondta mosolyogva.
- Ez színtiszta előitélet a javából. Ha úgy van, hallgatom őket, nincs velük bajom. Igazából nálunk nagynéném a nagy fanjuk. Mentünk volna koncertre is, de sajnos lebetegedtem arra a napra, ezért ez nekem még kimaradt. - válaszoltam.
- Viszont, a Szent Johanna Gimit te is szereted. - szögezte le a fejét fogva nevetve Ádám.
- Ki nem?! - kérdeztem vissza nevetve. - A lány unokatesóimmal a fiú uncsitesómat elneveztük Corteznek, mert Ádámnak hívják igazából. Akkor éltük az SZJG-s korszakunkat. Csak a többi uncsitesóim már ,,kinőtt" belőle. Szerintem nem lehet. Én még nem, és ezt nem is tagadom! Egyszerűen imádom Ádámot!- mondtam, majd mikor rájöttem mi hagyta el a beszélőkémet a kezeimet a szám elé kaptam és Ádámra néztem. Akiből kitört a röhögés. Jó lett volna ha csak egy ideig röhög, és meghallja a ,,Basszus! Nem úgy gondoltam!" és ,,Édes Istenem, de kínos." illetve ,,Hagyd már abba könyörgök, ez így is rém ciki!" mondataimat miközben mindenki minket nézett, mintha az Elmegyógyintézetből engedtek volna ki minket. A végén Ádám már annyira röhögött, hogy legugolt és a fejét fogva hahotázott tovább. Figyeltem őt, majd mikor abbahagyta rám nézett és megint szakadni kezdett a nevetéstől.
- Nálad mikor fejeződik be egy ilyen roham? - kérdeztem tőle a pulcsimhoz hasonló színű fejjel.
- Phi...phi...phillanat. - mondta nevetés közbe, majd pár perc múlva tényleg abbahagyta.
- Szóval azután, hogy ilyen jól kimulattad magad rajtam, tehetnénk úgy, mintha ez a monológom meg sem történt volna? - kérdeztem tőle reménykedve.
- Ha ezt szeretnéd Renkai Renáta, akkor igen. - mondta, majd kacsintott egyett.
- Köszö... Várjunk csak egy pillanatot. Minek is neveztél engem? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Ööö... Irisnek? - próbálkozott.
- Nem, nem, nem! Hallottam, hogy Renkai Renátának hívtál. Ezt a nevet csak akkor érti valaki, ha .... Te jó ég, te olvastad az SZJG-t!!!